Rendszerváltás vidéken
Soha nem látott fotók szunnyadtak a Magyar Nemzeti Levéltárban egészen mostanáig. A 80-as évek világába és a retró életérzésbe kóstolhatunk bele a kortörténeti kuriózumnak számító online fotógyűjteménynek köszönhetően. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársai két idősíkra építették fel ezt a különleges gyűjteményt: a 80-as évek világát a 2020-as évek szemüvegén keresztül vizsgálhatjuk. Vagy fordítva.
A fekete-fehér képek között böngészve a rendszerváltozás előtti vidéki Magyarország kontúrjai rajzolódnak ki számunkra. A dokumentarista jellegű pillanatképek a mindennapi élet apró mozzanatai mellett az építészetről, az iparról vagy éppen a mezőgazdaságról is részletesen mesélnek. Külön értéke a gyűjteménynek, hogy ezek a relikviák filter nélkül ábrázolják az utókor által sokszor cukormázba öltöztetett világot. A profi fotósok, helyi könyvtárosok és aktivisták által készített képekről kockaházak, biciklik, hidak, tavak, neonfényű egészségügyi intézetek, a Balaton és még sok más izgalmas részlet néz vissza ránk a késő Kádár-rendszer Magyarországáról.
A múzeum munkatársai egy hatalmas vállalkozás keretében 2020 és 2022 között megkeresték, és a mai állapotnak megfelelően lefotózták azokat az épületeket és létesítményeket, amelyek a levéltári képeken szerepelnek.
A térképes vizualizációval bűvészkedve pedig az egyes településeket és azok kiemelt helyszíneit, a leírásokkal együtt tágabb kontextusba is helyezhetjük.
A Falufotó adatbázis egyben olyan interaktív felület, ahová a közzétett tartalmakhoz kapcsolódóan bárki feltölthet saját fényképet és pontosíthatja a leírásokat.
Térkép
Keress a térképen és hasonlítsd össze az archív képet a mai utcaképpel!
9 történet - képekkel
Nincsen falu kocsma nélkül
A falvak szerves részét képezik a kocsmák, amelyek a falu méretétől függően annak központjában, valamint a különböző településrészeken jelentek meg. A vendéglátóipar fejlődésével a kocsmák és a csárdák mellett különböző típusú vendéglátó egységek – éttermek, falatozók, cukrászdák és presszók – jöttek létre.
Piacok és vásárok
A piacok, a vásárok az árucsere szervezett terei és alkalmai voltak. Míg a piacokat a városokban naponta, a falvakban hetente egyszer vagy kétszer tartották, a vásárok nagyobb és ritkább események voltak. A szocializmus idején a vásárokat elavult kereskedelmi módszernek tekintették, és igyekeztek csökkenteni a számukat is. A helyi igények azonban fenntartották ezt a formát, sőt a korábbi típusok mellett megjelentek újabbak is, mint például az autóvásárok. A hiánygazdaság jelenségeként több helyen volt úgynevezett KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) vagy nevében a lengyelek meghatározó szerepét tükröző lengyel piac, ahol az állami áruházakból hiányzó használati cikkeket lehetett megvásárolni.
Sport – közösség, siker és feszültségoldás
Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás: a szabadidő „értelmes” eltöltése is politikai ügy lett. Az egyéni szabadidő közösségi eltöltése ideológiai elvárássá vált. A szocialista brigádok kulturális és sportrendezvényeket látogattak, s azokat a brigádnaplókban dokumentálták. Pártközpontokból szervezett olvasómozgalmak alakultak, de a szabadidő kérdésében az igazi „forradalmat” a televízió megjelenése hozta el.
„Tanulni, tanulni, tanulni...”
A két világháború között Klebelsberg Kunó oktatásügyi miniszter közoktatási politikája nemcsak az elemi iskolák rendszerét újította meg, de az Országos Népiskolai Építési Alap több mint 5000 iskolaépületet építtetett. Az 1948-ban államosított iskolarendszer az ideológiai harc színterévé vált, társadalmi funkciója felértékelődött, és politikai célként jelent meg a társadalmi különbségek csökkentése. A nyolcosztályos képzés bevezetése, a szakképzés megerősítése, a közép- és felsőfokú képzés bővülő lehetőségei révén nőtt az általános képzettség, csökkent az analfabetizmus.
„Csak egészség legyen... és sok beteg!”
A szocializmusban „nem létezett” munkanélküliség, ezért munkásjóléti intézményként a társadalombiztosítási szolgáltatásokat a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központhoz, vagyis az SZTK-hoz utalták. A köznyelvben ez a rövidítés eggyé vált a rendelőintézet fogalmával, így túlélte a rendszerváltoztatást. A 1990-es éveket megelőzően az egészségügyi ellátórendszer alapvetően kórházközpontú volt, a rendszerváltoztatást követően azonban
Információáramlás
Az idősebb generáció emlékezetében még él a közigazgatási hírközléshez kapcsolódó feladatokat ellátó kisbíró személye, aki végigjárta a település utcáit és a forgalmasabb pontokon dobszóval hirdette ki a lakosságot érintő hatósági rendeleteket, tanácsi határozatokat. Ezt az intézményt az 1950-es évektől azonban elkezdték felváltani a tanácsházák, kocsmák, boltok, közkutak, templomok,
Térpolitika
Az utcák elnevezése szimbolikus térfoglalásnak is tekinthető. Az etnikailag vagy vallásilag vegyes lakosságú településeken az egyes településrészek az azonos csoportba tartozókat fogták egybe, elhatárolódva a többiektől. Erre utaló utcanevek is voltak, például Rác vagy Német. Az első utcanevek között találunk olyanokat is, amelyek az utca eredetére, jellegzetességére vagy település földrajzi elhelyezkedésére utaltak, például Fő utca, Vasút utca, Sáros utca. A szomszédos településekre vezető utcákat ezekről a falvakról és városokról is elnevezhették.
Falusi mozik
A filmszakma államosítása után a vidéki mozihálózat ugrásszerű fejlődésnek indult. A kultúrpolitikai cél világosan megkövetelte, hogy a filmkultúra az ország bármely pontján elérhető legyen, még a legelzártabb tanyavilágban is. „A filmügyet a dolgozó nép nevelésének és szórakoztatásának szolgálatába kell állítani. Az ország minden községét el kell látni
„Nyisd ki a szemedet, csökkentsd a szemetet!” – Hulladékgazdálkodás a vidéki Magyarországon
Újrahasznosítás, környezettudatos gondolkodás, zero-waste: modern elképzeléseknek hisszük, de nagyszüleink és dédszüleink számára mindennapi gyakorlat volt. A 20. század válságai a „minden jó valamire” gondolkodást erősítették. Míg a nagyvárosokban már a 20. század elején problémát okozott a felhalmozott szemét, addig vidéken a megváltozott anyaghasználat
Tudástár
Interjúgyűjtemény
A válogatás a Skanzen munkatársai által gyűjtött 21 településről 182 interjúrészletet tartalmaz. Az interjúk teljes egészében a Szentendrei Szabadtéri Múzeumban kutathatók.
InterjúrészletekFogalomtár
Az ÁFÉSZ-től a VOLÁN-ig. A késő szocializmus és a rendszerváltás időszaka fogalmainak magyarázata a fiatalabbak kedvéért.
Tovább a fogalomtárhozKronológia
1980. október 29-én megnyílt a Sugár Áruház. A projekthez készült kronológia 1980-tól napjainkig veszi sorra a rendszerváltás meghatározó politikai, kulturális, társadalmi és gazdasági eseményeit.
Tovább a kronológiáhozBibliográfia
Gazdag válogatás a korszakkal foglalkozó társadalomtörténeti, szociológiai, néprajzi tanulmányokból és monográfiákból.
Tovább a bibliográfiáhozOnline archívumok
1956-os Intézet, Oral History Archívum, Fotóadatbázis
Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma (OHA) a XX. századi magyar történelem több mint ezer tanújának visszaemlékezését őrzi, és dolgozza fel.
COURAGE gyűjtemények hálózata
Kulturális ellenállás és ellenkultúra. Az ellenzékiség öröksége az egykori szocialista országokban. A COURAGE nemzetközi kutatócsoport az ellenzékiség kultúráját kutatja a volt szocialista országokban.
Europeana 1989 – Személyes történelem. Interaktív, online adatbázis
A Europeana a kulturális örökség iránt rajongók, szakemberek, tanárok és kutatók számára biztosít digitális hozzáférést az európai kulturális örökség anyagaihoz. Hogy miért? Azért, hogy inspiráljuk a történelmünkről és kultúránkról szóló friss nézőpontokat és nyitott beszélgetéseket és információval segítsük azokat.
Filmhíradók Online
2009. november 5-én jött létre a Filmhíradók Online elnevezésű webes filmhíradó-archívum, amely kezdetben az 1931 és 1943 közötti időszak Magyar Világhíradóinak filmhíreit mutatta be a Filmarchívum jóvoltából.
Fortepan
A Fortepan egy szabad felhasználású, közösségi fotóarchívum, ahol több mint százezer archív fényképet böngészhet és tölthet le.
Hungaricana Képcsarnok
A Hungaricana szolgáltatás elsődleges célja, hogy a nemzeti gyűjteményeinkben közös múltunkról fellelhető rengeteg kultúrkincs, történeti dokumentum mindenki számára látványosan, gyorsan és áttekinthető módon váljon hozzáférhetővé. Az adatbázis folyamatosan gazdagodó virtuális gyűjteményei a gyors ismeretszerzés mellett, a mélyebb feltáró kutatások követelményeinek is megfelelnek.
KöztérKép
A Köztérkép egy közösségi szerkesztésű adatbázis, ahol jelenleg 40 224 műlap található, 442 016 fotón megörökítve. Mindez 945 aktív tagunk önkéntes és lelkes munkájaként született, fennállásunk 16 éve alatt.
Lechner Tudásközpont Építési Filmarchívum
A Lechner Tudásközpont a Miniszterelnökség szakmai szervezete - építészeti, e-építésügyi, szakinformatikai, térinformatikai, települési, térségi tervezői, földmérési, térképészeti, szakkönyvtári és dokumentációkezelői tevékenységi körrel.
Lechner Tudásközpont Fotótár
A Lechner Tudásközpont egyik alapfeladata, hogy a Miniszterelnökség háttérintézményeként – szorosan együttműködve az Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkársággal – a gyűjtőkörébe és gyűjteményébe tartozó dokumentumokkal segítse az építészeti, építésügyi szakmai feladatellátást, ezen belül részt vegyen a társadalmi szemléletformálásban, bemutassa és népszerűsítse a rá bízott dokumentumok által képviselt értékeket.
Magyar Nemzeti Digitális Archívum
A Forum Hungaricum Nonprofit Kft. adatbázisa a magyarországi múzeumok, könyvtárak, levéltárak, magángyűjtemények, civil szervezetek, kulturális- és oktatási profilú intézmények digitalizált kulturális javait egy közös felületen publikáló, nyilvános online gyűjtemény. Az adatbázisnak célja a digitalizált értékek gyűjtése, rendszerezése, és a szerzői jog keretei között a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele, így nyújtunk betekintést partnereink állományába, felfedjük a kulturális tartalmakat, amelyeknek holléte egységes adatbázis híján nehezebben lenne beazonosítható.
Modern Ipari Építészetért Alapítvány Archívuma
Szerkesszük együtt!
Birtokunkban nagy mennyiségű dokumentum található. Célunk, hogy feltérképezzük az elveszett összefüggéseket, egy nagy adatbázist létesítsünk, mely összekapcsolja az alapvető adatokat, a szerzőket és a rendelkezésünkre álló fényképeket. Így az IPARTERV tevékenysége, munkájának eredménye dokumentálható lesz. Adatbázisaink azonban helyenként hiányosak, pontatlanok. Várjuk tehát a valamikori Ipartervesek, kutatók és adatokkal rendelkező érdeklődők pontosító, kiegészítő észrevételeit és esetleg nélkülözhető dokumentumait.
Műegyetemi Digitális Archivum
BME MDA, a Műegyetem Digitális Archivuma. A felhasználó tudomásul veszi, hogy repozitóriumba feltöltött művek szerzői jogilag védettek, oktatási és kutatási célt szolgálnak. Felhasználásukra a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) rendelkezései vonatkoznak.
OHA (Oral History Archívum)
Az Oral History Archívum (OHA) Magyarországon egyedülálló közgyűjtemény, amely több mint 1000 életútinterjú leiratát, hozzájuk tartozó személyes dokumentumokat, közel 300 írásos visszaemlékezést őriz és bocsát a kutatók rendelkezésére. Ebből a gyűjteményből válogattunk: egyéni élettörténetek, egyedi, mégis tipikusnak tekinthető narratívák olvashatók itt, rövidített, szerkesztett formában, melyeket multimédiás eszközök (fotók, privát dokumentumok, hangfelvétel- és dokumentumfilm-részletek, valamint korabeli filmhíradók) egészítenek ki.
Országos Rendezési Tervkataszter
Országos rendezési tervkataszter. Készült az NFM megbízására és finanszírozásával.
Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum gyűjteményei
Az Intézet elsődleges feladata, hogy mind a tudomány, mind az ismeretterjesztés eszközeivel elősegítse a rendszerváltás – és ezen keresztül az egész XX. századi magyar történelem – jobb megismerését a társadalom egésze számára.
Terror Háza Múzeum Fotógyűjtemény
A Terror Háza Múzeum a fotógyűjteményében őrzött, 1956-os forradalom és szabadságharc alatt készült felvételekből 413 darabos válogatást tesz elérhetővé a világhálón. A képek jelentős része a 2016-os Emlékév során került múzeumunkba.
Nincsen falu kocsma nélkül
A falvak szerves részét képezik a kocsmák, amelyek a falu méretétől függően annak központjában, valamint a különböző településrészeken jelentek meg. A vendéglátóipar fejlődésével a kocsmák és a csárdák mellett különböző típusú vendéglátó egységek – éttermek, falatozók, cukrászdák és presszók – jöttek létre.
A falusi kocsma hivatalos elnevezése a szocializmus alatt italbolt volt, az étel és ital felszolgálása mellett az emberek szórakozási és olykor kulturális igényeit is kielégítette. Elengedhetetlen kellékei a játékok – kugli, kártya, sakk –, a nyolcvanas évek végén megjelentek a játékgépek is.
Az államosított vendéglátóipari egységek – állami és szövetkezeti éttermek és kocsmák – bérbeadása jelentette 1957-től a gebines – a köznyelvben a német nyereség, haszon szó nyomán (Gewinn) – rendszer kialakulását, amely a hetvenes évektől a magánszektor erősödéséhez vezetett. Különösen az üdülőhelyeken, országszerte először a lángos- és pecsenyesütők, a büfék, majd az éttermek is a bérleti rendszerben megerősödő magánszektor jelenlétét erősítették.
A rendszerváltoztatást követő években a magánkézbe kerülő kocsmák száma megnőtt, sokan kényszervállalkozásként nyitottak vendéglátóhelyeket. A falvak elöregedésével, kiüresedésével a falusi kisvendéglők és sok helyen a kocsmák is bezártak. Azonban a falusi turizmus erősödése az ország több részén segítette a kereskedelmi vendéglátás erősödését, a helyi termékek elterjedését.
A jólét növekedésével az alkoholizmus népbetegséggé vált, és egyre fiatalabb korosztályokat is érintett. 1978-ban korlátozott szesztilalmat vezettek be, reggel kilenc óráig a vendéglátóhelyeken tilos volt alkoholt értékesíteni. Az alkoholisták száma 1980-ban 225.000, a rendszerváltoztatás idején 600.000, az ezredfordulón pedig egy millió főre nőtt.
Piacok és vásárok
A piacok, a vásárok az árucsere szervezett terei és alkalmai voltak. Míg a piacokat a városokban naponta, a falvakban hetente egyszer vagy kétszer tartották, a vásárok nagyobb és ritkább események voltak. A szocializmus idején a vásárokat elavult kereskedelmi módszernek tekintették, és igyekeztek csökkenteni a számukat is. A helyi igények azonban fenntartották ezt a formát, sőt a korábbi típusok mellett megjelentek újabbak is, mint például az autóvásárok. A hiánygazdaság jelenségeként több helyen volt úgynevezett KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) vagy nevében a lengyelek meghatározó szerepét tükröző lengyel piac, ahol az állami áruházakból hiányzó használati cikkeket lehetett megvásárolni.
A két világháború között a HANGYA Szövetkezet a legtöbb magyarországi faluban jelen volt, a magánboltok mellett az első jelentős szövetkezeti mozgalomként működött. 1948 után vagyonát államosították, boltjai a földműves szövetkezet, majd 1968-tól az ÁFÉSZ (Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) tulajdonába kerültek. Ezekben a boltokban élelmiszert, háztartási eszközöket is árultak. Az 1980-as években a kiskereskedelmi és szolgáltatói szektor harmada az ÁFÉSZ-ek kezében volt.
1989 után nagy változások következtek be, sokan kényszervállalkozásként nyitottak boltokat, és megjelentek a nagy kereskedelmi láncok üzletei is. A kétezres években már a kisebb településeken is megnyitottak az úgynevezett kínai boltok, ahol olcsó ruházati termékeket és háztartási cikkeket lehet(ett) vásárolni.
Napjainkban a városi piacokra főleg vállalkozók hozzák a nagybanin megvásárolt termékeket, de egyre jelentősebb az őstermelők és a biogazdaságok szerepe is. A falvakban gyakori a heti rendszerességgel megjelenő „vándorárus”, akinek a kínálata széles spektrumon mozog.
Sport – közösség, siker és feszültségoldás
Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás: a szabadidő „értelmes” eltöltése is politikai ügy lett. Az egyéni szabadidő közösségi eltöltése ideológiai elvárássá vált. A szocialista brigádok kulturális és sportrendezvényeket látogattak, s azokat a brigádnaplókban dokumentálták. Pártközpontokból szervezett olvasómozgalmak alakultak, de a szabadidő kérdésében az igazi „forradalmat” a televízió megjelenése hozta el. A hetvenes évek második felétől egyértelműen a tévé határozta meg az emberek időbeosztását, hiszen ekkor már több mint kétmillió készülék üzemelt az országban. Milliókat ültetett le a képernyő elé a Ki mit tud?, a Táncdalfesztivál vagy a Röpülj páva című népzenei sorozat. Tömegeket vonzottak a sportműsorok, a labdarúgó mérkőzések és az olimpiai közvetítések.
A sport nemcsak a testkultúra része volt, hanem a szórakozás egyik formája is. A szocializmusban a sport jelentette azt a terepet, ahol a valóságos emberi kapcsolatok mellett az összetartozás élménye és akár még sikerek is átélhetővé váltak. A politika ebbe a szférába is beavatkozott, tudatosan feszültséglevezető és politikai legitimációs eszközként is kezelték a sport, a szabadidő kérdését. A hivatalos, internacionalista felfogás ellenére személyes élménnyé válhatott a magyar sport nemzeti büszkeségre okot adó sikeressége. Felszabadító, szinte már katartikus érzés volt egy-egy téves döntés alkalmával a százak torkából és a tudatalattiból feltörő, valójában rendszerkritikus mondat: „Hü-lye bí-ró!” vagy„Vesz-szen a bí-ró!”
A rendszerváltoztatás után a kisebb falvakban a fiatalok elvándorlása miatt a focicsapatok is megszűntek, majd a pályák is elnéptelenedtek, de az elmúlt években egyes helyen megújultak ezek a létesítmények, és a közösségi élet egyik fontos elemévé váltak a meccsek.
„Tanulni, tanulni, tanulni...”
A két világháború között Klebelsberg Kunó oktatásügyi miniszter közoktatási politikája nemcsak az elemi iskolák rendszerét újította meg, de az Országos Népiskolai Építési Alap több mint 5000 iskolaépületet építtetett. Az 1948-ban államosított iskolarendszer az ideológiai harc színterévé vált, társadalmi funkciója felértékelődött, és politikai célként jelent meg a társadalmi különbségek csökkentése. A nyolcosztályos képzés bevezetése, a szakképzés megerősítése, a közép- és felsőfokú képzés bővülő lehetőségei révén nőtt az általános képzettség, csökkent az analfabetizmus.
A modern, tornateremmel és sportpályával ellátott iskolák az 1970-es évek végétől épültek. A tanyasi iskolahálózatot felszámolták, a falvakban az óvodákba járó gyermekek száma nőtt, a bölcsődei ellátás pedig nem volt jellemző a rendszerváltoztatást megelőzően.
Kettősség jellemezte az oktatásügyet. Egyrészt az ideológiai elveknek való megfelelés igényével kötelező volt az orosz nyelv tanulása, a tankönyvek jórésze pedig a Szovjetunió és a keleti blokk kultúráját, szocialista kori történetét mutatta be. Másrészt egyre több reformgondolat fogalmazódott meg, 1985-ben a korábbi ideológiai elvektől gyökeresen eltávolodó oktatási törvény a rendszerváltoztatás egyik előfutára lett.
1982-ben megszűnt a szombati oktatás, de megmaradt az uniformizálást célzó kék iskolai köpeny használata. Az Úttörőmozgalom a szocializmusban az iskolásokat ideológiai nevelés, sport, technikai nevelés és művelődés terjesztésének céljából tömörítette. A Magyarországon is komoly hagyományokkal rendelkező cserkészmozgalmat az államhatalom ebbe a szervezetbe olvasztotta be. A rendszerváltoztatást követően az Úttörőmozgalom gyorsan súlyát vesztette, a cserkészcsapatok pedig újjáalakultak.
A rendszerváltoztatás magával hozta az állami iskolák arányának csökkenését is, egyre több iskola került egyházi fenntartásba, illetve magán- és alapítványi iskolák alakultak.
„Csak egészség legyen... és sok beteg!”
A szocializmusban „nem létezett” munkanélküliség, ezért munkásjóléti intézményként a társadalombiztosítási szolgáltatásokat a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központhoz, vagyis az SZTK-hoz utalták. A köznyelvben ez a rövidítés eggyé vált a rendelőintézet fogalmával, így túlélte a rendszerváltoztatást. A 1990-es éveket megelőzően az egészségügyi ellátórendszer alapvetően kórházközpontú volt, a rendszerváltoztatást követően azonban inkább a járóbeteg-ellátás felé mozdult el. Az 1990-ben hatályba lépett rendelet miatt a piacon egyre több magán-egészségügyi szolgáltatás jelent meg. A jogi változások lehetővé tették az orvosok számára a kettős-praxis gyakorlását – állami és magánellátás –, ami nehezen átlátható rendszert hozott létre. 1990 után a TB-kártyájával bárki szabadon választhatta meg a korábbi körzeti orvosa helyett a háziorvosát. A teljesítményarányos finanszírozás a beteg helyett olykor az utána járó haszonra tolta a figyelmet. A vidéki háziorvosok a legtöbb esetben a közösség megbecsült tagjai voltak, a számukra biztosított szolgálati lakásokban élve a magánéletük is a faluhoz kötődött. A lakosság ellátását az Európában egyedülálló védőnői hálózat is segítette. Az 1960-as évektől a nők már vidéken is többségében kórházban szültek, így innentől hivatalosan is a védőnők vették át a bábák szerepét a terhes- és gyermekgondozásban. A gyógyszerekre való fokozódó igényt eleinte a nagy települések gyógyszertárai, később a kisebb falvakban is megjelenő fiókgyógyszertárak elégítették ki.
Információáramlás
Az idősebb generáció emlékezetében még él a közigazgatási hírközléshez kapcsolódó feladatokat ellátó kisbíró személye, aki végigjárta a település utcáit és a forgalmasabb pontokon dobszóval hirdette ki a lakosságot érintő hatósági rendeleteket, tanácsi határozatokat. Ezt az intézményt az 1950-es évektől azonban elkezdték felváltani a tanácsházák, kocsmák, boltok, közkutak, templomok, útkereszteződések közelében oszlopokra, házakra szerelt hangszórók. A Rákosi tölcsérnek, lármafának, pletykafának is nevezett hangos híradót vezeték kötötte össze a tanács épületébe helyezett mikrofonnal és erősítővel. Ehhez gyakran lemezjátszót vagy rádiót kapcsoltak, így a közlemények felolvasása előtt recsegős magyar nótával vagy tánczenével hívták a kapu elé a település lakóit.
A ‘80-as évek Magyarországán a falvak lakói jellemzően nyomtatott termékeken keresztül jutottak információhoz. Egyrészt a különböző országos és megyei sajtótermékeket – Szabad Föld, Képes Újság, Nők Lapja –, kalendáriumokat járatták, másrészt a boltok, buszmegállók, tanácsházák közelében elhelyezett hirdetőoszlop vagy tábla felületére kihelyezett hirdetmények és plakátok szolgáltak információátadásra. Ezek a szerkezetek még ma is sok településen használatban vannak. A mai napig szintén gyakori a szórólapozás, legyen szó közigazgatási vagy magánjellegű információról.
A rendszerváltoztatás után megjelentek a helyi újságok, majd a rohamosan terjedő modern tömegkommunikációs eszközök hatására a települések kommunikációja digitális felületekre terelődött. A legtöbb településnek van saját képújságja, honlapja és közösségi médiaoldala. Ez megkönnyíti a hivatalos ügyek közlését, ugyanakkor a közösség idősebb tagjai még mindig a nyomtatott termékeket részesítik előnyben.
Térpolitika
Az utcák elnevezése szimbolikus térfoglalásnak is tekinthető. Az etnikailag vagy vallásilag vegyes lakosságú településeken az egyes településrészek az azonos csoportba tartozókat fogták egybe, elhatárolódva a többiektől. Erre utaló utcanevek is voltak, például Rác vagy Német. Az első utcanevek között találunk olyanokat is, amelyek az utca eredetére, jellegzetességére vagy település földrajzi elhelyezkedésére utaltak, például Fő utca, Vasút utca, Sáros utca. A szomszédos településekre vezető utcákat ezekről a falvakról és városokról is elnevezhették.
A történelmi hősökről, illetve művészekről elnevezett utcák az 1867. évi kiegyezés után váltak gyakorivá a városokban, a falvakban pedig inkább csak a 20. század első felében. Azonban a század nagy történelmi eseményei az utcanevek változásaiban is tetten érhetők, így az elmúlt száz évben ugyanaz az utca viselhette akár II. Vilmos német császár, Horthy Miklós, Hámán Kató, vagy éppen Nagy Imre nevét is. Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc vagy éppen Kazinczy Ferenc és Vörösmarty Mihály túlélték a 20. század ideológiai csatározásait.
A kommunizmus idején szinte minden településen feltűntek az olyan utcanevek, mint a Felszabadulás, Lenin és November 7. utca. Az utcanevek között megjelentek a kommunista ideológia híres személyei is, például Ságvári Endre vagy Fürst Sándor. Népszerű volt Dózsa György is, aki az 1514. évi parasztfelkelést vezette. A semlegesnek tűnő – bár eredetileg politikai ideológiai hatásra adott – utcanevek, mint a Béke, Szabadság vagy Alkotmány megmaradtak napjainkig.
Falusi mozik
A filmszakma államosítása után a vidéki mozihálózat ugrásszerű fejlődésnek indult. A kultúrpolitikai cél világosan megkövetelte, hogy a filmkultúra az ország bármely pontján elérhető legyen, még a legelzártabb tanyavilágban is. „A filmügyet a dolgozó nép nevelésének és szórakoztatásának szolgálatába kell állítani. Az ország minden községét el kell látni keskenyfilmvetítő-géppel vagy vándormozival, hogy a falu dolgozói is rendelkezzenek a kulturális nevelés e fontos eszközével.” – állt az 1949-es első ötéves tervben. A teljes körű ellátottságra való törekvés csúcspontja az 1960-as évek első fele, ekkor a magyarországi települések 91,5%-ában működött mozi. A falvakban a mozik jellemzően a művelődési házakban kaptak helyet, a kisvárosokban pedig önálló épületekben működtek. Több településen, különösen a turisztikailag is frekventált helyeken, a nyári időszakban kertmozik is üzemeltek.
Bár a mozihálózat zsugorodása már az 1970-es években megkezdődött, a végső összeomlás a rendszerváltoztatással jött el. Ekkor ugyanis megkezdődött a gazdaság átállása a piaci körülményekre, és a megváltozott ideológia miatt a hatalom kivonult a mozik üzemeltetése mögül. Bár a folyamat több tényező együttállása miatt következett be, de leginkább a fejlesztések okában keresendő. Mivel a mozihálózat gyors léptékű növelését elsősorban politikai és nem piaci igények hívták életre, a kis településekre is kiterjedő, főként keskenyfilmes mozihálózat alig egy évtized alatt összeomlott. 1990-ben a magyarországi települések már csak alig több mint 44%-ában működött mozi, a 2000-es években pedig szinte teljesen eltűnt a falvakból. 2007-ben mindössze 14 faluban működött mozi egész Magyarországon.
„Nyisd ki a szemedet, csökkentsd a szemetet!” – Hulladékgazdálkodás a vidéki Magyarországon
Újrahasznosítás, környezettudatos gondolkodás, zero-waste: modern elképzeléseknek hisszük, de nagyszüleink és dédszüleink számára mindennapi gyakorlat volt. A 20. század válságai a „minden jó valamire” gondolkodást erősítették. Míg a nagyvárosokban már a 20. század elején problémát okozott a felhalmozott szemét, addig vidéken a megváltozott anyaghasználat és tárgykészlet ellenére is folyamatosan keresték az újrahasznosítás lehetőségeit. Később sem dobtak ki semmit: a tejfölös pohárból palántázó edény, a tejeszacskókból lábtörlő lett. A fővárosban az 1930-as évektől már megjelentek a szemétgyűjtő kocsik, iskolai papír-, illetve rongy- és fémgyűjtést szerveztek, ezzel szemben a falvakban a település határába illegálisan összegyűjtött szemétlerakást felváltó központi, szervezett szemétgyűjtés egy jó fél évszázaddal később is csak akadozva működött. Ezt a település közművesítésének állapota is meghatározta: az útviszonyok az 1980-as évektől látványosan javultak, a csatornázás kiépítése ellenben csak az 1990-es években indult el a legtöbb faluban. A hulladék gyűjtésére szolgáló tárolók, szemetesek egységesítését az 1950-es években a fővárosban csúcstechnológiának tekinthető, tömörítést is végző Skoda kukásautók mozdították elő. A köztéri szemetesek az 1980-as években főleg a település főterén és közintézmények közelében voltak jelen. A 2000-es évektől megjelentek a közösségi szelektív hulladékgyűjtő szigetek, valamint az éves rendszerességgel megszervezett lomtalanítás. Ez utóbbi teret biztosít a „guberálás” mint jövedelemkiegészítő tevékenység fennmaradására.
Fogalomtár
A fölműves-szövetkezetekből kiválva, 1964-ben alakultak meg az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, ÁFÉSZ-ek. Az önkéntes alapon szerveződő, elsősorban kiskereskedelmi és szolgáltató tevékenységet végző társulások az ország legtöbb településén jelen voltak ÁFÉSZ-boltok, kisáruházak és vendéglátóhelyek üzemeltetőiként.
Az államosítás Kelet-Közép-Európában a szovjet típusú szocialista hatalomátvétel első lépése volt. A magántulajdonban lévő vagyontárgyak, termelőeszközök (bányák, gyárak, bankok, természeti kincsek és földek stb.) állami tulajdonba kerültek, kártalanítással vagy a nélkül. Hazánkban 1945–1947-ben állami tulajdonba kerültek a bányák, nagybankok és a legjelentősebb ipari üzemek, 1948-ban a 100 dolgozónál többet foglalkoztató, 1949-ben a 10 dolgozónál többet foglalkoztató gyárak és üzemek, 1952-ben pedig a bérházak.
Közalkalmazottak és állami hivatalnokok listája, akik személye a kommunista hatalomátvétel során valamilyen okból nemkívánatossá vált. A B-listázás a politikai tisztogatás módszere volt Magyarországon 1945–47 között. A tömeges elbocsátások elsősorban politikai okból történtek, másrészt takarékossági szempontból. Az 5000/1946. M. E. sz. rendelet hozta létre 1946 májusában a B-lista bizottságokat. Ez a háromtagú bizottság végezte a szűrést, amely alapján háromféle névsor készült: a megbízhatók; elbocsáthatók, de egy éven belül visszavehetők; valamint a politikailag megbízhatatlanok, nem visszavehetők csoportja.
A kommunista hatalomgyakorlás szovjet típusa, amelyben formailag egy párt, valójában annak néhány vezetője irányítja az országot úgy, hogy a politikai és a gazdasági szféra minden területét teljesen ellenőrzése alatt tartja. Az országot érintő mindennemű döntés nem a kormányüléseken vagy a parlamentben születik, hanem a kommunista párt központi vezetésében, bizottságában.
A „gebines” kifejezés olyan – főként kiskereskedelmi, vendéglátóipari – vállalkozást jelentett, amelyet a működtető az államtól kötött időtartamra, többnyire egy évre, előre meghatározott összegért bérelt. Ennek fejében a bérlők szabadkasszás rendszerben működtethették vállalkozásukat, nem tartoztak pontos elszámolással az állam felé Az 1950-es évek végétől használt köznyelvi kifejezés feltehetően a német „Gewinn” (nyereség, haszon) szóból származik.
1960 és 1993 között működő magyar állami vállalat. A Gelkát 1960-ban a Kohó- és Gépipari Minisztérium hozta létre a kormány Gazdasági Bizottságának határozata alapján. A jogelőd Ravel (Rádió Vételtechnikai Vállalat) és a kisebb gyári márkaszervízek utódjaként a tartós közszükségleti elektromos cikkek garanciális, illetve garancián túli javítását végezte. A vállalat Európában egyedülálló módon központi számon (333-333) elérhető diszpécserközpontot üzemeltetett. A rendszerváltás után adósságállománya már meghaladta a cég vagyonát, így 1993 közepén az Állami Vagyonügynökség a vállalat felszámolásáról határozott.
1948 áprilisában a 4910/1948. kormányrendelet alapján országszerte gépállomásokat állítottak fel, 1950-re már 361 állami tulajdonban lévő géppark jött létre Magyarországon. A nagygépekkel a mezőgazdaság szovjet mintájú gépesítését kívánták megoldani. A gépállomásoknak fontos szerepük volt a parasztság termelőszövetkezetekbe irányításában, ugyanakkor veszteségesen működtek, ennek egyik oka a dolgozók szakképzetlensége volt. A termelőszövetkezetek 1957 után juthattak nagygépekhez, ekkor a gépállomásokat gépjavító állomásokká alakították át.
A népfront-kezdeményezés Magyarországon az 1930-as évekre nyúlik vissza, alapgondolata a német nácizmus és az olasz fasizmus ellen fellépő pártok összefogása, egységbe tömörítése volt. Az 1954-ben létrehozott Hazafias Népfront a kommunista állam egy sajátos társadalmi szervezeteként működött, amelynek célja „a magyar társadalom valamennyi osztályának, rétegének összefogása” volt. Tömegmozgalomként egyesítette az állampártot – Magyar Szocialista Munkáspárt –, és a tömeg-, a társadalmi és a kulturális szervezeteket. 1990-ben országos listát állított az első szabad parlamenti választásokra, de mandátumhoz nem jutott. 1990 júniusában megszűnt.
Az 1960-as évek elejétől a termelőszövetkezeti tagok saját használatra kisebb méretű (kb. 1 holdnyi) földterületeket igényelhettek, amelyeken a maguk részére termeltek, illetve korlátozott mennyiségben, de saját tulajdonú állatállományt is tarthattak, és ezt értékesíthették. A telkeken főként veteményeseket, gyümölcsösöket alakítottak ki, és fóliasátrakban primőr árukat termeltek. Ez a háztáji, vagy második gazdaság néven ismert gazdálkodási forma lehetővé tette az önellátáson túl a meglévő jövedelem kiegészítését, az anyagi gyarapodást.
A második világháború után kialakult sajátos politikai helyzet elnevezése, amelynek jellemzője volt a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az USA, illetve szövetségi rendszerük és befolyási övezetük tartósan feszült szembenállása, amely azonban nem változott nyílt fegyveres harccá. A hidegháború alatt folyamatos volt a fegyverkezési verseny, és a korlátozott gazdasági, diplomáciai, tudományos kapcsolatok a szemben állók között. A hidegháború végét Kelet-Közép-Európában a vasfüggöny leomlása (Magyarországon 1989-ben), a sorra megszűnő kommunista politikai rendszerek, és a Szovjetunió felbomlása (1991) jelentette.
Településhatár átlépésével járó munkába járás. Két típusát különböztetjük meg: a napi ingázók a lakóhelyük és munkahelyük között naponta teszik meg a távolságot, a távolsági ingázók ennél ritkábban, hetente, vagy még ritkábban utaznak. 1980-ban a távolsági ingázók többsége fizikai munkát végző férfi volt, akik egy része albérletben, másik része munkásszállásokon szállt meg.
Kádár János magyar kommunista politikus, pártvezető 1912. május 26-án született Fiumében (ma: Rijeka). Édesanyja után Czermanik János József néven anyakönyvezték, a magyar nyelvű dokumentumokban már Csermanek Jánosként szerepelt. 1943-ban, az illegális kommunista mozgalomban kapta a Kádár vezetéknevet, neve 1945. március 20-tól hivatalosan is Kádár János lett. Eredeti végzettsége írógépszerelő volt, fiatal korától a kommunista mozgalom tagjakén tevékenykedett. 1948 és 1950 között belügyminiszter volt, 1951-ben letartóztatták és koncepciós per keretében életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, 1954-ben szabadon engedték és rehabilitálták. Az 1956-os forradalom idején a Nagy Imre által vezetett kormány államminisztere volt, de november 1. után a szovjet politikai vezetés oldalán részt vett a forradalom leverésében. Ezt követően az 1957-ben megalakuló Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) első titkáraként a párt és az állam politika vezetője volt. 1988. május 22-én lemondott főtitkári tisztségéről. 1989. július 6-án hunyt el Budapesten. A magyar történelem 1957 és 1989 közötti időszakát Kádár-korszaknak is nevezik.
A szocializmus időszakában a politikai rendszerhez hűséges, a párt érdekeit szem előtt tartó, és ahhoz tevékenyen hozzájáruló személyek megnevezése. A „politikailag megbízható személyeket” előnyben részesítették a vezető pozíciók, és bizalmi állások betöltésénél.
A kollektivizálás eredeti értelmében közösségi tulajdonba vételre vonatkozik, azonban Magyarországon a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a paraszti magángazdaságok erőszakos felszámolását és területükből mezőgazdasági nagyüzemek (termelőszövetkezetek) kialakítását jelenti. Adminisztratív, kényszerítő eszközökkel vették rá a parasztokat arra, hogy földjüket beadják a szövetkezetbe. A kényszerkollektivizálás 1948–1961 között két nagyobb szakaszban zajlott le, ennek során az ország területének 93%-a vált állami vagy szövetkezeti tulajdonúvá. Jogilag a föld korábbi tulajdonosáé maradt 1967-ig, amikor az 1967: IV. tc. értelmében szövetkezeti tulajdonba került.
Az 1918-as spanyolnátha járványt követően alakultak meg az első kertmozik. A járvány miatti elővigyázatosságból ugyanis sokan otthon maradtak, így a mozik egy része tönkrement. 1920-ban Budapesten a Városligetben nyílt meg az első, majd ezt követően egyre több szabadtéri mozi jött létre. A kertmozik következő virágkora az 1960-as évekre tehető. Jellegzetes típusa az autósmozi, amelyet a szocializmus időszakában évente közel 100 ezer ember látogatott. Jellemzően olyan filmeket vetítettek, amelyekhez nehéz volt hozzáférni. A népszerű szabadidős tevékenységek sorából a kilencvenes években elterjedő videókazetták és videótékák szorították ki.
Az 1949-ben alapított szervezet a közép- és kelet-európai szocialista országok gazdasági együttműködését volt hivatott támogatni. Az együttműködés fontos eleme a munkamegosztás volt, amely azt jelentette, hogy a tagországok szakosodtak valamilyen gazdasági területre. Magyarország például mezőgazdasági termékek mellett Ikarus buszokkal látta el a KGST tagországokat. A KGST a Szovjetunió felbomlásával, 1991-ben megszűnt.
A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (rövidítve: KISZ) a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági szervezeteként működött 1957 és 1989 között. A Dolgozók Ifjúsági Szövetsége (DISZ) utódjaként létrejött tömegszervezet tagsági elven működött, fontos feladata volt a fiatalok mozgósítása és politikai nevelése. Helyi szervezetei közösségteremtő céllal klubokat, építőtáborokat szerveztek. Országos rendezvénye az 1967 és 1987 között évente megrendezett Forradalmi Ifjúsági Napok ünnepségsorozat volt.
A kockaház, vagy Kádár-kocka néven ismertté vált négyzetes alaprajzú, többnyire sátortetős háztípus az 1960-as évek elején jelent meg, és hamarosan az újonnan épülő családi házak nagy része ebbe a típusba tartozott. A településkép jellegzetes elemévé váló kockaház alaprajzában és térszerkezetében is eltért a korábbi, paraszti életformát tükröző falusi épületektől. A nagyon hasonló külső megjelenésben a homlokzatok különböző díszítési módjai adtak lehetőséget az egyéni ízlés kifejezésére.
Az 1920-as évek végén a Szovjetunióban, majd 1948-tól Magyarországon is politikai kampány indult a kényszerű szövetkezetesítés során azok ellen a gazdag parasztok, másnéven kulákok ellen, akik nem akartak belépni a téeszekbe. A földjeikhez ragaszkodó kulákokat a „kapitalista rendszer csökevényének” tekintették, és az új társadalmi berendezkedéssel szemben ellenségesnek ítélték. A mezőgazdasági gépekkel, földdel és állatokkal rendelkező kulákok tulajdonáról 1948-ban listát készítettek. A kuláknak bélyegzett gazdákat nagy számban terménybeszolgáltatásra kényszerítették, internálták, valamint vagyonelkobzással sújtották.
A művelődési házak és kultúrotthonok virágzása a szocializmussal vette kezdetét, de már korábban a polgári és úri körökben egyéni kezdeményezésre a kulturális és művelődési egyletek, sportklubok keretében szervezett szabadidős tevékenység folyt. A szocializmus időszakában a kulturális intézmények fejlesztésének igénye már 1951-ben felmerült, ekkor az ötéves terv módosításában városi és falusi kultúrházak építését is előirányozták. Az 105/1968-as „besorolási utasítás” a lakosság lélekszáma szerint a következő intézményi formákat határozta meg: 1500 fő alatti településeken a klubkönyvtári forma, 1500-5000 főig a művelődési ház forma, háromezer fő feletti kategóriában pedig a művelődési központ javasolt. Előírás volt, hogy rendelkezésre álljanak a következők: klubszoba, a szakkörök működését biztosító helyiségek, felszerelések, és színpaddal rendelkező nagyterem, amely alkalmas filmvetítésre is.
A lengyel piac, vagy KGST-piac (KGST-Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) néven ismert árusító helyek az 1970-es évek elején jelentek meg Magyarországon. Ezeken az informálisan működő, félhivatalos piacokon a KGST országokból érkezők a boltokhoz képest olcsóbban adták el termékeiket, és sok hiánycikkhez is itt lehetett hozzájutni. Az 1980-as években nagy számban érkeztek a lengyel vásárlók, akik a magukkal hozott árut is értékesítették, innen ered a lengyel piac olykor pejoratív megnevezése.
A magyar állam hivatalos megnevezése 1918. november 16. és 1919. március 21., 1919. augusztus 1. és 1920. március 1., valamint 1949. augusztus 20. és 1989. október 23. között. 1949 és 1989 között a köztársasági elnöki intézmény szerepét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET) vette át, élén az elnökkel, a kormányfői feladatokat a Minisztertanács elnöke látta el. Meghatározó eleme az egypártrendszer, 1948 és 1956 között a Magyar Dolgozók Pártja, 1956 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt volt a hatalom egyedüli birtokosa.
A „maszek” szó a magánszektor kifejezés rövidítéséből kialakult köznyelvi név, létrehozása Kellér Dezső író, humorista nevéhez fűződik. A gyári munkásréteg mellett az 1960–70-es években megjelent egy kisiparos réteg, amelynek tagjai már bizonyos mértékű önállósággal, nagyobb mozgástérrel rendelkeztek. A maszekolás az 1970–80-as években jellemző kisipari munkavégzés megnevezése volt, amely a legtöbb esetben iparengedély nélkül történt.
Rockenbauer Pál természetjáró és televíziós szerkesztő nagysikerű gyalogos országjáró ismeretterjesztő televíziós sorozatának első része volt. A stáb 1979. július 31-én indult el az Országos Kéktúra akkori keleti végpontjától, a Zempléni-hegységben lévő Nagy-Milictől, és összesen 1124 kilométer megtétele után, 1979. október 15-én érte el annak nyugati végpontját a Kőszegi-hegységben, az Írott-kő alatti Szent Vid-hegyet. Az útról 14 epizódból álló tévésorozat készült, amelynek célja a túrázás népszerűsítése tévénézők körében, a tájak szépségének és értékeinek bemutatása volt.
A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) 1956. november 1-jén alakult meg a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) utódszervezeteként. 1989. október 6-10. között tartott XIV. Kongresszusán jelentették be feloszlását és egy új párt a Magyar Szocialista Párt (MSZP) megalakulását. Az egypártrendszerben állampártként működő MSZMP élén az első titkár állt (1956-tól 1988-ig Kádár János, 1988-Grósz Károly). Legfőbb irányító szervei a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság voltak.
Magyarország leghosszabb, kék sávval jelzett turista útvonalának története 1930-ig nyúlik vissza, ekkor lépett hatályba a jelzések országos egységesítésére vonatkozó szabályzat. A mai Kéktúra alapját jelentő, jelvényszerző túramozgalmat 1952-ben hirdette meg a Budapesti Lokomotív Sportkör. 1961-ben a mozgalom szervezését és irányítását a Magyar Természetbarát Szövetség vette át, amely Magyar Természetjáró Szövetség néven ma is a Kéktúra-védjegy birtokosa.
1949. március 1-jén jött létre az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat, 1952-től Országos Takarékpénztár, amely a mai OTP Bank jogelődje volt. Üzletágait a korábban megszüntetett Pesti Hazai Első Takarékpénztártól vette át. Indulásakor 30 budapesti fiókkal és 65 vidéki kirendeltséggel rendelkezett. A kezdetben lakossági betétgyűjtéssel és hitelnyújtással foglalkozó pénzintézet tevékenységi köre fokozatosan kibővült, az 1970-es években már a tanácsok pénzügyeinek kezelésével is foglalkozott. A kétszintű bankrendszer kialakítását követően, az 1980-as évek végétől a vállalatok számára is megkezdte pénzügyi szolgáltatások nyújtását.
Az 1938. évi foglalkozás és vagyoni helyzetet alapul véve az 1940-es évektől 1962-ig osztályidegennek minősítettek bizonyos társadalmi csoportokat, magasabb szintű vagyoni helyzetben lévőket és a bizonyos foglalkozásokat betöltő személyeket. Az osztályidegennek és az osztályidegen származásúnak minősítettek bizonyos munkaköröket nem tölthettek be, nem kaptak vezető beosztást, valamint a továbbtanulásból is kizárták őket. Ez a megbélyegzés súlyosbító körülményt jelentett a büntetőeljárások során is.
Az 1950-es években az információátadás fontos eszközei voltak a Rákosi tölcsérnek, lármafának, vagy pletykafának is nevezett kültéri hangszórók, amelyeket a falvak közterein helyeztek el. A tanácsházák, boltok, útkereszteződések közelében, oszlopokra, vagy házakra szerelt hangszórókat vezeték kötötte össze a tanács épületébe helyezett mikrofonnal és erősítővel. A lakosokat érintő hirdetmények és híradók mellett alkalmanként zenét is sugároztak.
Magyarország történelmében az 1989-1990 közötti időszak, a szocialista hatalmi berendezkedést, az egypártrendszert felszámoló politikai átalakulás eseményeinek összefoglaló megnevezése. A rendszerváltoztatás legtöbb emblematikus eseménye 1989-hez köthető, mint például Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése, Kádár János halála, a III: Magyar Köztársaság kikiáltása. Ugyanakkor a kifejezést gyakran tágabb értelemben, az előzményeket és az 1990 utáni eredményeket is beleértve használják. A történettudományban ma használt rendszerváltoztatás kifejezés mellett a köznyelvben ma is használatosak a rendszerváltás és a rendszerváltozás szóalakok.
A szocialista brigádmozgalom Magyarországon 1958-ban a munkaverseny mozgalmak folytatásaként a Sztahanov-mozgalmat váltotta fel. Itt azonban nem az egyén, hanem a csoport/brigád teljesítményét minősítették. A szocialista brigádok a hivatalos elvárások alapján a közösségi élet kereteit is jelentették. Ha egy éven át jól teljesítették vállalásukat, munkájuk elismeréseként a Szocialista Brigád címet nyerték el. Első alkalommal oklevél, a cím második alkalommal történő elnyerésekor pedig a Szocialista Brigád zászló volt a csoport jutalma.
A Szabad Európa Rádióban 1950. augusztus 4-én hangzott el az első magyar nyelvű - akkor még kísérleti - adás. 1951. október 6-tól 1993. október 31-i megszűnéséig a Rádió rendszeresen sugározta magyar nyelvű műsorait a müncheni Englischer Gartenből. Megteremtője az Amerikai Kongresszus által létrehozott Szabad Európa Bizottság volt, melyet 1949. május 17-én jegyeztek be. A Szabad Európa Bizottság több területen működött, de legjelentősebb tevékenysége a rádió maradt.
1948. októberében, a X. szakszervezeti kongresszuson alakult meg az ország szakszervezeteit összefogó Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT). A Magyar Dolgozók Pártja, majd 1956 után a Magyar Szocialista Munkáspárt szakszervezeteit tömörítő országos tanács létrehozásának célja a több évtizedes múltra visszatekintő szakszervezeti mozgalom egységesítése és egyúttal korlátok közé szorítása volt. A legtöbben az üdültetés révén kerültek kapcsolatba a SZOT-tal: 1978-ban 388 ezer szakszervezeti beutalót adtak ki, a ’80-as években közel 1,5 millió ember töltötte nyaralását a SZOT-üdülőkben, Központi napilapja a Népszava volt. A tanácsot 1989-ben átnevezték, majd 1990-ben átszervezték.
1945 után sorra jelentek meg a települések közterein a „felszabadító” szovjet katonáknak emléket állító hősi emlékművek, táblák, emlékoszlopok. Az emlékművek felavatását gyakran április 4-re időzítették, amely 1950-től bekerült az állami ünnepek sorába és 1989-ig minden évben megünnepelték, mint „Magyarország felszabadulásának napját”. 1985-ben, a felszabadulás 40. évfordulója újabb emlékműállítási hullámot eredményezett. Ezek nagy részét 1990 után lebontották, vagy átalakították.
Állami ellenőrzés alatt a szakszervezetek látták el a társadalombiztosítás táppénzzel és járulékokkal kapcsolatos feladatait. Az 1950. évi 36. számú törvényerejű rendelet alapján létrehozták a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központot, amely decentralizáltan, megyei, illetve városi igazgatóságokon, valamint az üzemi kifizetőhelyek útján működött. A legtöbben az SZTK-szakrendelések keretében találkoztak ezzel az intézménnyel.
A Tájak-Korok-Múzeumok 1977-ben honismereti mozgalomként indult útjára, majd 1985-ben megalakult a Tájak-Korok Múzeumok Egyesület (TKME). 1977-ben egy úgynevezett bélyegzős játék jelentette a kezdetet, ekkor a mozgalom szervező bizottsága kiadta a Magyarország látogatható természetvédelmi területei, műemlékei, múzeumai című, térképmelléklettel ellátott katalógust. A katalógus 1700 darab, sorszámozott objektumot közölt, ezeket felkeresve gyűjthették a sorszámos pecséteket a játékban résztvevő turisták. Az egyesület ma is létezik, tagcsoportjaik túrákat, városnéző sétákat, ismeretterjesztő előadásokat szerveznek.
A második világháború után az államosítás nyomán felszámolt bankok és hitelszövetkezetek helyét 1952-ben az Országos Takarékpénztár, OTP vette át. A központosító szándék ellenére a vidéki igények kielégítésére hamarosan ismét megalakulhattak a falusi takarékszövetkezetek, amelyek lokális pénzügyi szolgáltatóként a személyi hitel- és betétügyek bonyolítását végezték. Az első ilyen pénzügyi szolgáltató intézmény 1957-ben, Dunaföldváron nyitotta meg kapuit. Az 1980-as évekig nem lehetett takarékszövetkezetet nyitni azokon a településeken, ahol OTP fiók működött. A takarékbetét állomány 1960-ban 5,5 milliárd volt, majd 1987-re elérte a 286 milliárdot. A lakosság a takarékbetétek mellett jellemzően elektromos cikkekbe, nemesfémbe, különböző ingatlan és ingó vagyonba fektette többletjövedelmét.
A törvényhatóságokat felváltó tanácsok a szovjet mintájú, szigorúan központosított helyi közigazgatás alapegységei voltak Magyarországon 1950-től 1990-ig. Az államhatalom helyi szerveiként történő létrehozásukról az 1949. évi alkotmány rendelkezett. az 1950: I. tc. a megyei, járási, városi és községi autonómiák helyébe tanácsokat létesített, fővárosi, megyei, megyei jogú városi, járási, járási jogú városi, az alsóbb fokokon a városi, községi és kerületi szintekkel. A helyi államhatalmi, államigazgatási, érdekképviseleti és végrehajtó szerepkör ellátását a tanácsházákban működő irodákban végezték. A tanácsok élén a tanácselnök állt, munkáját az irányító-ellenőrző végrehajtó bizottság és annak titkára, a tanácstagok és különböző bizottságok segítették.
A szocialista államok gazdaságának elnevezése, amelyet hároméves, valamint ötéves tervek alapján irányítottak. A tervgazdálkodás nem a piac és a gazdasági élet törvényszerűségei szerint működött, és az egyéni kezdeményezéseket is gátolta. Szovjet mintára 1947-ben létrehozták az Országos Tervhivatalt, amelynek feladata volt a népgazdasági tervek kidolgozása és szintekre lebontása. A terveket többször módosították, amely valójában tervszerűtlenséget, a gazdasági életben válságokat okozott, és a lakosság elszegényedéséhez vezetett.
Ipari vagy mezőgazdasági kisárutermelők szövetkezeti, kollektív, szocialista üzeme, illetve gazdasága; a termelők kollektívájának tulajdonában levő vállalat. A szovjet mintára bevezetett „téeszesítés” célja a kis- és nagyparaszti gazdaságok, a föld mint magántulajdon megszüntetése volt. A földeket és a gazdasági épületeket állami használat alá vonták, a táblásítás útjába került tanyákat fokozatosan felszámolták. A tagoknak a termelési eszközeiket és az állataikat be kellett vinniük a közös gazdaságba. A munkát közösen, brigádok és munkacsapatok keretében végezték. A főleg nagyállattartással, ipari növénytermesztéssel és további melléküzemágakkal – műanyagüzemek, söröskupakgyártás, különböző ipari termelőtevékenységek – dolgozó tsz-ek az állam támogatásával az 1980-as évekig nyereségesek tudtak maradni, de a strukturális hibák már az 1980-as évek elején éreztették hatásukat. A rendszerváltoztatás után sorra felbomló szövetkezetek privatizációját 1992-ben kezdték meg kárpótlási jegyekkel és a tulajdonrészek felosztásával.
Szovjet mintán alapuló, kommunista magyar ifjúsági mozgalom, amely 1946. június 2-án, a Magyar Úttörők Szövetsége szervezet létrejöttével kezdte meg működését. A szocializmus időszakában az iskoláskorú gyermekek legtöbbje tagja volt a tömegszervezetnek, 2. és 4. osztály között kisdobosok (1957-ig pajtásoknak nevezték), majd 5. és 8. osztály között úttörők lettek. Egységei az őrs (6-12 fő), a raj (2-3 őrs) és a csapat (egy iskolában az összes raj együttesen) voltak. A politikai nevelés mellett kulturális- és sportprogramokat, táborokat szerveztek.
A Szovjetunió és az érdekszférájába tartozó európai országok katonai szervezete. A megosztott Európa keleti részében alakult meg a Szovjetunió vezetésével és nyomására, Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és Románia részvételével. A katonai szövetség alapító okiratát 1955. május 14-én írták alá Varsóban. Az alapító tagok a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés keretében egyeztetett külpolitikát folytattak. Albánia 1968-ban kilépett a szövetségből, amelyet 1985-ben megújítottak. A közép-kelet-európai változásokat követően, a Szovjetunió felbomlásával párhuzamosan a Varsói Szerződés létjogosultsága is megszűnt, 1991. július 1-jén Prágában aláírták a megszüntetéséről szóló okmányt.
Elsőként Winston Churchill 1946. március 5-én az USA-ban, Fultonban tartott beszédében használta a vasfüggöny kifejezést. A politikus a földrajzi határok mentén, a politikai irányzatok szerint kialakult hatalmi övezetek létrejöttét a színházi vasfüggöny leeresztéséhez hasonlította. A vasfüggöny átvitt értelemben az európai szovjet övezetet a kontinens többi részétől 1944-1945-ben elválasztó intézkedések összességét jelentette (információk áramlásának megakadályozása, utazási korlátozás bevezetése, a személyes érintkezés minden formájának akadályozása), és Nyugaton, valamint Keleten az évtizedeken át tartó hidegháborús korszak ismert fogalma lett.
1969-ben az Autóközlekedési Tröszt pályázatot írt ki rövid kifejező fantázianév és embléma megalkotására. Ekkor született meg a VOLÁN márkanév és a ma is ismert, úgynevezett „Voláncsiga” embléma. 1970. szeptember 1-jén megalakult a Volán Tröszt, és bevezetésre került az 1-től 24-ig számozott Volán vállalat megnevezés. Ekkortól a vállalat új megnevezése a Volán 20. sz. Vállalat (MÁVAUT) (közismertebb nevén VOLÁN 20.) lett, melyet 1977-ig használt a vállalat, innentől kezdve a hivatalos megnevezés, a MÁVAUT elhagyásával a Volán 20. sz. Vállalatra rövidült. A vállalat keretében országszerte buszjáratokat indítottak, a ’60-as évektől minden falut bekapcsoltak az országos közlekedési hálózatba.
Felhasznált irodalom:
2012 „Kisdedet álmodik a vasöntő az ércformákba”. A Kádár-korszak gyári munkásai közötti együttműködés a fusizás révén. Metszetek 1. (2-3) 39–48.
2002 Kistelepülések könyvtári ellátása. Helyzetkép és szakirodalmi szemle. Könyvtári Figyelő 48. (3) 367–428.
2008 Fogyasztási szövetkezeti kereskedelem és gazdaságpolitika tegnap, ma és holnap. Tér és Társadalom XXII. (2) 145–167.
2007 A hatalom ünnepe – az ünnep hatalma. Ünnepek Magyarországon a szovjet típusú diktatúra korában. Jogtörténeti Szemle. 2007 Különszám. 42–49.
2003 Kádár János I-II. Budapest: Szabad Tér Kiadó – Kossuth Kiadó.
2017 Az Oktogontól a Népligetig. Képes időutazás Volánbusszal. Budapest: Volánbusz Zrt.
1982 Fogom a függönyt. Budapest: Szépia Könyvkiadó.
2017 „…recsegve gerjed a ’lármafa’…”. A hangos híradók kora. In: Wencz Balázs (szerk.): Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyv 2016-2017. 256–272. Esztergom: A Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára.
1997 Magyarország a XX. században. II. Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság. 224–225. Szekszárd: Babits Kiadó.
2012 A vidék az ezredfordulón. A jelenkori magyar vidéki társadalom szerkezeti és hatalmi változásai. Budapest: Argumentum; MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont.
2013 Az Országos Kéktúra történelme. Turista Magazin. 2013. november 26.
https://www.turistamagazin.hu/hir/az-orszagos-kektura-tortenelme. Letöltés ideje: 2022.05.27.
1998 Kisvállalkozás a szocializmus után. Budapest: Közgazdasági Szemle Alapítvány.
2008 A magyarországi szakszervezetek történetéből. (Átdolgozott kiadás). Budapest: Friedrich Ebert Alapítvány.
2014 Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány. (RETÖRKI könyvek 2.) Lakitelek: Antológia Kiadó.
2017 Államszervezet és közigazgatás Magyarországon 1945-től napjainkig. Budapest: Dialóg Campus Kiadó
1998 „Ifjúsági szerveződések évszázada!? – Gyermek- és ifjúsági szervezetek a XIX–XX. századi Magyarországon. Új Pedagógiai Szemle. 47. (11) 35–43.
2017 A Kádár-korszak „szocialista demokráciája”. Egy ideológiai fogalom elemzése. (Doktori disszertáció). Budapest: ELTE ÁJK Politikatudományi Doktori Iskola
https://edit.elte.hu/xmlui/static/pdf-viewer-master/external/pdfjs-2.1.266-dist/web/viewer.html?file=https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/34039/Disszertáció_Pap%20Milán_EDIT.pdf?sequence=1&isAllowed=y Letöltés ideje: 2022.05.27.
1986 Történelemszemlélet és propaganda. Budapest köztéri szobrai 1945 után. Történelmi Szemle 29. (3-4) 518–531.
2018 A hazai takarékszövetkezetek gazdálkodásának jellemzői és működési kockázatait befolyásoló vagyon elleni bűncselekmények vizsgálata (Doktori értekezés). Gödöllő: Szent István Egyetem, Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola.
https://archive.szie.hu/sites/default/files/sidlovicse_toth_ildiko_ertekezes.pdf Letöltés ideje: 2022.05.27.
2015 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagjai, 1956–1962. Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2015. november 4.
https://neb.hu/hu/mszmp-kb-19561962 Letöltés ideje: 2022.05.27.
1997 Magyarország a második világháborúban. Lexikon A-ZS. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság – PETIT REAL Könyvkiadó.
2006 Utak és törések. Adalékok a magyar úttörőmozgalom történetéhez. Budapest: Új Helikon Bt.
2006 Hétköznapi élet Kádár János korában. Budapest: Corvina Kiadó.
Weboldalak
A Magyar Nyelv Értelmező Kéziszótára, Akadémiai kiadó, VI. kötet, 1959-1962. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/t-4D5B8/termeloszovetkezet-4EF0F/ Letöltés ideje:: 2022.05.08.
Fogalmak Magyarország történetéhez. Kislexikon. 1956-os Intézet. http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/kislex/kislexis.htm Letöltés ideje: 2022.05.13.
https://www.tkme.hu/tortenetunk/ Letöltés ideje: 2022.05.08.
http://szer.oszk.hu/orszagos-szechenyi-konyvtar-szabad-europa-gyujtemeny Letöltés ideje: 2022.05.07.
https://hetifortepan.capacenter.hu/a-kulturhazak-aranykora/ Letöltés ideje: 2022.05.08.
https://www.otpedia.hu/lexikon/fogalmak/kgst_2/ Letöltés ideje:2022.05.08.
https://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/kislex/kislexis.htm Letöltés ideje: 2022.05.06
Kronológia
A „létező” szocializmus életvilágai. A vidéki miliők rendszerváltása elnevezésű projekthez
1980-tól napjainkig
1980-1989
1989–90
1990 után
Bibliográfia
Közép-európai falvak 1990 után. Szociológiai Szemle 6. évf. 3–4. sz. 125–148.
1994 A föld tulajdoni és használati viszonyai Magyarországon. Szeged, Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae
1981 Iparosodás és a falu átalakulása. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
2000 Munkások Magyarországon 1948-1956. Budapest, Napvilág Kiadó
1985 Peasants in Socialist Transition. Life in a Collectivized Hungarian Village. Berkeley - Los Angeles - London, University of California Press
https://books.google.hu/books?id=If-qrOXcmv8C&printsec=copyright&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false
1999 Rendszerváltozás után. Falusi sorsforduló a Kárpát-medencében. Budapest, MTA PTI-Számalk Kiadó
2004 Vallásosság és identitás - élettörténetek a diktatúrában (1948-1964). Pécs, Dialóg-Campus Kiadó
1985 Társadalmunk ingázói - az ingázók társadalma. Budapest, Kossuth Kiadó
2009 Vidéki életemódváltozások a 20. században. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum
https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_SKAN_Sk_2009_VidElet/?pg=3&layout=s
2018 Eltűnt falusi világok. A 20. Századi paraszti társadalom az egyéni emlékezetekben. L’Harmattan Kiadó, Budapest.
2016 A rendszerváltás családtörténetei. Huszonöt év Budapest árnyékában, Budapest, L’ Harmattan
ENYEDI György
1988 Az urbanizációs ciklus és a magyar településhálózat átalakulása.Akadémiai székfoglaló : 1982. december 6. Budapest, Akadémiai Kiadó
http://real-eod.mtak.hu/3362/1/MTA_ErtekezesekEmlekezesek_010_000809361.pdf
2000 Fordulat a világban és Magyarországon 1947-1949. Budapest, Napvilág Kiadó
1997 Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Budapest, Balassi Kiadó
1982 Társadalmi újratermelés és társadalompolitika. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó
1996 „A rendszerváltás nyertesei és vesztesei”. In: Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Társadalmi riport 1996, Budapest, TÁRKI, Századvég, 413–443.
2005 Lakótelepek. Budapest, Városháza Kiadó.
2019 Változó ruralitások. A vidékiség mai formái (Kriza Könyvek 45.). Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság
http://real.mtak.hu/89658/1/KKonyvek_45_2019_JakabAZs-VajdaA_szerk_Valtozoruralitasok.pdf
2000-2003 Száz Magyar Falu (sorozat). Budapest, Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/
2007 Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet. Budapest, Néprajzi Múzeum - PTE-BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék
https://kisebbsegkutato.tk.mta.hu/uploads/files/olvasoszoba/regiokonyvek/kozossegtanulmany.pdf
2010 Rendszerváltás(ok) Magyarországon. Budapest, Mundus Novus
1997 Befejezetlen szocializmus - képek a Kádár-korszakból. Budapest, Tegnap és Ma Kulturális Alapítvány
2013 ...nem kellett élt vasalni a farmerbe. Mindennapi élet a szocializmusban. Tanulmányok. MaDok füzetek 8. Néprajzi Múzeum, Budapest
1983 New Hungarian peasants : an east central European experience with collectivization. New York, Social Science Monographs - Brooklyn College Press
2012 Két emelet boldogság. Mindennapi szociálpolitika Budapesten a Kádár-korban. Budapest, Napvilág Kiadó
2013 Életmódváltozás a tudomány és az ideológia tükrében. In: Vidék és város: ellentétek és kölcsönhatások a 20. századi Magyarországon. Kapitális, Hajdúnánás, 141-156.
(https://tortenelem.unideb.hu/sites/default/files/upload_documents/2013_ellentetek-kolcsonhatasok.pdf)
2003 A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői. Budapest, Napvilág Kiadó
2007 Túlélési stratégiák.: Társadalmi adaptációs módok. Budapest, Kossuth Kiadó
1978 A falusi lakókörnyezet alakulásáról. Szövetkezeti Kutató Intézet Közleményei, 135. Budapest, SZKI
1996 „Rendszerváltás és társadalomszerkezet” In: Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.) Társadalmi riport 1996, Budapest: TÁRKI, Századvég, 149–197.
2012 A vidék az ezredfordulón. A jelenkori magyar vidéki társadalom szerkezeti és hatalmi változásai. Budapest, Argumentum - MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont (Szociológiai Intézet)
http://real.mtak.hu/9296/1/KováchImre-A%20vidék%20az%20ezredfordulón.pdf
2017 Kockaházak. Egy háztípus és benne egy falusi életforma felderítése Zala megyében a 20. század közepétől napjainkig. Doktori (PhD) disszertáció, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományok Doktori Iskola
2019 Magyar ipari építészet 1945-1970. Budapest, Terc Kft.
1984 Életmód: modellek és minták. Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont
2006 Az európai és a magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig. /Urbanisztikai füzetek 4./ TERC Kft.
2013 Szocreál építészet Magyarországon. Győr, Széchenyi István Egyetem
1977 Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben. Budapest, Gondolat Kiadó
2000 Magyar néprajz VIII. Társadalom. Budapest, Akadémiai Kiadó
2016 Vidéki élet és vidéki társadalom Magyarországon. A Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület 2014. évi, egri konferenciájának kötete. (Rendi társadalom - polgári társadalom 28.) Budapest, Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület
1986 A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985, I. kötet
1999 Politika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történelemben. Debrecen, KLTE Történelmi Intézet Új- és Legújabbkori Magyar Történelmi Tanszéke
2006 Rendszerváltás Magyarországon 1987-1990. Napvilág Kiadó, Budapest
2009 Eltékozolt esélyek? – A rendszerváltás értelme és értelmezései. Budapest, Napvilág Kiadó
2004 A „hatvanas évek ” Magyarországon. Budapest, 1956-os Intézet
1999 Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris Kiadó
2013 Rendszerváltás Magyarországon, Budapest, Akadémiai Kiadó
1988 Tárgyak és életmód - összefüggések a háztartások eszközkészletének alakulása és az életmódváltozás között. Budapest, MTA Néprajzi Kutatócsoport
2002 Utak és útvesztők a kisüzemi agrárgazdaságban. 1990-1999. (Rendszerváltás Magyarországon. Műhelytanulmányok) Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet - MTA Társadalomkutató Központ
1996 Az életmód változása a magyarországi falvakban. In: Orosz István - Für Lajos - Romány Pál: Magyarország agrártörténete. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 705-720.
2015 A szocialista korszak ipari öröksége – Értékek és hasznosítás. Konferencia
2001 Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Budapest, Osiris Kiadó.
2006 Hétköznapi élet Kádár János korában. Budapest, Corvina Kiadó
2010 Az 1989–1990-es rendszerváltás társadalmi hatásai. In: Gerhard Péter – Koltai Gábor – Rácz Attila – V. László Zsófi a (szerk.): Rendszerváltás(ok) Magyarországon. Budapest, Mundus Novus, 191–206.
2013 Magyar hétköznapok. Fejezetek a mindennapi élet történetéből a második világháborútól az ezredfordulóig. Napvilág Kiadó, Budapest
2015 A jelenkori magyar társadalom, Budapest, Osiris Kiadó
2020 Mindennapi történetek. Válogatott társadalomtörténeti tanulmányok. Pécs, Kronosz Kiadó
Folyóirat
2015 Átalakuló magyar vidék az európai térben. Tér és Társadalom 29. évf. 1.sz.
2012 Falvaink sorsa 2012. Megjegyzések az elmúlt három évtized magyar vidéki változásaihoz. Területi Statisztika 15. (52) évf 6. sz. 552-564.
2009 A selejt bosszúja. A mentális rendszerváltás mérlege. Mozgó Világ. 35. évf. 1. sz. 49–56.
(http://epa.niif.hu/01300/01326/00107/MV_EPA01326_2009_01_06.htm)
1989 Az első „szocialista” településhálózat-fejlesztési koncepció formálódása Magyarországon (1949–1951), Tér és Társadalom, 3(1), o. 86-96.
1994 A posztszocialista átalakulási válság a mezőgazdaságban és a falusi társadalomban. Szociológiai Szemle 4. évf. 3. sz. 15-43.
1996 A magyar lelkiállapot az átalakuló magyar társadalomban. In.: Századvég 2. 87–102.
2001 A terek és a szobrok emlékezete, 1988–1990. Etűd a magyar rendszerváltó mítoszról. In: Regio – Kisebbség, politika, társadalom. 12. évf. 1. sz., 68–91.
1997 A háztájizás tegnap és ma. Szociológiai Szemle 7. évf. 1. sz. 39-63.
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_SzociologiaiSzemle_1997/?pg=1&layout=s
2017 A vidék változása. Acta Medicinae et Sociologica. 8. évf. 25. sz. 26-43.
http://epa.oszk.hu/02500/02535/00017/pdf/EPA02535_acta_med_2017_25_026-043.pdf
1985 Nagy visszhang. Magyarország fényképeken. Magyar Nemzet XLVIII. évf. 20. sz. 1983. január 23. 3. o.
1997 Fogyasztás és lakáskultúra Magyarországon a hetvenes években. Replika, 1997. Június. 26. Sz. 47-52.
Rendszerváltó Archívum. (A Rendszerváltás Történeti Kutató Intézet és Archívum Folyóirata)
1986 Nagyvárosi és falusi lakásformák. Statisztikai Szemle. 8-9.sz. 852-863.
2015 A szocilista korszak ipari öröksége - értékek és hasznosítás.
https://epiteszforum.hu/a-szocialista-korszak-ipari-oroksege-ertekek-es-hasznositas
Forráskiadvány
2007 Vidék és falukép a változó időben, Argumentum
2018 Rendszerváltás. (Nemzet és emlékezet.) Budapest, Osiris
1990 A föld tulajdoni és használati viszonyai Magyarországon (1949-1989). Budapest, Központi Statisztikai Hivatal
2019 Húsz év után. Interjúk a rendszerváltozásról 2008-2009-ben. Lakitelek, Antológia Kiadó