Digitális Roma Levéltár
A romák alkotják ma Magyarországon és az Európai Unión belül is a legnagyobb lélekszámú kisebbséget. A Digitális Roma Levéltár a magyarországi roma történelem forrásaiból ad közre folyton bővülő válogatást. A levéltári dokumentumok jórésze a magyar állam hivatalaiban keletkezett, és elsősorban a mindenkori hatalom szempontjait, romákkal/cigányokkal kapcsolatos attitűdjeit jellemzi. Ezen az oldalon törekszünk azonban arra, hogy minél több olyan képi és elbeszélő dokumentumot is közöljünk, amelyek a roma/cigány közösségek „belső” szempontjait is érzékeltetik.
Roma Holokauszt és a magyarországi romák üldöztetése a II. világháború idején
Hungarian Roma During World War II (EN)
A Csősz László által vezetett kutatási projekt a magyarországi romák II. világháború alatti üldöztetésének történelmi emlékét hivatott megőrizni. A Magyar Nemzeti Levéltár a European Holocaust Research Institute támogatásával külföldi partnerek bevonásával hozta létre a portált, amely levéltári iratok digitális katalógusát, áldozatokról szóló adatbázisokat, oktatási modulokat, vizualizációt, képeket és további kulcsfontosságú információkat kínál a témában. A projekt célja volt, hogy hozzájáruljon a roma történelemnek az oktatásba, kutatásba és a közép-európai közbeszédbe történő mélyebb integrálásához.
Magyar romák a II. világháború idején
A magyarországi romák által a második világháború alatt elszenvedett üldöztetésre, diszkriminatív intézkedésekre, népirtásra vonatkozó iratok digitális másolatainak adatbázisa.
Magyar roma katonai és polgári áldozatok adatbázisa 1939-1945
Az adatbázis azoknak a roma férfiaknak a névsorát és adatait tartalmazza, akik tényleges katonai szolgálat, illetve fegyvertelen munkaszolgálat teljesítése közben vesztették életüket a második világháború során.
Magyarországról deportált romák adatbázisa 1939-1945
1944 késő őszén a magyar nyilas kormány hatóságai több ezer, főként dunántúli romát hurcoltak el a komáromi Csillagerődben létesített gyűjtőtáborba és más gyűjtőhelyekre. A munkaképesnek nyilvánított felnőtteket és fiatalokat németországi koncentrációs táborokba deportálták. Az adatbázisban elsősorban az International Tracing Service Bad Arolsen-i levéltárának (Arolsen Archives - International Center on Nazi Persecution) magyar roma deportáltakkal kapcsolatos adatai szerepelnek, döntően transzportlisták és áldozati névsorok az alábbi lágerekből: Dachau, Buchenwald, Bergen-Belsen, Mauthausen, Natzweiler, Ravensbrück valamint ezek altáborai. Az adatbázisban megtalálhatók a táborok halálos áldozatai és túlélői is.
Roma Holokauszt és a magyarországi romák üldöztetése a II. világháború idején - térképek
Kutatói gyűjtemények
Szuhay Péter másolati gyűjteménye
Szuhay Péter antropológus többek között a Szendrő környéki falvak világát, a mai falusi társadalmak ünnepeit kutatta, az 1980-as évek végétől érdeklődése a cigányok/ romák társadalomtörténete, mindennapjai felé fordult. Kőszegi Edittel több dokumentumfilmet készített ebben a témában és számos kiállítás, tanulmány és könyv is fűződik a nevéhez. A levéltári gyűjteményben található digitális fotómásolatokat az Europeana elektronikus gyűjtemény „Roma migráció” kiállításához bocsátotta a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára rendelkezésére.
Bana József másolati gyűjtménye
Bana József történész, levéltáros, számos önálló kötet szerzője és szerkesztője. Rendszeresen publikál, ill. szerkeszt a romák társadalomtörténetéhez kapcsolódó tanulmányokat, kiadványokat is. A levéltári gyűjteményben található digitális fotómásolatokat az Europeana elektronikus gyűjtemény „Roma migráció” kiállításához bocsátotta a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára rendelkezésére.
Nyári Gyula gyűjteménye
Nyári Gyula zenész, fotóművész a Budapest Szállóban dolgozott tíz éven át, majd a Várnegyedben játszott a zenekarával huszonöt évig. Fotósként a hetvenes évek közepe óta tevékenykedik. “Úton” című fotóalbuma a romák életéről mutatott közelképeket; a Józsefváros című kerületi újságnak is készített fényképeket. Munkássága elismeréseként megkapta a magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, a Kisebbségekért Díjat, Józsefváros Arany Koszorús Fotó Művésze és a Józsefváros Becsületkereszt kitüntetések tulajdonosa. A levéltári gyűjteményben található digitális fotómásolatokat az Europeana elektronikus gyűjtemény „Roma migráció” kiállításához bocsátotta a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára rendelkezésére.
Top 5 tartalom
Zsigmond király oklevele László vajda számára
Zsigmond, Isten kegyelméből a rómaiak mindig fenséges királya, valamint Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország stb. királya összes híveinknek, a nemeseknek, a katonáknak, a várnagyoknak, a tiszttartóknak, a vámtiszteknek, a szabad városoknak, a mezővárosoknak és azok bíráinak, akik az országunkban és uralmunk alatt vagytok és hivatalt viseltek, üdvöt szeretettel. Híveink, László, a cigányok vajdája személyesen és más hozzája tartozók is a jelenlétünk elé érkeztek, s nagyon alázatos kéréseket terjesztettek elénk itt, Szepesben, a jelenlétünk előtt a kérések és könyörgések esedezésével, hogy méltóztassunk őket bőségesebb kegyelmünkben részesíteni.
Mária Terézia rendelete a cigányokról, (1767)
A cigány nép szabályozását érintő, kedves híveink, […] miként az 1761. december 10-én innen küldött utasításban uraságtoknak, valamint az összes vármegyéknek, városoknak és kerületeknek elrendeltetett, hogy a következő február hó végéig az összes cigány családokat, feltüntetve feleségeiket, gyermekeiket, azok nemét és korát, úgyszintén ha valami mesterséget űznek, vallásukat a valóságnak megfelelő módon írják össze, a távollevőket is úgy, hogy az idegenek ezen és ezen a helyen engedéllyel és kinél tartózkodnak. Név szerint állítsák össze ezeket az összeírásokat. Végezetül ezeket a törvényszéki hivatalok külön táblázatba foglalva ő szent királyi felségéhez való felterjesztés céljából ide nekünk minél gyorsabban küldjék fel. Kiegészítés: az összes cigány összeírásának alkalmával hirdessék ki, hogy a közelgő 1768. év július végéig gondoskodjanak a maguk számára jobbágyi vagy zselléri lakóhelyről, és úgy kapjanak a földesuruknál állandó lakhatást a kötelező úrbéri szolgáltatásokra vonatkoztatva, hogy a következő összeírásban már a valóságnak megfelelően lehessen feljegyezni, hogy minden egyes cigány család mely helységbe és mely földesúrhoz szegődött, vagy melyiknek vetette alá magát.
Lakatos Angéla (a gyilkosságok egyik túlélőjének) tanúkihallgatási jegyzőkönyve a székesfehérvári cigányok összegyűjtéséről, Várpalotára szállításáról és meggyilkolásáról, 1946. szeptember 21.
/.../ A csendőröknek is tudniuk kellett, hogy mi lesz velünk, mert a szép fiatal lányoknak mondták, hogy „de kár lesz, hogy meghaltok”. Mi szívesen elmenekültünk volna, de egyrészt az oroszok felé úgy sem engedtek bennünket, másrészt pedig az erős lövöldözés miatt nem volt bátorságos a házból kimenni. Különben is, mikor másnap nem jöttek értünk, reméltük, hogy talán nem is lesz velünk semmi, de kb. 3 nap múlva megjelentek értünk a csendőrök Pintér főispánnal, két teherautóval, felpakoltak bennünket, és elvittek Várpalotára. Pintér Várpalotáig velünk jött, tovább nem tudok róla. /.../
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának határozata a cigány lakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos feladatokról, 1961
/.../ A kapitalista társadalomban a cigányokat kiközösítették, kölcsönös bizalmatlanság és az előítéletek mély szakadéka keletkezett a cigányok és a nem cigány lakosság között. Hazánk felszabadulásával a cigányok a társadalom teljes jogú tagjai lettek, s a kedvező fejlődési feltételek pozitív hatással voltak a cigány lakosság leghaladottabb elemeire. Ezek száma azonban még igen kicsi és csak lassan növekszik. Többségük még máig sem tudott megszabadulni a múlt terhes örökségétől. Jogszabályaink ugyan nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely a cigány lakosság hátrányos megkülönböztetésére alapot adhatna, mégis – különösen falun – még mindig előítéletek falába ütköznek, s helyenként sok önkényeskedésnek vannak kitéve. A közhiedelem például azt tartja, hogy a cigányok többsége bűnöző, holott a bűnügyi statisztika tanúsága szerint csak alig valamivel nagyobb közöttük a bűnözők aránya, mint a nem cigány állampolgárok között. Az emberek nagy része ma még szinte babonás idegenkedést érez a cigányokkal szemben. Sok szülő tiltakozik, ha gyermeke mellé cigánygyermeket ültetnek az iskolában. /.../
Dokumentumok a Phralipe megalakításáról
/.../ Javasoljuk, hogy a kisebbségi jogok rendezésének alapelve az Alkotmányban és a jelenlegi törvény előszavában is a következő szöveg legyen: "A nemzeti és etnikai kisebbségek, a magyarsággal közösen jelentenek állam és nemzetalkotó erőt a Magyar Köztársaságban. Ezért a Magyar Köztársaság minden állampolgárának, közösségének, hivatalos szervének nemzeti kötelezettsége a magyarság és a nemzeti és etnikai kisebbségek zavartalan együtt élésének elősegítése, jogainak, érdekeinek tiszteletben tartása. A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és védi a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó állampolgárainak — a kisebbségi léttel kapcsolatos — egyéni és kollektív jogait, lehetővé teszi és a szükséges anyagi eszközök és intézmények biztosításával gondoskodik e jogokkal való élés lehetővé tételéről." /.../
Roma gyűjtemények a világhálón
RomArchive
RomArchive, a romák digitális európai archívuma a romák művészetét és kultúráját mutatja be, és ezáltal érzékelteti hozzájárulásukat a sokszínű európai kultúrtörténethez. Olyan dokumentumokat ad közre, amelyek belülről, belső perspektívából jellemzik a romák történelmét.
Gypsy Lore Society
A Cigány Hagyományőrző Társaság (Gypsy Lore Society) Történeti Archívuma és Könyvtári Gyűjteménye, főként a 19. század közepétől a 20. század közepéig gyűjt és ad közre történeti forrásokat.
Fortunoff Video Archive
A Fortunoff Video Archive for Holocaust Testimonies-t (Holokauszt Tanúságtételek Fortunoff Videótára) Connecticut állambeli New Havenben alapították, oral history-gyűjteménye ma már Amerika, Európa és Izrael területére is kiterjed. Gyűjteménye számos roma holokauszt-túlélővel készített oral history-(videó)interjút is tartalmaz, amelyek előzetes regisztráció után, kutatói engedéllyel kutathatók.
Roma Testimonies
A Roma Tanúságtételek (Roma Testimonies) a roma és szinti holokauszt adatbázisa a Cseh Tudományos Akadémia Kortárs Történeti Intézetében működő Prágai Roma Történelmi Fórum projektjének eredményeként jött létre. Több mint 100 interjúból közöl részleteket jelenleg.
Romani Cultural & Arts Company
A Romani Cultural & Arts Company (RCAC) alapította meg a Cigány, Roma és Utazó (Traveller) LMBTQ+ Oral History Archívumát. Az online adatbázis az RCAC által az Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézet támogatásával végzett kutatások eredményeként különböző cigány, roma és utazó közösségek LMBTQ+ tagjaival készített oral history-interjúkat közöl.
Romák a magyar történetírásban
Binder Mátyás, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének munkatársa teljességre törekvő online bibliográfiát és digitális szövegtárat hozott létre „Romák a magyar történetírásban” címmel a magyarországi romákról szóló történeti publikációkból.
Impresszum
Roma levéltár szerkesztőség
Majtényi György (felelős szerkesztő), Bana József, Csősz László, Kállai Ernő, Majtényi Balázs, Márfi Attila, Mikó Zsuzsanna, Szabó Csaba, Szatucsek Zoltán, Tóth Péter.
A szerkesztőség emailcíme: majtenyi.gyorgy@mnl.gov.hu.
Az adatbázisokban található dokumentumok, fotók másodközléséhez minden esetben a jogtulajdonos, a Magyar Nemzeti Levéltár engedélye szükséges.
Zsigmond király oklevele László vajda számára
Zsigmond császár menlevele, amelyet László cigány vajda és népe számára adatott ki és amelyben elsősorban a városi tisztségviselőknek megparancsolja, hogy támogassák és oltalmazzák őt és a népét, 1423
Zsigmond, Isten kegyelméből a rómaiak mindig fenséges királya, valamint Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország stb. királya összes híveinknek, a nemeseknek, a katonáknak, a várnagyoknak, a tiszttartóknak, a vámtiszteknek, a szabad városoknak, a mezővárosoknak és azok bíráinak, akik az országunkban és uralmunk alatt vagytok és hivatalt viseltek, üdvöt szeretettel. Híveink, László, a cigányok vajdája személyesen és más hozzája tartozók is a jelenlétünk elé érkeztek, s nagyon alázatos kéréseket terjesztettek elénk itt, Szepesben, a jelenlétünk előtt a kérések és könyörgések esedezésével, hogy méltóztassunk őket bőségesebb kegyelmünkben részesíteni. Ezért mi az ő könyörgéseiktől felbuzdulván, azon szabadságnak a számukra való megadásáról gondoskodtunk, hogy amikor csak ezen László vajda és az ő népe a mondott uradalmainkba, tudniillik a városokba és a mezővárosokba érkeznék, akkor hűségteknek a jelen oklevelünk által erősen megparancsoljuk és meghagyjuk, hogy ezen László vajdát és az alája vetett cigányokat legyetek kötelesek minden akadályoztatás és bármiféle zaklatás nélkül segíteni és megoltalmazni, sőt minden akadályoztatástól és kárvallástól rendeljétek megvédelmezni. Ha pedig közöttük valamilyen civakodás vagy háborúság történnék bárkinek a részéről is, akkor sem nektek ne legyen jogotok, sem közületek valakinek bíráskodni és ítélkezni, hanem csak azon László vajdának. A jelen oklevelünket pedig az elolvasása után mindig visszaadni parancsoljuk annak, aki bemutatja. Kelt Szepesben, a Szent György ünnepe előtti vasárnapon, az Úr 1423. (!) esztendejében, magyarországi királyságunknak harminchatodik, a rómainak tizenkettedik, a csehországinak pedig harmadik évében.
Forrás: MNL OL DL 107 246. Az oklevélnek több fordítása is ismert (például Heiczinger János fordítása [Mezey Barna – Pomogyi László – Tauber István: A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422–1985. Budapest, 1986. 75–76.], vagy Nagy Pál A magyarországi cigányok története a rendi társadalom korában című művében (Kaposvár, 1998) az 59. oldalon a fordítások összehasonlítása), az itt közölt fordítás Tóth Péter munkája, amelynek alapjául a Fejér György által kiadott szöveg szolgált, amelyet Nagy Pál idézett művének 60. oldalán újraközöl. Az oklevél kritikája ugyanott a 64–68. oldalakon olvasható; az oklevél azonban ezzel szemben nem hamisítvány, csak az év megadása volt téves. A 1422-es esztendő nem illik Zsigmond itineráriumába. A Way család levéltárában megtalálható az oklevélnek egy 18. századi másolata (MNL OL DL 107 246.), amely szintén Szepesen, Szt. György előtti vasárnapon kelt, de itt már helyesen az 1423-as az évszám szerepel. Ezen év adott időszakában valóban járt a Szepességben Zsigmond, tehát az 1423. április 18. a helyes dátum (Kelt Szepesen, 1423-ban, a Szent György napja előtti vasárnapon [IV. 18.].) (lásd Engel Pál – C. Tóth Norbert: Királyok és királynék itineráriumai (1382–1437). Budapest, 2005, 114.).
Mária Terézia rendelete a cigányokról
(1767)
A legkegyelmesebb hercegnek, legkedvesebb, hűséges és kedvelt rokonunknak, a magyar királyi helytartótanácsunk tiszteletre méltó, tekintélyes, nagyságos és tekintetes kormányzójának és tanácsosainak a pozsonyi irodából, 1767. dec. 2.
Legkegyelmesebb herceg, igen kedves rokonunk, számunkra kedves, tiszteletreméltó, méltóságos és nagyságos és tekintetes híveink.
A cigány nép szabályozását érintő, kedves híveink, […] miként az 1761. december 10-én innen küldött utasításban uraságtoknak, valamint az összes vármegyéknek, városoknak és kerületeknek elrendeltetett, hogy a következő február hó végéig az összes cigány családokat, feltüntetve feleségeiket, gyermekeiket, azok nemét és korát, úgyszintén ha valami mesterséget űznek, vallásukat a valóságnak megfelelő módon írják össze, a távollevőket is úgy, hogy az idegenek ezen és ezen a helyen engedéllyel és kinél tartózkodnak. Név szerint állítsák össze ezeket az összeírásokat. Végezetül ezeket a törvényszéki hivatalok külön táblázatba foglalva ő szent királyi felségéhez való felterjesztés céljából ide nekünk minél gyorsabban küldjék fel. Kiegészítés: az összes cigány összeírásának alkalmával hirdessék ki, hogy a közelgő 1768. év július végéig gondoskodjanak a maguk számára jobbágyi vagy zselléri lakóhelyről, és úgy kapjanak a földesuruknál állandó lakhatást a kötelező úrbéri szolgáltatásokra vonatkoztatva, hogy a következő összeírásban már a valóságnak megfelelően lehessen feljegyezni, hogy minden egyes cigány család mely helységbe és mely földesúrhoz szegődött, vagy melyiknek vetette alá magát. Máskülönben ugyanis, ha a megállapított határidő elmúltával még találhatók lesznek a cigányok felállított sátrai vagy földbe vájt kunyhói, a falvak bírái súlyos büntetés terhe alatt rombolják le és gyújtsák fel [azokat]. Már most a következőket kell rájuk (ti. a bírókra) bízni, hogy azokat a cigány családokat, akik eladdig állandó lakóhelyről nem gondoskodtak, mint kóborlókat és közveszélyes embereket hatósági paranccsal le kell fogni, és mindaddig, míg felőlük valami intézkedés történik, az utak javítására vagy valami közérdekű munkára kell fogni biztos felügyelet alatt. Jelen levelünk erejével elrendeljük, hogy ezen ügyre vonatkozó kegyes királyi rendelkezés végrehajtását szigorúan és komolyan meghagyjuk és parancsoljuk.
Másodszor: továbbá akarjuk, hogy a cigányok vagy gyermekeik ne merészeljenek lakásukból mezítelenül kijönni, ellenkező esetben ugyanis elrendeljük, hogy a szülőket szigorú testi fenyítésben részesítsék, a gyermekeket pedig fogják el és vesszőzzék vagy korbácsolják meg. Ruházatuk egyezzék meg azon jobbágyokéval, akik között a jövőben lakni fognak, és semmi esetre sem engedjék meg, hogy a nők régi szokásaik szerint továbbra is csak egy szál lepedőbe burkolózzanak, hanem szigorúan elrendeljük, hogy mind otthon, mint nyilvánosan tisztes ruházat viselésére kényszerítsék őket.
Harmadszor: Ő szent királyi felsége a maga útján és helyén elrendeli, hogy minden, bármiféle mesterséget űző céh, minden nehézségre hivatkozás és kivétel nélkül a cigány gyermekeket felvenni tartozik, végtére a cigányok úgynevezett vajdáit le kell tenni és őket a falusi bírák alá rendelni.
Negyedszer: […]a cigányok közül senki sem tarthat lovat az azonnali elkobzás büntetésének terhe mellett, kivéve azok, akik jobbágytelket szereztek és a lovak a földek megművelésére szükségesek. A továbbiakban Ő szent királyi felségének kegyében és császári és királyi kegyelmességében jóságosan továbbra is jóindulattal maradunk.
Kelt főhercegi székvárosunkban, Ausztriában, Bécsben az Úr 1767. évében december 2. napján
Maria Theresia
Forrás: MNL OL C 13 Helytartótanácsi levéltár Magyar Királyi Helytartótanács Benigna mandata 1767. dec. 2. Fordította Kristóf Ilona. Magyar fordításban közli: Heiczinger 1978, 232– 234. FML Apf. XXV. N° 6 1768. alapján.
Lakatos Angéla (a gyilkosságok egyik túlélőjének) tanúkihallgatási jegyzőkönyve a székesfehérvári cigányok összegyűjtéséről, Várpalotára szállításáról és meggyilkolásáról
1946. szeptember 21., Székesfehérvári Népügyészség 2388/1946. Nü. (1946. szeptember 21.) Népbíróság Székesfehérvár 227/1946. (1946. október 3.)
JEGYZŐKÖNYV
készült a székesfehérvári népügyészségen a háborús bűntettel gyanúsított Pintér József és társa elleni bűnügyben 1946. évi szeptember hó 21. napján Lakatos Angela /Mici/ tanúkénti kihallgatásáról.
Jelen vannak alulírottak:
Idézésre megjelent Lakatos Angela /cigány néven Mici/ közös háztartásban él Lakatos Ferenc lókereskedővel, 37 éves, gyermektelen, a törvényes figyelmeztetés után előadja: 1945 februárjában a székesfehérvári cigánytelepen, ahol magam is lakom, nagyszámú csendőr jelent meg, százan nem voltak, de úgy 30–40 ember lehetett, betereltek bennünket a vajda házába, oda is jöttek utánunk csendőrök, kikutattak bennünket, pénzünket és értékeinket elszedték. Én akkor mindenórás várandós voltam, és görcseim lévén kértem a vajdát, szóljon a csendőröknek, hogy orvost vagy bábát hozzanak. Valamelyik csendőr azt felelte, hogy dögöljek meg, és durván szidtak. Ott voltunk ezután a csendőrök őrizete alatt a vajda házában, amikor megjelent Pintér főispán, kívül az ablaknál állt és halkan beszélgetett a csendőrökkel, illetve a csendőrök parancsnokával. Bár az ablak nyitva volt, azt, hogy mit beszéltek, nem hallottam. Mivel akkor már láttuk, hogy a temetőben sírokat ásnak, sejtettük, hogy mivelünk készülnek valami szörnyűséget csinálni, és a vajda könyörgött Pintér főispánnak, hogy ne végezzenek ki bennünket, hanem vigyenek valami táborba munkára, és legyen tekintettel a szoptatós anyákra, a gyerekekre és a csecsemőkre. Azt felelte Pintér, hogy „dögöljetek meg, úgy is agyon lesztek lőve, büdös cigányok”. Mivel akkor már nagyon erősen lőttek az oroszok, Pintér is és a csendőrök is otthagytak bennünket, a csendőrök azonban megparancsolták, hogy ne merjünk sehova elmenni. A csendőröknek is tudniuk kellett, hogy mi lesz velünk, mert a szép fiatal lányoknak mondták, hogy „de kár lesz, hogy meghaltok”. Mi szívesen elmenekültünk volna, de egyrészt az oroszok felé úgy sem engedtek bennünket, másrészt pedig az erős lövöldözés miatt nem volt bátorságos a házból kimenni. Különben is, mikor másnap nem jöttek értünk, reméltük, hogy talán nem is lesz velünk semmi, de kb. 3 nap múlva megjelentek értünk a csendőrök Pintér főispánnal, két teherautóval, felpakoltak bennünket, és elvittek Várpalotára. Pintér Várpalotáig velünk jött, tovább nem tudok róla.
Várpalotán valamennyiünket – úgy emlékszem 118-an lehettünk, a nyilas házba egy pajtába tereltek, és őriztek bennünket, fegyverrel és lámpával, hogy meg ne szökhessünk. Ott újra átkutattak bennünket, és még meglévő értékeinket, de különben is minden nálunk lévő ingóságot elszedtek, még a szappant, varrótűt, cérnát is. A bánásmód embertelenül durva volt, mikor vízért könyörögtünk, legalább a gyermekek számára, szitkokat és ütéseket kaptunk, úgyhogy a kisgyermekek az olvadó havat ették, úgyszintén mi is. Enni sem kaptunk semmit. Reggel a munkabíró férfiakat a vajdával együtt elvitték azzal, hogy sáncot ásni mennek, a vajda még vigasztalt is bennünket, hogy ne féljünk, nem lesz semmi bajunk. Délután úgy 4 óra tájban, mikor a nap már lemenőben volt, a fiatalabb nőket a csecsemőkkel és karonülő gyerekekkel, különválasztották az öreg asszonyoktól és gyerekektől, és elvezettek bennünket – miután én is a fiatalabb nők közé tartoztam, tehát velük voltam – azzal, hogy visszavisznek Fehérvárra.
Mikor azonban a község határánál lévő akácosnál az erdőbe befordulni kényszerítettek bennünket, már tudtuk, hogy mi lesz a sorsunk, és egymásra borulva sírtunk. A csendőrök durván hajtottak bennünket, mint a barmokat, természetesen a haláltól való félelmében sok közülünk nem akart, vagy nem is tudott menni, ezeket puskatussal ütlegelték, velem együtt, tekintet nélkül a viselős voltomra. Egy ugyancsak viselős asszonytársam már nem tudott menni, ezt az egyik csendőr ütlegelni kezdte, a másik pedig géppisztolyával a szó szoros értelmében kilőtte a hasából a gyermeket.
Így tereltek le bennünket a gödörhöz, ahol meg kellett állnunk, én azonban már nem bírtam magammal, odarohantam a gödörhöz, abba feküdtek már holtan a férfiak, akiket elvittek közülünk reggel. Ott láttam holtan feküdni apámat és két fiútestvéremet is. Én magam félig beleugrottam, félig beleestem a gödörbe, és arcra borulva fejemre húztam a kendőmet, hogy ne lássam, mi következik, de már akkor sűrűen hullottak a lövések, én magam nyolc súlyos sebet kaptam, karomon, lábamon, hasamba, gyomromba.
A velem kivégzettek közül többen rám estek és úgy maradtak halva, valószínűleg az ő testük fogta fel tőlem a többi golyót. Még hallottam, amint a második csoporttal az öregek és a gyerekek kiértek, azokat is ugyanúgy kivégezték, mint bennünket, de ezeket már a gödrön kívül. Mikor pár óra múlva egy 14 éves kislánnyal, aki csodálatosképpen sértetlenül maradt, kimásztam a gödörből, ott találtam kívül ezeknek a holttestét, mint később hallottam, őket is ugyanoda temették el pár nap múlva, amikor a gödröt is behantolták. A kivégzés megtörténte után, mikor még a gödörben feküdtem, hallottam a csendőrök és nyilasok beszélgetését, amint csendre intették egymást, hogy lassabban kell lövöldözni, mert most mennek a német autók a közeli országúton. Arról is tanakodtak, hogy kézigránátot kellene a gödörbe dobni, hogy akik esetleg még élnek, ki ne másszanak. Mikor a gödörben az egyik gyermek, aki úgy látszik, sértetlenül maradt, cigányul a nagyanyját kezdte hívni, az egyik csendőr beleugrott a gödörbe, a szájába rúgott durva szitkozódással, a másik pedig agyonlőtte.
Ekkor már sötét este volt, úgyhogy kissé fel mertem emelni a fejem, és így szemtanúja voltam. A kivégzést csendőrök és nyilasok együtt hajtották végre. Közülük senkit sem ismerek, csak egyik nyilast ismertem fel, a várpalotai Farkas Andort.
Egyebet előadni nem tudok.
A jegyzőkönyv felolvasás után elfogadva aláíratott.
Kmft
Dr. László Ervin (aláírás) + + +
népügyészség h. vezetője Lakatos Angela k. k. v.
Dr. Erdélyi Gyuláné (aláírás)
jegyzőkönyvvezető, és névíró
Kézzel rávezetve: Érk.: 1946. IX. 21., Iktsz.: 2388/1946. Nü., Elősz.: 2387/1946., E. h.
Forrás: ÁBTL Pintér József és társainak pere (3.1.9.-V-128404/a) 364., ill. 144–144/3. Közreadja: Harmat József: Roma holokauszt a grábler-tónál. A székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése Várpalotán 1945-ben. MNL Veszprém Megyei Levéltára, Várpalota–Veszprém 2015. 147–148., ill. 149–151.
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának határozata a cigány lakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos feladatokról
1961
I.
1. Hazánkban mintegy 200 000 cigány él az egész ország területén szétszórtan. Életmódjuk és a társadalomba való beilleszkedésük szerint három csoportot alkotnak:
a) A beilleszkedett cigányok elérték a lakosság átlagos gazdasági és kulturális színvonalát, felhagytak a cigány életformával, jobbára szétszórtan élnek. Ide tartozik a cigány lakosságnak kb. 30 százaléka.
b) A beilleszkedésben levő cigányok (további 30 százalék) külön telepeken, a falu vagy város határában, putrikban élnek, többnyire csak alkalmi munkát végeznek; kulturális színvonaluk igen alacsony.
c) A be nem illeszkedett (félig letelepedett és vándor-) cigányok jelentős többsége egyáltalán nincs munkaviszonyban, kerüli a tisztességes munkát, máról holnapra él, illetőleg a társadalom terhére élősködik. Lakóhelyüket gyakran változtatják, a legalacsonyabb kulturális színvonalon élnek; túlnyomó többségük írástudatlan. – Ebbe a csoportba tartozik a cigány lakosság mintegy 40 százaléka. (Egyes megyékben, például Bács-Kiskun és Zala megyében 60–70 százaléka.)
2. A kapitalista társadalomban a cigányokat kiközösítették, kölcsönös bizalmatlanság és az előítéletek mély szakadéka keletkezett a cigányok és a nem cigány lakosság között. Hazánk felszabadulásával a cigányok a társadalom teljes jogú tagjai lettek, s a kedvező fejlődési feltételek pozitív hatással voltak a cigány lakosság leghaladottabb elemeire. Ezek száma azonban még igen kicsi és csak lassan növekszik. Többségük még máig sem tudott megszabadulni a múlt terhes örökségétől.
Jogszabályaink ugyan nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely a cigány lakosság hátrányos megkülönböztetésére alapot adhatna, mégis – különösen falun – még mindig előítéletek falába ütköznek, s helyenként sok önkényeskedésnek vannak kitéve. A közhiedelem például azt tartja, hogy a cigányok többsége bűnöző, holott a bűnügyi statisztika tanúsága szerint csak alig valamivel nagyobb közöttük a bűnözők aránya, mint a nem cigány állampolgárok között. Az emberek nagy része ma még szinte babonás idegenkedést érez a cigányokkal szemben. Sok szülő tiltakozik, ha gyermeke mellé cigánygyermeket ültetnek az iskolában.
A cigány lakosság helyzetének alakulásában a munkának és a letelepedésnek meghatározó szerepe van. E két előfeltétel megteremtése azonban ma még igen sok akadályba ütközik. A munkaképes cigány lakosságnak jelenleg kb. 33 százaléka van állandó, 32 százaléka alkalmi jellegű munkaviszonyban, 35 százaléka pedig egyáltalán nem dolgozik. Többségüknek nincs szakképzettsége. A fiatalok nagy része csak két-három osztályt végzett, sok esetben még ennyit sem – így nincs lehetőségük szakma tanulására. A vállalatok és a szövetkezetek többsége elzárkózik felvételük elől még akkor is, ha munkaerőhiánnyal küzd. A tervteljesítésre és arra hivatkoznak, hogy a többi dolgozó elutasítja a cigányokkal való együttes munkát. Előfordul, hogy egyes vállalatoknál, szövetkezeteknél a munka elosztása és bérezése, valamint más jogok gyakorlása terén is hátrányos megkülönböztetésben részesülnek.
A cigánytelepek száma 2100. Ezek rendszerint egészségtelen, ősztől tavaszig szinte megközelíthetetlen területen (erdők, mocsarak mentén) vannak, s lakóik emberi lakásra alkalmatlan építményekben, helyenként földbe vájt kunyhókban élnek. A cigánytelepek kommunális ellátottsága rendkívül alacsony szintű, egészségügyi viszonyaik ijesztőek.
A hiányos és rossz vízellátás, árnyékszékek hiánya s az elhanyagolt környezet különféle fertőző betegségeknek melegágya. Egyre több azoknak a cigányoknak a száma, akik emberibb életkörülmények, jobb viszonyok után vágyódnak, azonban – különösen vidéken – még gyakori a lakosság idegenkedése, sőt kifejezett tiltakozása a cigányoknak a község belső területére való költözése ellen.
Nagyon nehezíti a beilleszkedést a kulturális elmaradottság is. Az írástudatlanok száma mintegy 60 000-re tehető. A most folyó tanévben kb. 6000 cigánygyermek marad távol az iskolától. A beiratkozott gyermekek közül csak mintegy 13 százalék jutott el az általános iskola felső tagozatába. Igen nagy a túlkoros cigánytanulók száma, a hiányzási átlag magas, tanulmányi eredményük igen alacsony. A szülők általában nem fordítanak gondot a gyermekek tanulására, otthonukban pedig a tanulás elemi feltételei is hiányoznak.
Ez annál is súlyosabb, mivel a fő figyelmet éppen a cigány fiatalok nevelésére kell fordítani, őket kell mielőbb kivonni a cigány életmódból. A fiatalok könnyebben megértik társadalmunk lényegét és helyzetük megváltoztatásának szükségességét.
3. A probléma megoldása iránt a társadalmi érdeklődés növekszik. Az utóbbi években a tanácsi végrehajtó bizottságok tanulmányozták és megtárgyalták a területükön élő cigány lakosság helyzetét, foglalkoztak átnevelésük lehetőségeivel, terveket készítettek, amelyek számos konstruktív javaslatot és intézkedést tartalmaznak. Ugyanakkor – esetenként – helytelen, erőszakos intézkedések is előfordulnak. (Például Veszprém megyében.)
A cigánykérdés megoldásával kapcsolatban még számos helytelen nézet érvényesül. Sokan nemzetiségi kérdésként fogják fel, és javasolják a „cigány nyelv” fejlesztését, cigány nyelvű iskolák, kollégiumok, cigány tsz-ek stb. létesítését. Ezek a nézetek nemcsak tévesek, de károsak is, mivel konzerválják a cigányok különállását és lassítják a társadalomba való beilleszkedésüket.
A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége – bár ért el bizonyos eredményeket azzal, hogy segített a tanácsok és egyes társadalmi szervek figyelmét a problémákra irányítani – nem alkalmas arra, hogy a cigányság átnevelésében jelentős szerepet töltsön be.
II.
A Politikai Bizottság a jelentést tudomásul vette és az alábbi határozatot hozta:
1. A Politikai Bizottság megállapítja, hogy a cigány lakosság elkülönülésének megszüntetése és beilleszkedése társadalmunkba – már csak e réteg nagy száma és súlyos elmaradottsága miatt is – fontos társadalmi ügy. E folyamat meggyorsításához megvannak a feltételek, azonban ez a feladat ma még a párt-, az állami és az érdekelt társadalmi szervek munkájában nem kapja meg a szükséges figyelmet.
A cigány lakosság felé irányuló politikánkban abból az elvből kell kiindulni, hogy bizonyos néprajzi sajátossága ellenére sem alkot nemzetiségi csoportot. Problémáik megoldásánál sajátos társadalmi helyzetüket kell figyelembe venni és biztosítani kell számukra az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az ezek gyakorlásához szükséges politikai, gazdasági és kulturális feltételek megteremtését.
Fokozatosan el kell érni, hogy a cigányok a lakosság többi részétől nem elkülönítetten állandó lakóhelyeken települjenek, állandó munkához jussanak, egészségügyi körülményeik javuljanak és emelkedjék kulturális színvonaluk.
Fel kell venni a harcot a lakosság körében még ma is élő helytelen nézetek ellen, amelyek megnehezítik a cigányok beilleszkedését, társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedését.
Intenzív felvilágosító munkát kell folytatni mind a cigányok, mind a lakosság más rétegei között. Ebben, valamint a cigányok politikai és kulturális nevelésében a Hazafias Népfront mellett vegyen részt a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Vöröskereszt, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, valamint a sajtó, Rádió, Televízió is.
Felelős: KB Tudományos és Kulturális Osztály, Agit. Prop. Osztály.
2. A cigány lakosság beilleszkedésének és átnevelésének legfontosabb feltétele, hogy mielőbb állandó munkához jussanak. Munkába állításukat lehetőleg azokban a helységekben kell biztosítani, ahol élnek. A jelenleginél lényegesen több lehetőséget kell teremteni az állami gazdaságokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben történő foglalkoztatásuk fokozatos kiterjesztésére.
Az üzemek, állami gazdaságok, tsz-ek, párt-, gazdasági és társadalmi szervezetek vezetői lépjenek fel a cigányokkal szemben megnyilvánuló előítéletek ellen; segítsék munkába állításukat, szüntessék meg elkülönülésüket (külön cigány munkabrigádok, elkülönített szállás), kapcsolják be őket a kultúr-nevelési munka hatókörébe, alapismereti és szakmai tanfolyamokra stb.
Felelős: megyei pártbizottságok, megyei tanácsok.
3. Az illetékes tanácsi szervek gondoskodjanak róla, hogy a lakásigénylésnél a cigány lakosság azon rétegét, amelyik már rendszeresen dolgozik, a község lakóival egyenlően bírálják el.
4. Jelentősen javítani kell a cigány lakosság egészségügyi ellátottságát, a cigánytelepek közegészségügyi állapotát. A járási egészségügyi szervek fokozzák az ellenőrző és felvilágosító tevékenységüket a cigányok között; ugyanakkor meg kell akadályozni a sértő, erőszakos, a faji megkülönböztetésből származó törvénytelen intézkedéseket, túlkapásokat.
A helyenként igen jól bevált, eredményesen működő vöröskeresztes aktívák hálózatát ki kell szélesíteni, illetve ki kell építeni valamennyi cigánytelepen.
A tanácsok szorgalmazzák és segítsék megfelelő kutak és árnyékszékek létesítését – szabályozzák a hulladék, szemét tárolását és fertőtlenítését a telepeken.
Felelős: egészségügyi miniszter, Vöröskereszt, megyei tanácsok.
5. Fokozni kell a cigányok között a kulturális nevelőmunkát.
Külön figyelmet kell fordítani az iskoláskorú cigánygyermekek nevelésére és oktatására. Törekedni kell arra, hogy mind több cigány fiatal nyerjen szakképzettséget. Meg kell szervezni a cigányifjúság közötti nevelőmunkát a KISZ és a néphadsereg keretében.
Nem szabad megengedni a cigány fiatalok elkülönítését. (Külön KISZ-szervezet, külön raj, katonai behívásuk indokolatlan elmulasztása stb.) Küzdeni kell az írástudatlanság ellen, emelni kell a felnőtt cigány lakosság kulturális színvonalát. Be kell vonni őket a társadalompolitikai és kulturális életébe. A telepek lakóit képviselő tanácstagot – ahol erre lehetőség van – közülük válasszák ki, s ezt a következő tanácsválasztásnál vegyék figyelembe.
Felelős: megyei pártbizottságok, művelődésügyi miniszter, honvédelmi miniszter, KISZ.
6. A cigány lakosság átnevelésével kapcsolatos nevelőmunka megszervezésének, az államigazgatási és társadalmi szervezetek feladatainak koordinálása a művelődésügyi miniszter feladata. Ennek előmozdítására a művelődési miniszter hozzon létre társadalmi bizottságot. A Magyarországi Cigányok [Kulturális] Szövetségét meg kell szüntetni.
Felelős: művelődésügyi miniszter.
Határidő: 1961. december 31.
7. A Politikai Bizottság ajánlja, hogy a határozatban foglaltakról a Gazdasági Bizottság tájékoztassa a gazdasági tárcák vezetőit, Kállai Gyula elvtárs pedig a tanácsszerveket.
Felelős: Apró Antal és Kállai Gyula elvtársak.
8. A megyei és járási pártbizottságok kísérjék figyelemmel és segítsék jelen határozat végrehajtását. A KB Tudományos és Kulturális Osztálya 1962 decemberében adjon a cigánykérdés helyzetéről tájékoztató jelentést.
Felelős: KB Tudományos és Kulturális Osztálya.
Határidő: 1962. december 31.
Forrás: MNL OL Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága iratai. M-KS 288. f. 5/233. ő. e. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1961. június 20-án tartott üléséről. Géppel írt tisztázat.
Dokumentumok a Phralipe megalakításáról
A PHRALIPE Független Cigány Szervezet véleményezése a nemzeti és etnikai kisebbségi törvénykönyv tervezetéről, 1989. december 28.
Tisztelt Barátunk!
A Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiumának Titkársága, mint a Kollégium tagjához, bizonyára Önhöz is eljuttatta a nemzeti és etnikai kisebbségi törvénykönyv készülő tervezetét.
A Kollégium Titkárságának felhívása alapján Szervezetünk szakértőcsoportja elkészítette a tervezetről szóló véleményét.
Információs anyagként, mint a Kollégium tagjának, ezúton küldöm meg Önnek is.
Budapest, 1989. december 28.
Osztojkán Béla[1]
Ügyvezető titkár
V é l e m é n y e z é s
a nemzeti és etnikai kisebbségi törvénykönyv[2]
tervezetéről
1./ A tervezet mellett javasolni kellene, hogy a téma alapkérdései az Alkotmányban is rendezve legyenek és a törvény hivatkozzon ezekre az alkotmányos elvekre preambulumában. Különösen a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, az anyanyelv és kultúra szabad használatára és fejlesztésére, a szabad identitás választás jogára.
Javasoljuk, hogy a kisebbségi jogok rendezésének alapelve az Alkotmányban és a jelenlegi törvény előszavában is a következő szöveg legyen:
"A nemzeti és etnikai kisebbségek, a magyarsággal közösen jelentenek állam és nemzetalkotó erőt a Magyar Köztársaságban. Ezért a Magyar Köztársaság minden állampolgárának, közösségének, hivatalos szervének nemzeti kötelezettsége a magyarság és a nemzeti és etnikai kisebbségek zavartalan együtt élésének elősegítése, jogainak, érdekeinek tiszteletben tartása.
A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és védi a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó állampolgárainak — a kisebbségi léttel kapcsolatos — egyéni és kollektív jogait, lehetővé teszi és a szükséges anyagi eszközök és intézmények biztosításával gondoskodik e jogokkal való élés lehetővé tételéről."
2./ Az általános rész I. fejezet 2. paragrafusánál szükségesnek tartjuk az identitás megválasztásának jogát negatív értelemben is szavatolni, ennek a témának büntetőjogi védelmét is megteremteni, mivel ezen az úton lehetne kivédeni az olyan agressziókat, mint pld. a hivatalosan használt "cigánybűnözés" fogalmát. A javasolt szöveg:
”Valamennyi nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbséghez való tartozás vállalása, ettől való elhatárolódás, e döntés megváltoztatása és e döntések kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. E jog megsértése a BTK-ba ütköző közösség megsértése bűncselekménynek minősül.”
(Ennek érdekében a BTK hatályos szövegét módosítani szükséges).
3./ A tervezet II. fejezetének 5. paragrafusa jogtechnikailag hibás tartalmú a jelenlegi megfogalmazás szerint, mivel nem szándék, hanem a szándékkal elkövetett cselekmény vagy mulasztás minősülhet csak bűncselekménynek. A javasolt szöveg:
"Nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségekhez tartozó csoportok teljes, vagy részleges megsemmisítésének szándékával elkövetett cselekmény vagy mulasztás, ezek előkészülete, kísérlete ilyen cselekményre való uszítás vagy felbujtás népirtásnak minősül a BTK ixedik(sic!) paragrafusa értelmében és ennek megfelelően büntetendő.
4./ Javasoljuk, hogy az 5. paragrafust egészítsék ki, vagy önálló pontként iktassák e törvénybe 1976. évi 27. számú tvr-rel kihirdetett 1973. november 30-án elfogadott "az apartheid bűncselekmények leküzdéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény" előírásait. (Ez az egyezmény minősíti bűncselekménynek etnikai /faji/ csoportok feletti uralom megszerzése, fenntartása, elnyomása céljából elkövetett embertelen cselekményeket pld. embertelen, megalázó bánásmód, szabadság, vagy méltóság megsértése, önkényes letartóztatás, olyan életkörülmények közé kényszerítés, amelyekkel csoport teljes, vagy részbeni fizikai megsemmisítését kívánják elérni, bűncselekménynek minősít minden olyan törvényhozási, vagy egyéb intézkedést, amelynek az a célja, hogy szándékosan megakadályozza valamely etnikai /faji/ csoportot, vagy csoportokat az ország politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében való részvételben, valamint olyan feltételek szándékos előidézését, amelyek megakadályozzák az ilyen csoportnak, vagy csoportoknak teljes fejlődését, különösen az által, hogy megtagadnak valamely etnikai /faji/ csoport, vagy csoportok tagjaitól alapvető emberi jogokat és szabadságokat, ideértve a munkához való jogot, a művelődéshez való jogot, azt a jogot, hogy az országot elhagyhassák és oda visszatérhessenek, az állampolgársághoz való jogot, a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jogot, a szabad vélemény nyilvánításhoz való jogot, valamint a békés gyülekezés és társulás szabadságához való jogot. Ugyancsak bűncselekmény ez alapján bármiféle intézkedés, ideértve a törvényhozási intézkedéseket is, amely valamely etnikai /faji/ csoport, vagy csoportok tagjai számára külön lakóhelyek és gettók létrehozásával, különböző etnikai /faji/ csoportok tagjai közötti vegyes házasságok megtiltásával, valamely etnikai /faji/ csoporthoz vagy csoportokhoz, illetőleg ezek tagjaihoz tartozó földtulajdon kisajátításával a lakosság etnikai /faji/ származás szerinti szétválasztására irányul. Bűncselekménynek nyilvánítja a továbbá valamely etnikai /faji/ csoport, vagy csoportok tagjai munkájának kizsákmányolását, különösen azáltal, hogy kényszermunkának vetik őket alá. Ugyancsak e szerződés és tvr. alapján bűncselekmény, apartheid cselekmény szervezetek és személyek üldözése, alapvető jogoktól és szabadságtól való megfosztás azért, mert az apartheidet ellenzik.
Az alapul szolgáló indítékokra tekintet nélkül nemzetközi büntetőjogi felelősség terheli azokat a személyeket, szervezeteknek és intézményeknek azokat a tagjait és az államnak azokat a képviselőit, akik az előzőekben említett cselekményeket elkövetik, azokban részt vesznek, azok elkövetésére közvetlenül felbujtanak, vagy szövetkeznek, az apartheid bűncselekménynek elkövetését közvetlenül elősegitik, azt bátorítják, vagy abban együttmüködnek.
A szerződés aláírásával a Magyar Állam kötelezettséget vállalt arra, hogy megteszi mindazokat a törvényhozási, vagy egyéb intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy leküzdjék és megelőzzék az apartheid bűncselekménynek és ahhoz hasonló elkülönítési politikának, vagy ezek kinyilvánításának bármiféle bátorítását és megbüntetik azokat a személyeket, akik az ilyen bűncselekményben bűnösök.
Fenti tényállásokkal a BTK 155., 156., 157-ik paragrafusa rendelkezik, de nem részletező tartalommal, így részletesebben, konkrétabban ehelyütt kellene rá kitérni, illetőleg keretszövegként bele kellene venni a jogszabályba, hogy:
"A nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozó személy, vagy csoport elleni szándékos hátrányos megkülönböztetési cselekmény, vagy ilyen gyakorlat folytatása a kisebbségi csoporthoz tartozás ténye miatt" bűncselekmény. (BTK átvezetés).
Büntetőjogi védelmet kellene biztosítani a kitelepítés ellen, az eddigi lakóhelyén, születési helyen való letelepedés erőszakos megváltoztatása ellen.
A kisebbségi jogvédelem szabályai közé fel kellene venni az 1964. évi 11. sz. tvr-nek az oktatás során a megkülönböztetés tilalmát. Cigány ügyben ez az elviselhetetlen körülmények között működő úgynevezett cigányosztályok, illetve az indokolatlan kisegítő iskolába küldési gyakorlat miatt elengedhetetlen garancia.
A nemzeti és etnikai kisebbségeknek, mint csoportnak joguk van a jó hírnevük sérthetetlenségére. E jogukat a polgári és büntető törvénykönyv védje. A jogsértők ellen legyen mód eljárni, fenyegesse a cselekményt jelentős összegű vagyoni kártérítés.
5./ A II. fejezet kisebbségi jogai közül hiányoznak az anyanyelv és kisebbségi kultúra kommunikációs és intézmény terjesztésének és fejlesztésének garanciái.
Javasoljuk, hogy a törvény intézkedjen a nemzeti kommunikációs médiák (rádió, Tv.) anyanyelvi, illetőleg a kisebbségek életét érintő események közlését biztositó garantált műsoridővel, és a műsorok készítéséhez szükséges feltételek államilag történő szavatolásával.
Ugyancsak javasoljuk, hogy a törvény rendelkezzen a nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának fejlesztéséhez szükséges intézmények létesítésének és fenntartásának állami garanciájával. Ilyenek a kisebbségi sajtó, könyvkiadás, múzeum, színház, vagy művészegyüttes, könyvtár, kulturális központ, oktatási módszertani műhely és szakfelügyelői hálózat, kisebbségkutató intézet, kisebbségi nyelvet és kultúrát oktató felsőfokú tanintézet.
Ugyancsak állami garanciát igényel a kisebbségi művelődő helyi közösségek működéséhez szükséges, megpályázható pénzalap biztosítása.
A tervezet közösségi kisebbségi jogai közül hiányoznak a törvény előtti egyenlőség védelmének közösségi garanciális biztosítékai. Ennek érdekében javasoljuk a következő szöveg beépítését:
"A Magyar Köztársaság biztosítja a nemzeti és etnikai kisebbségek törvény előtti egyenlőségét. Ennek érdekében - a felek kérésére gondoskodik az eljárás során az anyanyelv használatának lehetőségéről, az eljáró bíróság összetételében a kisebbséghez tartozó személyek megfelelő arányáról. Ugyancsak a felek kérése alapján garantálja a kisebbségi érdekvédelmi és érdekképviselő szervek számára a védelem és fellépés jogát az eljárás bármely szakában. A kisebbségi szervezetek ilyen - kisebbségi helyzettel összefüggő - jogvédő tevékenységének költségeit az állam köteles fedezni.
Az állam garantálja nemzeti és etnikai kisebbségeinek biztonságát és sérthetetlenségét, köteles fellépni - az ilyen minőségükben ellenük irányuló támadások, uszítás ellen -. E sérelmek orvoslása érdekében jogi garanciákat, érvényesítésükhöz megfelelő fórumokat biztosít.
Az állam biztosítja a kisebbséghez tartozó egyének és közösségek számára - e mivoltukhoz kapcsolódó - érdekvédelem és érdekérvényesítés lehetőségét. Választott felelős képviselőinek helyet biztosít az államélet kisebbséget alapvetően érintő döntéseinek meghozatalában. E döntéseknél súlyos sérelem esetén vétójogot biztosít számukra, helyi, megyei államigazgatási és helyhatósági döntésekben és az államigazgatás országos szintjén is.
A vétó feloldása érdekében megyei vagy területi és országos szinteken működő, a kisebbség és a többség azonos számú képviselőjéből álló érdekegyeztető tanácsot működtet a problémák eldöntése érdekében. E döntések kötelezőek az alsóbb szintű közigazgatási és helyhatósági fórumokra.
Az így sem feloldható érdeksérelmet jelentő döntés elleni vétóból keletkező jogvitát az Alkotmánybíróság, a kisebbség egészét érintő vétó esetén fellebbezésre nemzetközi választott bíróság pártatlan döntésére bízzák.
A Magyar Köztársaság a nemzeti és etnikai kisebbségek számára az országgyűlésben garantált képviseletet biztosít.
A Magyar Köztársaság kötelezettséget vállal arra, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek választott és felelős képviseletének (autonómia) biztosítja demokratikus megalakulásának, szervezeti működésének, érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenységének szervező és kulturális tevékenységének anyagi és szervezési feltételeit."
A tervezet III. fejezet 17. és 18. paragrafusában az "anyanemzet" fogalmát igyekszik a törvénybe beépíteni, amely viszont a "nemzetállam" koncepciójának egyik eleme. Ez a koncepció súlyosan sérelmes a kisebbségekre nézve, ezért javasoljuk a szövegből a megfogalmazás elhagyását. Az így módosult szövegrész a 17. paragrafusnál javaslatunk szerint a következő:
"A nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van ahhoz, hogy más országokban élő azonos etnikumú vagy anyanyelvű személyekkel vagy törvényes szervezetekkel korlátozás nélkül kapcsolatokat létesítsenek és tartsanak fenn."
A 18. paragrafusnál a javasolt, módosított szöveg a következő:
"Az oktatási nyelv szabad megválasztása alapvető emberi jog. Az államnak kötelessége támogatni a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbséghez tartozó személyeknek, hogy adott esetben felsőfokú tanulmányokat anyanyelvükön más országokban folytathassák."
Különös rész:
7./ A tervezet 21-ik 22-ik 23-ik paragrafusai nem értelmezett jogi fogalmakkal operálnak. Ilyen fogalmak az önkormányzatok közhatalmú jogköre, létrejöttük személyi elve, és közjogi önállóságuk. Így homályban marad létrejöttük formája, minősége, legitimitása, működésük helye a társadalmi, vagy állami szervek rendszerében, tehát hogy társadalmi szervezetnek államhatalmi, vagy államigazgatási szervnek, hatóságnak, vagy egyesületnek minősülnek, döntéseik hol helyezkednek el a jogszabályok hierarchiájában, hol, mikor és kikre kötelezőek, végrehajtásukról ki, milyen formában gondoskodik, jogszabály jellegű határozataik végrehajtására milyen szankciók állnak rendelkezésre.
Ezeket az önkormányzatok szervezeti és működési szabályzatai nem tartalmazhatják, mivel az államélet szabályozásában ennél magasabb szintű konszenzusra van szükség.
A jogszabálynak tartalmaznia szükséges a kisebbségi önkormányzat vezető és képviseleti szerveinek demokratikus választott számonkérhető felelős megalakítási formáját helyi, megyei, vagy területi és országos szinten egyaránt.
8./ A kisebbségi önkormányzatok hatáskörét tárgyaló III. fejezet csak a kisebbségekre vonatkozó jogszabályalkotási hatásköri kérdésekkel foglalkozik, ugyanakkor ezt tekinti egyedül hatásköri kérdésnek. Ez hibás megközelítés, mivel az önkormányzatnak minden esetben vannak érdekképviseleti és érdekvédelmi feladatai külső szervek, az állam és más önkormányzatok vonatkozásában, amelyre nézve így nem rendelkeznének hatáskörrel. Ugyancsak hiányzik a hatáskör megállapítása belső szervezeti felépítésük és működési formájuk meghatározása területén (költségvetés, képviseleti szervek, stb.).
A 28. paragrafusban felsorolt hatásköri jegyzék, illetve a rendelettel szabályozható életviszonyok köre rendkívül esetleges, hiányos, minőségileg inkoherens. Nem világos, hogy a rendelet kire nézve határoz meg kötelezettségeket a kisebbség hagyományainak megőrzésével, népszerűsítésével kapcsolatos teendők ügyében, stb. Ki a kötelezett? Az állam? Az autonómia? Az állampolgár? Mit tehetnek a végrehajtás elmaradása esetén? Az ilyen rendeleti szabályozás ellentétes a jog funkciójával. (Hasonló a probléma az első és második bekezdés esetében).
Ugyanezen bekezdések vonatkozásában tisztázatlan az, hogy ha autonómiáról van szó, miért szükséges az illetékes helyhatósági önkormányzat ellenjegyzése a kötelező érvény biztosítására. Nem világos, hogy mondjuk az országos autonómia rendelete végrehajtásához csak a helyi, nem az autonómiához tartozó többség "ellenjegyzése" képviselőinek, hatalmi szervének jóváhagyásával van csak mód. Mi ennek az oka? Ezek a rendezetlen ügyek a kisebbségi kultúra hagyományainak ápolásáról szólnak. Nyilvánvaló, hogy látszat-intézkedésről, látszatjogokról beszélhetünk ebben az esetben. Egyébként tisztázatlan az is, hogy mi történik akkor, ha megtagadják az ellenjegyzést, hogyan érvényesülhet ilyenkor az autonómia igénye.
A harmadik bekezdés oktatási ügyeiben túlságosan tágak a megfogalmazások, így nem világosak az önkormányzat tényleges jogosítványai és kötöttségei, illetve az sem, hogy az önkormányzat mely szintjei rendelkezhetnek az adott kérdésekben.
A negyedik bekezdés nyilvánvalóan nem rendeleti kérdés, pályázathoz pénz és zsüri és jelentkező kell, nem pedig rendelet.
Az ötödik bekezdésben az ünnepek megülését lehetővé tevő jognál kérdéses az, hogy milyen módon kötelezheti ez a munkáltatókat, milyen garanciája van ennek.
A hatodik bekezdésben szabályozott jogszabályi lehetőség az állami támogatások felhasználási módjának szabályozására megint csak jogon kívüli területre visz. Ez megmerevítené, megkötné az önkormányzatok önálló gazdálkodási jogosultságát, így korlátozna, nem pedig jogosítványt biztosítana.
A hetedik bekezdésben adott rendeletalkotási hatáskör szintén felesleges jogilag, mivel az önkormányzat nemzetközi kapcsolatainak lehetőségéről szól az anyaországgal, illetőleg nemzetközi kisebbségi védelmi szervezetekkel. Ez a szabadság nem igényel semmiféle jogszabályi önkorlátozást vagy jogszabályi rendezést, tehát csak látszat hatáskörről beszélhetünk.
A 29. paragrafus magas szintű garanciája az előző tényleges hatáskörök ismeretében (ellenjegyzés, látszat-hatáskörök) szemfényvesztőnek tűnik.
A 30. paragrafus szól az önkormányzatok vagyonáról, de annak forrásáról, esetleges államilag való biztosításának kötelezettségéről nem.
Mindezek alapján az egész fejezet teljes újragondolását, tényleges hatáskörök szükségletének végiggondolását és megfogalmazását látjuk szükségesnek.
9./ A különös résznek a kisebbségi nyelvekről szóló szabályozásában a 38. paragrafus utolsó mondata alig tűnik jelenleg megvalósíthatónak, ezért áthidaló megoldást kellene arra találni, hogy a tisztviselők számára a nyelvtanfolyamokon megtanulható legyen [a nyelv], erre időt biztosítsanak.
A 4. paragrafus: jelenlegi jogosítványokat szűkíti, ezért értelmetlen. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy az eljárás során a felek anyanyelvüket szabadon használhassák.
A kisebbségi nyelvekről szóló fejezetekben lenne szükséges részletesen szabályozni az Általános részben ismertetett, illetve javasolt nyelv, kultúra és kommunikációs területén szükséges intézmények létesítésének, működtetésének kérdéseit (Tv, rádió, könyvkiadás, sajtó, múzeum, stb.).
A kisebbségi kultúráról szőlő hiányzó részbe kellene beiktatni, hogy a hazai közoktatás törzsanyagában megfelelő információt szükséges biztosítani a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbség nyelvéről, kultúrájáról, történetéről, valós helyzetéről a feszültségmentes együttélés érdekében.
Végezetül figyelemmel a jogszabálynak a kisebbségek helyzetének pozitív diszkrimináció segítségével történő rendezési elveire, hiányoljuk a tervezetből a nyelv és a kultúra, valamint az érdekvédelem és érdekképviselet témáin kívül az élet egyéb területein a kisebbségi hátrányok ellensúlyozását szolgáló intézkedések lehetőségének megteremtését.
Mindezek alapján javasoljuk, hogy a szövegben szerepeljen az, hogy "Az állam különleges szabályozással is védi a kisebbséghez tartozó családokat, közösségeket a foglalkoztatási, települési és lakásviszonyok területén a tényleges egyenjogúság lehetőségeinek, feltételeinek érvényesülése érdekében".
Ki kellene dolgozni ezeket a külön szabályokat is. (Pl.: házassági korhatár, telepfelszámolás, hagyományos mesterségek adómentessége, stb. ügyekben).
Végkövetkeztetések.
1./ A jelenlegi tervezetnek a kisebbségi autonómiák létrejöttéről, jogköréről és hatásköréről, alakításáról szóló fejezetei alkalmatlanok a megtárgyalásra. Újbóli kidolgozásukra van szükség.
2./ A jogszabálytervezet politikai garanciarendszerét a kulturális autonómián túlmutató eszközökkel szükséges ellátni a javaslataink alapján. Ez tudja csak ellensúlyozni a kisebbségi létből eredő politikai, érdekérvényesítési hátrányokat, illetve biztosítani a többségek (sic!) harmonikus együttélését.
3./ A kisebbségpolitika alapvető elveit, tényezőit az alkotmányban is rögzíteni szükséges, ebből kell levezetni, mivel ez garantálhatja, legitimizálhatja a jelen törvény hatékony működését.
4./ A törvénytervezetnek a kulturális jogok tényleges érvényesüléséhez szükséges intézményekben, pénzeszközökben, fórumokban megtestesülő állami garanciákat, kötelezettségvállalásokat is tartalmaznia kell.
5./ A kisebbségvédelem és az általános emberi jogok biztosítására hivatott állami intézményrendszer kidolgozására, működésének szabályozására (hatáskör, illetékesség stb.) lenne szükség a törvényben (pl.: érdekegyeztetési fórumok, ombudsman, Kormány kisebbségpolitikai kommunikációs intézmények, kulturális intézmények stb.).
Budapest, 1989. december 20.
PHRALIPE
Független Cigány Szervezet[3]
Forrás: MNL OL XIX-I-9-k-158. tétel-RF9-1990. (63. doboz) Művelődési Minisztérium, Rátkai Ferenc miniszterhelyettes, 158. tétel: Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárság, nemzetiségi ügyek. Géppel írt tisztázat.
[1] Osztojkán Béla (1948–2008) magyarországi roma író, költő, politikus. 1989-ben részt vett a Phralipe Független Cigány Szervezetet megalapításában, amelynek elnöke lett, később a Magyarországi Roma Parlament szóvivője, majd főtitkára lett.
[2] A későbbi 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól.
[3] Phralipe Független Cigány Szervezet – 1989-ben roma és nem roma értelmiségiek által létrehozott, a pártállami szerveződésektől független szervezet volt.
Kedves Barátunk!
A cigányságnak és a cigány ügynek még soha nem volt Magyarországon önálló, szinvonalas lapja. Kell egy lap, amely a cigányság életét, társadalmát, a cigánypolitika dilemáit, a "cigánykérdés" különböző vonatkozásait tárgyaló tanulmányokat, vitairatokat, publicisztikai irásokat összegyüjti, amely helyet ad a cigányság kulturális értékeinek, népmüvészetének, iróinak és képzőmüvészeinek.
Elhatároztuk, hogy mindenképpen megcsináljuk ezt a lapot, bár tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nehéz egy ilyen vállalkozáshoz az uj lapok tornyosuló áradatában és a társadalom böjtös éveiben pénzt, közfigyelmet és mindenekelőtt: olvasókat szerezni.
Mégis hisszük: vannak a magyar szellemi életnek olyan erői, egyénei, akikre számithatunk.
Szeretnénk, ha Ön is lapunk olvasójává, szerzőjévé, barátjává válna. Várjuk irásait, véleményét, javaslatait, és előfizetési megrendelését.
a szerkesztőség nevében:
Osztojkán Béla,
Budapest, 1989. december 31.
Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, HU-MNL-OL XIX-I-9 k