Adatbázisok
Online

A Szovjetunióból Debrecen városán keresztül hazaszállított hadifoglyokról és elhurcolt polgári személyekről három – nem teljes – nyilvántartás, névjegyzék maradt fenn. Az első a Fertőtlenítő Intézetben az orvosi vizsgálat során felvett – egysoros – jegyzőkönyvek indigós másolatai; a második a Hadifogoly Átvevő Bizottság kézzel írt nyilvántartásai, melyek a hadifoglyok „leszerelésekor” készültek; a harmadik pedig az utóbbiak gépelt változata, amelyet a Népjóléti Minisztériumnak küldtek meg. Ezek a különböző adattartalommal bíró nyilvántartások külön-külön adatbázisban kutathatók, naponkénti bontásban.

Debrecen városa 1946 júliusában kapcsolódott be a hadifogoly-szolgálatba, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a keleti fogságból, Záhonyon és Biharkeresztesen át hazatérő hadifoglyokat és elhurcoltakat a szovjetek Debrecenben kívánják átadni a magyar hatóságoknak. A Népjóléti Minisztérium a debreceni Pavilon Laktanyában Hadifogoly Átadó-Átvevő Állomást állított fel, melynek feladata volt megszervezni a hazatérők gondozását, orvosi ellátását, fertőtlenítését, nyilvántartásba vételét, étkeztetését, a katonaként elhurcoltak leszerelését. Továbbá az állomáson ellátták a hazaérkezőket hadifogoly-igazolvánnyal, úti okmányokkal, illetve segítettek nekik a hazautazásban is.

A volt hadifoglyok és internáltak elsőként egy alapos és gyors fertőtlenítésen és orvosi vizsgálaton estek át a város Fertőtlenítő Intézetében, amely a Dobozi utcán állt, és ahová a fertőtlenítésre várók az úgynevezett „fertőzött ajtó”-n mehettek be, ahol levetkőztek, és szőrtelenítés után egy folyósón át jutottak el a zuhanyzó helyiségbe. Közben a személyzet a hadifoglyok ruháit gőzkazánokban fertőtlenítette. Zuhanyzás után egy másik öltözőben felvették ruháikat, és az úgynevezett „tiszta ajtó”-n távoztak. Ezzel az elkülönítéssel az esetleges újra fertőződést akarták elkerülni. A fürdőből kikerült hadifoglyok orvosi vizsgálaton estek át, amelyen az általános orvosi vizsgálat mellett tüdőgümőkórra, maláriára és nemi betegségre irányuló szűrővizsgálatban is részesült mindenki. Ezeknek a vizsgálatoknak az adatait vezették be az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának őrizetében található fertőtlenítő intézeti jegyzőkönyvekbe. Nagyszámban fordult elő közöttük fogbetegség, foghiány, reuma, különféle gyomorpanaszok, szívpanaszok, de sok volt a maláriás és tbc-s megbetegedés is.

Az orvosi vizsgálati lappal ellátott hadifoglyok és internáltak ezután visszavonultak a Pavilon Laktanyába, ahol a Hadifogoly Átvevő Bizottság nyilvántartásba vette őket, rögzítették a legfontosabb adataikat; illetve ekkor történt meg a katonák leszerelése is. Mindenki megkapta a hadifogoly igazolványát, valamint a díjmentes utazási igazolványt és az egyszeri gyorssegélyt, ami kezdetben 5 Ft volt, majd a későbbiekben 20 Ft-ra nőtt. Legvégül pedig a Vöröskereszt munkatársai rögzítették a kintről hozott üzeneteket vagy egyéb információkat a betegen hátrahagyott vagy elhunyt bajtársakról.

Mindhárom nyilvántartás többé-kevésbé hiányos, ezért ha az egyikben nem található a keresett személy, érdemes a másik kettőben is megnézni. Továbbá a keresést figyelmesen, több személyes adatra kiterjedően kell végezni, mivel rengeteg az elírás, a hiba mindhárom forrásban, így könnyen át lehet siklani a keresett hozzátartozó neve felett. A kutatást tovább nehezíti, hogy a Fertőtlenítő Intézetben felvett jegyzőkönyvek eredeti példányai 1956-ban a Népjóléti Minisztériumot ért találatkor megsemmisültek, így csak az indigós másolatok maradtak meg, melyek több helyen is nehezen olvashatók, valamint sorok maradhattak le a lapok aljáról. Ráadásul a másik két jegyzékben is vannak nagyon rossz állapotban megmaradt oldalak.

A hazatért hadifoglyok és internáltak nem ugyanabban a sorrendben vettek részt az orvosi vizsgálaton, mint ahogy a bizottság elé kerültek, sőt általában nem is ugyanazon a napon jelentek meg a két helyszínen. A Népjóléti Minisztériumnak megküldött névjegyzékek a Hadifogoly Átvevő Bizottság nyilvántartásainak csökkentett adattartalmú gépelt másolatai, amelyek közt mégis vannak eltérések. Egyrészt mert az előbbiből több nap is hiányzik részben vagy egészben, másrészt mert számtalanul sok az elírás, félreolvasás a gépelt anyagban (akad példa arra is, hogy a kézzel írt férfi keresztnevet női keresztnévnek írták át).

Az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárában digitalizálták mindhárom iratanyagot teljes egészében, majd a képállományból a hazatérések napja alapján PDF fájlokat készítettek – iratanyagonként külön-külön. A három adatbázisban ezekre lehet rákeresni.