Az adatbázis a Mohácsi csata (1526. augusztus 29.) előtt keletkezett középkori okleveleket és azok adatait tartalmazza. Magyarországon már több mint egy évszázada a levéltárak külön gyűjtik ezen régi iratokat. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (MNL OL) található mintegy 108.000 oklevél alkotja a Diplomatikai Levéltárat (DL), a más helyen található oklevelekről készült fényképmásolatok (mintegy 93.000) pedig a Diplomatikai Fényképgyűjteményt (DF). A mintegy 200.000 oklevél teljes egészében digitalizált. Az adatbázis minden esetben tartalmazza az azonosítót (DL/DF szám), a kiadás idejét, a kiadót, a fennmaradási formát (eredeti vagy átírt, esetleg másolat) valamint a régi jelzetet (mely iratcsomóból emelték ki az oklevelet).

Diplomatikai Levéltár

Évkör és terjedelem: 1109–1526; 108 362 oklevél

A Mohács előtti gyűjtemény egyik része, a Diplomatikai Levéltár az MNL OL-ben eredetiben őrzött középkori okleveleket tartalmazza. Úgy jött létre, hogy a levéltár újjászervezése (1874) után, még Pauler Gyula főigazgatósága idején a különböző intézményi és családi fondokból kiválogatták a középkori — a mohácsi csata napját (1526. augusztus 29.) megelőzően keletkezett — iratokat, függetlenül attól, hogy eredeti formájában, átiratban vagy későbbi másolatban maradtak-e fenn. Az okleveleket borítékba helyezték és sorszámmal (DL szám) látták el. A gyűjtemény létrehozása 1882-ben fejeződött be, ekkor mintegy 25 000 levéltári egységet tartalmazott. A XIX. század utolsó két évtizedében a MOL-ba érkezett viszonylag nagy számú levéltári fond miatt a XX. század elejére a gyűjtemény elérte a 39 000 darabot (DL számot). A Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályának a MOL-lal történő egyesítésével (1934) a középkori dokumentumok száma nagymértékben megnövekedett. Ezekkel és az 1945 után a MOL-ba bekerülő családi levéltárak középkori okleveleivel együtt a gyűjtemény mára meghaladja a 108 000 darabot. Legkorábbi eredeti darabja Kálmán király 1109. évi oklevele, amely megőrizte I. (Szent) István király egyetlen hiteles és a többitől eltérően görög nyelven íródott oklevelének szövegét. A gyűjtemény nevezetes darabjai a törvények, királyi dekrétumok és az aranybullák, az aranypecséttel megerősített királyi oklevelek. A híres és kiemelkedő dokumentumok mellett a gyűjtemény túlnyomó részét a hiteleshelyek, a kancellária vagy a bíróságok által kibocsátott jogi tartalmú dokumentumok teszik ki. Nyelvük jórészt latin, kisebb részben német. A Diplomatikai Levéltár nemcsak legnagyobb és leggazdagabb hazai középkori oklevélgyűjteményünk, de európai jelentőségű, mert bár mesterséges rendszerben, alapvető és nélkülözhetetlen forrásalapja a Kárpát-medence középkorára vonatkozó történeti kutatásoknak.

Diplomatikai Fényképgyűjtemény

Évkör és terjedelem: 11. század–1526; 90 930 db fénykép

A gyűjteménybe sorolt oklevelek fényképei országok és azon belül az őrző intézmények, továbbá az egyes levéltári egységek neve alatt találhatók. Az országon belül Pannonhalma, Esztergom és Veszprém egyházi levéltáraiból származó fényképek rendkivül jelentősek, a városok közül pedig Sopron levéltára áll anyagát tekintve az első helyen. A szomszédos országok levéltáraiból nálunk örzött fényképek rendkivül fontosak a kutatás szempontjából. Néhány hiteleshely: a Kolozsmonostori, a Leleszi és a Jászói konventek anyaga nélkül, de Pozsony vagy Kassa város levéltára nélkül sem lehet középkori történelmünket megismerni. A Pannonhalmi (1001), a Tihanyi (1055) alapítólevelek, az erdélyi német vendégeknek kiadott Andreanum (1224) történelmünk becses emlékei, s a kutatás számára a fényképek révén bármikor elérhetők. Nem jelentéktelen ma már az 1970-es évek vége óta mintegy évtizeden át rendszeresen gyűjtött anyag a Vatikáni Titkos Levéltárból. IV. Béla király aranypecsétes oklevelei, egyetemeink alapítólevelei mind ismeretlenek lennének számunkra, ha a Vatikánban nem maradtak volna meg.

Az adatbázis létrehozásának főbb előzményei és folyamata

DL-DF adatbázis régi koncepció

A Borsa Iván által 1970-től elméletben formálódó adatbázis-építő koncepció 1983 óta fokozatosan valósult meg. A Magyar Országos Levéltár (MOL) immár több évtizede belső és külső források bevonásával kívánja a középkori Magyarországra vonatkozó levéltári forrásokat minél inkább kutathatóvá és nyilvántartásukat minél pontosabbá tenni. A jelenlegi, több mint 108 000 eredetiben és több mint 93 000 kinagyított fényképen (eredetileg mikrofilmen) őrzött oklevélállományhoz az elmúlt évszázadokban a korábbi őrzési helyeken, majd később a MOL-ban többféle típusú, papíralapú segédlet készült. Ezek korábban csak a MOL kutatótermében voltak hozzáférhetők, gyenge kihasználtságuk nem állt arányban az elkészítésükre fordított erőforrásokkal. Ezeknek a segédleteknek szinte mindegyike alkalmasnak bizonyult később a digitalizálásra, annak ellenére, hogy nem voltak tökéletesek. Első lépésben a gyűjtemény kialakításának kezdetétől kézzel írt, úgynevezett időrendi mutatólapok számítógépes rögzítése (begépelése) készült el a teljesség igényével (a két gyűjteményhez együttesen több mint 300 000 rekord), majd az 1948 után külön lapokra készített tartalmi kivonatok, a regeszták következtek. Ezek két változatban, időrendi és jelzetrendi sorozatban álltak a kutatók rendelkezésére. A regeszták időrendi sorozatából csak az 1341-1386, és 1421-1526 közötti regeszták számítógépes rögzítése készült el, de ezek sem hiánytalanul kerültek be szövegként az adatbázisba. Többezer időrendi regeszta ugyanis különböző okok miatt nem jutott el a szövegfeldolgozás fázisához. A munka dandárját jelentő időrendi mutatólapok és a regeszták egy részének begépelését követően, az elmúlt években a középkori adatbázis építésére csupán másfél (egy félállású levéltáros és egy adatrögzítő) munkaerő állt rendelkezésre a levéltárban. Az adatbázisépítést az is nagymértékben hátráltatta, hogy szervezeti okok miatt kezdettől nem az anyagot őrző szervezeti egységhez kapcsolódott az adatbázis-építő munka. Nagy lökést adott ugyanakkor az adatbázis-építésnek az a kedvező változás, hogy az adatbázis szerkesztője a középkori gyűjtemény referense lett 2007. január 1-től, így az adatbázis továbbépítése az okleveleket őrző (III.) osztály feladata lett. Ennek következtében lehetőség nyílt arra is, hogy tovább folytatódjon a régi papíralapú segédletek, valamint elkezdődjön az oklevelek gyors ütemű digitalizálása. Ez a helyzet, valamint a rohamos informatikai fejlődés megkívánta az adatbázis-építés eddigi koncepciójának újragondolását is. Az adatbázis történetére kezdettől fogva jellemző volt, hogy az informatikai fejlődés mindig újabb lehetőségeket teremtett, és ezt az adatbázis építői igyekeztek is kihasználni és alkalmazkodtak az új helyzethez. Lényegében a BRS-SEARCH tette lehetővé a regeszta szövegek bevitelét és elmondható, hogy a későbbiekben is gyakran a forma határozta meg a tartalmat. A Borsa-féle eredeti koncepció, amely még csak egyféle, levéltári adatbázisban gondolkod(hat)ott, az oklevelek adatainak mezők szerinti csoportosításában látta a jövőt. Ez a felfogás először akkor módosult a 90-es évek elején, amikor a regeszták adatainak mezők szerinti csoportosítása helyett a regeszták teljes szövegének begépelésére fektettük a hangsúlyt. A levéltári gépiratos regeszták begépelése mellett igyekeztünk a publikált, azaz tudományos igénnyel készített és megjelentetett (Szent-Iványi, Justh család, Jakó-féle kolozsmonostori stb.) oklevélkivonatokat is az adatbázisba építeni. A régi koncepció tehát egyetlen "levéltári" adatbázisba igyekezett beépíteni minden, a középkori oklevelekkel kapcsolatos digitális tartalmat. Ez a munka és a folyamatos adatkarbantartás, a forráskiadóktól kapott adatkorrekciók ellenőrzése és javítása túl nagy humán erőforrást igényelt és folyamatos versenyfutást jelentett a megjelenő forráskiadványokkal. Közben megint a technika lépett. Különböző pályázati lehetőségek révén elkezdődött a régi, papíralapú, teljes szövegű forráskiadványok digitális feldolgozása Hermann Istvánnak, a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatójának kezdeményezésére (Árpád-kori új okmánytár). Az Országos Levéltár ebben is meghatározó szerepet vállalt Fejér György oklevéltárának (Érszegi Géza kezdeményezésével, Sölch Miklós szerkesztésében), majd a "Magyarország középkori digitális okmánytára 1.0" címet viselő lemez kiadásával.

DL-DF-adatbázis új koncepció

A MOL 2007-ben újragondolta a középkori gyűjtemény adatbázis-építő tevékenységét és a modern technika lehető legteljesebb felhasználásával igyekszik tökéletesebbé tenni saját nyilvántartását és a kutatóknak még jobban megkönnyíteni az oklevelek kutatását. Az adatbázis-építés új koncepciója két pilléren nyugszik. Egyik, hogy a folyamatos adatkarbantartás mellett a meglévő és eddig alig használt papíralapú segédleteket, illetőleg magukat az oklevél képeket digitalizáljuk és kapcsoljuk az adatbázishoz. A másik, hogy a forráskiadványok adatait, regesztáit a továbbiakban nem építjük be az adatbázisba, hanem meghagyjuk önálló formájukban és kezdeményezzük a "Magyarország középkori digitális okmánytára" megújított továbbfejlesztését. A két adatbázis megfelelő pontjait pedig a jelzetek alapján összekötjük egymással. Két külön adatbázis épül tehát, a levéltári és a forráskiadói, ezek ugyanakkor egységes rendszerben készülnek.

Az új koncepció szerint tehát a feladat egy (vagy több) olyan központi adatbázis elkésztése, amelyben egyesítjük az 1526 előtti oklevelek valamennyi eddig megtermelt, fellelt és rendelkezésre álló metaadat-, szöveg- és képanyagát. A rendszer központi eleme a DL-DF adatbázis és a folyamatosan termelődő oklevél képek. Ehhez, nagyon fontos kiegészítő adatként csatlakoznak a forráskiadványok, (mind a teljes szövegűek, mind a regeszták) melyek jelentős része már digitálisan is hozzáférhető. Része ennek az adathalmaznak a nagy publikált okmánytárak mellett (Fejér, Wenzel stb.) a MOL illetve más intézmények (megyei és egyházi levéltárak, múzeumok, egyetemi tanszékek, kutatócsoportok) gondozásában megjelent nyomtatott - esetleg már digitális - kiadványok, valamint olyan már elkészült kiegészítő segédletek, amelyek további fontos adalékkal segítik a kutatást. A jelenlegi országos állapot fő problémája, hogy az adatok elszigetelt műhelyekben készülnek és alig van nyoma az együttműködésnek. Ennek részben technikai, részben koncepcionális okai vannak, legfőképpen, hogy hiányzott egy megfelelően ambíciózus terv és egy végrehajtási elkötelezettség és az ehhez nélkülözhetetlen felkészültség.

Korunk erőteljes digitalizálási láza ellenére folyamatosan készülnek újabb és újabb papír alapú forráskiadványok, mert ez a feltétele a szakmai előrehaladásnak. A szakemberek célja saját forráskiadvány megjelentetése, mert minden előrelépéshez könyv kell (a digitális változat - például CD-lemez - egyelőre még nem egyenértékű ezzel). Ugyanakkor erőteljesen halad a régi forráskiadványok digitális formában történő újra kiadása. A régi és újabb digitális változatok folyamatosan készülnek, többnyire egymástól elszigetelten, saját fejlesztésű szoftverekkel (Heves megyei Árpád-kori oklevelek, Anjou-kori oklevéltár, Somogy megyei oklevelek), de vannak FolioViews-ban publikált adatbázisok is (Pannonhalmi oklevelek, Soproni oklevelek). Nagy a veszélye annak, hogy mivel ezek az egyedi forráskiadványok nem épülnek egységes rendszerbe, később adataik nem lesznek egymással kompatibilisek, nagyon nehezen valósulhat meg az integrációjuk. Óriási kára lenne ugyanakkor a történettudománynak, ha csak külön lemezeken lehetne az Árpád-kori, az Anjou-kori és a Zsigmondkori okleveleket vagy a pannonhalmi és egri okleveleket kutatni. Ez a széttagolódás nagymértékben csökkentené a használhatóságot. A korszakokra tagolt és munkacsoportokban szervezett forráskiadást az eddigiekben nem sikerült összekötni a MOL-beli adatbázis építéssel. A középkorkutatás számára nagyon gyümölcsöző volna, ha a korszak szerinti, tematikus vagy proveniencia szerinti forráskiadványok egységes rendszerben, jól kezelhető kereső felületen, együtt lennének elérhetők a kutató számára. Ezeknek a feltételeknek jelenleg a Folio Views eleget tesz, nem véletlen, hogy a legtöbb jól használható digitális forráskiadvány ezzel a programmal jelent meg.

Mivel a MOL nemcsak az eredeti anyag legnagyobb részének gazdája, hanem a DF anyaggal együtt a Kárpát-medence csaknem teljes középkori levéltári örökségét is nyilvántartja, kezdeményezi a "Középkori Magyarország Digitális Levéltára" megvalósítását. A koncepció szerint a MOL igyekszik az összes, digitálisan elérhető forráskiadványt begyűjteni, visszamenőleg és a folyamatosan megjelenőket is. Szerződést kíván kötni az adatszolgáltatókkal (szerzők, kiadók, intézmények), amelyben rögzítik, hogy az adatszolgáltatók a központi adatbázis koncepciójával egyetértenek és átadják a már megjelent adataikat (középkori oklevélpublikációikat) az adatbázis számára, hogy a megjelent mű elektronikus online ill. offline formában publikálásra kerüljön a MOL Középkori Magyarország Digitális Levéltára koncepciója keretében. Természetesen a mű szerzőjét, címét, az eredeti kiadót a kiadványokon fel kell tüntetni, és az adatszolgáltatóknak, az együttműködő partnereknek a MOL az adatokhoz és képekhez történő mindenkori hozzáférést megkönnyíti vagy kedvezményesen biztosítja. Ezzel számukra lehetőség nyílik egy második (immár digitális) kiadás publikálására mindazokkal a javításokkal, amelyeket jónak látnak. A MOL a továbbiakban is tevékenyen részt vesz az NKA-nál folyó oklevél-digitalizálási projektek megfogalmazásában és megvalósításában (saját oklevélállomány digitalizálása folyamatban), útmutatót bocsát ki a tömeges oklevéldigitalizálási munkák sikeres végrahajtása érdekében és ezzel segíti az állami, önkormányzati és egyházi gyűjteményekben várhatóan a közeljövőben folyó oklevél-digitalizálási projekteket (egy, a digitalizálással összefüggő módszertani tanulmány megjelenése folyamatban). A létrehozott központi adatbázist folyamatosan üzemelteti, javítja, fejleszti, amely folyamatosan fogadja az újabb és újabb adatokat.

A fenti tervek megvitatására "A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. Középkori oklevelek digitalizálása a Magyar Országos Levéltárban" címmel munkamegbeszélésre került sor a Magyar Országos Levéltárban Gecsényi Lajos főigazgató meghívására 2008. február 8-án a magyarországi középkorkutató műhelyek részvételével.1 Reisz T. Csaba főigazgató-helyettes és az adatbázis szerkesztője beszámolt a középkori oklevelek elmúlt évi digitalizálásáról, bemutatta a középkori oklevelek adatbázisának legújabb (4.3.) verzióját. A résztvevők megvitatták a MOL és a középkori okleveleket kutató és publikáló kutatóhelyek együttműködésének lehetőségeit a fenti koncepció keretei között. A munkamegbeszélésen és bemutatón részt vett az oklevéldigitalizálást 2007-ben végző cég, a General Document Line és az adatbázist fejlesztő és karbantartó cég, az Arcanum Adatbázis Kft. képviselője is. A szakmai fogadtatás nagyon pozitív volt.

DL-DF adatbázis, a levéltári nyilvántartás adatbázisa

Annak érdekében, hogy az adatbázis alkalmassá váljon az új "kiegészítések" befogadására, némileg át kellett alakítani. Módosítottunk a szinteken és egyszerűsítettük a mezőstruktúrát. Legfontosabb változás, hogy új, kiemelt szint lett a DL-DF szám (raktári őrzési egység szint), ehhez kapcsolódnak a regesztaképek, publikációs linkek és az oklevélképek linkjei. Alatta levő szint a rekordszint (egyes oklevélszövegek szintje, az eredetileg kapott ISIS számmal jelölve, de e számok a kutatók előtt rejtve vannak, mert nincs szükség rájuk és nehogy összetévesszék a DL számmal). Az almezőket több helyen megszüntettük, és a regesztaadatokat tartalmazó mezőket két, név- és tárgymutató mezőbe tettük.

Külön mezőbe rögzítjük a kiadott oklevelek kiadási adatait. Apostol András medievisztika szakos hallgató a Zichy okmánytáratban megjelent oklevelek jelzeteit rögzítette. Az adatbázis jelenlegi változata csaknem 6500 kiadási adattal bővült.

A szöveges regeszták száma mintegy 1000 darabbal szaporodott, ezek között még a régi koncepció jegyében korábban csatoltuk a megfelelő DF rekordokhoz Tóth Péter borsodi regesztáit (A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei. Közreadja Tóth Péter. Miskolc, 1990.).

Megtörtént a növedékek felvétele, naprakésszé tettük a középkori gyűjtemény kutathatóságát. Az előző lemezen szereplő utolsó DL számhoz (108 249) képest többszáz új időrendi mutatólap került adatbázisba. 2007. december 31-én az utolsó DL szám a 108 340. volt. A DF esetében a gyarapodás teremészetes módon sokkal nagyobb. Az előző lemez utolsó száma 292 028. volt, a jelenlegié pedig 293 370. A Diplomatikai Fényképgyűjtemény gyarapodásából ki kell emelnünk a Szász Nemzeti Levéltár, a Vatikáni Levéltár magyar vonatkozású anyagait és Karl Nehringnek, Mátyás király külpolitikájára vonatkozó gyűjtését. A kutatók által évtizedek óta mikrofilmen használt felvételek 1977-ben készültek a MOL fotóműhelyében Dr. Karl Nehring által feltárt és az ő tulajdonát képező és a MOL-nak kutatási céllal kölcsönadott mikrofilmekről és xeroxmásolatokról. A nagyítások mostantól a DF-ben is elérhetők.

A digitális oklevéltár

A "Magyarország középkori digitális okmánytára" legújabb verziója létrehozásával az említett egységes forráskiadvány-adatbázis "digitális törzsanyagának" megteremtése volt a célunk. Fontosnak tartjuk, hogy a digitális forráskiadvány több legyen, mint a régi nyomtatott verzió egyszerű elektronikus változata. Ennek érdekében a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Medievisztika Tanszékén évek óta szeminárium és levéltári gyakorlat keretében folytatjuk a kiadott középkori oklevelek és az eredetiek konkordanciájának megteremtését. Az elkészült Hazai Okmánytár után (amely az 1.0-ás verzió részeként 2005-ben napvilágot látott) az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékét fejeztük be, majd Fejér oklevéltára következett. Ez utóbbi munka azonban még nem fejeződött be, ezért ezeket az adatokat az adatbázis jelenleg még nem tartalmazza. A kiadások megállapított mai jelzetei bekerülnek a DL-DF adatbázis "Kiadási adatok" mezőjébe is. Példamutató együttműködés alakult ki a szövegeket létrehozó személyek, kiadók és más intézmények és szervezetek, cégek között a közös cél érdekében. A forráskiadványokat készítő személyek önzetlenül átengedték szövegeik digitális változatát, a gyűjteményes oklevéltár részére (C. Tóth Norbert, Horváth Richárd, Neumann Tibor, W. Kovács András).

Digitális oklevéltárunk tehát tartalmazza az eddig már megjelent digitális forráskiadványok többségét, a Závodszky-féle törvényszövegek kivételével. A régi digitális kiadványok most egységes struktúrában, jelentős tartalmi bővüléssel látnak napvilágot. Jelentős kiegészítés, hogy a Veszprémi regesztákhoz hozzáillesztettük a beazonosított DF számokat. Elkészült "AZ ÁRPÁDHÁZI KIRÁLYOK OKLEVELEINEK KRITIKAI JEGYZÉKE" című kiadvány digitális változata mai jelzetekkel felszerelve. Kiegészítettük a Zsigmondkori oklevéltár sorozatát a IX-X. kötetekkel. A nyers szövegekből adatbázisba töltöttük a szerzők által rendelkezésre bocsátott megyei és családi levéltári kiadványokat. A korábban különbözőképpen elkészített oklevéltár-adatbázisok mezőit egységesítettük, hogy a keresés egyértelmű legyen. Egységesen rendeztük a szinteket, elkülönítettük az oklevélszövegeket, a regesztákat, létrehoztunk egy "apparátus" nevű mezőt. A beazonosított vagy már DL-DF számmal eredetileg is rendelkező oklevelek jelzeteit összekapcsoltuk a DL-DF adatbázis megfelelő rekordjával. Így a forráskiadványból néhány linkkel akár az oklevél képekig is el lehet jutni.

További célunk az eddig még nem rögzített forráskiadványok digitalizálása és a folyamatosan készülő forráskiadványok digitális változatainak adatbázisba töltése. Ez utóbbi esetében kívánatos volna, ha a forráskiadvány létrehozója vállalná a digitális szerkesztéssel járó feladatokat is. A MOL a bővülő együttműködés reményében várja a további, hagyományos formában már megjelent és digitális formában is meglévő forrásközléseket a dldf@mol.gov.hu (link sends e-mail) címen. Minden papíron már megjelent és digitálisan is meglévő forrásszöveget (tehát "függelékként" megjelenteket is), amelyek valamilyen szövegszerkesztő programban vannak, a forráskiadvány-adatbázis részévé tudunk tenni. A forráskiadók számára ez nemcsak a közös adatbázisban megtalált publikációikra való több hivatkozással jár, hanem az oklevélállomány digitális képének majdani könnyebb hozzáférhetőségének előnyével is. Már a jelenlegi formában is, de a forráskiadásokkal tovább bővített közös adatbázis még inkább egyesíti magában a hagyományos levéltári segédletet, a facsimile kiadványt és a forráskiadást.

AdatbázisokOnline

Találatok szűrése

Dátum

Média

Névtér használata

Rendezés

Megjelenítés

Adatbázisok
Online