Az 1750. évi erdélyi összeírás (F 50)
A segédlet leírására vonatkozó adatok
„Végre teljes!” Erdélyben is lezajlottak – a magyarországihoz képest több-kevesebb időbeli eltéréssel – azok az összeírások, melyek a népesség adóval való terhelhetőségét (mai kifejezéssel élve adóalapját) vizsgálták.
A tartomány egészét lefedő első teljes conscriptio 1750-ben készült el. Ez a teljesség, valamint a települések leírása és az adózó személyekre vonatkozó adatok gazdagsága az, amely kiemelt jelentőséget ad az állagnak. A települések leírása önállóan jelent meg 2009-ben Bukarestben: Conscripția fiscalǎ a Transilvaniei din anul 1750 1/1–2. vol. Descrierea localitǎțlor conscrise / Ladislau Gyémánt [et al.]
Bővebben
Az ismertetendő állag az 1750. évi erdélyi országos adóösszeírás terméke. [Az összeírás létrejöttére ld. a szerző Erdélyi összeírások című, A történeti statisztika forrásai című tanulmánygyűjteményben (Bp. 1957) foglalt cikkét.]
Az összeírás – tágabb értelemben több évtizedes, szorosabban véve 1742-ig visszanyúló előzmények után – 1750 tavasz utólján, nyarán és őszén ment végbe, az udvarnál lefolyt tárgyalásokon kialakított egységes szempontok szerint. A felvétel helységenként több táblázatot hozott létre.
A főtáblázat a helység rövid leíró ismertetésével (descriptio frontalis) kezdődött. Ez arról számolt be, hogy a helység sík, hegyes stb. területen fekszik-e, milyen termékenységű földje, bír-e vásárjoggal, s ha nem, hová hordja piacra termékeit (esetleg azt is, hogy kereskednek-e valahová a helység lakosai, járnak-e fuvarba stb.), hányfordulós a határ, hány igásállattal szántható, szükséges-e trágyázni a földet, s amennyiben igen, megtörténik-e ez, s milyen időközökben.
Részletesen közölte az összeírás az egyes mezőgazdasági termékek hozamát, a must (és bor) árát. Kitért arra is, hogy van-e a falunak erdeje, kaszálórétje, legelője. Egyes helységeknél itt tüntették fel a falu közös földjeit. A descriptio frontalisban találjuk végre annak jelzését is, hogy birtokolnak-e más helységben a község lakói, ill. vannak-e extraneusoknak adó alá eső vagyontárgyai a falvakban. (Különleges helyzetű községek, jelentősebb városok descriptio frontalisa jóval részletesebb lehetett.) A descriptio frontalist az adózók családfőnkénti összeírása követte.
A táblázat első rovata az adózók nevének feltüntetésére szolgált. Ebbe jogi kategóriák szerint vezették be az összeírtakat (egyházi nemesek, majd a sokfajta libertinus szabadosok, szabad személyek – primipilusok és pixidariusok, királyföldi szabad szász, román és magyar parasztok –, ezt követően a jobbágyok, appertinentiás telekkel bíró és appertinentiátlan zsellérek, kóborlók és végül a cigányok. Ez a skála természetesen szélesebb is lehetett, elsősorban a bonyolultabb jogi rétegződésű városokban.)
A következő rovat a teleknagyságot volt hivatva feltüntetni. Ennek adatai azonban - amennyiben az összeírók egyáltalán kitöltötték a rubrikát - általában használhatatlanok; Erdélyben a teleknagyság fogalma ismeretlen vagy illuzórikus (féltelkesnek feltüntetett jobbágy több termőterülettel rendelkezhetett, mint az összeírás szerint háromnegyed- vagy egésztelkes).
Ezt a lakóházak feltüntetésére szolgáló rovat követte. A városoknál a teleknagyság jelzését tartalmazó rovat hiányzott, a lakóházakat illetőhöz pedig egy további társult a házbérjövedelmekről. Innentől ismét egységesek a városi és falusi tabellák rovatai: a kertek és gyümölcsösök jövedelmeié következett soron, majd az adózók földterületének adatai: az egész szántóterület, az őszi vetés területe (ez a rovat külön-külön alrovatban közölte az őszi búza- és rozsvetés adatait).
Utánuk a tavaszi vetés adatai olvashatók a táblázatban a köles és kukorica kivételével; azokat ti. külön rovat tartalmazta, majd a köles- és kukoricaföldek hozama.
A szántóterületekét a rétek adatainak feljegyzése követte, azután a szőlőké, a lisztelő-, zúzó- és fűrészmalmok évi jövedelméé. A továbbiakban részletes ismertetésre kerül az állatállomány: előbb az igásállatok (ökrök és lovak együtt; a rovat három részre bomlott a jó, közepes és gyenge minőségű állatok feltüntetésére), azután a tehenek, majd a hároméves és nagyobb csikók száma, a juhoké és kecskéké, a kétéves és nagyobb disznóké s végül a méhkasoké.
Ezt a ""mezőgazdasági ipar"" adatai követik: a serfőzök évi jövedelme és a pálinkafőző üstöké. Melléjük az 1748-1749-i adómennyiség, ill. adóhátralék feltüntetésére szolgáló, négyes tagozódású rovat csatlakozik (1748: adó, hátralék; ugyanez 1749-ből). E rovatoknál szokás volt feltüntetni az ideiglenes (és esetleg az állandó) mentességet.
Ismét több alrovatra bomló rubrikában foglalkozott az összeírás az iparosokkal és kereskedőkkel. Mindkét foglalkozási kategória adatai külön alrovatba kerültek, s ezek az összeírt személyek vagyoni ereje szerint oszlottak további részekre. Az utolsó előtti rovatban jelezték az adómentességek címét. Itt találjuk feltüntetve azt a számtalan fajta adómentességet, amelynek léte az adóügyi rendezésnek (ennek első lépése volt az összeírás) egyik kiváltó oka volt.
Végül külön, cím nélküli rovatokba kerültek az esetleges megjegyzések. Itt a leggyakrabban azt említették meg, hogy valaki a falu közföldjén lakott, vagy abból bírt területet, vagy allodiaturát is használt, vagy más helységben is voltak földjei. Itt tüntették fel egyes mentes személyek (papok stb.) nevét (jószágaik szerepeltek a rovatokban, a név helye azonban üresen maradt). Végül itt jelezték azt is, hogy valaki (nincstelen öregasszonyok) varrással, szövéssel-fonással kereste kenyerét.
A főtabella összegezése után következtek a póttáblázatok.
Az első a közjövedelmek feltüntetésére szolgált. A következő rovatokra oszlott:
1. A helység vámjövedelmei,
2. lisztelő-, zúzó- és fűrészmalmok jövedelme,
3. serfőzők jövedelme,
4. mészárszékek,
5. havasi és egyéb legelők bérleti díja,
6. szántók és kaszálók bérlete,
7. erdőlés bérletjövedelme,
8. makkoltatás jövedelme,
9. vásárjövedelmek,
10. egyedárusági jövedelmek,
11. kocsmajövedelmek,
12. behozott és kivitt áruk taxája,
13. egyéb taxák.
A második póttabella a községi vagy városi közadósságoké volt. A rovatok:
a) az adósságok összege;
b) készpénz-, termény- vagy másfajta kölcsönről van-e szó;
c) mikor, kinek tudtával és rendelkezésére történt a kölcsönzés;
d) milyen (készpénz-, termény- vagy napszám-) kamat és biztosíték (zálog) mellett vagy esetleges egyéb feltételek mellett nyújtották a kölcsönt;
e) a hitelező (annak feltüntetésével, hogy Erdélyben lakik-e az illető vagy sem);
f) fizette-e a helység rendesen a kamatot, vagy hátralékban maradt vele, s azt tőkésítették;
g) mire fordították a kölcsön összegét;
h) feltüntették-e az elsorolt adósságokat s törlesztésüket vagy növekedésüket a helység könyveiben;
i) a törlesztésre gyűjtött összeg a helység főpénztárába folyik-e be, s ki annak főpénztárnoka;
k) ki ad számot róla, hol találhatók a számadások, és ki revideálja őket;
l) megtörténik-e ez a revisio;
m) mennyi a fennálló adósság.
Az utolsó póttabella a puszta telkek összeírására szolgált; az alábbi módon oszlott meg:
1. hány telek maradt pusztán, s mikor költöztek el vagy haltak el a telek lakói;
2. ki foglalta el a telkeket;
3. fizeti-e a megfelelő adót a jelenlegi birtokos;
4. ha a telkek üresen maradtak, mi ennek az oka;
5. ez esetben adóznak-e a telek után és mennyit.
Megjegyzendő, hogy az állagban fekszenek olyan iratok is, melyek nem tartoznak szervesen hozzá. Ezek:
a) Udvarhelyszék egy korai (18. század első fele) összeírása;
b) Marosszék 1778. évi összeírása;
c) Szeben város házainak összeírása, 1751.;
d) Szeben város házainak összeírása, év nélkül.
Az anyag rendjéről a következők mondhatók: az egyes helységeknél az ismertetett fő- és póttabellák találhatók. Megjegyzendő, hogy a helységek egy részénél nem kerültek ide a közadósságok tabellái. Ezek azonban pótolhatók az Erdélyi Udvari Kancellária iratanyagába jutott táblázatokból. (Erre nézve l. a szerző már említett cikkét: ""Erdélyi összeírások"", in: A történeti statisztika forrásai. Bp. 1957.) Az összeírás anyagát többnyire járásonként (ahol az egy-egy füzetbe foglalt összeírások nem egyazon járásra vonatkoznak, ott feltehetően összeírási körzetenként) füzetekbe fogták össze. (Helyenként minden község stb. conscriptiója külön füzetet képez.) Az egyes csomókba általában több ilyen füzet került.
Az összeírások után foglal helyet a beneficiumok és maleficiumok kivonata. Ez a kötet az egyes helységek földjének termékenységére, vásárhelyeire, továbbá az arra vonatkozó adatokat foglalja össze, hogy van-e ezeknek legelője, erdeje, közjövedelme. Segédkönyvük nincs az iratoknak. Kutatásuk így átforgatással történhet. A kérőlapon az állag és a helység (vagy járás, törvényhatóság) nevét kell feltüntetni.
A segédlet kiadására vagy terjesztésére vonatkozó információk
A segédlet az interneten került publikálásra, a Magyar Országos Levéltár és az Arcanum Adatbázis Kft. gondozásában:
http://www.arcanum.hu/mol/
http://www.arcanum.hu/mol/
A segédlet digitalizált változatának elkészítéséről szóló információk
Nincs kitöltve.
A leírás elkészítésénél felhasznált szabályok, szabványok, konvenciók és protokollok felsorolására
nincs
Törzsszám
F 50
Országkód
HU
Rekordok száma
2 070
Iratanyag típusa Összeírás/elszámolás
A segédlet jellege teljes körű darabszintű adatbázis
Azonosító 8
Intézménykód MNL-OL
Általános megjegyzések Az adatok teljessége ellenőrizendő
A segédlet lezárt vagy folyamatosan bővülő lezárt
Verzióval kapcsolatos információk 1.0 béta
Létrehozásában közreműködők Adatok kiírása: Oborni Teréz
Adatok begépelése: Horváth Éva
Informatikai közreműködés: Záros Zsolt, Bánki Zsolt, Kántás Balázs
Létrehozásáért felelős személy H. Németh István
A segédlet kódolásáról szolgáltat információkat, ideértve a kódolásért felelős személy(ek) és intézmény(ek) nevét, a kódolás időpontját és körülményeit —
A segédlet módosításai és változtatásai Dbase adatbázis konvertálása Folioviews-ba.
A módosítások rövid összefoglalása -
Az egyes változások során végrehajtott módosítások listája -
Rekordok pontos száma 2 070
Összes törzsszámF 50