Adatbázisok
Online

Az 1950-es években többször átalakult a művelődést irányító minisztériumok rendszere. A kulturális ügyek felett a felügyeletet gyakorló Népművelési Minisztérium 1949 és 1956 között működött, míg az oktatási ügyek irányítására 1953-ban létrehozták a Felsőoktatási Minisztériumot, a mellette működő Közoktatásügyi Minisztériummal párhuzamosan. 1953 nyarán azonban e két utóbbi említett minisztériumot összevonták Oktatásügyi Minisztérium néven. Ez utóbbi 1956-ig létezett.
1957. január 1-től egységes Művelődésügyi Minisztérium irányította a kulturális és oktatási ügyeket, egészen az 1974. évig.

E minisztériumok mindegyikében létezett az ún. minisztériumi kollégium, amely vezetőtestületként irányította a tárca működését (napirendi jegyzékei korábban kiadásra kerültek, lásd tovább). 1953-tól minden intézményben egy másik testületet, a miniszterhelyettesi értekezletet is megszervezték.

A Népművelési Minisztériumban az 1953-ban már ritkán ülésező Kollégium mellett létrehozták a másik testületi döntéshozó szervet, a miniszterhelyettesi értekezletet.

A tárca vezetését 1953. július 4-én Darvas József vette át, és már a július 23-ai kollégiumi ülésen az egész tárca működési rendszerét felülvizsgálták. Ekkor iktatták be a felső, kollektív irányításba a miniszter és a miniszterhelyettesek hetenkénti rendszeres értekezleteit, amely szavaik szerint „a munkával kapcsolatosan felmerült operatív kérdések megbeszélésére szolgál”.

A testület azonnal meg is kezdte a működését. Míg a Kollégium ezek után az elvi jelentőségű kérdésekben volt hívatott döntést hozni, a miniszterhelyettesi értekezlet a Minisztérium működésével, egyes szervezési ügyekkel valamint a jelentősebb operatív ügyekkel foglalkozott. Ez az elhatárolás gyakran elmosódott, és egy idő után a miniszterhelyettesi értekezlet elé is került elvi kérdés. A későbbi működés során már egyre természetesebbnek vették a gyakorlati ügyek mellett az elvi döntéshozatalt is, főleg olyan ügyekét, amelyek nem kerülhettek a Kollégium elé. De legfontosabb továbbra is a hetenként előadódó sürgős kérdésekben való határozathozatal maradt, valamint a Minisztérium egységes irányítása, informálása és a munka összehangolása.

Az értekezleteket Darvas 1956. októberig tartó minisztersége alatt kiformálódott a miniszterhelyettesi értekezletek működési mechanizmusa, azokat egyre folyamatosabb jelleggel tartották, általában hetente egyszer (hétfőn) ülésezve. és a tanácskozásokat egyre szervezettebb és kidolgozottabb formában bonyolították le. Kialakult az ülések megszervezésének rendje, meghatározott formai szabályok léptek életbe az ülések előkészítésénél és a tárgyalt ügyek értekezletre utalásában.

Kezdetben a napirendek szóbeliek voltak, vagyis az ügyeket szóban tárgyalták, írásos előterjesztés alig készült (ennek tényét az előzetes napirendi jegyzéken jelezték). Hamarosan azonban majdnem minden előterjesztést írásban készítettek el (a szóban előadottakat úgynevezett napirenden kívül, illetve szóbeli címszó alatt tárgyalták). Az eleinte még esetleges jelleggel készült előzetes napirendeket pontos, részletes, valamint címmel, keltezéssel, hivatalos körpecséttel és aláírással ellátott előzetes napirendi jegyzékek váltották fel, amelyek már tartalmazták az adott napirendi pontot ismertető előadó (általában minisztériumi vezető tisztviselő) nevét, illetve a napirendi ponthoz meghívott személyek nevét is. A szervezeti egységek feljegyzésben állították össze az értekezlet elé vinni kívánt témákat. Bizonyos intézkedések a Titkos Ügykezelőség (TÜK) ügykörébe kerültek. A végső napirendet a miniszter állapította meg a Minisztérium Titkársága vezetőjének javaslatára. Magát a napirendi jegyzéket a Titkárság vezetője írta alá és küldte el az érintett személyeknek.

Az értekezletek 1954 elejétől fokozatosan egyre kiforrottabb formát öltöttek magukra. Meghatározott időtartamban üléseztek, és a napirendeket is órarend szerinti időbeosztással látták el (pl. 1. napirend: 9.00, 2. napirend 9.15 stb.).

A bővülő és egyre kidolgozottabbá váló előterjesztések, amelyeket témától függően többnyire a Minisztérium illetékes szervezeti egysége (főosztály, osztály, csoport stb.) dolgozott ki és terjesztett be az értekezlet elé, a legtöbb esetben tárgyalásra is kerültek. Az előterjesztések formai szempontból a későbbiekben is igen változatosak maradtak (feljegyzés, javaslat, jelentés, beszámoló stb.), és így a kollégiumi előterjesztésekkel ellentétben formailag nem voltak egységesek, és így nem minden esetben tűnt ki belőlük az értekezletre történő utalás. Az előterjesztéseket minden meghívott, illetve résztvevő tanulmányozás céljából előzetesen megkapta. Ezeket – iktatással - észrevétel tétele céljából akár más intézményeknek is megküldhették. Az előírás szerint ezeket pénteken 12 óráig kellett a Titkárságon leadni. Az előterjesztések címei sokszor különböznek a határozatokban megjelenítettektől.

Előfordulnak valamely szervezeti egység (pl. Ügyeleti Csoport) által kidolgozott feljegyzések is, amelyek előzetes hozzászólásokat, megjegyzéseket tartalmaznak a valamely napirendi pont anyagához készült előterjesztéshez. Szintén gyakori az utólagos jelentés vagy feljegyzés megléte egy adott ügy kapcsán, illetve egy adott ügy végrehajtásáról.

Az ülésről – néhány korai kivételtől eltekintve – nem készült jegyzőkönyv, hanem egy úgynevezett határozati lista az ott hozott határozatok felsorolásával. Ezen határozatok jegyzéke nem tartalmaz szinte semmit az ülésen történt megbeszélésekről, vitákról és véleménykülönbségekről, hanem csupán a napirendi ügyről meghozott, végleges döntés található meg benne. A letisztázott határozati jegyzéken kívül gyakori a határozatok jegyzéke fogalmazványának megléte, amely a különböző módosításokat, a határozatok végleges formába öntésének jegyeit viseli magán. A fogalmazványt leggyakrabban a miniszter (Darvas József) láttamozta, vagyis engedélyezte ezzel a tisztázást. Távollétében valamelyik miniszterhelyettes intézkedett ebben az ügyben. A határozatok jegyzéke szigorúan titkos volt.

A határozattá váláshoz több esetben a Pártközpont (Magyar Dolgozók Pártja - MDP) hozzájárulása volt szükséges, ami késedelmet is okozhatott. Az értekezletek fontosságát mutatja, hogy az MDP Tudományos és Kulturális Osztályának (TKO) rendszeresen jelentettek és írtak összefoglalókat az ott történtekről. A fontos döntésekhez MDP titkársági határozat kellett, és gyakori volt a miniszterhelyettesei értekezlet döntésének felülbírálata is. A TKO többször elemezte az értekezletek működését, az ott elhangzottakat, azok határozatait, és bizonyos fontosabb döntések esetében utólagos véleményt is nyilvánítottak.

A határozatok kötelező érvényűek voltak, és végrehajtásuk a Minisztérium illetékes szervezeti egységének feladata lett. Gyakran határidőt is megállapítottak. A határozati jegyzéket több példányban sokszorosították (többnyire stencilgép segítségével), és megküldték a résztvevőknek, illetve ezen kívül az érintett személyeknek és hatóságoknak (szervezeti egységeknek). Fennmaradtak névjegyzékek is a jegyzékek elküldéséről. Gyakori volt, hogy valamely személy csak egy adott napirendi pontban, illetve azzal kapcsolatos határozatban való érdekeltsége miatt csupán kivonatot kapott a rá vonatkozó határozati jegyzékből (ebben az esetben ezt jegyzőkönyvnek is nevezték).

A szervezeti egységek a határozatok végrehajtását hivatali munkájukba építették be, illetve emellett is fokozott prioritást adtak az értekezleten hozott döntések elintézésének. A határozatok végrehajtásának módját a főosztályvezetői értekezleteken dolgozták ki és pontosították. Előfordult, hogy a hatáskörök tisztázatlansága, a rendeletek tartalmának hiányzó ismerete zavart okozott a végrehajtás során, vagy ellentmondó rendeletek és utasítások akadályozták a pontos munkavégzést. Alsóbb, a Minisztériumhoz tartozó szervek is gyakran hivatkoznak levelezésük során valamely őket érintő határozatra.

A különböző testületi ülések megszervezésének feladata a többek között a Minisztérium szervezeti egységeinek működését koordináló Minisztériumi Titkárságra, azon belül is az Igazgatási és Szervezési Csoportra hárult, és így a miniszterhelyettesi értekezletek üléseinek megvalósítása is a legfontosabb teendői közé tartozott. A Titkárság az üléseket előkészítette, a hozott határozatok jegyzékét aláírta, azok végrehajtását ellenőrizte. A végrehajtásról feljegyzések is készültek, melyeket a Titkárság az illetékes miniszterhelyettes elé utalt. A Titkárság utasította a szervezeti egységeket a negyedéves napirendek (beterjesztendő ügyek) kidolgozására. A Minisztérium szervezeti egységei számos ügy végrehajtásakor a hivatkoznak egy miniszterhelyettesi értekezlet döntésére, határozatára. A Titkárság – gyakran valamely csoportszám alá iktatva – gyakran megküldte valamely társ- vagy alá tartozó szervnek, intézménynek a határozatot vagy annak kivonatát.

A napirend kialakítása továbbra is a főosztályok igényeitől függött. A főosztályvezetők olyan ügyeket vittek a miniszterhelyettesi értekezlet elé, amelyekben ők maguk nem tudtak vagy mertek dönteni, illetve nem kapták meg az illetékes miniszterhelyettes döntését. A határozatok kiadása is gyakran késett. Az ülésen igyekeztek végleges intézkedést elérni, azonban ezáltal az illetékes főosztály, illetve a miniszterhelyettesek helyett a kollektív testület döntött számos esetben.



Oktatásügyi Minisztérium 1953-1956

Az Oktatásügyi Minisztériumban is 1953 közepén szervezték meg – Kollégium mellett működő – miniszterhelyettesi értekezleti munkát. A minisztérium az ún. operatív, kisebb jelentőségű ügyeket tárgyalt, olyanokat, amelyekkel pl. a Kollégium nem kívánt foglalkozni.

A minisztérium e tanácskozó és döntéshozó testületének iratai töredékesen maradtak ránk.

Nagyon gyakran személyi kérdések kerültek a napirendjére (tanárok, tanítók kitüntetése, tanulók felvétele és elosztása, egyetemi tanárok kinevezése), valamint az egyes intézmények felmerült problémáiban döntöttek vagy éppen készítették el a terveket, és vizsgálták meg a róluk szóló beszámolókat. Valószínűleg a miniszter és az akkor kinevezett miniszterhelyettesek szűkebb értekezlete volt.

Az ülésekről jegyzőkönyvek vagy emlékeztetők nem maradtak ránk, a napirendi pontokként szereplő előterjesztések jelentős része azonban megmaradt. Ezek eleinte különböző jelentések és feljegyzések, amelyeket végül az értekezleten tárgyaltak, majd elkezdtek kimondottan a miniszterhelyettesi értekezlet elé kerülő előterjesztéseket készíteni. Ez utóbbiakra már rágépelték, hogy az értekezletre szánják őket. 1956-ban már előfordul részletes adatokkal ellátott, formailag kidolgozott előterjesztés is.

Az értekezleteket hetente tartották, egy állandó és meghatározott napon. Az ezekről készült napirendi jegyzék is e dátumok szerint épül fel. A dátum alatt feltüntettük az esetleges egyéb anyagok (feljegyzések, kísérőlevél stb.) meglétét, valamint azt, hogy van-e írásbeli előterjesztés az adott napirendhez. Ha valamely más iratanyagban található meg az adott napi előterjesztés, akkor lábjegyzetben adtuk meg a fellelhetőségi adatokat. (Vagyis jelen iratanyagban ehhez a napirendi pontnál anyag nem található).



Művelődésügyi Minisztérium 1957–1974

Az összevont minisztériumban 1957 májusától folytatódott – leginkább a korábbihoz hasonló módszer és formai jegyek alapján – az értekezleti munka. Az első időszakban több napirendi témák egyrésze még az 1956-os események miatti büntetések kiszabásáról szólt, valamint az oktatás újraindításáról. Ezt követően az oktatásügy, kulturális élet szervezési kérdéseit, aktuális problémáit vették napirendre.

Az értekezletek további rendjéről szeptemberben tanácskoztak, amikor úgy döntöttek, hogy azok „jellegükben munkaértekezletek, ahol a miniszterhelyettes elvtársak beszámolnak az eltelt hét legfőbb problémáiról, s a következő hét fő feladatairól.”

1958 tavaszán kétheti rendszerességűvé tették az értekezleteket. 1958 októberében készült egy minisztériumi Ügyrend-tervezet, mely kimondta, hogy e tanácsadó testület „vélemény-nyilvánítással támogatja a minisztert a tárca területét érintő ügyekben, továbbá az egyes szakterületekre vonatkozó jelentős elvi kérdésekben és valamennyi olyan fontos ügyben, amelyek a gyors döntés érdekében, vagy egyéb okból nem kerülnek a Kollégium elé. Megtárgyalja a kormány előterjesztések tervezetét.” Általában kéthetente ülésezik. Előterjesztést tehetnek miniszterhelyettesek, adminisztratív és gazdasági csoportfőnök, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, a Kultúrkapcsolatok Intézetének elnöke, a Tanácsigazgatási Főosztály vezetője.

A Művelődésügyi Minisztérium miniszterhelyettesi értekezletei a minisztérium átszervezése (kettéválasztása) időpontjáig tartottak. 1974 nyarától a létrejövő két külön minisztérium, a Kulturális, valamint az Oktatási Minisztérium saját értekezleti rendszert alakított ki.

Az értekezleti dokumentáció előkészítése a korábbi időszakban kikristályosodott módon történt. Az előterjesztéseket szabályos formában, minden szükséges azonosítót megadva készítettek el. Az emlékeztetők szinte mindegyikét stenciles vagy egyéb módon sokszorosították, a résztvevők – és a jogosultak – részére eljuttatták.

A testületi ülések anyagát a Minisztériumi Titkárság tartotta nyilván.