Adatbázisok
Online

Illésy és Petkó célja elsősorban az volt, hogy összegyűjtsék az egyes családok nemességét, kiváltságait, rangemeléseit dokumentáló források lelőhelyének adatait. A gyökeres jogokat biztosító iratok gyors visszakereshetőségére igen nagy szükség volt, mivel a Belügyminisztérium a nemességigazolásokat a levéltár szakvéleménye alapján adta ki. A 18. századi nemesi összeírások kutatása az adatbázis nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen. A cédulák kigyűjtése igen nagy alapossággal történt, és a levéltári források mellett számos könyvészeti adatot is tartalmaz, de ezeket az adatbázisban nem tüntettük fel. Így ha az adatbázis levéltári jelzetet nem tartalmaz, úgy az adatok a szakirodalomból származnak.

Az adatbázis a magyar kancellária levéltárában elhelyezett, nagyobbrészt Illésy János által 1900 körül készített feltárócédulák számítógépes feldolgozását tartalmazza.

Az A 131 - Családtörténeti cédulagyűjtemény jelzet alatt őrzött mintegy harmincezer cédula az Országos Levéltár több, mint 70 különféle irategyüttesére vonatkozóan tartalmaz adatokat.

A készítők elsősorban össze szerették volna gyűjteni az egyes családok nemességét, kiváltságát, rangemelését dokumentáló források lelőhelyének adatait. A gyökeres jogokat biztosító iratok gyors visszakereshetőségére igen nagy szükség volt a napi ügyvitelben, mivel a Belügyminisztérium a nemességigazolásokat az Országos Levéltár szakvéleménye alapján adta ki, és az ezzel kapcsolatos kutatómunka nem csekély terhet rótt a levéltárnokokra.

Különösen értékes a cédulagyűjtemény első részét képező, hozzávetőleg tízezer cédulát tartalmazó sorozat, mely főként a helytartótanácsi levéltárban található 18–19. századi nemesi összeírások alapján készült. A nemesi összeírások kutatása a cédulamutató nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen, hiszen a helytartótanácsi tisztviselők által az iratokhoz készített egykorú segédletek a különféle összeírásokban található hatalmas mennyiségű névanyagot nem dolgozták fel.

Az Illésy-féle cédulák nélkül a kutatás csak az iratok egyenkénti átnézésével volna lehetséges, ami, ha tekintetbe vesszük, hogy csak Vas megyében például több száz nemesi családdal kell számolni, még a legelszántabb kutatót is visszariasztja. A cédulákat meglepő következetességgel készítették el. Ez a következetesség az adatok feltüntetésének sorrendjében és a levéltári jelzetek rövidítési rendszerének kidolgozásában egyaránt megmutatkozik.

Természetesen, minthogy a hosszan elhúzódó munkálatban többen is részt vettek, bizonyos egyenetlenségek tapasztalhatók, de ezek a gyűjtemény használhatóságát a legkevésbé sem befolyásolják.

A cédulák általában a következő adatokat tartalmazzák:

1. az adományos család-, elő- és keresztneve, - az adományos feleségének neve, - leszármazottaik és azok házastársainak nevei, - az adományos testvérei és azok házastársainak és leszármazottainak nevei, - eltérő családnevű rokonok, vagy adományostársak és azok házastársainak, leszármazottainak nevei,
2. az adománylevél kiadójának neve, - a kiadás helye, - a kiadás időpontja, - az adomány fajtája,
3. az oklevél kihírdetésének helye, - a kihírdetés ideje,
4. birtokadomány esetében az adományozott birtok neve és megyéje,
5. országos levéltári jelzetek,
6. utalás a jelzet alatt található forrás fajtájára,
7. utalás a szakirodalomra,
8. utalás megyei városi és egyházi - hiteleshelyi - levéltári jelzetekre,
9. utalás rokon családokra, vagy adományostársakra.

A feltárt források sokszínűségéből következően viszonylag kevés az olyan cédula, amelyen minden itt felsorolt adat szerepel, de a legfontosabb adatok – az adomány kiadójának neve, a kiadás helye, ideje, a kihirdetés helye és a levéltári jelzet – ritkán hiányoznak az adományosok neve mellől.

A cédulamutatónak vitathatatlan előnyei mellett megvannak a maga korlátai is. Ezek közül a leginkább zavaró az, hogy mivel a cédulák egy példányban készültek, csak egyetlen családnév szerinti keresést tesznek lehetővé, még akkor is, ha a készítők utalócédulák elhelyezésével igyekeztek biztosítani, hogy az adományban közösen részesülő különböző családnevű személyek is fellelhetők legyenek. Megállapítottuk azonban, hogy az utalás távolról sem történt meg minden esetben. Így például nem található utalás a feleségek, férjek, mostohatestvérek nevénél, és a sógorok, unokatestvérek neve is csak ritkán fordul elő külön cédulán.

További problémát jelent a családnevek eltérő írásmódja. Egy adott család neve különféle formában fordulhat elő (pl.: Ötvös, Eötvös, Ötves, Ötwös, Eötveös, stb.), és még ha valamelyest javítja is a helyzetet, hogy a cédulákat nem szoros betűrendben, hanem fonetikusan sorolták be, a keresés így is meglehetősen nehézkes. A gyakori családnevek esetében (pl.: Kis, Nagy, Kovács, stb.) igen sok cédulát kell átnézni ahhoz, hogy egy adott megyében honos, vagy egy ismert előnevet viselő családot megtaláljunk. Ebből következik, hogy a cédulák segítségével előnévre vagy honosságra egyáltalán nem lehet keresni, tehát nincs lehetőség például arra, hogy egy-egy megye nemesi közösségével kapcsolatban vizsgálódjunk.

Ugyancsak nem lehet egyes uralkodók adományaira, az adomány fajtájára vagy az adományozott birtokok nevére vonatkozóan kutatni.

Az adatbázis az Illésy-féle cédulák adatain kívűl a Magyar Országos Levéltár kormányhatósági irategyütteseiben őrzött céhprivilégiumok adatit is tartalmazza. Ez a feldolgozás a Céhkataszter néven közismert kiadvány levéltári adatainak pontosítása céljából készült.