Adatbázisok
Online

A m. kir. 2. honvéd hadsereg a Magyar Királyi Honvédség 1940. március 1-én felállított három hadseregének egyike. A hadseregtörzs eredeti állomáshelye Budapest. A békehadrend szerint kötelékébe a budapesti I., a székesfehérvári II. és a miskolci VII. hadtest tartozott, de ilyen összetételben sohasem került alkalmazásra.
Első mozgósítása 1940. június 27-én történt és július 1-ével vonult fel a román határra. Alárendeltségébe az erdélyi bevonulás idején a II. és V., valamint az 1. hadseregből 1940 szeptemberében kivont VI. hadtest tartozott.
Az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletekhez I. és VII. hadtestét mozgósították, amelyek közül az előbbi bevetésre is került. A 2. hadseregparancsnokság békeállomáshelyén maradt.
Az 1942. januári német–magyar tárgyalások eredményeként mozgósított és 1942. áprilistól a keleti frontra irányított magyar seregtestek vezetésére a 2. hadseregparancsnokságot jelölték ki. A 2. magyar hadsereg 1942.áprilisától a német Dél Hadseregcsoport, június 4-től a „Weichs” seregcsoport, július 9-től a B Hadseregcsoport alárendeltségében vett részt a keleti front hadműveleteiben.
A 207 ezer fős 2. hadsereg alárendeltségébe a kivonuláskor a II., IV., VII. hadtest, az 1. tábori páncélos hadosztály, az 1. repülőcsoport és hadseregközvetlen alakulatok tartoztak. A hadsereg a Don menti hídfőcsaták után folyamvédelemre rendezkedett be. A szovjet csapatok 1943. januári előrenyomulása következtében a részeire szabdalt, nagy veszteségeket szenvedett csapatok megkezdték a visszavonulást, az utolsó küzdő alakulatok február 3-án váltak ki a hadműveletekből. A hadsereg töredékei 1943. április-május folyamán tértek haza. A seregtest becsült vesztesége mintegy 120 ezer fő volt.
A 2. hadseregparancsnokságnak a hadműveleti területen kint maradt részeiből megalakult a Magyar Megszálló Erők Parancsnoksága.
Az 1944. május 10-én életbe lépő új hadrend a 2. hadseregparancsnokságot mint békebeli parancsnokságot megszüntette.
Újbóli felállítására m. kir. 2. (erdélyi) honvéd hadseregparancsnokság néven Románia kiugrása után, 1944. augusztus 28-án került sor, amikor a kolozsvári IX. hadtestparancsnokság törzséből szervezett 2. hadseregparancsnokság átvette a vezetést az Erdélyben gyülekező magyar erők felett.
A hadseregparancsnokságot november 13-án kivonták az arcvonalról, hogy a Németországban kiképzésen lévő magyar alakulatok felett átvegye a vezetést. Seregtesteinek egy része más alárendeltségben folytatta a harcot.
A HM HIM Hadtörténelmi Levéltárban fennmaradt iratanyag részben a hadseregparancsnokság iktatott iratait, valamint hadinapló-mellékleteit tartalmazza, továbbá a hazaszállítás után az alárendelt alakulatok által parancsra elkészített úgynevezett utólagos harctudósításokat. A dokumentumok döntő többsége az 1942–1943. évi hadműveleti alkalmazás eseményeit tartalmazza.