Adatbázisok
Online

A tizedjegyzékek alapvetően az egyház számára behajtott jövedelmet jelentettek, de a kamara a végvárak ellátásához igyekezett minél több dézsmát kibérelni. Az egyházmegyék így biztos bevételhez, a kamarák pedig megfelelő élelmiszerhez jutottak, amit egyébként drága pénzen kellett volna megvásárolniuk a hadsereg ellátásához. A földesurak természetesen szintén éltek a tizedbérlés lehetőségével, hiszen busás hasznot hozott számukra az eladott élelmiszer. A kamara és a földesurak közötti küzdelem miatt így ezek a források elsősorban az egykori ország északkeleti részéről maradtak fenn. A tizedjegyzékek azoknak elsőrangú forrás, akik az egykori jobbágycsaládokra kíváncsiak, valamint a termelés volumenét kívánják feltárni.

Emellett tartalmazza az egykori lelkészek és plébánosok aláírt nyugtáit is, akiket e jövedelemből fizettek, így e dokumentumok egyház- és művelődéstörténeti értéke is óriási.

A kincstár által bérelt egyházi tized (elsősorban gabona-, bor-, juh- és méhtized) évenkénti behajtásáról a megyék dézsmakerületeiben készült jegyzékek, valamint a tized adminisztrációjával kapcsolatos más iratok, elsősorban az egykori ország északkeleti részéről. A XVIII. századi anyag mennyisége csekély.

A tizedjegyzékek általában a termelők nevét, tizedköteles termését (illetve állatait) és az utóbbiak összegezését (meg a kicsépelt mennyiséget) sorolják fel, külön kezelve a kevés termésű keresztény pénzfizetőket és a nem helybenlakó birtokosokat. Említésre szoktak bennük kerülni a mentesítettek, továbbá a mentesítésnek és a beszedés elmaradásának okai is (kiváltság, háborús és egyéb pusztítás, elköltözés, ellenállás stb.), máskor a befolyt jövedelemből eszközölt kiadások. A dézsmajegyzékekhez mellékelt vagy azokat kiegészítő iratok a gabonadézsma kicséplésével, a tizedtermés elszállításával, a felhasználásáról szóló elszámolással és a tizedszedés egész adminisztrációjával kapcsolatban keletkeztek (bérleti szerződések, tizedszedési utasítások, jelentések, levelek, kérvények, esküszövegek, nyugták egyházi személyektől és másoktól, számadásösszesítések peres iratok stb.). Más adófajták beszedésével kapcsolatos iratok is találhatók a gyűjteményben. Az anyag zömét és egyben legértékesebb részét a gabona-, bor- és báránytizedjegyzékek alkotják: ahol egy évből iratok maradtak fenn, ott csaknem mindenütt megtalálhatók. A többi irattípust (más termények, termékek, állatok dézsmajegyzékeit, az összesítéseket, a cséplési jegyzékeket stb.) csupán járulékosoknak, az előbbiek kiegészítőinek és csak esetlegesen előfordulóknak lehet tekinteni.

Az anyag törzsét a következő lépcsőzetes tagolásban helyezték el (a felsorolás a legnagyobb egységektől a nekik alárendelt kisebb egységeken át halad a legkisebbekig): megye, év, irattípus (dézsmajegyzék, cséplési jegyzék, számadás, egyéb), dézsmafajták, tizedkerületei (ábécérendben). A számozás minden évnél előlről kezdődik. Az anyag második része ("Lymbus") a püspökségek szerint elkülönített iratokat (a püspökségek ábécéjében), majd a dézsma-adminisztráció iratfajták szerint elkülönített és ezeken belül évrendbe rakott, megszámozott iratait tartalmazza.

A gyűjteményről az évet, irattípust, dézsmafajtát és dézsmakerületet feltüntető jegyzék készült, hozzá a helységek dézsmakerületenkénti beosztását két időkeresztmetszetben feltüntető függelék. A kincstári uradalmak tizedjegyzékeinek helynévmutatója, az Abaúj megyeieknek pedig helységeket is feltüntető jegyzéke van. (Az előbbi a Lymbusban található.)

A dézsmajegyzékekről számítógépes segédlet áll rendelkezésre.