Petőfi közössége
Frankenburg Adolf - 1811.11.02. - 1884.07.03.
1811.11.02.
| Sorszám | 55. |
| Név | Frankenburg Adolf |
| Születési hely | Sopronkeresztúr  |
| Születési dátum | 1811.11.02. |
| Az elhalálozás helye | Eggenberg |
| Elhalalozás ideje | 1884.07.03. |
| Temetkezés helye | Fiumei úti sírkert |
| A Nemzeti Sírkert részeként védett | Igen |
| Életút | Soproni német családból származott, Liszt Ferenc gyermekkori játszótársa volt. Apja Esterházy Miklós herceg gazdatisztje volt, később Széchenyi Lajos grófnál helyezkedett el ugyanebben a tisztségben. Tanulmányait hosszabb-rövidebb ideig Sopronban, Pécsen, Győrön, Szombathelyen, a keszthelyi Georgikonon végezte, majd Egerben szerzett jogi diplomát. Apja halála után a Széchenyiek gondoskodtak a családról. Három hónapot töltött Cenken Széchenyi István birtokán. 1834-ben kadétnak áll, majd Gombán vett kisebb birtokot. 1835-ben házasságot kötött Vilt Ninával (megh. 1850). Egy gyermekük, Emil született, aki 1858-ban öngyilkos lett. 1837-től akadémiai írnokként és kincstári levéltári tisztként dolgozott. Az 1838-as pesti árvíz után tartott jótékony célú, felolvasással egybekötött hangversenyeit szép siker jutalmazta. 1843-tól a Magyar Életképek, majd az Életképek főszerkesztőjeként ténykedett. Írt a Pesti Német Színháznak is pár bohózatot és vígjátékot, a helyi német lapokba pedig magyar tárgyú tárcákat és a Nemzeti Színház előadásairól bírálatokat. Ismert volt szatirikus írásairól. Petőfi 1843 áprilisában Jókaival kereste fel Frankenburgot, és távollétében verseket és levelet hagytak nála. Amíg Petőfit nem kötötte kizárólagos szerződés Vahothoz, verseit is közreadta. 1846 őszén a sztrájkoló Tízekből nyolc írót az Életképekhez csábított. Petőfi az Életképek köré akarta szervezni baráti-költői csoportosulását. Frankenburgot 1847 májusában a bécsi kancelláriához vezényelték udvari fordítónak. A június 17-én tartott búcsúesten Petőfi is részt vett, s verssel üdvözölte. 1848-ban a bécsi magyar Külügyminisztérium munkatársa volt, ezért az októberi bécsi forradalom leverése után atrocitások érték. Fogalmazóként dolgozott a legfőbb törvényszéknél. 1851-ben kötötte második házasságát egy osztrák bárónővel, akivel - bár nem törvényesen- hamar különválnak. 1860-ban az udvari kancellária titkára volt, 1866-ban ment nyugdíjba. Ekkor Pesten telepedett le, hírlapokba dolgozott és pár hónapig szerkesztette a Magyarország és a Nagyvilágot, egy éven keresztül pedig az 1848 című politikai napilapot. 1868-ban Sopronba tette át lakását, ott megalapította az irodalmi és művészeti kört, s mind ennek, mind a társaskörnek elnöke volt. 1879-ban nagy fénnyel ünnepelték meg ötvenéves írói jubileumát. 1881-ben ismét visszajött a fővárosba. Második felesége halála után, 1881-ben feleségül vette barátnőjét, a nála 25 évvel fiatalabb operaénekesnőt, Carina Annát (Gschmeidler Katalint). |
| Levéltári iratok |
|
| Irodalmi ajánló |
|
| Külső hivatkozás | Petőfi Irodalmi Múzeum Névtér - PIM47521 |
Tartalomgazda: MNL OL
Hibás adat jelentése, pontosítás, saját képek feltöltése