Adatbázisok
Online

Sorszám: 1.
Név: Adorján Boldizsár
Egyéb ismert név: Ivánfy, Malvina
Születési hely: Gortvakisfalud
Születési dátum: 1820.05.02.
Az elhalálozás helye: Gortvakisfalud
Elhalalozás ideje: 1867.07.13.
Temetkezés helye: Gortvakisfalud (Szlovákia)
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Az Otrokocs nemzetségbeli Adorján családból származott. Apja Adorján Dávid ( megh. 1852) táblabíró, nagybirtokos, anyja Rajszy Klára (megh. 1848), testvérei Klára és Borbála voltak. Adorján Boldizsár az elemi és gimnáziumi osztályok elvégzése után Sárospatakon jogot tanult, és 1840-ben ügyvédi vizsgát tett. Az 1840-es évek elején Pesten telepedett le. Verseit az Athenaeumban, a Regélőben, a Pesti Divatlapban és az Életképekben publikálta. Tehetségét nagyra tartotta a mérvadó reformkori magyar irodalom, főként a Fiatal Magyarország csoportja és a két óriás, Vörösmarty és Petőfi. Az előbbi epigrammát írt hozzá (Adorján Boldizsárnak). Petőfi vélhetően már Pesten találkozott költőtársával, de az biztos, hogy 1845. május 30. és június 3. között Kisfaludon vendégeskedett Adorjánnál. Az ő ajánlására választották Petőfit Gömör vármegye táblabírájának. Bár Adorján kiváló jogászként különböző tisztségeket töltött be, többezer holddal rendelkező nagybirtokosként már 1841-től alapvetően szülőhelyén élt és gazdálkodással foglalkozott. Petőfi 1848 januárjában írt episztolájában arra kérte Adorjánt, hogy ne hagyja abba a költészetet. A tüdőbetegséggel küszködő Adorján két költeményt írt Petőfinek, egy almanachverset (Emléklapra Petőfynek) és egy remek paródiát az állandóan pénzgondokkal bajlódó költőről (Alá Petőfi). 1846-ban vette feleségül Lemouton Emíliát (1824-1869), aki neves írónő, műfordító, az első Shakespeare magyarítók egyike volt. Házassága után visszavonultan élt, a szabadságharc leverését követően az 1850-es évek elején császári és királyi ülnök lett Rimaszombaton. 1867-ben táblabíróként lépett apja nyomdokaiba.

Sorszám: 2.
Név: Arany János
Születési hely: Nagyszalonta
Születési dátum: 1817.03.02.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1882.10.22.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: A magyar irodalom egyik legelismertebb alakja. Nemesi származású, de szegény, földművelésből élő református szülők tizedik gyermekeként született, testvérei - egy kivételével - még Arany János születése előtt meghaltak. Apja Arany György, anyja Megyeri Sára volt. Iskoláit Nagyszalontán kezdte, majd Debrecenben folytatta. Költői tehetsége gyorsan kiderült. 1834 májusától Kisújszálláson ideiglenes tanítói állást vállalt, később rövid időre kipróbálta a színészmesterséget, majd korrektori, tanítói és írnoki feladatokat is ellátott. Olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőttkorára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. 1840-ben vette feleségül Nagyszalontán Ercsey Juliannát, akitől két gyermeke született, 1841-ben Julianna, 1844-ben pedig László. Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Petőfi újságból - vagy más kutatások szerint barátjától - értesült arról, hogy egy számára ismeretlen költő nyerte a Kisfaludy Társaság „költői beszély” pályázatát. Ezt követően elolvasta a Toldi kéziratát, majd megírja levelét és episztoláját, amivel kezdetét vette a két költő közötti barátság. 1847. június 1. és 10. között Petőfi meglátogatta Aranyékat Szalontán, s az itt töltött napokat élete legszebb időszakának nevezte. Az újabb vizitre Petőfi koltói nászutat követően került sor, immár Szendrey Júliával. Később Arany és felesége mint keresztszülők fogadták Nagyszalontán Júliát, fiát, Zoltánkát és dadáját, utóbb már csak kettejüket. 1849 júniusában Arany legalább kétszer találkozott Pesten Petőfivel. Július 1-jén elhagyta Pestet, többé nem látta barátját. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni. Arany János Szendrey Júlia új házassága után megírta A honvéd özvegyét, de nem adta ki. 1858. december 15-én az MTA közgyűlésén előbb levelezővé, majd rendes taggá választották. Az ő javaslatára kapta Petőfi Összes versei a posztumusz nagydíjat, és a vele járó tekintélyes összeget, segítve ezzel a Horvát-Szendrey családot. Pestre költözése után rendezte kapcsolatát Júliával, keresztfiát, Zoltánt pedig lehetőségei szerint támogatta. Bár Arany Deák Ferenc és a kiegyezés híve volt, de A walesi bárdok című művében is kifejezte, hogy a leigázott tartomány urát nem szíveli. A költőfejedelem ugyanakkor emblematikus alakja volt korának, és ezt az uralkodó, Ferenc József 1866-ban elismerve érdemeit Arany Érdemkereszttel tüntette ki, amelyet a költő csak kelletlenül fogadott el, és fiókjában felbontatlanul őrizte.

Sorszám: 3.
Név: Arany László
Születési hely: Nagyszalonta
Születési dátum: 1844.03.24.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1898.08.01.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Arany János és Ercsey Julianna gyermeke, Arany Julianna öccse volt. Hároméves korában találkozott először Petőfivel, később megismerte Szendrey Júliát és Zoltánkát. Többféle visszaemlékezés szól az Arany gyerekek Petőfihez való viszonyáról. Petőfi levélben is üzent : „Lacinak pedig mondd meg, ne sírjon, mert egyszer csak azt veszi észre, hogy ott termek s még nagyobbakat vágok a fenekére, mint minap; akkor aztán majd sírhat”. Arany László tanulmányait szülőhelyén végezte, majd Pesten jogi diplomát szerzett. 1866-tól, huszonkét éves korától a Magyar Földhitelintézetben dolgozott, előbb jegyzőként, majd titkárként, később igazgatósági tagként, végül 1880-tól igazgatóként. 1875. május 10-én a budai várban levő plébánián, római katolikus szertartás szerint vette feleségül Szalay Gizellát. Gyermekük nem született. Hivatali pályafutása mellett jelentős irodalmi tevékenységet is folytatott. Nővérével, Juliannával közösen gyűjtött és stilizált Eredeti népmesék / Magyar népmesék című könyve már tizennyolc évesen megjelent. A Kisfaludy Társaság 1867-ben választotta tagjai közé. 1869 és 1873 közöt tnyugat-európai és keleti utazásokat tett. Athénig, Kis-Ázsiáig. 1873-ban publikálta irodalmi életművének két meghatározó alkotását (Délibábok hőse; A hunok harca). Számos folyóiratban megjelentek cikkei, költeményei, fordításai, ismertetései. Utolsó éveit főként apja hagyatékának gondozásával töltötte. Hagyatékának azon része, amely családjára és rá személyes vonatkozással bírt, özvegyénél, Szalay Gizellánál (1857–1945) maradt. Ezt csak ő és második férje, Voinovich Géza (1877–1952) irodalomtörténész kutathatta, aki háromkötetes művet szentelt Arany János életrajzának. A gellérthegyi villájukban őrzött kéziratok, családi magánlevelezés és egyéb források a második világháborúban elpusztultak.

Sorszám: 4.
Név: Bajza József
Születési hely: Szűcsi
Születési dátum: 1804.01.31.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1858.03.03.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Bajza Mihály, birtokos kisnemes és Bornemissza Zsófia gyermeke. Tanulmányait a gyöngyösi ferenceseknél kezdte, de a legfelsőbb gimnáziumi osztályt már a pesti piaristáknál fejezte be. 1818 és 1822 között bölcseletet, 1822 és 1823 között jogot hallgatott, tanulmányait 1824-ben Pozsonyban végezte. 1828-ban ügyvéddé avatták. 1831-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1836-ban egyik alapítója volt a Kisfaludy Társaságnak. 1838-ban vette feleségül Csajághy Júliát. Két gyermekük született, Bajza Jenő költő és Beniczkyné Bajza Lenke írónő. A Kritikai Lapok, az Aurora szerkesztése után 1837-ben Vörösmartyval és Toldy (Schedel) Ferenccel elindították az Athenaeum folyóiratot, amelynek szerkesztői feladatait főleg Bajza látta el. 1842. május 5-én közölte Petőfi A borozó című versét, amivel kijelölte az induló költő útját. 1842 karácsonyán személyesen is találkoztak. Az Athenaeumban jelent meg először költői aláírásként a Petőfi Sándor név (Hazámban, 1842. november 3.). Bajza elvi-poétikai kritikáival új szintre emelte a bírálatot, és sok ellenséget szerzett magának. 1837-1838 és 1847-1848 között a Pesti Magyar Színház, illetve a Nemzeti Színház igazgatója, 1848. július 1-jétől a Kossuth Hírlapja című politikai napilapnak volt a szerkesztője. A szabadságharc veresége után bujkálni kényszerült, elméje fokozatosan elborult.

Sorszám: 5.
Név: Balog István
Egyéb ismert név: Balogh István
Születési dátum: 1790.12.08.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1873.06.21.
Életút: Előkelő somogyi földbirtokos család leszármazottja, apja Balog László volt. Iskoláit Pécsen végezte, 1806-tól Pesten jogot tanult. Színészi pályáját 1810-ben kezdte, 1811-ben szervezte meg első társulatát. Célja volt, hogy a kistelepülésekre, falukra elvigye a kultúrát. Színészeit megbecsülte és jól fizette, társulatában többek között játszott Déryné, Kántorné, és ő vezette be a színpad világába unokahúgát, Hivatal Anikót. 1818-ban társulata nyitotta meg a Székesfehérvári Színházat. A pestisjárvány után elvégezte az orvosi egyetemet, de 1825-től visszatért a színpadra. Darabokat írt, fordított, regényeket dramatizált. Petőfi 1837. május 30. és június 11. között Aszódon láthatta Balog társulatát, titokban. Szeretett volna csatlakozni a színészekhez, de Balog István igazgató szülői engedélyt és iskolai végbizonyítványt kért tőle, így Petőfi tervei meghiúsultak. 1839 januárjától komikusként dolgozott a Pesti Magyar Színházban. Az év végén visszavonult a színpadtól. 1854-ig a Nemzeti Színházban technikusi feladatokat látott el, majd közel 20 évig a színház jegypénztárnokaként dolgozott. Első felesége Tenkler Lizi színésznő, a második Magda Emília volt.

Sorszám: 6.
Név: Balogh Kornél
Születési hely: Győr
Születési dátum: 1804.08.28.
Az elhalálozás helye: Győr
Elhalalozás ideje: 1880.03.12.
Temetkezés helye: Győr, Nádorváros temető, Kripta-VIII-324
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumát végezte el, majd a Királyi Kerületi Akadémián 1818–20 között bölcseleti, 1820–22 között joghallgató volt. 1826-ban tiszteletbeli aljegyzőként, 1828-1832 között másod-, 1832-1845 között első aljegyzőként dolgozott. 1836-ban tiszteletbeli főjegyzővé nevezték ki. Az 1843/44. évi országgyűlésen Győr vármegye követeként vett részt. A megyei konzervatívok egyik vezető egyénisége. 1845. július 23-án Győrön első alispánná választották.1847 novemberében újból a vármegye követe a pozsonyi országgyűlésen. 1848. május 1-jén lemondott vármegyei tisztségéről, majd 1848 júniusában és júliusában is képviselői mandátumot szerzett, ezeket azonban megsemmisítették. Windisch-Grätz 1848. december 2-ai győri bevonulásakor kinevezte első alispánnak. A szabadságharc leverése után az országos törvényszék elnöke lett, amely tisztségében több, a szabadságharcban részt vett hazafit mentett fel. Emiatt 1854-ben nyugdíjazták. Az 1860. évi Októberi Diploma kibocsátásakor a magyar kancellárián udvari referendárius, 1861. november végétől 1875-ös felmentéséig Győr, Komárom és Esztergom főispánja. A Kazinczy utca 2. számú házban élte utolsó éveit.

Sorszám: 7.
Név: Bankos Károly
Egyéb ismert név: Bankos Károly
Születési hely: Izsák
Születési dátum: 1821.02.22.
Az elhalálozás helye: Kunszentmiklós
Elhalalozás ideje: 1905.02.26.
Temetkezés helye: Kunszentmiklós, Református öregtemető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Bankos János, aki Károly fia születésekor Izsákon Reviczky Ádám kanczellár jószágainak bérlője volt, anyja Gózon Zsuzsanna. A család az 1830-as évek elején költözött Kunszentmiklósra. Gimnáziumba Lőcsén járt, majd Kecskeméten jogot tanult és három évi gyakorlat után letette az ügyvédi vizsgát. Kunszentmiklóson ügyvédként dolgozott, később a város rendezett tanácsához közbíróvá, egyszersmind közgyámnokká és az árvaügyek előadójává választották, és e minőségében 1851 év végéig működött. Petőfivel vélhetően még gyerekként ismerkedett meg Szabadszálláson, a barátság Pesten vált szorosabbá. Petőfi 1844 május végén Kunszentmiklósról datált két költeményt. 1845 júniusában a Bankos Károlyhoz látogató költőt ebédtől hajnalig tartó ünneplés fogadta. Bankos hűséges és eredményes előfizetésgyűjtője volt a költőnek. Petőfi 1848 májusában levélben értesítette barátját a követválasztáson való indulásáról. A kudarccal végződő választáson és a felülvizsgálaton is mindvégig Petőfi mellett állt. Petőfihez írt levele megjelent a Pesti Divatlapban. A szabadságharc idején nemzetőrként működött. 1857-ben nősült, gyermekei közül Margit írónő lett. A városi törvényszék visszaállításával 1867-ben ennek polgári és bűnügyi bírájává és a telekkönyvi ügyek előadójává lett megválasztva; ezen hivatalt 1871. végéig viselte. 1872-ben a kunszentmiklósi királyi járásbírósághoz albíróvá nevezték ki. 1888-ban, megromlott hallása és romló látása miatt leköszönt hivataláról.

Sorszám: 8.
Név: Barabás Miklós
Születési dátum: 1810.02.10.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1898.02.12.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Háromszéki szegény székely családból származott, apja márkusfalvi Barabás János, anyja dálnoki Gaál Teréz volt. Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban kezdte, majd Nagyszebenben és Kolozsváron rajziskolába járt: utóbbi helyen tanulta ki az olajfestés alapjait. 1829-ben Bécsben a Képzőművészeti Akadémián fejlesztette tudását. A Bécsben sokat nélkülöző Barabás 1830-ban visszatért Kolozsvárra, ahol Barra Gábortól elsajátította a litográfia (kőnyomat) alapjait. Ezzel a technikával készített képei egész életében keresettek maradtak.1831-től Bukarestben sikeres arcképfestő lett, és az ebből szerzett jövedelméből lehetősége nyílt itáliai tanulmányútra menni, ekkor ismerkedett meg a vízfestés technikájával. Pest művészeti életében Veronese: Európa elrablása című festményéről Velencében készített másolatával tűnt fel. 1835-től Pesten dolgozott, a művészt felkarolta a legnevesebb írókat tömörítő Aurora-kör, de a magyar főrendek is megbízásokkal halmozták el. Ennek köszönhetően haláláig ő volt a legkeresettebb portréfestő. 1836-ban az Akadémia levelező tagjának választják. Sok művésszel, nemessel, politikussal, katonával barátságot is kötött, például Görgey Artúr fiának ő lett a keresztapja. 1841-ben vette feleségül a Konstanzban született Bois de Chesne Zsuzsannát, és innentől mentesült az anyagi gondoktól. Ettől kezdve lehetősége volt a műtermébe visszavonultan, elmélyülten alkotni. Négy gyermekük született. 1844-ben az Aradi Vészlapok című jótékonysági almanach számára Barabás odaadta az Utazó cigány család Erdélyben című képének saját kezű reprodukcióját, melyhez a költő verset írt. Petőfit először 1845-ben rajzolta le, és a kép Walzel Ágost Frigyes nyomtatásában, mint Petőfi álló derékképe, a Pesti Divatlap mellékleteként jelent meg. 1846 augusztusában Barabás tusrajzot készít a költőről, s ez alapján nyomtatta ki a mellképét Tyroler József az Összes versek (1847) számára, és némileg módosított változatban a kétkötetes kiadásnak is (1848). Barabás legismertebb Petőfi-képe nemzetőrként ábrázolja a költőt: oldalán karddal, nemzetiszínű karszalaggal, mellén korona nélküli címerkokárdával. A kép adott alkalmat Vahotnak, hogy megtámadja a harctól távolmaradó Petőfit. Élete nehéz időszakát jelentette a Bach-korszak. 1859-ben kezdeményezésére megalakult a Képzőművészeti Társulat, melynek 1862-től ő volt az elnöke. 1867-ben Pest városának képviselőjévé választották. 1883-ban megkapta az Osztrák Császári Vaskorona-rend kitüntetést.

Sorszám: 9.
Név: Batthyány Lajos
Egyéb ismert név: gróf Batthyány Lajos Ferenc József
Születési hely: Pozsony
Születési dátum: 1807.02.10.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1849.10.06.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Ősi főnemesi család grófi ágának leszármazottja volt, apja Batthyány József Sándor földbirtokos, kamarás (megh. l812), anyja Skerlecz Borbála (megh. l834). Egyetlen testvére Amália (f 1866) volt. A szülők 1807-ben közös megegyezéssel elváltak. Az apa végrendeletében minden ősi és szerzett javát fiára hagyta. Skerlecz Borbála azonban javak feletti rendelkezési jogát megszerezte, és fia örökségéből fényűző életet élt a birtokon. Lajost eleinte házitanító oktatta, majd anyja visszaküldte Bécsbe, a Klinkowström-féle nevelőintézetbe. A zágrábi jogi akadémián tanult, majd 1826-ben belépett a hadseregbe, és komoly önképzésbe kezd. 21 évesen nagykorúsíttatta magát, és átvette birtokai igazgatását. Reformerként a Vas vármegyei gazdasági egylet alapítója volt, cukorgyárat hozott létre, felkarolta az állattenyésztés és lónemesítés ügyét és 50 ezer eperfát ültet a selyemhernyó-tenyésztés érdekében. 1834-ben feleségül vette Zichy Antónia grófnőt, akivel három gyermekük született: Emma, Ilona, Elemér. Részben felesége hatására bekapcsolódott a közéletbe. Komolyabb politikai szerepet először az 1839–40-es pozsonyi országgyűlésen töltött be mint a főrendiházi ellenzék vezére. A csoport számára határozott reformprogramot fogalmazott meg. Az ő javaslatára kezdték 1840-ben gyorsírásos naplóban rögzíteni a felsőház eseményeit. 1843-1844-ben az egész országgyűlés szabadelvű ellenzékének vezéralakja, 1847-ben az Ellenzéki Párt elnöke volt. 1848. március 17-én V. Ferdinánd őt bízta meg a magyar kormány megalakításával. Levezényelte a békés átmenetet, a kormány április 11-én kezdte meg működését. Batthyány hivatalból is ismerte Petőfi tevékenységét: május 12-én először és utoljára találkoznak, udvarias-hűvös hangulatban. Batthyány előbb szeptember 11-én, majd második kormányalakításának kudarcát követően, október 2-án lemondott. 1848. december 31-én tagja volt az országgyűlés Windisch-Grätzhez küldött békekövetségének, a sikertelen küldetést követően pedig Pesten maradt. 1849. január 8-án elfogták és hadbíróság elé állították. A hadihelyzet alakulása szerint különböző börtönökbe vetették. 1849. október 6-án az Újépület udvarán golyó által kivégezték.

Sorszám: 12.
Név: Beimel József
Születési dátum: 1798.03.11.
Elhalalozás ideje: 1876.01.01.
Életút: A budai Egyetemi Nyomdában tanulta ki a nyomdászmesterséget. Később Szegeden nagybátyja, Grünn Orbán nyomdájában dolgozott. 1820-ban feleségül vette nagybátyja lányát, Eleonóra Borbálát. Hozományul megkapta Grünn Esztergomban levő nyomdáját, melyet Beimel néven szabadalmaztatott (1821-1850). Az újra érseki várossá váló Esztergom sok munkát adott a nyomdának. Felesége 1829-ben meghalt. Még ebben az évben újra megnősült, ezúttal Paczkó Ferenc József nyomdatulajdonos lányát, Franciskát vette feleségül. 1831-ben született fiuk, György a szabadságharcban hadnagyként szolgált. Özvegy anyósától 12 000 pengőforintért megvásárolta a pesti Paczkó-nyomda tulajdonjogát a Zöldkert (Reáltanoda) utcában. Bár kortársai zsugorinak tartották, és rosszul fizetett alkalmazottaival olcsón állította elő kiadványait, mégis eladósodott, ami miatt 1844-ban a műhely felét átadni kényszerült Kozma Vazul papírgyárosnak, aki 1846-tól tulajdonos lett. A vállalkozás továbbra is Beimel és Kozma Vazul Nyomdája és Betűöntödéje néven működött. Petőfi személyesen egyezkedett Beimellel a Versek II. és a Cipruslombok nyomdai munkálatairól és a kiadásokról. Beimel nyomatja a Tigris és hiéna című drámát és a Coriolanust. A gazdag nyomdászi életmű egyik csúcspontja a kivételesen elegáns kiállítású Petőfi Összes költeményei. Beimel az 1850-es években visszavonult. Esztergomi nyomdáját már 1850-től bérbe adta, majd 1856-ban véglegesen eladta Horák Egyednek.

Sorszám: 13.
Név: Bem József
Egyéb ismert név: Murád
Józef Zachariasz Bem
Születési hely: Tarnów
Születési dátum: 1794.03.14.
Elhalalozás ideje: 1850.12.10.
Temetkezés helye: Tarnow (Lengyelország)
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Sziléziai eredetű lengyel nemesi család leszármazottja volt, apja Andreas Bem ügyvéd. Tanulmányait Krakkóban, majd a varsói katonai akadémián végezte. Napóleon francia császár 1812-es oroszországi hadjáratában tüzérhadnagyként vett részt. Gdańsk védelméért Francia Becsületrenddel tüntették ki. 1815-ben belépett az orosz fennhatóság alatt álló Kongresszusi Lengyelország (Lengyel Királyság) hadseregébe. Tüzérszázadosként igyekezett elsajátítani kora műszaki ismereteit, 1819-ben a varsói tüzériskola tanára lett. A kor rakétafegyverének számító röppentyűk tökéletesítésével is foglalkozott. I. Sándor cár halála után az orosz–lengyel szolgálatot elhagyta, ezt követően részt vett a novemberi felkelésben. 1831 elején – őrnagyként – egy lovasüteg parancsnoka lett, majd hamarosan tábornokká léptették elő. A lengyel szabadságharc bukása után megszervezte, hogy a nagy emigráció (Wielka Emigracja) keretében a felkelésben részt vett 5000 fő Franciaországba meneküljön, és maga is Párizsba emigrált. Itt megírta emlékiratait A lengyelországi nemzeti felkelésről címmel. Az 1848. októberi felkelés idején Bécs védelmének irányítója volt. November 3-án jelentkezett Kossuthnál. November 10-én egy lengyel emigráns merényletet követett el ellene, ekkor megsérült az arcán. November 22-től honvéd vezérőrnaggyá, decembertől a felső-erdélyi csapatok főparancsnokává léptették elő. 1849. április 3-tól altábornaggyá nevezték ki. Petőfi 1849 januárjában Kossuthtól kérette át magát Bem erdélyi seregéhez. Január 25-én találkoztak. Az apa-fiú kapcsolat kialakulásához Teleki Sándor is hozzájárult, aki előzetesen a legnagyobb élő magyar költőként mutatta be barátját. A kivételes szigoráról ismert Bem Petőfivel szemben elnézően viselkedett, óvta a harcoktól, maga mellé vette, őrnagynak nevezte ki és kitüntette. Petőfi utolsó útja is hozzá vezetett. Bem a szabadságharc bukása után, 1849. augusztus 23-án Törökországba emigrált. Szeptember 17-én áttért a muszlim vallásra, hogy elkerülje kiadatását Oroszországnak, amire egy szerződés kötelezte az oszmán Birodalmat: kivéve, ha a keresett személy felvette az iszlámot. Áttérésével megnyílt a lehetőség katonai pályájának folytatására az oszmán hadseregben. Bár volt esély egy orosz–török háborúra, ez végül nem realizálódott. A tábornoki rangban szolgáló Bemet Aleppóba helyezték át, ahol először egy helyi arabokból felállítandó ezred tervével foglalkozott, utána salétrom és lőpor gyártásával kísérletezett. 1850 októberében egy népes arab rablócsapat támadta meg a várost, és az oszmán hatóságok őt bízták meg a védelem irányításával. A Bem által irányított tüzérség súlyos vereséget mért az ostromlókra.

Sorszám: 14.
Név: Bérczy Károly
Egyéb ismert név: Stand Károly
Születési hely: Balassagyarmat
Születési dátum: 1821.03.02.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1867.12.11.
Temetkezés helye: Jobbágyi
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Katolikus családból származott. Apja Bérczy János Nógrád vármegye közkedvelt főorvosa volt, aki az eredeti Stand nevet 1802-ben magyarosította Bérczyre. Anyja Molnár Julianna volt. Tizenkét éves koráig otthon tanult. Gimnáziumba Vácon, majd 1833 őszétől a pesti piaristákhoz járt (egy osztállyal Petőfi fölött, de erről egyikük sem tudott). A pesti egyetemen kétéves filozófiai tanfolyamot végzett. Jogi tanulmányai közben megtanult németül, olaszul, franciául, angolul és szlovákul. 1838-tól publikált. Barátságot kötött Madách Imrével. 1842-ben letette az ügyvédi vizsgát. Öt esztendőn keresztül díjtalan fogalmazógyakornokként dolgozott a Helytartótanácson. A segédszerkesztő Petőfi asztaltársaságához tartozott. Tagja volt a Tízek Társaságának, a francia elkötelezettségű fiatalok közt - Jókai jellemzése szerint - ő volt „az egyedüli angol”. 1847-ben Széchenyi kinevezte az Országos Közlekedési Központi Bizottság fogalmazójának, és egyúttal személyi titkárának. 1848 elején Széchenyi Pozsonyba küldte, útközben megfázott, majd élete végéig az ekkor szerzett szívbetegségével küzdött. Bátyjánál Balassagyarmaton gyógyult. 1849 elején felerősödött, de hivataláról lemondott, és Nógrádba vonult vissza. Pest felszabadulásakor a városban volt, és versben köszönti a honvédsereget. Emiatt a szabadságharc leverése után rokonoknál, bátyjánál bujdosott. 1851-ben feleségül vette Frivaldszky Annát, akinek már négy éve a vőlegénye volt. A Pesti Napló, majd a Politikai Újdonságok munkatársaként dolgozott. Az Akadémia levelező (1859), a Kisfaludy Társaság rendes tagjává (1862) választották. Sokrétű életművéből (a sport szaknyelv egyik megteremtője, publicista, novellista, fordító) a nevét az utókor Puskin Anyeginjének fordítójaként őrizte meg. Szívbetegségben halt meg.

Sorszám: 15.
Név: Berecz Károly
Születési hely: Rimaszombat
Születési dátum: 1821.10.02.
Az elhalálozás helye: Miskolc
Elhalalozás ideje: 1901.12.24.
Temetkezés helye: Miskolc, Avasi református temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Berecz János birtokos, városi főjegyző, anyja Szómbathy Eszter volt. Iskoláit szülővárosában és Késmárkon kezdte, majd Sárospatakon jogot tanult. Az 1843-1844-es országgyűlésen Eötvös József mellett dolgozott, az országgyűlési ifjak egyik vezéralakja volt. Itt ismerkedett meg Petőfivel. Az országgyűlés lezárása után Pesten letette az ügyvédi vizsgát; tagja volt a Pilvax asztaltársaságának. Több verspályázatot nyert, így Állatmutatvány (Pesti Divatlap, 1844) és Polgárhit (Életképek, 1844) című verseivel. 1845-ben Petőfi első felvidéki útján Várgedétől Pestig kísérte a költőt. A március 15-i forradalom Pozsonyban érte. A Szabad hangok című verseskötete a szabad sajtó első könyve volt. Április 11. után a Közlöny segédszerkesztőjeként ténykedett Pesten és Debrecenben. A szabadságharcban nem vehetett részt, mert egyik karja béna volt. A vereség után Pestre költözött, az irodalomnak élt, szinte minden lapban publikált. Prózai írásaiban a francia tárcairodalom könnyed stílusát követte. A Honderű, az Életképek, a Hölgyfutár c. lapok munkatársaként dolgozott. Az utóbbit 1854-től 1856-ig szerkesztette. 1874 és 1894 között az MTA tisztviselője volt. Fabjanek Annát vette feleségül.

Sorszám: 17.
Név: Bonyhay Benjámin
Születési hely: Füzesgyarmat
Születési dátum: 1805.10.11.
Az elhalálozás helye: Mezőberény
Elhalalozás ideje: 1885.09.09.
Életút: Apja Bonyhay Sándor református lelkész, anyja Kádár Julianna volt. Az elemi osztályokat szülőhelyén és Nagyszalontán végzi. Gimnáziumi és a jogi tanulmányokat a debreceni református kollégiumban folytatott, 1824-től Lőcsén a németül tanult. 1827 és 1845 között Mezőkövesd község jegyzőjeként dolgozott. A falu bírája című műve részben önéletrajzi ihletésű: művével országgyűlési díjat nyert. Petőfivel 1842 őszén Mezőberényben találkozott. Bonyhay arra biztatja Petőfit és Orlai Petrics Soma festőt, hogy kisebb kötetet adjanak ki. 1846-ban a békés-bánáti református egyházmegyében előbb a gyomaendrődi, majd a gyulai kerületben volt iskolai felügyelő, 1848. május 9-től megyei árvaügyi számvevő, 1849 tavaszán árvaügyi főszámvevőnek választották meg. A Petőfi család július 12-én érkezett Mezőberénybe Orlaiékhoz; a költő gyakran bejárt Gyulára Bonyhayval. Orlai Petrics Bonyhay karosszékében festette le Petőfit. A költő Bonyhaytól kérte kölcsön kárpitozott szekerét, felesége és gyermeke kényelme érdekében. A szabadságharc veresége után Mezőberénybe vonult vissza, és a békés-bánáti református egyházmegye tanácsbírájaként részt vett a patens elleni küzdelemben. Kuczián Katalint (megh. 1883) vette feleségül, akitől két gyermeke született: Julianna és Veronika.

Sorszám: 18.
Név: Bulyovszky Gyula
Egyéb ismert név: Inokai Csalán
Születési hely: Rákoskeresztúr
Születési dátum: 1826.04.05.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1883.04.17.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Evangélikus nemesi család leszármazottja, apja Bulyovszky Lajos gazdatiszt, anyja Győrfy Franciska volt. Iskoláit Pesten és a debreceni kollégiumban végezte. Itt találkozott először Petőfivel 1844 januárjában. Pesten jogot tanult, közben a Pesti Divatlapnál barátságot kötött a költővel. 1847-ben ügyvédi esküt tett. Jókaival együtt véglegesítették a tizenkét pontot. Március 15-én reggel a „vezérkar”, majd másnap a Közbátorsági Választmány tagja volt, részt vett és szónokolt a népgyűléseken. 1848. november 9-én vette feleségül Szilágyi Lillát (1833-1909), aki később Lilla von Bulyovszky néven Európa-szerte ünnepelt színésznő lett. A Batthyány-kormány megalakulása után a belügyminisztériumban dolgozik. A vereség után rövid ideig bujdosott és sokat járt külföldön, Németországban és Angliában is megfordult. Itthon drámákat írt, operalibrettókat fordított, megalapította a Nefelejts szépirodalmi divatlapot, és sokat publikált. Legnevezetesebb tevékenysége a tárcaírás volt, amely műfajnak ő volt Magyarországon az egyik megteremtője. Végrendeletében kétezer forintot hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára, hogy kamatjaiból jutalmazzák a legjobb ódaköltőket. Halála után építette fel felesége Fellner Sándor tervei alapján az Andrássy úti Bulyovszky-villát.

Sorszám: 19.
Név: Cancriny Emília
Születési hely: Harta
Születési dátum: 1823.11.10.
Az elhalálozás helye: Tápiószele
Elhalalozás ideje: 1900.12.23.
Temetkezés helye: Tápiószele
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Cancriny Károly hartai evangélikus lelkész és Gregus Terézia legkisebb, ötödik gyermeke volt. Édesapját alig egyévesen vesztette el, a család ekkor Aszódra költözött. Emília és Petőfi Sándor egy majálison ismerkedtek meg. Petőfi leveleket írt a 14-15 éves lányhoz, névnapján pedig verssel üdvözölte. Emília elhárította Petőfi közeledését, érzéseit nem viszonozta. Utoljára az 1838. évi vakáció előtt találkoztak, a lány nyilvános vizsgáján. Ezt követően Petőfi még Aszódon maradt, a Crancriny család viszont elköltözött. Emília 1845. május 28-án ment férjhez Mocskonyi József tápiószelei lelkészhez. Házasságukból négy fiú és négy lány született. 39 éves korában megözvegyült. Kései visszaemlékezése szerint egyáltalán nem volt büszke arra, hogy Petőfinek ő volt az első ideálja.

Sorszám: 20.
Név: Czakó Zsigmond
Születési hely: Dés
Születési dátum: 1820.06.20.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1847.12.14.
Életút: Czakó János birtokos nemes, királyi perceptor (adószedő) és lászlófalvai Velics Katalin fia volt. Szülei gondos nevelésben részesítették; bölcsészeti és jogi tanulmányait Kolozsvárt és Nagyenyeden végezte, azonban nem fejezte be, állítólag mivel tanulótársával egy új panteista vallás megalapítására szövetkezett, ami később Leona című drámájában is feltűnt. Apja alkímiai kísérleteire ráment az örökség és vagyon. Iskoláit nem fejezte be, 1840 februárjában vándorszínésznek állt. Először Pály Elek társulatánál működött, itt írta Chantrey család című első színművét, de sem ezt, sem Festő és vámpír című drámáját nem engedték színpadra. 1842-ben a Nemzeti Színházban kórista. A Kalmár és tengerész és a Könnyelműek című alkotásai a magyar romantika legtehetségesebb drámaírójává emelték, színpadi sikert is aratott. Többi alkotása, köztük az életmű központi darabjának számító Leona című drámája csekély közönségsikert aratott, és egyúttal komoly kritikai támadásokat kap. (A mű könyvváltozata megvolt Petőfi könyvtárában.) Cikkben támadta meg a Nemzeti Színház működését, magára haragítva az őt mindenben támogató társulatot. Utolsó történeti tárgyú színművének, a János lovag kéziratát néhány barátja előtt olvasta fel, akiknek bírálatai azonban lesújtották. lett. 1847. december 14-én a déli órákban meglátogatta lakásán, a Pesti Hírlap szerkesztőségében Csengery Antalt és az ott tartózkodó Emődy Dánielt. Elkérte Csengerytől a pisztolyát, és öngyilkos lett. Jókai nekrológgal, Arany (Czakó sírján) és Petőfi verssel búcsúztatta. János vitéz című színművét végül a Nemzeti Színházban 1848. március 13-án adták elő. Petőfi már 1844 őszén ismeri Czakót, együtt lépnek fel Egressy jutalomjátékán. Mind Kemény Zsigmond, mind Vachottné úgy emlékezett, hogy állandóan együtt voltak.

Sorszám: 21.
Név: Csány László
Egyéb ismert név: Csányi László
Születési dátum: 1790.01.01.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1849.10.10.
Életút: Zala vármegyei, a Hahót-Buzád nemzetségből származó, régi nemesi középbirtokos család gyermeke volt, apja Csány(i) Bernát (megh. 1796), anyja Bessenyei Anna. Nem tudni, hogy melyik hónapban és hányadikán született, mert a csányi plébánia anyakönyvei 1806-ban elégtek, ő maga pedig sohasem említette senkinek. Ami bizonyos, hogy az 1790-ben, a Csány család negyedik gyermekeként jött a világra. Szombathelyen és Zágrábban tanult. 1808-ban a győri jogakadémia hallgatója volt. Részt vett a Napóleon elleni harcokban. 1815-ben súlyosan megsebesült, kilépett a hadseregből és családja birtokán gazdálkodott. Ekkor kapcsolódott be a helyi politikai életbe, a szabadelvű ellenzék egyik vezetőjeként, táblabíróként és Zala megye felügyelő bizottságának tagjaként ténykedett. 1843-ban - betegsége és ebből fakadó adósságai miatt - bérbe adta 1200 holdas birtokát, és Pestre költözött. Zalában a liberális eszmék egyik legnagyobb támogatója volt Csúzy Pállal, Tolnay Károllyal, Csertán Sándorral, Kerkapoly Istvánnal együtt. Másrészt, Csány László Deák Ferenc legmeghittebb legbensőbb barátja is volt. Csány László számos cikket írt a Pesti Hírlapba és jelentős részt vállalt a Védegylet szervezésében. 1847 januárjában belépett az Ellenzéki Körbe. 1848. március 15-e délutánján bekapcsolódik az eseményekbe. 17-én a Közbátorsági Választmány tagja lett. Megismerkedett Petőfivel. 1848 áprilisától a nyugat-dunántúli megyék, júniustól a Dráva-vonal királyi biztosaként, szeptembertől a dunántúli, majd feldunai hadsereg kormánybiztosaként ténykedett, 1849 januárjában ő szervezte meg a főváros kiürítését. 1849. január 17-től Erdély teljhatalmú kormánybiztosává nevezték ki Kolozsváron. Petőfi futárként többször járt Csány, Kossuth és Bem között. A Szemere-kormányban közlekedési miniszteri posztot vállalt. Szőlősnél esett fogságba. Kötél általi halálra ítélték, amit a pesti Újépület melletti fapiacon hajtották végre.

Sorszám: 24.
Név: Császár Ferenc
Egyéb ismert név: Kövessy Kálmán
Születési hely: Zalaegerszeg
Születési dátum: 1807.07.09.
Az elhalálozás helye: Kerepes
Elhalalozás ideje: 1858.08.17.
Életút: Apja Császár József csizmadia, anyja Könczöl Anna volt. Iskoláit Zalaegerszegen, Szombathelyen, Kőszegen, Sopronban végezte. Az alacsony származású fiatalembernek - Petőfi szemére is veti - a papi pálya tűnik kitörési pontnak, de mind a pannonhalmi bencéseket, mind a pesti központi szemináriumot elhagyta. Pesten és Zágrábban jogot tanult. Fiume szabad kikötővárosban elsajátította a Magyarországon még gyerekcipőben járó váltó- és kereskedelmi jogot, és e tudással fényes karriert futott be Pesten. Előbb váltótörvényszéki ülnökként, 1846-tól a hétszemélyes tábla bírájaként dolgozott. Petőfivel az irodalmi pályán 1843-ban a Szivárvány című jótékonysági almanachban szerepelt együtt, a következő évben pedig meghívta a költőt az Aradi Vészlapok szerzői közé. Vélhetően személyesen is találkoztak. A konzervatív írócsoportot szervező Császár kezdetben a háttérből irányította a Petőfi-ellenes kritikai támadásokat. 1845-ben Lipcsében jelent meg a Magyarkák, névtelenül. A kötet harmadik része 80 személyről, köztük Petőfiről ad szatirikus-ironikus jellemzést. A Petőfi-szócikket Császár írta. 1845 augusztusában és szeptember elején az Irodalmi Őrben már személyesen vette sorra Petőfi megjelent köteteit, és mondott lesújtó véleményt. 1849-ben az oroszok Vácott levő házát feldúlták, vagyonát elvették; állásától megfosztották, fizetését letiltották. Feleségével, hat kiskorú gyermekével nyomorogtak. Értékes könyvtárát eladva Pesten próbálta újrakezdeni jogászi pályáját, mellette irodalommal foglalkozott. Előbb a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1832), majd tiszteleti (1847) tagja, végül ügyésze lett. 1845-től a Kisfaludy Társaság tagja volt.

Sorszám: 25.
Név: Csengery Antal
Születési hely: Nagyvárad
Születési dátum: 1822.06.02.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1880.07.13.
Életút: Apja id. Csengery Antal ügyvéd, jogtudós, anyja Gerhard Terézia volt. Tanulmányait a szülővárosában kezdte, majd 1842-ben Debrecenben fejezte be a jogi kart mivel a nagyváradi akadémiát – a követválasztási mozgalmakban való élénk részvétele miatt – ott kellett hagynia. Jurátusként ténykedett a nagy tekintélyű Beöthy Ödön mellett; amelynek során alaposan megismerte a közigazgatási jogot. 1843-1844-ben a pozsonyi országgyűlésen gróf Zichy Ferenc bihari főispán mellett kijelölt írnokként vett részt, egyúttal tudósításokat küldött a Pesti Hírlapba. Vélhetően Petőfivel is ekkor ismerkedett meg. 1844-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Tevékenységére felfigyelt Eötvös, Szalay László és Szemere Bertalan. 1845-től 1848 végéig a Pesti Hírlap főszerkesztője volt, 1848-tól Kemény Zsigmonddal közösen. 1846 augusztusában Petőfi szinte minden estét Csengeryvel és Keménnyel töltött. Feljárt a szerkesztőségbe, Csengery lakására, s a hagyomány szerint 1847 végén itt hangzott el híres mondata: „Úgy érzem a forradalmat, mint a kutya a földrengést”. Csengery közölte Eötvös József tanulmányát Petőfiről, és a Nemzeti dal mellett három verset adott közre a 1848. március 15-e utáni költemények közül. A költő szóvá is tette a közlések csekély számát Csengerynek. Keménnyel együtt közbenjárt Szemere Bertalannál, hogy A honvéd című vers tömeges példányszámban jelenjen meg. Csengery részt vett a Batthyány- és a Szemere-kormány munkájában. 1849 augusztusában Aradon vált meg a kormánytól és Kemény báróval együtt egy ideig Szatmár megyében rejtőzött. Majd az év vége felé Pestre ment, s hol történeti, hol természettudományi tanulmányokkal foglalkozott és az irodalomnak élt. 1851. szeptember 24-én vette feleségül König Rózát, Egressy Béni özvegyét, akivel hat gyermekük született. 1852-től fogva a Szőnyi-féle nevelőintézetben leckéket adott világtörténetből és 1855-től a pesti protestáns teológiai intézetben a növénytant adta elő. Csengery Antal életműve az 1850-es évektől teljesedett ki. Többek között kitűnő történeti, jogi, természettudományi tanulmányokat írt, emellett a Földhitelintézet egyik alapítója, az Akadémia megújítója és alelnöke volt. 1860. november 15-én Bihar megye tiszti ügyésszé választotta. Deák Ferenc jobb kezeként elévülhetetlen érdemei vannak a kiegyezés kodifikálásában. A Csengery kör, az irodalmi Deák párt elismerte ugyan Petőfi költői nagyságát, de politikai verseit nem tartotta aktuálisnak.