Petőfi közössége

Sorszám	114.
Név	Lisznyai Kálmán
Egyéb ismert név	Lisznyói Damó Kálmán
Születési hely	Herencsény
Születési dátum	1823.10.13.
Az elhalálozás helye	Buda
Elhalalozás ideje	1863.02.12.
Temetkezés helye	Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett	Igen
Életút	Családja mindkét ágon a székelyföldi Háromszékről, Lisznyóról származott. Apja Lisznyai Damó Márk Nógrád vármegyei pörtárnok, anyja Damó Teréz volt. Édesanyját korán elvesztette. Tanulmányait Losoncon, Pozsonyban, Eperjesen végezte. Tagja volt a Magyar Társaság tagja volt és az önképző körben sokat fejlődött irodalmi tehetsége. Versei gyorsan népszerűek lettek, a divatlapok, évkönyvek, versgyűjtemények szívesen közölték munkáit. Már rendszeresen publikáló, népszerű költőként találkozott az 1843-as pozsonyi országgyűlésen Petőfivel, akit bemutatott leendő író és közéleti kortársainak. Ügyvédi oklevelet szerzett, rövid ideig Nógrádban hivatalokat vállalt. Pestre költözött; ekkor Lisznyai már Petőfi szűkebb baráti köréhez tartozott. A pesti fiatalság kedvence lett, gyakran szónokolt közgyűléseken, a Tízek Társaságának tagjai közé is belépett. 1847 elején Petőfivel és Frankenburg Adolffal Győrbe utaztak, hogy tárgyaljanak Kovács Pállal, a Hazánk szerkesztőjével. Tavaszi dalok című verseskötetét (1847) „Petőfi Sándor barátomnak” ajánlotta. 1848. május végén tagja volt annak a küldöttségnek, amelyik az unió ügyéről tárgyalt Kolozsváron. A szabadságharcban Görgey mellé rendelt hadtörténészként ténykedett. Petőfivel 1849. január 24-én Medgyesen, majd Berecz Károly emlékezése szerint 1849. június végén Pesten is találkozott. A vereség után közkatonaként sorozták be a császári hadseregbe, két év múlva szabadul. 1851. március 9-én érkezett haza Innsbruckból Pestre. Innentől kezdve főleg az irodalommal foglalkozott. Ekkor már beszélt latinul, németül, franciául és olaszul is. Időnként beutazta Vahot Imrével Magyarországot és nyilvános felolvasásokat, szavalatokat tartottak. A kritikai támadások ellenéré népszerűségét megőrizte, a Palóc dalok (1851) című kötete hatezer példányban kelt el. A dalidó, a sírva vigadás műfajának egyik megteremtője volt. Életvitele kikezdte egészségét, gyakran betegeskedett. 1854-ben vette feleségül dabasi Halász Idát. Két gyermekük született, Elemér és Tihamér. A fiúk orvosi, illetve mérnöki pályára léptek.
Levéltári iratok	HU-MNL-NML-IV.1.a. 1904. (23476)/1847. Lisznyai Kálmán vagyonát hivatalosan zár alá veszik (országos kihirdetés). Kelt: 1847. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár. HU-MNL-NML-IV.1.a. 1987/1846. Miután Lisznyai Kálmán 1845. szeptember 26-án sikeresen letett ügyvédi vizsgájának oklevelét bemutatta, 1846-ban a megyei ügyvédek közé iktatták. Kelt: 1846. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár. HU-MNL-NML-IV.1.a. 2067/1847. Lisznyai Kálmánt szótöbbséggel a Polgári és Fenyítő Törvényszék táblabírájává választják. Kelt: 1847.08.27. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár.
Irodalmi ajánló	Osztovits Szabolcs: "Sors, nyiss nekem tért" - Petőfi Sándor életének krónikája. Bp. 2022. 199-200. old. Lisznyai (Damó) Kálmán szócikk. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1891-1914. 7. kötet. 1309-1312. old.
Külső hivatkozás	Petőfi Irodalmi Múzeum Névtér - PIM84253

Tartalomgazda: MNL OL

Hibás adat jelentése, pontosítás, saját képek feltöltése