Petőfi közössége
Nagy Ignác - 1810.10.07. - 1854.03.19.
1810.10.07.
| Sorszám | 124. |
| Név | Nagy Ignác |
| Születési hely | Keszthely  |
| Születési dátum | 1810.10.07. |
| Az elhalálozás helye | Pest |
| Elhalalozás ideje | 1854.03.19. |
| Temetkezés helye | Fiumei úti sírkert |
| A Nemzeti Sírkert részeként védett | Igen |
| Életút | Német érzelmű, németül beszélő családból származott, apja, Nagy Ignác uradalmi tiszttartóként dolgozott Festetics Györgynél. Anyja Kreid Terézia volt. Iskoláit apja változó munkahelye határozta meg, így megfordult Gyöngyösön, Újvidéken, Baján, Pécsen és Budán is. 1829-től a pesti egyetem logika szakján tanult. Német nyelvű irodalmi próbálkozásai helyett inkább magyar író lett. 1831 és 1848 között a királyi kamaránál hivatalnokoskodott, jól tudott magyarul, németül, latinul, olaszul, horvátul, franciául és angolul. 22 évesen feleségül vette szállásadója lányát, Halmy Karolinát. Hivatali teendői mellett az írással is sokat foglalkozott, egyre ismertebb publicistává, fordítóvá, regény- és drámaíróvá vált, és ezáltal nagyobb jövedelemre tett szert. Legjobb darabjában, a Tisztújításban Petőfi is játszott színészként; a Magyar titkok című bűnügyi rémregényéért pedig sorban álltak az olvasók. 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1842-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1840-ben a Jelenkorban új rovatot indított, amely híreket közölt a fővárosi újdonságokról. Ezt a rovatot később a Budapesti Híradóban, az Athenaeumban, a Pesti Divatlapban és az Életképekben folytatta. Szerkesztette a Külföldi Regénytárt, a Színműtárt, emellett a Nemzeti Színház drámabizottságának tagjaként is ténykedett. 1843 tavaszán felajánlotta Petőfinek, hogy dolgozzon a sorozatába. A két regényfordítást nagyvonalúan megfizette. Még ez év november végén Petőfi Debrecenből hozzá fordult kölcsönért, a kérést Bajzához továbbította. Petőfi költészetét nem kedvelte. 1845. október 9-én jelentette meg a Tigris költészet című pamfletját, melyben Csokonai és Berzsenyi beszélget, elítélve a jelen „tigris” és „dudás” költeményeit. 1848 tavaszán pénzügyi fogalmazó, 1849 elején azonban nem ment a minisztériummal Debrecenbe, hanem Pesten maradt és Windischgrätz alatt cikkeket írt a Pesti Hírlapba. A visszatérő honvédek elől Soroksáron bujkált és csak 1849. okt.-ében tért vissza Pestre, ahol érdemeiért lapengedélyt kapott. Ekkor indította meg a szabadságharc utáni első szépirodalmi lapot, a naponta megjelenő Hölgyfutárt, melyet 1849. november 15-től haláláig szerkesztette. Toldy Ferenc gyászbeszédben már arról szólt, hogy „kiavult irodalmunkból”. |
| Levéltári iratok |
|
| Irodalmi ajánló |
|
| Külső hivatkozás | Petőfi Irodalmi Múzeum Névtér - PIM65951 |
Tartalomgazda: MNL OL
Hibás adat jelentése, pontosítás, saját képek feltöltése