Petőfi közössége

Sass István - 1822.02.23. - 1891.12.03.
1822.02.23.
Sorszám | 158. |
Név | Sass István |
Egyéb ismert név | dr. Sass István |
Születési hely | Borjád ![]() |
Születési dátum | 1822.02.23. |
Az elhalálozás helye | Szekszárd ![]() |
Elhalalozás ideje | 1891.12.03. |
Temetkezés helye | Borjád (ma Kölesd része, Szekszárd közelében) |
A Nemzeti Sírkert részeként védett | Nem |
Életút | Apja Sass István orvos, anyja Farkas Erzsébet volt. Iskoláit Sárszentlőrincen kezdte, itt kötött barátságot a padtárs Petőfivel. A gimnáziumi éveket Sopronban töltötte, ahol szintén találkozott a baka, majd obsitos Petőfivel. Orvosi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. Petőfi először 1845. július 26. és augusztus 9. között vendégeskedett Borjádon. Sass István 1847-ben habilitált Az agykérgi szélütésről című értekezésével. 1847-1848-ban Sauer Ignác belgyógyászati kórházában tanársegédként ténykedett, majd Balassa János tanítványa volt. 1847-ben elkísérte Petőfit Vácra, hogy megvizsgálja a költő szüleit. 1849 februárjában Petőfi „Istóknak, legrégibb barátjának” ajándékozta Horatius-kötetét. Az 1848/49-es szabadságharc alatt az esztergomi országos kórház igazgatója volt, majd Görgey táborában lett főorvos. A vereség után Aradra internálták. 1850-ben Ozorán, fél évvel később Tamásiban Esterházy herceg uradalmi orvosaként települt le, és itt lakott 1865-ig, amikor Tolna vármegye főorvosának választották meg. Ekkor Szekszárdra költözött. Rendszeresen publikált szakcikkeket. Az Országos Közegészségi Tanácsnak megalakulásakor rendkívüli tag volt a testületben. 1872-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Petőfiről szóló visszaemlékezései a legmegbízhatóbb memoárok egyike. |
Irodalmi ajánló |
|
Külső hivatkozás | Petőfi Irodalmi Múzeum Névtér - PIM150176 |
Levéltári iratok |
|
Tartalomgazda: MNL OL
Hibás adat jelentése, pontosítás, saját képek feltöltése