Adatbázisok
Online

Sorszám: 1.
Név: Adorján Boldizsár
Egyéb ismert név: Ivánfy, Malvina
Születési hely: Gortvakisfalud
Születési dátum: 1820.05.02.
Az elhalálozás helye: Gortvakisfalud
Elhalalozás ideje: 1867.07.13.
Temetkezés helye: Gortvakisfalud (Szlovákia)
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Az Otrokocs nemzetségbeli Adorján családból származott. Apja Adorján Dávid ( megh. 1852) táblabíró, nagybirtokos, anyja Rajszy Klára (megh. 1848), testvérei Klára és Borbála voltak. Adorján Boldizsár az elemi és gimnáziumi osztályok elvégzése után Sárospatakon jogot tanult, és 1840-ben ügyvédi vizsgát tett. Az 1840-es évek elején Pesten telepedett le. Verseit az Athenaeumban, a Regélőben, a Pesti Divatlapban és az Életképekben publikálta. Tehetségét nagyra tartotta a mérvadó reformkori magyar irodalom, főként a Fiatal Magyarország csoportja és a két óriás, Vörösmarty és Petőfi. Az előbbi epigrammát írt hozzá (Adorján Boldizsárnak). Petőfi vélhetően már Pesten találkozott költőtársával, de az biztos, hogy 1845. május 30. és június 3. között Kisfaludon vendégeskedett Adorjánnál. Az ő ajánlására választották Petőfit Gömör vármegye táblabírájának. Bár Adorján kiváló jogászként különböző tisztségeket töltött be, többezer holddal rendelkező nagybirtokosként már 1841-től alapvetően szülőhelyén élt és gazdálkodással foglalkozott. Petőfi 1848 januárjában írt episztolájában arra kérte Adorjánt, hogy ne hagyja abba a költészetet. A tüdőbetegséggel küszködő Adorján két költeményt írt Petőfinek, egy almanachverset (Emléklapra Petőfynek) és egy remek paródiát az állandóan pénzgondokkal bajlódó költőről (Alá Petőfi). 1846-ban vette feleségül Lemouton Emíliát (1824-1869), aki neves írónő, műfordító, az első Shakespeare magyarítók egyike volt. Házassága után visszavonultan élt, a szabadságharc leverését követően az 1850-es évek elején császári és királyi ülnök lett Rimaszombaton. 1867-ben táblabíróként lépett apja nyomdokaiba.

Sorszám: 2.
Név: Arany János
Születési hely: Nagyszalonta
Születési dátum: 1817.03.02.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1882.10.22.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: A magyar irodalom egyik legelismertebb alakja. Nemesi származású, de szegény, földművelésből élő református szülők tizedik gyermekeként született, testvérei - egy kivételével - még Arany János születése előtt meghaltak. Apja Arany György, anyja Megyeri Sára volt. Iskoláit Nagyszalontán kezdte, majd Debrecenben folytatta. Költői tehetsége gyorsan kiderült. 1834 májusától Kisújszálláson ideiglenes tanítói állást vállalt, később rövid időre kipróbálta a színészmesterséget, majd korrektori, tanítói és írnoki feladatokat is ellátott. Olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőttkorára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. 1840-ben vette feleségül Nagyszalontán Ercsey Juliannát, akitől két gyermeke született, 1841-ben Julianna, 1844-ben pedig László. Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Petőfi újságból - vagy más kutatások szerint barátjától - értesült arról, hogy egy számára ismeretlen költő nyerte a Kisfaludy Társaság „költői beszély” pályázatát. Ezt követően elolvasta a Toldi kéziratát, majd megírja levelét és episztoláját, amivel kezdetét vette a két költő közötti barátság. 1847. június 1. és 10. között Petőfi meglátogatta Aranyékat Szalontán, s az itt töltött napokat élete legszebb időszakának nevezte. Az újabb vizitre Petőfi koltói nászutat követően került sor, immár Szendrey Júliával. Később Arany és felesége mint keresztszülők fogadták Nagyszalontán Júliát, fiát, Zoltánkát és dadáját, utóbb már csak kettejüket. 1849 júniusában Arany legalább kétszer találkozott Pesten Petőfivel. Július 1-jén elhagyta Pestet, többé nem látta barátját. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni. Arany János Szendrey Júlia új házassága után megírta A honvéd özvegyét, de nem adta ki. 1858. december 15-én az MTA közgyűlésén előbb levelezővé, majd rendes taggá választották. Az ő javaslatára kapta Petőfi Összes versei a posztumusz nagydíjat, és a vele járó tekintélyes összeget, segítve ezzel a Horvát-Szendrey családot. Pestre költözése után rendezte kapcsolatát Júliával, keresztfiát, Zoltánt pedig lehetőségei szerint támogatta. Bár Arany Deák Ferenc és a kiegyezés híve volt, de A walesi bárdok című művében is kifejezte, hogy a leigázott tartomány urát nem szíveli. A költőfejedelem ugyanakkor emblematikus alakja volt korának, és ezt az uralkodó, Ferenc József 1866-ban elismerve érdemeit Arany Érdemkereszttel tüntette ki, amelyet a költő csak kelletlenül fogadott el, és fiókjában felbontatlanul őrizte.

Sorszám: 3.
Név: Arany László
Születési hely: Nagyszalonta
Születési dátum: 1844.03.24.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1898.08.01.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Arany János és Ercsey Julianna gyermeke, Arany Julianna öccse volt. Hároméves korában találkozott először Petőfivel, később megismerte Szendrey Júliát és Zoltánkát. Többféle visszaemlékezés szól az Arany gyerekek Petőfihez való viszonyáról. Petőfi levélben is üzent : „Lacinak pedig mondd meg, ne sírjon, mert egyszer csak azt veszi észre, hogy ott termek s még nagyobbakat vágok a fenekére, mint minap; akkor aztán majd sírhat”. Arany László tanulmányait szülőhelyén végezte, majd Pesten jogi diplomát szerzett. 1866-tól, huszonkét éves korától a Magyar Földhitelintézetben dolgozott, előbb jegyzőként, majd titkárként, később igazgatósági tagként, végül 1880-tól igazgatóként. 1875. május 10-én a budai várban levő plébánián, római katolikus szertartás szerint vette feleségül Szalay Gizellát. Gyermekük nem született. Hivatali pályafutása mellett jelentős irodalmi tevékenységet is folytatott. Nővérével, Juliannával közösen gyűjtött és stilizált Eredeti népmesék / Magyar népmesék című könyve már tizennyolc évesen megjelent. A Kisfaludy Társaság 1867-ben választotta tagjai közé. 1869 és 1873 közöt tnyugat-európai és keleti utazásokat tett. Athénig, Kis-Ázsiáig. 1873-ban publikálta irodalmi életművének két meghatározó alkotását (Délibábok hőse; A hunok harca). Számos folyóiratban megjelentek cikkei, költeményei, fordításai, ismertetései. Utolsó éveit főként apja hagyatékának gondozásával töltötte. Hagyatékának azon része, amely családjára és rá személyes vonatkozással bírt, özvegyénél, Szalay Gizellánál (1857–1945) maradt. Ezt csak ő és második férje, Voinovich Géza (1877–1952) irodalomtörténész kutathatta, aki háromkötetes művet szentelt Arany János életrajzának. A gellérthegyi villájukban őrzött kéziratok, családi magánlevelezés és egyéb források a második világháborúban elpusztultak.

Sorszám: 4.
Név: Bajza József
Születési hely: Szűcsi
Születési dátum: 1804.01.31.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1858.03.03.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Bajza Mihály, birtokos kisnemes és Bornemissza Zsófia gyermeke. Tanulmányait a gyöngyösi ferenceseknél kezdte, de a legfelsőbb gimnáziumi osztályt már a pesti piaristáknál fejezte be. 1818 és 1822 között bölcseletet, 1822 és 1823 között jogot hallgatott, tanulmányait 1824-ben Pozsonyban végezte. 1828-ban ügyvéddé avatták. 1831-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1836-ban egyik alapítója volt a Kisfaludy Társaságnak. 1838-ban vette feleségül Csajághy Júliát. Két gyermekük született, Bajza Jenő költő és Beniczkyné Bajza Lenke írónő. A Kritikai Lapok, az Aurora szerkesztése után 1837-ben Vörösmartyval és Toldy (Schedel) Ferenccel elindították az Athenaeum folyóiratot, amelynek szerkesztői feladatait főleg Bajza látta el. 1842. május 5-én közölte Petőfi A borozó című versét, amivel kijelölte az induló költő útját. 1842 karácsonyán személyesen is találkoztak. Az Athenaeumban jelent meg először költői aláírásként a Petőfi Sándor név (Hazámban, 1842. november 3.). Bajza elvi-poétikai kritikáival új szintre emelte a bírálatot, és sok ellenséget szerzett magának. 1837-1838 és 1847-1848 között a Pesti Magyar Színház, illetve a Nemzeti Színház igazgatója, 1848. július 1-jétől a Kossuth Hírlapja című politikai napilapnak volt a szerkesztője. A szabadságharc veresége után bujkálni kényszerült, elméje fokozatosan elborult.

Sorszám: 5.
Név: Balog István
Egyéb ismert név: Balogh István
Születési dátum: 1790.12.08.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1873.06.21.
Életút: Előkelő somogyi földbirtokos család leszármazottja, apja Balog László volt. Iskoláit Pécsen végezte, 1806-tól Pesten jogot tanult. Színészi pályáját 1810-ben kezdte, 1811-ben szervezte meg első társulatát. Célja volt, hogy a kistelepülésekre, falukra elvigye a kultúrát. Színészeit megbecsülte és jól fizette, társulatában többek között játszott Déryné, Kántorné, és ő vezette be a színpad világába unokahúgát, Hivatal Anikót. 1818-ban társulata nyitotta meg a Székesfehérvári Színházat. A pestisjárvány után elvégezte az orvosi egyetemet, de 1825-től visszatért a színpadra. Darabokat írt, fordított, regényeket dramatizált. Petőfi 1837. május 30. és június 11. között Aszódon láthatta Balog társulatát, titokban. Szeretett volna csatlakozni a színészekhez, de Balog István igazgató szülői engedélyt és iskolai végbizonyítványt kért tőle, így Petőfi tervei meghiúsultak. 1839 januárjától komikusként dolgozott a Pesti Magyar Színházban. Az év végén visszavonult a színpadtól. 1854-ig a Nemzeti Színházban technikusi feladatokat látott el, majd közel 20 évig a színház jegypénztárnokaként dolgozott. Első felesége Tenkler Lizi színésznő, a második Magda Emília volt.

Sorszám: 6.
Név: Balogh Kornél
Születési hely: Győr
Születési dátum: 1804.08.28.
Az elhalálozás helye: Győr
Elhalalozás ideje: 1880.03.12.
Temetkezés helye: Győr, Nádorváros temető, Kripta-VIII-324
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumát végezte el, majd a Királyi Kerületi Akadémián 1818–20 között bölcseleti, 1820–22 között joghallgató volt. 1826-ban tiszteletbeli aljegyzőként, 1828-1832 között másod-, 1832-1845 között első aljegyzőként dolgozott. 1836-ban tiszteletbeli főjegyzővé nevezték ki. Az 1843/44. évi országgyűlésen Győr vármegye követeként vett részt. A megyei konzervatívok egyik vezető egyénisége. 1845. július 23-án Győrön első alispánná választották.1847 novemberében újból a vármegye követe a pozsonyi országgyűlésen. 1848. május 1-jén lemondott vármegyei tisztségéről, majd 1848 júniusában és júliusában is képviselői mandátumot szerzett, ezeket azonban megsemmisítették. Windisch-Grätz 1848. december 2-ai győri bevonulásakor kinevezte első alispánnak. A szabadságharc leverése után az országos törvényszék elnöke lett, amely tisztségében több, a szabadságharcban részt vett hazafit mentett fel. Emiatt 1854-ben nyugdíjazták. Az 1860. évi Októberi Diploma kibocsátásakor a magyar kancellárián udvari referendárius, 1861. november végétől 1875-ös felmentéséig Győr, Komárom és Esztergom főispánja. A Kazinczy utca 2. számú házban élte utolsó éveit.

Sorszám: 7.
Név: Bankos Károly
Egyéb ismert név: Bankos Károly
Születési hely: Izsák
Születési dátum: 1821.02.22.
Az elhalálozás helye: Kunszentmiklós
Elhalalozás ideje: 1905.02.26.
Temetkezés helye: Kunszentmiklós, Református öregtemető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Bankos János, aki Károly fia születésekor Izsákon Reviczky Ádám kanczellár jószágainak bérlője volt, anyja Gózon Zsuzsanna. A család az 1830-as évek elején költözött Kunszentmiklósra. Gimnáziumba Lőcsén járt, majd Kecskeméten jogot tanult és három évi gyakorlat után letette az ügyvédi vizsgát. Kunszentmiklóson ügyvédként dolgozott, később a város rendezett tanácsához közbíróvá, egyszersmind közgyámnokká és az árvaügyek előadójává választották, és e minőségében 1851 év végéig működött. Petőfivel vélhetően még gyerekként ismerkedett meg Szabadszálláson, a barátság Pesten vált szorosabbá. Petőfi 1844 május végén Kunszentmiklósról datált két költeményt. 1845 júniusában a Bankos Károlyhoz látogató költőt ebédtől hajnalig tartó ünneplés fogadta. Bankos hűséges és eredményes előfizetésgyűjtője volt a költőnek. Petőfi 1848 májusában levélben értesítette barátját a követválasztáson való indulásáról. A kudarccal végződő választáson és a felülvizsgálaton is mindvégig Petőfi mellett állt. Petőfihez írt levele megjelent a Pesti Divatlapban. A szabadságharc idején nemzetőrként működött. 1857-ben nősült, gyermekei közül Margit írónő lett. A városi törvényszék visszaállításával 1867-ben ennek polgári és bűnügyi bírájává és a telekkönyvi ügyek előadójává lett megválasztva; ezen hivatalt 1871. végéig viselte. 1872-ben a kunszentmiklósi királyi járásbírósághoz albíróvá nevezték ki. 1888-ban, megromlott hallása és romló látása miatt leköszönt hivataláról.

Sorszám: 8.
Név: Barabás Miklós
Születési dátum: 1810.02.10.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1898.02.12.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Háromszéki szegény székely családból származott, apja márkusfalvi Barabás János, anyja dálnoki Gaál Teréz volt. Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban kezdte, majd Nagyszebenben és Kolozsváron rajziskolába járt: utóbbi helyen tanulta ki az olajfestés alapjait. 1829-ben Bécsben a Képzőművészeti Akadémián fejlesztette tudását. A Bécsben sokat nélkülöző Barabás 1830-ban visszatért Kolozsvárra, ahol Barra Gábortól elsajátította a litográfia (kőnyomat) alapjait. Ezzel a technikával készített képei egész életében keresettek maradtak.1831-től Bukarestben sikeres arcképfestő lett, és az ebből szerzett jövedelméből lehetősége nyílt itáliai tanulmányútra menni, ekkor ismerkedett meg a vízfestés technikájával. Pest művészeti életében Veronese: Európa elrablása című festményéről Velencében készített másolatával tűnt fel. 1835-től Pesten dolgozott, a művészt felkarolta a legnevesebb írókat tömörítő Aurora-kör, de a magyar főrendek is megbízásokkal halmozták el. Ennek köszönhetően haláláig ő volt a legkeresettebb portréfestő. 1836-ban az Akadémia levelező tagjának választják. Sok művésszel, nemessel, politikussal, katonával barátságot is kötött, például Görgey Artúr fiának ő lett a keresztapja. 1841-ben vette feleségül a Konstanzban született Bois de Chesne Zsuzsannát, és innentől mentesült az anyagi gondoktól. Ettől kezdve lehetősége volt a műtermébe visszavonultan, elmélyülten alkotni. Négy gyermekük született. 1844-ben az Aradi Vészlapok című jótékonysági almanach számára Barabás odaadta az Utazó cigány család Erdélyben című képének saját kezű reprodukcióját, melyhez a költő verset írt. Petőfit először 1845-ben rajzolta le, és a kép Walzel Ágost Frigyes nyomtatásában, mint Petőfi álló derékképe, a Pesti Divatlap mellékleteként jelent meg. 1846 augusztusában Barabás tusrajzot készít a költőről, s ez alapján nyomtatta ki a mellképét Tyroler József az Összes versek (1847) számára, és némileg módosított változatban a kétkötetes kiadásnak is (1848). Barabás legismertebb Petőfi-képe nemzetőrként ábrázolja a költőt: oldalán karddal, nemzetiszínű karszalaggal, mellén korona nélküli címerkokárdával. A kép adott alkalmat Vahotnak, hogy megtámadja a harctól távolmaradó Petőfit. Élete nehéz időszakát jelentette a Bach-korszak. 1859-ben kezdeményezésére megalakult a Képzőművészeti Társulat, melynek 1862-től ő volt az elnöke. 1867-ben Pest városának képviselőjévé választották. 1883-ban megkapta az Osztrák Császári Vaskorona-rend kitüntetést.

Sorszám: 9.
Név: Batthyány Lajos
Egyéb ismert név: gróf Batthyány Lajos Ferenc József
Születési hely: Pozsony
Születési dátum: 1807.02.10.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1849.10.06.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Ősi főnemesi család grófi ágának leszármazottja volt, apja Batthyány József Sándor földbirtokos, kamarás (megh. l812), anyja Skerlecz Borbála (megh. l834). Egyetlen testvére Amália (f 1866) volt. A szülők 1807-ben közös megegyezéssel elváltak. Az apa végrendeletében minden ősi és szerzett javát fiára hagyta. Skerlecz Borbála azonban javak feletti rendelkezési jogát megszerezte, és fia örökségéből fényűző életet élt a birtokon. Lajost eleinte házitanító oktatta, majd anyja visszaküldte Bécsbe, a Klinkowström-féle nevelőintézetbe. A zágrábi jogi akadémián tanult, majd 1826-ben belépett a hadseregbe, és komoly önképzésbe kezd. 21 évesen nagykorúsíttatta magát, és átvette birtokai igazgatását. Reformerként a Vas vármegyei gazdasági egylet alapítója volt, cukorgyárat hozott létre, felkarolta az állattenyésztés és lónemesítés ügyét és 50 ezer eperfát ültet a selyemhernyó-tenyésztés érdekében. 1834-ben feleségül vette Zichy Antónia grófnőt, akivel három gyermekük született: Emma, Ilona, Elemér. Részben felesége hatására bekapcsolódott a közéletbe. Komolyabb politikai szerepet először az 1839–40-es pozsonyi országgyűlésen töltött be mint a főrendiházi ellenzék vezére. A csoport számára határozott reformprogramot fogalmazott meg. Az ő javaslatára kezdték 1840-ben gyorsírásos naplóban rögzíteni a felsőház eseményeit. 1843-1844-ben az egész országgyűlés szabadelvű ellenzékének vezéralakja, 1847-ben az Ellenzéki Párt elnöke volt. 1848. március 17-én V. Ferdinánd őt bízta meg a magyar kormány megalakításával. Levezényelte a békés átmenetet, a kormány április 11-én kezdte meg működését. Batthyány hivatalból is ismerte Petőfi tevékenységét: május 12-én először és utoljára találkoznak, udvarias-hűvös hangulatban. Batthyány előbb szeptember 11-én, majd második kormányalakításának kudarcát követően, október 2-án lemondott. 1848. december 31-én tagja volt az országgyűlés Windisch-Grätzhez küldött békekövetségének, a sikertelen küldetést követően pedig Pesten maradt. 1849. január 8-án elfogták és hadbíróság elé állították. A hadihelyzet alakulása szerint különböző börtönökbe vetették. 1849. október 6-án az Újépület udvarán golyó által kivégezték.

Sorszám: 12.
Név: Beimel József
Születési dátum: 1798.03.11.
Elhalalozás ideje: 1876.01.01.
Életút: A budai Egyetemi Nyomdában tanulta ki a nyomdászmesterséget. Később Szegeden nagybátyja, Grünn Orbán nyomdájában dolgozott. 1820-ban feleségül vette nagybátyja lányát, Eleonóra Borbálát. Hozományul megkapta Grünn Esztergomban levő nyomdáját, melyet Beimel néven szabadalmaztatott (1821-1850). Az újra érseki várossá váló Esztergom sok munkát adott a nyomdának. Felesége 1829-ben meghalt. Még ebben az évben újra megnősült, ezúttal Paczkó Ferenc József nyomdatulajdonos lányát, Franciskát vette feleségül. 1831-ben született fiuk, György a szabadságharcban hadnagyként szolgált. Özvegy anyósától 12 000 pengőforintért megvásárolta a pesti Paczkó-nyomda tulajdonjogát a Zöldkert (Reáltanoda) utcában. Bár kortársai zsugorinak tartották, és rosszul fizetett alkalmazottaival olcsón állította elő kiadványait, mégis eladósodott, ami miatt 1844-ban a műhely felét átadni kényszerült Kozma Vazul papírgyárosnak, aki 1846-tól tulajdonos lett. A vállalkozás továbbra is Beimel és Kozma Vazul Nyomdája és Betűöntödéje néven működött. Petőfi személyesen egyezkedett Beimellel a Versek II. és a Cipruslombok nyomdai munkálatairól és a kiadásokról. Beimel nyomatja a Tigris és hiéna című drámát és a Coriolanust. A gazdag nyomdászi életmű egyik csúcspontja a kivételesen elegáns kiállítású Petőfi Összes költeményei. Beimel az 1850-es években visszavonult. Esztergomi nyomdáját már 1850-től bérbe adta, majd 1856-ban véglegesen eladta Horák Egyednek.