Adatbázisok
Online

Sorszám: 1.
Név: Adorján Boldizsár
Egyéb ismert név: Ivánfy, Malvina
Születési hely: Gortvakisfalud
Születési dátum: 1820.05.02.
Az elhalálozás helye: Gortvakisfalud
Elhalalozás ideje: 1867.07.13.
Temetkezés helye: Gortvakisfalud (Szlovákia)
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Az Otrokocs nemzetségbeli Adorján családból származott. Apja Adorján Dávid ( megh. 1852) táblabíró, nagybirtokos, anyja Rajszy Klára (megh. 1848), testvérei Klára és Borbála voltak. Adorján Boldizsár az elemi és gimnáziumi osztályok elvégzése után Sárospatakon jogot tanult, és 1840-ben ügyvédi vizsgát tett. Az 1840-es évek elején Pesten telepedett le. Verseit az Athenaeumban, a Regélőben, a Pesti Divatlapban és az Életképekben publikálta. Tehetségét nagyra tartotta a mérvadó reformkori magyar irodalom, főként a Fiatal Magyarország csoportja és a két óriás, Vörösmarty és Petőfi. Az előbbi epigrammát írt hozzá (Adorján Boldizsárnak). Petőfi vélhetően már Pesten találkozott költőtársával, de az biztos, hogy 1845. május 30. és június 3. között Kisfaludon vendégeskedett Adorjánnál. Az ő ajánlására választották Petőfit Gömör vármegye táblabírájának. Bár Adorján kiváló jogászként különböző tisztségeket töltött be, többezer holddal rendelkező nagybirtokosként már 1841-től alapvetően szülőhelyén élt és gazdálkodással foglalkozott. Petőfi 1848 januárjában írt episztolájában arra kérte Adorjánt, hogy ne hagyja abba a költészetet. A tüdőbetegséggel küszködő Adorján két költeményt írt Petőfinek, egy almanachverset (Emléklapra Petőfynek) és egy remek paródiát az állandóan pénzgondokkal bajlódó költőről (Alá Petőfi). 1846-ban vette feleségül Lemouton Emíliát (1824-1869), aki neves írónő, műfordító, az első Shakespeare magyarítók egyike volt. Házassága után visszavonultan élt, a szabadságharc leverését követően az 1850-es évek elején császári és királyi ülnök lett Rimaszombaton. 1867-ben táblabíróként lépett apja nyomdokaiba.

Sorszám: 2.
Név: Arany János
Születési hely: Nagyszalonta
Születési dátum: 1817.03.02.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1882.10.22.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: A magyar irodalom egyik legelismertebb alakja. Nemesi származású, de szegény, földművelésből élő református szülők tizedik gyermekeként született, testvérei - egy kivételével - még Arany János születése előtt meghaltak. Apja Arany György, anyja Megyeri Sára volt. Iskoláit Nagyszalontán kezdte, majd Debrecenben folytatta. Költői tehetsége gyorsan kiderült. 1834 májusától Kisújszálláson ideiglenes tanítói állást vállalt, később rövid időre kipróbálta a színészmesterséget, majd korrektori, tanítói és írnoki feladatokat is ellátott. Olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőttkorára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. 1840-ben vette feleségül Nagyszalontán Ercsey Juliannát, akitől két gyermeke született, 1841-ben Julianna, 1844-ben pedig László. Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Petőfi újságból - vagy más kutatások szerint barátjától - értesült arról, hogy egy számára ismeretlen költő nyerte a Kisfaludy Társaság „költői beszély” pályázatát. Ezt követően elolvasta a Toldi kéziratát, majd megírja levelét és episztoláját, amivel kezdetét vette a két költő közötti barátság. 1847. június 1. és 10. között Petőfi meglátogatta Aranyékat Szalontán, s az itt töltött napokat élete legszebb időszakának nevezte. Az újabb vizitre Petőfi koltói nászutat követően került sor, immár Szendrey Júliával. Később Arany és felesége mint keresztszülők fogadták Nagyszalontán Júliát, fiát, Zoltánkát és dadáját, utóbb már csak kettejüket. 1849 júniusában Arany legalább kétszer találkozott Pesten Petőfivel. Július 1-jén elhagyta Pestet, többé nem látta barátját. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni. Arany János Szendrey Júlia új házassága után megírta A honvéd özvegyét, de nem adta ki. 1858. december 15-én az MTA közgyűlésén előbb levelezővé, majd rendes taggá választották. Az ő javaslatára kapta Petőfi Összes versei a posztumusz nagydíjat, és a vele járó tekintélyes összeget, segítve ezzel a Horvát-Szendrey családot. Pestre költözése után rendezte kapcsolatát Júliával, keresztfiát, Zoltánt pedig lehetőségei szerint támogatta. Bár Arany Deák Ferenc és a kiegyezés híve volt, de A walesi bárdok című művében is kifejezte, hogy a leigázott tartomány urát nem szíveli. A költőfejedelem ugyanakkor emblematikus alakja volt korának, és ezt az uralkodó, Ferenc József 1866-ban elismerve érdemeit Arany Érdemkereszttel tüntette ki, amelyet a költő csak kelletlenül fogadott el, és fiókjában felbontatlanul őrizte.

Sorszám: 3.
Név: Arany László
Születési hely: Nagyszalonta
Születési dátum: 1844.03.24.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1898.08.01.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Arany János és Ercsey Julianna gyermeke, Arany Julianna öccse volt. Hároméves korában találkozott először Petőfivel, később megismerte Szendrey Júliát és Zoltánkát. Többféle visszaemlékezés szól az Arany gyerekek Petőfihez való viszonyáról. Petőfi levélben is üzent : „Lacinak pedig mondd meg, ne sírjon, mert egyszer csak azt veszi észre, hogy ott termek s még nagyobbakat vágok a fenekére, mint minap; akkor aztán majd sírhat”. Arany László tanulmányait szülőhelyén végezte, majd Pesten jogi diplomát szerzett. 1866-tól, huszonkét éves korától a Magyar Földhitelintézetben dolgozott, előbb jegyzőként, majd titkárként, később igazgatósági tagként, végül 1880-tól igazgatóként. 1875. május 10-én a budai várban levő plébánián, római katolikus szertartás szerint vette feleségül Szalay Gizellát. Gyermekük nem született. Hivatali pályafutása mellett jelentős irodalmi tevékenységet is folytatott. Nővérével, Juliannával közösen gyűjtött és stilizált Eredeti népmesék / Magyar népmesék című könyve már tizennyolc évesen megjelent. A Kisfaludy Társaság 1867-ben választotta tagjai közé. 1869 és 1873 közöt tnyugat-európai és keleti utazásokat tett. Athénig, Kis-Ázsiáig. 1873-ban publikálta irodalmi életművének két meghatározó alkotását (Délibábok hőse; A hunok harca). Számos folyóiratban megjelentek cikkei, költeményei, fordításai, ismertetései. Utolsó éveit főként apja hagyatékának gondozásával töltötte. Hagyatékának azon része, amely családjára és rá személyes vonatkozással bírt, özvegyénél, Szalay Gizellánál (1857–1945) maradt. Ezt csak ő és második férje, Voinovich Géza (1877–1952) irodalomtörténész kutathatta, aki háromkötetes művet szentelt Arany János életrajzának. A gellérthegyi villájukban őrzött kéziratok, családi magánlevelezés és egyéb források a második világháborúban elpusztultak.

Sorszám: 4.
Név: Bajza József
Születési hely: Szűcsi
Születési dátum: 1804.01.31.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1858.03.03.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Bajza Mihály, birtokos kisnemes és Bornemissza Zsófia gyermeke. Tanulmányait a gyöngyösi ferenceseknél kezdte, de a legfelsőbb gimnáziumi osztályt már a pesti piaristáknál fejezte be. 1818 és 1822 között bölcseletet, 1822 és 1823 között jogot hallgatott, tanulmányait 1824-ben Pozsonyban végezte. 1828-ban ügyvéddé avatták. 1831-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1836-ban egyik alapítója volt a Kisfaludy Társaságnak. 1838-ban vette feleségül Csajághy Júliát. Két gyermekük született, Bajza Jenő költő és Beniczkyné Bajza Lenke írónő. A Kritikai Lapok, az Aurora szerkesztése után 1837-ben Vörösmartyval és Toldy (Schedel) Ferenccel elindították az Athenaeum folyóiratot, amelynek szerkesztői feladatait főleg Bajza látta el. 1842. május 5-én közölte Petőfi A borozó című versét, amivel kijelölte az induló költő útját. 1842 karácsonyán személyesen is találkoztak. Az Athenaeumban jelent meg először költői aláírásként a Petőfi Sándor név (Hazámban, 1842. november 3.). Bajza elvi-poétikai kritikáival új szintre emelte a bírálatot, és sok ellenséget szerzett magának. 1837-1838 és 1847-1848 között a Pesti Magyar Színház, illetve a Nemzeti Színház igazgatója, 1848. július 1-jétől a Kossuth Hírlapja című politikai napilapnak volt a szerkesztője. A szabadságharc veresége után bujkálni kényszerült, elméje fokozatosan elborult.

Sorszám: 5.
Név: Balog István
Egyéb ismert név: Balogh István
Születési dátum: 1790.12.08.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1873.06.21.
Életút: Előkelő somogyi földbirtokos család leszármazottja, apja Balog László volt. Iskoláit Pécsen végezte, 1806-tól Pesten jogot tanult. Színészi pályáját 1810-ben kezdte, 1811-ben szervezte meg első társulatát. Célja volt, hogy a kistelepülésekre, falukra elvigye a kultúrát. Színészeit megbecsülte és jól fizette, társulatában többek között játszott Déryné, Kántorné, és ő vezette be a színpad világába unokahúgát, Hivatal Anikót. 1818-ban társulata nyitotta meg a Székesfehérvári Színházat. A pestisjárvány után elvégezte az orvosi egyetemet, de 1825-től visszatért a színpadra. Darabokat írt, fordított, regényeket dramatizált. Petőfi 1837. május 30. és június 11. között Aszódon láthatta Balog társulatát, titokban. Szeretett volna csatlakozni a színészekhez, de Balog István igazgató szülői engedélyt és iskolai végbizonyítványt kért tőle, így Petőfi tervei meghiúsultak. 1839 januárjától komikusként dolgozott a Pesti Magyar Színházban. Az év végén visszavonult a színpadtól. 1854-ig a Nemzeti Színházban technikusi feladatokat látott el, majd közel 20 évig a színház jegypénztárnokaként dolgozott. Első felesége Tenkler Lizi színésznő, a második Magda Emília volt.

Sorszám: 6.
Név: Balogh Kornél
Születési hely: Győr
Születési dátum: 1804.08.28.
Az elhalálozás helye: Győr
Elhalalozás ideje: 1880.03.12.
Temetkezés helye: Győr, Nádorváros temető, Kripta-VIII-324
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumát végezte el, majd a Királyi Kerületi Akadémián 1818–20 között bölcseleti, 1820–22 között joghallgató volt. 1826-ban tiszteletbeli aljegyzőként, 1828-1832 között másod-, 1832-1845 között első aljegyzőként dolgozott. 1836-ban tiszteletbeli főjegyzővé nevezték ki. Az 1843/44. évi országgyűlésen Győr vármegye követeként vett részt. A megyei konzervatívok egyik vezető egyénisége. 1845. július 23-án Győrön első alispánná választották.1847 novemberében újból a vármegye követe a pozsonyi országgyűlésen. 1848. május 1-jén lemondott vármegyei tisztségéről, majd 1848 júniusában és júliusában is képviselői mandátumot szerzett, ezeket azonban megsemmisítették. Windisch-Grätz 1848. december 2-ai győri bevonulásakor kinevezte első alispánnak. A szabadságharc leverése után az országos törvényszék elnöke lett, amely tisztségében több, a szabadságharcban részt vett hazafit mentett fel. Emiatt 1854-ben nyugdíjazták. Az 1860. évi Októberi Diploma kibocsátásakor a magyar kancellárián udvari referendárius, 1861. november végétől 1875-ös felmentéséig Győr, Komárom és Esztergom főispánja. A Kazinczy utca 2. számú házban élte utolsó éveit.

Sorszám: 7.
Név: Bankos Károly
Egyéb ismert név: Bankos Károly
Születési hely: Izsák
Születési dátum: 1821.02.22.
Az elhalálozás helye: Kunszentmiklós
Elhalalozás ideje: 1905.02.26.
Temetkezés helye: Kunszentmiklós, Református öregtemető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Bankos János, aki Károly fia születésekor Izsákon Reviczky Ádám kanczellár jószágainak bérlője volt, anyja Gózon Zsuzsanna. A család az 1830-as évek elején költözött Kunszentmiklósra. Gimnáziumba Lőcsén járt, majd Kecskeméten jogot tanult és három évi gyakorlat után letette az ügyvédi vizsgát. Kunszentmiklóson ügyvédként dolgozott, később a város rendezett tanácsához közbíróvá, egyszersmind közgyámnokká és az árvaügyek előadójává választották, és e minőségében 1851 év végéig működött. Petőfivel vélhetően még gyerekként ismerkedett meg Szabadszálláson, a barátság Pesten vált szorosabbá. Petőfi 1844 május végén Kunszentmiklósról datált két költeményt. 1845 júniusában a Bankos Károlyhoz látogató költőt ebédtől hajnalig tartó ünneplés fogadta. Bankos hűséges és eredményes előfizetésgyűjtője volt a költőnek. Petőfi 1848 májusában levélben értesítette barátját a követválasztáson való indulásáról. A kudarccal végződő választáson és a felülvizsgálaton is mindvégig Petőfi mellett állt. Petőfihez írt levele megjelent a Pesti Divatlapban. A szabadságharc idején nemzetőrként működött. 1857-ben nősült, gyermekei közül Margit írónő lett. A városi törvényszék visszaállításával 1867-ben ennek polgári és bűnügyi bírájává és a telekkönyvi ügyek előadójává lett megválasztva; ezen hivatalt 1871. végéig viselte. 1872-ben a kunszentmiklósi királyi járásbírósághoz albíróvá nevezték ki. 1888-ban, megromlott hallása és romló látása miatt leköszönt hivataláról.

Sorszám: 8.
Név: Barabás Miklós
Születési dátum: 1810.02.10.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1898.02.12.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Háromszéki szegény székely családból származott, apja márkusfalvi Barabás János, anyja dálnoki Gaál Teréz volt. Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban kezdte, majd Nagyszebenben és Kolozsváron rajziskolába járt: utóbbi helyen tanulta ki az olajfestés alapjait. 1829-ben Bécsben a Képzőművészeti Akadémián fejlesztette tudását. A Bécsben sokat nélkülöző Barabás 1830-ban visszatért Kolozsvárra, ahol Barra Gábortól elsajátította a litográfia (kőnyomat) alapjait. Ezzel a technikával készített képei egész életében keresettek maradtak.1831-től Bukarestben sikeres arcképfestő lett, és az ebből szerzett jövedelméből lehetősége nyílt itáliai tanulmányútra menni, ekkor ismerkedett meg a vízfestés technikájával. Pest művészeti életében Veronese: Európa elrablása című festményéről Velencében készített másolatával tűnt fel. 1835-től Pesten dolgozott, a művészt felkarolta a legnevesebb írókat tömörítő Aurora-kör, de a magyar főrendek is megbízásokkal halmozták el. Ennek köszönhetően haláláig ő volt a legkeresettebb portréfestő. 1836-ban az Akadémia levelező tagjának választják. Sok művésszel, nemessel, politikussal, katonával barátságot is kötött, például Görgey Artúr fiának ő lett a keresztapja. 1841-ben vette feleségül a Konstanzban született Bois de Chesne Zsuzsannát, és innentől mentesült az anyagi gondoktól. Ettől kezdve lehetősége volt a műtermébe visszavonultan, elmélyülten alkotni. Négy gyermekük született. 1844-ben az Aradi Vészlapok című jótékonysági almanach számára Barabás odaadta az Utazó cigány család Erdélyben című képének saját kezű reprodukcióját, melyhez a költő verset írt. Petőfit először 1845-ben rajzolta le, és a kép Walzel Ágost Frigyes nyomtatásában, mint Petőfi álló derékképe, a Pesti Divatlap mellékleteként jelent meg. 1846 augusztusában Barabás tusrajzot készít a költőről, s ez alapján nyomtatta ki a mellképét Tyroler József az Összes versek (1847) számára, és némileg módosított változatban a kétkötetes kiadásnak is (1848). Barabás legismertebb Petőfi-képe nemzetőrként ábrázolja a költőt: oldalán karddal, nemzetiszínű karszalaggal, mellén korona nélküli címerkokárdával. A kép adott alkalmat Vahotnak, hogy megtámadja a harctól távolmaradó Petőfit. Élete nehéz időszakát jelentette a Bach-korszak. 1859-ben kezdeményezésére megalakult a Képzőművészeti Társulat, melynek 1862-től ő volt az elnöke. 1867-ben Pest városának képviselőjévé választották. 1883-ban megkapta az Osztrák Császári Vaskorona-rend kitüntetést.

Sorszám: 9.
Név: Batthyány Lajos
Egyéb ismert név: gróf Batthyány Lajos Ferenc József
Születési hely: Pozsony
Születési dátum: 1807.02.10.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1849.10.06.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Ősi főnemesi család grófi ágának leszármazottja volt, apja Batthyány József Sándor földbirtokos, kamarás (megh. l812), anyja Skerlecz Borbála (megh. l834). Egyetlen testvére Amália (f 1866) volt. A szülők 1807-ben közös megegyezéssel elváltak. Az apa végrendeletében minden ősi és szerzett javát fiára hagyta. Skerlecz Borbála azonban javak feletti rendelkezési jogát megszerezte, és fia örökségéből fényűző életet élt a birtokon. Lajost eleinte házitanító oktatta, majd anyja visszaküldte Bécsbe, a Klinkowström-féle nevelőintézetbe. A zágrábi jogi akadémián tanult, majd 1826-ben belépett a hadseregbe, és komoly önképzésbe kezd. 21 évesen nagykorúsíttatta magát, és átvette birtokai igazgatását. Reformerként a Vas vármegyei gazdasági egylet alapítója volt, cukorgyárat hozott létre, felkarolta az állattenyésztés és lónemesítés ügyét és 50 ezer eperfát ültet a selyemhernyó-tenyésztés érdekében. 1834-ben feleségül vette Zichy Antónia grófnőt, akivel három gyermekük született: Emma, Ilona, Elemér. Részben felesége hatására bekapcsolódott a közéletbe. Komolyabb politikai szerepet először az 1839–40-es pozsonyi országgyűlésen töltött be mint a főrendiházi ellenzék vezére. A csoport számára határozott reformprogramot fogalmazott meg. Az ő javaslatára kezdték 1840-ben gyorsírásos naplóban rögzíteni a felsőház eseményeit. 1843-1844-ben az egész országgyűlés szabadelvű ellenzékének vezéralakja, 1847-ben az Ellenzéki Párt elnöke volt. 1848. március 17-én V. Ferdinánd őt bízta meg a magyar kormány megalakításával. Levezényelte a békés átmenetet, a kormány április 11-én kezdte meg működését. Batthyány hivatalból is ismerte Petőfi tevékenységét: május 12-én először és utoljára találkoznak, udvarias-hűvös hangulatban. Batthyány előbb szeptember 11-én, majd második kormányalakításának kudarcát követően, október 2-án lemondott. 1848. december 31-én tagja volt az országgyűlés Windisch-Grätzhez küldött békekövetségének, a sikertelen küldetést követően pedig Pesten maradt. 1849. január 8-án elfogták és hadbíróság elé állították. A hadihelyzet alakulása szerint különböző börtönökbe vetették. 1849. október 6-án az Újépület udvarán golyó által kivégezték.

Sorszám: 12.
Név: Beimel József
Születési dátum: 1798.03.11.
Elhalalozás ideje: 1876.01.01.
Életút: A budai Egyetemi Nyomdában tanulta ki a nyomdászmesterséget. Később Szegeden nagybátyja, Grünn Orbán nyomdájában dolgozott. 1820-ban feleségül vette nagybátyja lányát, Eleonóra Borbálát. Hozományul megkapta Grünn Esztergomban levő nyomdáját, melyet Beimel néven szabadalmaztatott (1821-1850). Az újra érseki várossá váló Esztergom sok munkát adott a nyomdának. Felesége 1829-ben meghalt. Még ebben az évben újra megnősült, ezúttal Paczkó Ferenc József nyomdatulajdonos lányát, Franciskát vette feleségül. 1831-ben született fiuk, György a szabadságharcban hadnagyként szolgált. Özvegy anyósától 12 000 pengőforintért megvásárolta a pesti Paczkó-nyomda tulajdonjogát a Zöldkert (Reáltanoda) utcában. Bár kortársai zsugorinak tartották, és rosszul fizetett alkalmazottaival olcsón állította elő kiadványait, mégis eladósodott, ami miatt 1844-ban a műhely felét átadni kényszerült Kozma Vazul papírgyárosnak, aki 1846-tól tulajdonos lett. A vállalkozás továbbra is Beimel és Kozma Vazul Nyomdája és Betűöntödéje néven működött. Petőfi személyesen egyezkedett Beimellel a Versek II. és a Cipruslombok nyomdai munkálatairól és a kiadásokról. Beimel nyomatja a Tigris és hiéna című drámát és a Coriolanust. A gazdag nyomdászi életmű egyik csúcspontja a kivételesen elegáns kiállítású Petőfi Összes költeményei. Beimel az 1850-es években visszavonult. Esztergomi nyomdáját már 1850-től bérbe adta, majd 1856-ban véglegesen eladta Horák Egyednek.

Sorszám: 13.
Név: Bem József
Egyéb ismert név: Murád
Józef Zachariasz Bem
Születési hely: Tarnów
Születési dátum: 1794.03.14.
Elhalalozás ideje: 1850.12.10.
Temetkezés helye: Tarnow (Lengyelország)
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Sziléziai eredetű lengyel nemesi család leszármazottja volt, apja Andreas Bem ügyvéd. Tanulmányait Krakkóban, majd a varsói katonai akadémián végezte. Napóleon francia császár 1812-es oroszországi hadjáratában tüzérhadnagyként vett részt. Gdańsk védelméért Francia Becsületrenddel tüntették ki. 1815-ben belépett az orosz fennhatóság alatt álló Kongresszusi Lengyelország (Lengyel Királyság) hadseregébe. Tüzérszázadosként igyekezett elsajátítani kora műszaki ismereteit, 1819-ben a varsói tüzériskola tanára lett. A kor rakétafegyverének számító röppentyűk tökéletesítésével is foglalkozott. I. Sándor cár halála után az orosz–lengyel szolgálatot elhagyta, ezt követően részt vett a novemberi felkelésben. 1831 elején – őrnagyként – egy lovasüteg parancsnoka lett, majd hamarosan tábornokká léptették elő. A lengyel szabadságharc bukása után megszervezte, hogy a nagy emigráció (Wielka Emigracja) keretében a felkelésben részt vett 5000 fő Franciaországba meneküljön, és maga is Párizsba emigrált. Itt megírta emlékiratait A lengyelországi nemzeti felkelésről címmel. Az 1848. októberi felkelés idején Bécs védelmének irányítója volt. November 3-án jelentkezett Kossuthnál. November 10-én egy lengyel emigráns merényletet követett el ellene, ekkor megsérült az arcán. November 22-től honvéd vezérőrnaggyá, decembertől a felső-erdélyi csapatok főparancsnokává léptették elő. 1849. április 3-tól altábornaggyá nevezték ki. Petőfi 1849 januárjában Kossuthtól kérette át magát Bem erdélyi seregéhez. Január 25-én találkoztak. Az apa-fiú kapcsolat kialakulásához Teleki Sándor is hozzájárult, aki előzetesen a legnagyobb élő magyar költőként mutatta be barátját. A kivételes szigoráról ismert Bem Petőfivel szemben elnézően viselkedett, óvta a harcoktól, maga mellé vette, őrnagynak nevezte ki és kitüntette. Petőfi utolsó útja is hozzá vezetett. Bem a szabadságharc bukása után, 1849. augusztus 23-án Törökországba emigrált. Szeptember 17-én áttért a muszlim vallásra, hogy elkerülje kiadatását Oroszországnak, amire egy szerződés kötelezte az oszmán Birodalmat: kivéve, ha a keresett személy felvette az iszlámot. Áttérésével megnyílt a lehetőség katonai pályájának folytatására az oszmán hadseregben. Bár volt esély egy orosz–török háborúra, ez végül nem realizálódott. A tábornoki rangban szolgáló Bemet Aleppóba helyezték át, ahol először egy helyi arabokból felállítandó ezred tervével foglalkozott, utána salétrom és lőpor gyártásával kísérletezett. 1850 októberében egy népes arab rablócsapat támadta meg a várost, és az oszmán hatóságok őt bízták meg a védelem irányításával. A Bem által irányított tüzérség súlyos vereséget mért az ostromlókra.

Sorszám: 14.
Név: Bérczy Károly
Egyéb ismert név: Stand Károly
Születési hely: Balassagyarmat
Születési dátum: 1821.03.02.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1867.12.11.
Temetkezés helye: Jobbágyi
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Katolikus családból származott. Apja Bérczy János Nógrád vármegye közkedvelt főorvosa volt, aki az eredeti Stand nevet 1802-ben magyarosította Bérczyre. Anyja Molnár Julianna volt. Tizenkét éves koráig otthon tanult. Gimnáziumba Vácon, majd 1833 őszétől a pesti piaristákhoz járt (egy osztállyal Petőfi fölött, de erről egyikük sem tudott). A pesti egyetemen kétéves filozófiai tanfolyamot végzett. Jogi tanulmányai közben megtanult németül, olaszul, franciául, angolul és szlovákul. 1838-tól publikált. Barátságot kötött Madách Imrével. 1842-ben letette az ügyvédi vizsgát. Öt esztendőn keresztül díjtalan fogalmazógyakornokként dolgozott a Helytartótanácson. A segédszerkesztő Petőfi asztaltársaságához tartozott. Tagja volt a Tízek Társaságának, a francia elkötelezettségű fiatalok közt - Jókai jellemzése szerint - ő volt „az egyedüli angol”. 1847-ben Széchenyi kinevezte az Országos Közlekedési Központi Bizottság fogalmazójának, és egyúttal személyi titkárának. 1848 elején Széchenyi Pozsonyba küldte, útközben megfázott, majd élete végéig az ekkor szerzett szívbetegségével küzdött. Bátyjánál Balassagyarmaton gyógyult. 1849 elején felerősödött, de hivataláról lemondott, és Nógrádba vonult vissza. Pest felszabadulásakor a városban volt, és versben köszönti a honvédsereget. Emiatt a szabadságharc leverése után rokonoknál, bátyjánál bujdosott. 1851-ben feleségül vette Frivaldszky Annát, akinek már négy éve a vőlegénye volt. A Pesti Napló, majd a Politikai Újdonságok munkatársaként dolgozott. Az Akadémia levelező (1859), a Kisfaludy Társaság rendes tagjává (1862) választották. Sokrétű életművéből (a sport szaknyelv egyik megteremtője, publicista, novellista, fordító) a nevét az utókor Puskin Anyeginjének fordítójaként őrizte meg. Szívbetegségben halt meg.

Sorszám: 15.
Név: Berecz Károly
Születési hely: Rimaszombat
Születési dátum: 1821.10.02.
Az elhalálozás helye: Miskolc
Elhalalozás ideje: 1901.12.24.
Temetkezés helye: Miskolc, Avasi református temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Berecz János birtokos, városi főjegyző, anyja Szómbathy Eszter volt. Iskoláit szülővárosában és Késmárkon kezdte, majd Sárospatakon jogot tanult. Az 1843-1844-es országgyűlésen Eötvös József mellett dolgozott, az országgyűlési ifjak egyik vezéralakja volt. Itt ismerkedett meg Petőfivel. Az országgyűlés lezárása után Pesten letette az ügyvédi vizsgát; tagja volt a Pilvax asztaltársaságának. Több verspályázatot nyert, így Állatmutatvány (Pesti Divatlap, 1844) és Polgárhit (Életképek, 1844) című verseivel. 1845-ben Petőfi első felvidéki útján Várgedétől Pestig kísérte a költőt. A március 15-i forradalom Pozsonyban érte. A Szabad hangok című verseskötete a szabad sajtó első könyve volt. Április 11. után a Közlöny segédszerkesztőjeként ténykedett Pesten és Debrecenben. A szabadságharcban nem vehetett részt, mert egyik karja béna volt. A vereség után Pestre költözött, az irodalomnak élt, szinte minden lapban publikált. Prózai írásaiban a francia tárcairodalom könnyed stílusát követte. A Honderű, az Életképek, a Hölgyfutár c. lapok munkatársaként dolgozott. Az utóbbit 1854-től 1856-ig szerkesztette. 1874 és 1894 között az MTA tisztviselője volt. Fabjanek Annát vette feleségül.

Sorszám: 17.
Név: Bonyhay Benjámin
Születési hely: Füzesgyarmat
Születési dátum: 1805.10.11.
Az elhalálozás helye: Mezőberény
Elhalalozás ideje: 1885.09.09.
Életút: Apja Bonyhay Sándor református lelkész, anyja Kádár Julianna volt. Az elemi osztályokat szülőhelyén és Nagyszalontán végzi. Gimnáziumi és a jogi tanulmányokat a debreceni református kollégiumban folytatott, 1824-től Lőcsén a németül tanult. 1827 és 1845 között Mezőkövesd község jegyzőjeként dolgozott. A falu bírája című műve részben önéletrajzi ihletésű: művével országgyűlési díjat nyert. Petőfivel 1842 őszén Mezőberényben találkozott. Bonyhay arra biztatja Petőfit és Orlai Petrics Soma festőt, hogy kisebb kötetet adjanak ki. 1846-ban a békés-bánáti református egyházmegyében előbb a gyomaendrődi, majd a gyulai kerületben volt iskolai felügyelő, 1848. május 9-től megyei árvaügyi számvevő, 1849 tavaszán árvaügyi főszámvevőnek választották meg. A Petőfi család július 12-én érkezett Mezőberénybe Orlaiékhoz; a költő gyakran bejárt Gyulára Bonyhayval. Orlai Petrics Bonyhay karosszékében festette le Petőfit. A költő Bonyhaytól kérte kölcsön kárpitozott szekerét, felesége és gyermeke kényelme érdekében. A szabadságharc veresége után Mezőberénybe vonult vissza, és a békés-bánáti református egyházmegye tanácsbírájaként részt vett a patens elleni küzdelemben. Kuczián Katalint (megh. 1883) vette feleségül, akitől két gyermeke született: Julianna és Veronika.

Sorszám: 18.
Név: Bulyovszky Gyula
Egyéb ismert név: Inokai Csalán
Születési hely: Rákoskeresztúr
Születési dátum: 1826.04.05.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1883.04.17.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Evangélikus nemesi család leszármazottja, apja Bulyovszky Lajos gazdatiszt, anyja Győrfy Franciska volt. Iskoláit Pesten és a debreceni kollégiumban végezte. Itt találkozott először Petőfivel 1844 januárjában. Pesten jogot tanult, közben a Pesti Divatlapnál barátságot kötött a költővel. 1847-ben ügyvédi esküt tett. Jókaival együtt véglegesítették a tizenkét pontot. Március 15-én reggel a „vezérkar”, majd másnap a Közbátorsági Választmány tagja volt, részt vett és szónokolt a népgyűléseken. 1848. november 9-én vette feleségül Szilágyi Lillát (1833-1909), aki később Lilla von Bulyovszky néven Európa-szerte ünnepelt színésznő lett. A Batthyány-kormány megalakulása után a belügyminisztériumban dolgozik. A vereség után rövid ideig bujdosott és sokat járt külföldön, Németországban és Angliában is megfordult. Itthon drámákat írt, operalibrettókat fordított, megalapította a Nefelejts szépirodalmi divatlapot, és sokat publikált. Legnevezetesebb tevékenysége a tárcaírás volt, amely műfajnak ő volt Magyarországon az egyik megteremtője. Végrendeletében kétezer forintot hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára, hogy kamatjaiból jutalmazzák a legjobb ódaköltőket. Halála után építette fel felesége Fellner Sándor tervei alapján az Andrássy úti Bulyovszky-villát.

Sorszám: 19.
Név: Cancriny Emília
Születési hely: Harta
Születési dátum: 1823.11.10.
Az elhalálozás helye: Tápiószele
Elhalalozás ideje: 1900.12.23.
Temetkezés helye: Tápiószele
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Cancriny Károly hartai evangélikus lelkész és Gregus Terézia legkisebb, ötödik gyermeke volt. Édesapját alig egyévesen vesztette el, a család ekkor Aszódra költözött. Emília és Petőfi Sándor egy majálison ismerkedtek meg. Petőfi leveleket írt a 14-15 éves lányhoz, névnapján pedig verssel üdvözölte. Emília elhárította Petőfi közeledését, érzéseit nem viszonozta. Utoljára az 1838. évi vakáció előtt találkoztak, a lány nyilvános vizsgáján. Ezt követően Petőfi még Aszódon maradt, a Crancriny család viszont elköltözött. Emília 1845. május 28-án ment férjhez Mocskonyi József tápiószelei lelkészhez. Házasságukból négy fiú és négy lány született. 39 éves korában megözvegyült. Kései visszaemlékezése szerint egyáltalán nem volt büszke arra, hogy Petőfinek ő volt az első ideálja.

Sorszám: 20.
Név: Czakó Zsigmond
Születési hely: Dés
Születési dátum: 1820.06.20.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1847.12.14.
Életút: Czakó János birtokos nemes, királyi perceptor (adószedő) és lászlófalvai Velics Katalin fia volt. Szülei gondos nevelésben részesítették; bölcsészeti és jogi tanulmányait Kolozsvárt és Nagyenyeden végezte, azonban nem fejezte be, állítólag mivel tanulótársával egy új panteista vallás megalapítására szövetkezett, ami később Leona című drámájában is feltűnt. Apja alkímiai kísérleteire ráment az örökség és vagyon. Iskoláit nem fejezte be, 1840 februárjában vándorszínésznek állt. Először Pály Elek társulatánál működött, itt írta Chantrey család című első színművét, de sem ezt, sem Festő és vámpír című drámáját nem engedték színpadra. 1842-ben a Nemzeti Színházban kórista. A Kalmár és tengerész és a Könnyelműek című alkotásai a magyar romantika legtehetségesebb drámaírójává emelték, színpadi sikert is aratott. Többi alkotása, köztük az életmű központi darabjának számító Leona című drámája csekély közönségsikert aratott, és egyúttal komoly kritikai támadásokat kap. (A mű könyvváltozata megvolt Petőfi könyvtárában.) Cikkben támadta meg a Nemzeti Színház működését, magára haragítva az őt mindenben támogató társulatot. Utolsó történeti tárgyú színművének, a János lovag kéziratát néhány barátja előtt olvasta fel, akiknek bírálatai azonban lesújtották. lett. 1847. december 14-én a déli órákban meglátogatta lakásán, a Pesti Hírlap szerkesztőségében Csengery Antalt és az ott tartózkodó Emődy Dánielt. Elkérte Csengerytől a pisztolyát, és öngyilkos lett. Jókai nekrológgal, Arany (Czakó sírján) és Petőfi verssel búcsúztatta. János vitéz című színművét végül a Nemzeti Színházban 1848. március 13-án adták elő. Petőfi már 1844 őszén ismeri Czakót, együtt lépnek fel Egressy jutalomjátékán. Mind Kemény Zsigmond, mind Vachottné úgy emlékezett, hogy állandóan együtt voltak.

Sorszám: 21.
Név: Csány László
Egyéb ismert név: Csányi László
Születési dátum: 1790.01.01.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1849.10.10.
Életút: Zala vármegyei, a Hahót-Buzád nemzetségből származó, régi nemesi középbirtokos család gyermeke volt, apja Csány(i) Bernát (megh. 1796), anyja Bessenyei Anna. Nem tudni, hogy melyik hónapban és hányadikán született, mert a csányi plébánia anyakönyvei 1806-ban elégtek, ő maga pedig sohasem említette senkinek. Ami bizonyos, hogy az 1790-ben, a Csány család negyedik gyermekeként jött a világra. Szombathelyen és Zágrábban tanult. 1808-ban a győri jogakadémia hallgatója volt. Részt vett a Napóleon elleni harcokban. 1815-ben súlyosan megsebesült, kilépett a hadseregből és családja birtokán gazdálkodott. Ekkor kapcsolódott be a helyi politikai életbe, a szabadelvű ellenzék egyik vezetőjeként, táblabíróként és Zala megye felügyelő bizottságának tagjaként ténykedett. 1843-ban - betegsége és ebből fakadó adósságai miatt - bérbe adta 1200 holdas birtokát, és Pestre költözött. Zalában a liberális eszmék egyik legnagyobb támogatója volt Csúzy Pállal, Tolnay Károllyal, Csertán Sándorral, Kerkapoly Istvánnal együtt. Másrészt, Csány László Deák Ferenc legmeghittebb legbensőbb barátja is volt. Csány László számos cikket írt a Pesti Hírlapba és jelentős részt vállalt a Védegylet szervezésében. 1847 januárjában belépett az Ellenzéki Körbe. 1848. március 15-e délutánján bekapcsolódik az eseményekbe. 17-én a Közbátorsági Választmány tagja lett. Megismerkedett Petőfivel. 1848 áprilisától a nyugat-dunántúli megyék, júniustól a Dráva-vonal királyi biztosaként, szeptembertől a dunántúli, majd feldunai hadsereg kormánybiztosaként ténykedett, 1849 januárjában ő szervezte meg a főváros kiürítését. 1849. január 17-től Erdély teljhatalmú kormánybiztosává nevezték ki Kolozsváron. Petőfi futárként többször járt Csány, Kossuth és Bem között. A Szemere-kormányban közlekedési miniszteri posztot vállalt. Szőlősnél esett fogságba. Kötél általi halálra ítélték, amit a pesti Újépület melletti fapiacon hajtották végre.

Sorszám: 24.
Név: Császár Ferenc
Egyéb ismert név: Kövessy Kálmán
Születési hely: Zalaegerszeg
Születési dátum: 1807.07.09.
Az elhalálozás helye: Kerepes
Elhalalozás ideje: 1858.08.17.
Életút: Apja Császár József csizmadia, anyja Könczöl Anna volt. Iskoláit Zalaegerszegen, Szombathelyen, Kőszegen, Sopronban végezte. Az alacsony származású fiatalembernek - Petőfi szemére is veti - a papi pálya tűnik kitörési pontnak, de mind a pannonhalmi bencéseket, mind a pesti központi szemináriumot elhagyta. Pesten és Zágrábban jogot tanult. Fiume szabad kikötővárosban elsajátította a Magyarországon még gyerekcipőben járó váltó- és kereskedelmi jogot, és e tudással fényes karriert futott be Pesten. Előbb váltótörvényszéki ülnökként, 1846-tól a hétszemélyes tábla bírájaként dolgozott. Petőfivel az irodalmi pályán 1843-ban a Szivárvány című jótékonysági almanachban szerepelt együtt, a következő évben pedig meghívta a költőt az Aradi Vészlapok szerzői közé. Vélhetően személyesen is találkoztak. A konzervatív írócsoportot szervező Császár kezdetben a háttérből irányította a Petőfi-ellenes kritikai támadásokat. 1845-ben Lipcsében jelent meg a Magyarkák, névtelenül. A kötet harmadik része 80 személyről, köztük Petőfiről ad szatirikus-ironikus jellemzést. A Petőfi-szócikket Császár írta. 1845 augusztusában és szeptember elején az Irodalmi Őrben már személyesen vette sorra Petőfi megjelent köteteit, és mondott lesújtó véleményt. 1849-ben az oroszok Vácott levő házát feldúlták, vagyonát elvették; állásától megfosztották, fizetését letiltották. Feleségével, hat kiskorú gyermekével nyomorogtak. Értékes könyvtárát eladva Pesten próbálta újrakezdeni jogászi pályáját, mellette irodalommal foglalkozott. Előbb a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1832), majd tiszteleti (1847) tagja, végül ügyésze lett. 1845-től a Kisfaludy Társaság tagja volt.

Sorszám: 25.
Név: Csengery Antal
Születési hely: Nagyvárad
Születési dátum: 1822.06.02.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1880.07.13.
Életút: Apja id. Csengery Antal ügyvéd, jogtudós, anyja Gerhard Terézia volt. Tanulmányait a szülővárosában kezdte, majd 1842-ben Debrecenben fejezte be a jogi kart mivel a nagyváradi akadémiát – a követválasztási mozgalmakban való élénk részvétele miatt – ott kellett hagynia. Jurátusként ténykedett a nagy tekintélyű Beöthy Ödön mellett; amelynek során alaposan megismerte a közigazgatási jogot. 1843-1844-ben a pozsonyi országgyűlésen gróf Zichy Ferenc bihari főispán mellett kijelölt írnokként vett részt, egyúttal tudósításokat küldött a Pesti Hírlapba. Vélhetően Petőfivel is ekkor ismerkedett meg. 1844-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Tevékenységére felfigyelt Eötvös, Szalay László és Szemere Bertalan. 1845-től 1848 végéig a Pesti Hírlap főszerkesztője volt, 1848-tól Kemény Zsigmonddal közösen. 1846 augusztusában Petőfi szinte minden estét Csengeryvel és Keménnyel töltött. Feljárt a szerkesztőségbe, Csengery lakására, s a hagyomány szerint 1847 végén itt hangzott el híres mondata: „Úgy érzem a forradalmat, mint a kutya a földrengést”. Csengery közölte Eötvös József tanulmányát Petőfiről, és a Nemzeti dal mellett három verset adott közre a 1848. március 15-e utáni költemények közül. A költő szóvá is tette a közlések csekély számát Csengerynek. Keménnyel együtt közbenjárt Szemere Bertalannál, hogy A honvéd című vers tömeges példányszámban jelenjen meg. Csengery részt vett a Batthyány- és a Szemere-kormány munkájában. 1849 augusztusában Aradon vált meg a kormánytól és Kemény báróval együtt egy ideig Szatmár megyében rejtőzött. Majd az év vége felé Pestre ment, s hol történeti, hol természettudományi tanulmányokkal foglalkozott és az irodalomnak élt. 1851. szeptember 24-én vette feleségül König Rózát, Egressy Béni özvegyét, akivel hat gyermekük született. 1852-től fogva a Szőnyi-féle nevelőintézetben leckéket adott világtörténetből és 1855-től a pesti protestáns teológiai intézetben a növénytant adta elő. Csengery Antal életműve az 1850-es évektől teljesedett ki. Többek között kitűnő történeti, jogi, természettudományi tanulmányokat írt, emellett a Földhitelintézet egyik alapítója, az Akadémia megújítója és alelnöke volt. 1860. november 15-én Bihar megye tiszti ügyésszé választotta. Deák Ferenc jobb kezeként elévülhetetlen érdemei vannak a kiegyezés kodifikálásában. A Csengery kör, az irodalmi Deák párt elismerte ugyan Petőfi költői nagyságát, de politikai verseit nem tartotta aktuálisnak.

Sorszám: 26.
Név: Csokalyi Fényes Elek
Születési hely: Csokaly
Születési dátum: 1807.07.07.
Az elhalálozás helye: Újpest
Elhalalozás ideje: 1876.07.23.
Temetkezés helye: Budapest, Újpest, régi katolikus temetőbe temették, sírja ma már nem létezik
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: A református nemesi származású csokalyi és dengelegi Fényes család leszármazottja volt, Fényes Antal közbirtokos és Máriássy Éva fiaként született a Bihar vármegyei Csokalyon (akkori nevén Csokaj). Bölcsészeti tanulmányokat Nagyváradon, jogot Pozsonyban végzett. 1828-ban ügyvédi vizsgát tett, és ebben az évben vette feleségül Eitel Zsófiát, akitől három gyermeke – Klementina, Mária és Gyula – született. 1836-ban Pesten telepedett le, különböző gazdasági területeken működött, elsősorban azonban statisztikai munkásságot folytatott. Munkáiból ismerték meg a kortársak a korabeli Magyarország gazdasági, népességi, statisztikai állapotát. A nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl fejlődésében ábrázolta az ország állapotát, összehasonlította a külföldi viszonyokkal, hogy az elmaradottság még jobban szembetűnjön. Műveinek leíró része hatalmas értékű néprajzi forrás is. Ő volt a Magyar Tudományos Akadémia első tagja volt 1837-ben. 1848-ban Szemere Bertalan az Országos Statisztikai Hivatal szervezésével bízta meg. A szabadságharc bukása után börtönbe került. Kiszabadulása után folytatta statisztikai munkásságát. 1857-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság életbiztosítási ügyosztályának főnöke. Kidolgozta az élettartam és a halálozás valószínűség-táblázatait. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta, de mivel nem tartott székfoglalót, az MTA törölte tagjai sorából. Az 1860-as években a kormánylapoknál dolgozott, ezért később állandó jövedelem nélkül maradt, s a fővárosi statisztikai hivatal díjnokaként fejezte be életét. Térképeket, gazdatiszti címtárt, gazdanaptárt, földrajzi munkákat és politikai röpiratokat egyaránt kiadott.

Sorszám: 27.
Név: Csörföly Lajos
Születési hely: Penc
Születési dátum: 1823.01.01.
Az elhalálozás helye: Tótkomlós
Elhalalozás ideje: 1892.01.01.
Életút: Apja Csörföly István, 1819-től a Podmaniczky család penci tiszttartója, Anyja nemes Unghváry Terézia volt. Édesapja az evangélikus, édesanyja a református felekezethez tartozott. Tíz testvére közül nyolc érte meg a felnőttkort. 1831-től tanult Aszódon, előbb az előkészítőt végezte el. Két évig voltak osztálytársak Petőfivel az aszódi gimnáziumban. Az 1835-ös karácsonyi szünetet együtt töltötték Pencen. 1838-tól a pozsonyi evangélikus líceumban tanult, az akkor már selmeci diák Petőfi Sándorral azonban továbbra is levelezésben maradtak. 1841 tavaszán Pozsonyban találkoztak. Csörföly Lajos 1842-ben Losoncon folytatta tanulmányait, és ügyvédként végzett. 1850-ben Tótkomlósra került jegyzőnek, és ebben a minőségében 42 éven keresztül dolgozott.

Sorszám: 28.
Név: Damjanich János
Egyéb ismert név: Jovan Damjanic
Születési hely: Staza
Születési dátum: 1804.12.08.
Az elhalálozás helye: Arad
Elhalalozás ideje: 1849.10.06.
Életút: Szerb, görög nem egyesült vallású, vagyontalan polgári családból származott, apja katonatiszt volt az osztrák császári és királyi hadseregben. Szülei papnak szánták, de ő apja hivatását akarta folytatni. A 61. sorgyalogezred temesvári nevelőintézetébe került, 16 évesen hadapróddá, 1848-ban századossá nevezték ki. 1847-ben vette feleségül Csernovics Emíliát, az aradi főbíró lányát. 1848. március végén összeszólalkozott Julius Haynauval, a temesvári hadosztály parancsnokával, ezért Olaszországba vezényelték. Hamarosan visszatért és az újonnan alakuló honvédség általa kiképzett 3. zászlóaljának őrnagya lett. Októberben alezredessé, novemberben ezredessé, majd a következő hónapban vezérőrnaggyá léptették elő. 1849 januárjától a bánsági, márciusától a III. hadtest parancsnokaként működött. 1849. április 28-tól helyettes hadügyminiszternek nevezték ki, de még aznap balesetet szenved, eltörte a lábát. Petőfi már régebbről ismerhette, hiszen az „utolsó felhőtlen napon” 1849. június 26-án meglátogatta a Pesten gyógyuló Damjanichot, s bemutatja neki barátait. Július 10-től a még mindig mozgásképtelen Damjanich az aradi vár főfelügyelője, a hónap végétől parancsnoka volt. Petőfi és felesége hozzá indult, hogy megtudja, Bem tábornok tartózkodási helyét. Damjanich augusztus 17-én tette le a fegyvert a cári csapatok előtt. Kötél általi halálra ítélték, majd az aradi várban 1849. október 6-án kivégezték. Utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt, híressé vált végső szavai: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!”

Sorszám: 29.
Név: Lichard, Dániel Gábriel
Egyéb ismert név: Lichard Dániel
Születési dátum: 1812.01.17.
Elhalalozás ideje: 1882.11.17.
Temetkezés helye: Szakolca
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Dániel Lichardus evangélikus lelkész, anyja Anna-Mária Messerschmidt volt. 1821-1823 között a rimaszombati gimnáziumban, 1823-1828 között a késmárki líceumban tanult. 1828 és 1834 között a pozsonyi líceumban kapcsolódik be a „szlovák irodalmi egység” tevékenységébe. 1834-1837 között a bécsi teológiai karra járt, és tanári képesítést szerzett. 1838 novembere és 1844 között Selmecen tanított, s a magyar társaság ellenében tót önképzőkört alapított. Petőfit a félévi vizsgán megbuktatta magyar történelemből. 1847-től haláláig a szlovák nemzeti-kulturális egységen dolgozott. Ő volt az első hivatásos szlovák újságíró; 18 újságot alapított, 5000 oldal kéziratot hagyott hátra. A szlovák szövetkezeti élet népszerűsítője volt, számos takarékpénztár létrejötte köthető ehhez a tevékenységéhez. Sokat tett a szlovák nyelv fejlesztéséért, őt tekintjük a szlovák nyelvű szakszókincs egyik megalkotójának. Élete végéig jellemezte a nyílt magyarellenesség. A szlovák művelődéstörténet egyik legjelentősebb alakja volt. 1850-ben vette feleségül Christina Vrchovskát. Fia, Milan Lichard (1853-1935) neves szlovák zeneszerző és újságíró volt.

Sorszám: 30.
Név: De Caux Mimi
Egyéb ismert név: Decaux Mária Zsuzsanna Anna
Születési hely: Kolozsvár
Születési dátum: 1826.03.20.
Az elhalálozás helye: Újpest
Elhalalozás ideje: 1906.12.08.
Életút: Francia nemesi családból származott. Nagyapja a francia forradalom elől menekülve került Magyarországra, Erdélybe, ahol egyik fia, De Caux Mimi apja, Decaux Károly előkelő hivatalt viselt a helytartótanácsnál. Édesanyja Zink Rebeka volt. Fáy István támogatása mellett képezte magát a színi pályára. 1838-ban kezdte a pályafutását Kilényi Dávid társulatánál Kolozsváron. 1843-ig vándorszínészként ténykedett. Előbb Székesfehérváron, majd 1843. január 16-tól márciusig Kecskeméten, Szabó József társulatában játszott együtt Petőfi Sándorral. A költő gyakran följárt Mimihez, mert „Mimi kisasszony pezsgő francia vérű gyönyörű lányka volt”. Mimi játszotta Cordélia szerepét Petőfi jutalomjátékában, a Lear királyban. 1843 és 1847 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1852-ben Londonban Garcia Emanuelle tanította. 1855. január 16-án a bécsi udvari színházban vendégszerepelt a Normában. Ekkoriban jövedelmének nagy részét a Kufsteinben, Olmützben, Aradon szenvedő rab szabadságharcosok fogságának enyhítésére küldte. Sikerrel lépett fel Londonban, Párizsban, Berlinben, Európa nagy színpadjain. Korának kiemelkedő koloratúrszoprán operaénekesnőjeként tartották számon. Első férje László József, a Nemzeti Színház kitűnő bonvivánja, második férje, Zademack Pál koburgi énekes, harmadik férje Doria Lajos volt. Utolsó évtizedeit visszavonultan élte újpesti bérelt lakásában, egészen hashártyagyulladás miatt bekövetkezett haláláig. Hamvait végakarata szerint, 1909. augusztus 7-én Újpestről díszsírhelybe áttették a Kerepesi úti temetőbe és Bartha Miklós és Beöthy Ákos sírjai mögött helyezték el.

Sorszám: 31.
Név: Deák Ferenc
Születési hely: Söjtör
Születési dátum: 1803.10.17.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1876.01.28.
Életút: A Zala vármegyei nemesi származású kehidai Deák család sarja. Idősebb kehidai Deák Ferenc (1761–1808) főszolgabíró, táblabíró, és szarvaskendi és óvári Sibrik Mária Erzsébet (1768–1803) fia. Deák Ferenc tekintélyes, régi nemesi család hetedik gyermekeként született, anyja belehalt legkisebb fia szülésébe. A felnőttkort rajta kívül csupán három testvére, Antal, Jozefa és Klára élte meg. Gyerekkorát gyám nagybátyjánál, kehidai Deák Józsefnél (1764–1831) Zalátnokon töltötte, később neveltetését Hertelendy György, Zala vármegye alispánja felügyelte. Tanulmányait Keszthelyen, Pápán és Nagykanizsán katolikus rendi iskolákban végezte. 1817 és 1821 között a győri királyi jogakadémia hallgatója. Pesten gyakornokoskodott, majd ügyvédi vizsgát tett. Jó barátságot ápolt Vörösmarty Mihállyal. 1833-1836-ban Zala megye követeként Pozsonyban széles ismeretségi kört alakított ki. 1837-ben az MTA tiszteletbeli tagjává választották. Az 1839-1840-es országgyűlésen már ő volt az alsótáblai ellenzék vezetője. 1848-ban Pozsonyba utazott és elvállalta az igazságügyi tárcát. Június végén Petőfi petíciót nyújtott át Deáknak a szabadszállási választás ügyében. A Batthyány-kormány lemondása után képviselőként ténykedett. 1849. január elején békekövetként meglátogatta Windisch-Grätzt, a küldöttség kudarcát követően Deák visszament Pestre, onnan pedig Kehidára a birtokára. Többször is elindult Debrecen felé, de az osztrák katonaság mindig megakadályozta ebben. A szabadságharc veresége után hadbíróság elé állították, de felmentették. Pestre költözését az tette lehetővé, hogy családja Széchenyi Ödön számára megvette tőle a kehidai birtok rá eső részét, ezzel megszabadult adósságaitól és a gazdálkodás további terhétől. Az Angol Királynő Szállóból folytatta politika tevékenységét. 1855-től az Akadémia igazgató tagja volt. A Bach-korszakban a passzív ellenállás (a közügyektől való elzárkózás) vezéralakjának számított. Közéletének legfontosabb műve a kiegyezés, de szerepet nem vállalt az általa ajánlott Andrássy-kormányban. A „haza bölcse” hosszú betegség után szívinfarktusban hal meg.

Sorszám: 32.
Név: Degré Alajos
Születési hely: Lippa
Születési dátum: 1819.01.06.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1896.11.01.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Degré Péter (Pierre Degrée), a francia forradalmat követő menekülthullámmal érkezett Magyarországra és Temes vármegye főorvosa lett. Anyja - férje második felesége - Rácz Anna polgárlány volt. Tanulmányait Aradon, Szegeden végezte, 1838-1840-ben Nagyváradon jogot hallgatott. Pesten joggyakornokként ténykedett. 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. A pozsonyi országgyűlésen ismerkedett meg Petőfivel, 1844 őszén már az asztaltársasághoz tartozott a Pilvaxban. Degré is tagja volt a Tízek Társaságának. 1846 végén Petőfi valami meggondolatlan élccel megbántotta, a sértésért januárban - ha tréfásnak szánt levélben is - bocsánatot kért barátjától. Az 1840-es években sikeres drámaíró volt, három vígjátékát a Nemzeti Színház is bemutatta és novelláskötete is megjelent. Degré a márciusi ifjak egyike volt, emellett a Közbátorsági Bizottmány jegyzőjeként és a Pest vármegyei Közbátorsági Választmány tagjaként ténykedett. Április 14. után belügyi titkári pozíciót vállalt. A szabadságharcban előbb önkéntesként, majd huszárfőhadnagyként, később századosként vett részt; a turai ütközetben súlyosan megsebesült. A csatában kapott sebei miatt a nagyváradi fürdőben gyógykezeltette magát, itt jutott el hozzá a világosi fegyverletétel híre. A szabadságharcban való részvétele miatt Aradra internálták. Ezután Pesten élt. Az abszolutizmus éveiben az egyik legnépszerűbb magyar regényíró volt. Utazásokat tett Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Angliában, melyek során felkereste a magyar emigránsokat. 1857-ben házasságot köt Koller Amália Annával, akitől hét gyermeke született. 1867-től a Kisfaludy Társaság tagja volt, 1870-ben Vác kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Visszaemlékezései alapján élete legnagyobb eseménye a Tízek Társaságában való részvételt tartotta.

Sorszám: 33.
Név: Demjén Mihály
Egyéb ismert név: Deményi Mihály
Születési hely: Debrecen
Születési dátum: 1801.01.01.
Az elhalálozás helye: Tasnád
Elhalalozás ideje: 1866.04.21.
Életút: 1828-ban Budán kezdte színészi pályáját, 1833-ban Kassán lépett fel, 1835-ben Szabadkán volt igazgató. 1840. április 30-án megválasztották kassai színigazgatónak, de odautazás közben kirabolták. Ettől kezdve kisebb vándortársulatok élén működött igazgatóként és színészként. Petőfi először 1842 nyarán, Mezőberényben lépett fel műkedvelőként Demjénnél, majd 1843. október 10-től tagja lett Demjén kistársulatának. Petőfi Diószegen és Székelyhídon játszott jelentősebb szerepeket. A társulat november 24-én feloszlott. Demjén Janka Máriát vette feleségül. Nevelt és saját gyermekei valamennyien színészként dolgoztak, közülük a legismertebb a főleg komikus szerepekben brillírozó, de tragikus anyaszerepeket is sikerrel alakító Demjén Mari (Karcag, 1857. ápr. 3.- Bp., 1928. okt. 28.) volt, aki 1897-ben a Nemzeti Színház tagja lett.

Sorszám: 34.
Név: Dlhányi Zsigmond
Egyéb ismert név: Delhányi Zsigmond
Születési hely: Csővár
Születési dátum: 1824.01.01.
Az elhalálozás helye: Szarvas
Elhalalozás ideje: 1900.10.01.
Életút: Apja, Dlhányi János evangélikus lelkész, anyja Goldperger Mária volt. Apja korán meghalt. Tanulmányait gyámja, Brocken József domonyi evangélikus lelkész irányította. Aszódon Petőfi szűkebb baráti köréhez tartozott, ő volt a vőfély Petőfi esketési ceremónia-büntetésénél. 1835 telén a szünetet Pencen töltötte osztálytársaival, köztük Petőfivel. Selmecre is együtt mentek tanulni. Tanulmányait több aszódi társával Pozsonyban folytatta. 1841 tavaszán találkozott újra Petőfivel, aki a pozsonyi líceum örömünnepére verset írt helyette. 1843 tavaszán került sor az ismételt pozsonyi találkozásra. Augusztusban a fordítóként Gödöllőre visszavonuló Petőfi fölkereste a közelben lakó diáktársait, így Dlhányit is Domonyban. „Ez volt az utolsó találkozásom Petőfivel” - emlékezett vissza. 1847-1848-ban a jénai egyetemen tanult, teológiai és bölcsészeti diplomát szerez. Két évig a Beniczky családnál volt nevelő. Hosszabb-rövidebb ideig Balassagyarmaton, Osgyánban, Rimaszombaton tanárként dolgozott. 1855-től a szarvasi gimnáziumban oktatott. 1881-ben hivatalosan is felvette a Delhányi nevet. 1897-ben szívszélhűdés érte. Visszaemlékezése fontos adalék a fiatal Petőfi biográfiájához.

Sorszám: 35.
Név: Dobrossy István
Egyéb ismert név: Szeverin
Születési hely: Mezőkeresztes
Születési dátum: 1810.11.12.
Az elhalálozás helye: Mezőkövesd
Elhalalozás ideje: 1853.12.28.
Életút: Középiskoláit a sárospataki kollégiumban végezte, jogot tanult, 1837-ben Miskolcon gyakornokként ténykedett. A következő évben Pesten ügyvédi vizsgát tett. Az Ifjú Magyarország egyik alapítója volt. A pozsonyi országgyűlés hírére gyorsírni tanult, utóbb tankönyvet is kiadott a Taylor-rendszerű gyorsírásról (1843). 1842-ben a Nemzeti Színházban Egressy Gáborral közös fordításban bemutatták a Coriolanust. 1843-ban a pozsonyi országgyűlésen az Országgyűlési Tudósítások munkatársa volt, feltehetően itt találkozott Petőfivel. A Petőfi-ellenes kritikai támadások során a költő elkötelezett híve volt, Szeverin álnéven kemény hangon válaszolt Császár és Nagy Ignác elmarasztaló írására, és elismerő cikket írt a Szerelem gyöngyeiről és a Versek II. kötetről. 1847-ben Táncsics védőügyvédje volt; a forradalom győzelme után kiadta Kölcsey Naplóját. 1849-ben mint hivatalos történeti jegyzőt Aradra, Vécsey Károly tábornok mellé rendelték. A szabadságharc veresége után Mezőkeresztesre vonult vissza, ahol ügyvédként dolgozott.

Sorszám: 36.
Név: Dobsa Lajos
Egyéb ismert név: rotaresti Dobsa Lajos
Születési hely: Makó
Születési dátum: 1824.10.06.
Az elhalálozás helye: Kosgyán
Elhalalozás ideje: 1902.07.08.
Életút: A Széchenyi tér 17. alatt álló Eisenbeck-házban született, melynek helyén ma a Csipkesor áll. Apja Dobsa Sámuel gazdag vaskereskedő, anyja a nagyszentmiklósi születésű, belga-francia származású Dubois Amália volt. A család 1836. január 26-án V. Ferdinánd magyar királytól nemességet és a rotatesi előnevet kapta. 1839-ig francia nevelő mellett otthon nevelkedett, majd Debrecenben jogot végzett. 1842-ben Csongrád vármegye tiszteletbeli aljegyzőjeként dolgozott. Joggyakornokként részt vett az 1843-1844-es pozsonyi országgyűlésen. Kossuth híve volt. 1844 őszén Pesten ügyvédi vizsgát tett. 1844 őszén - frissen letett ügyvédi vizsgájával - színésznek állt. Különböző társulatokkal megfordult Győrött, Pesten, Debrecenben, Kolozsvárott, Aradon. Jó barátságban voltak Petőfivel, egy ideig együtt is laktak. 1845. február 1-jén vendégként lépett föl a pesti Nemzeti Színházban. Petőfi ennek apropóján a Pesti Divatlapban barátját „igazságtalanul mellőzött, nem mindennapi tehetségű ifjúnak” jellemezte. Dobsa 1846-ban hosszabb időre külföldre ment, megfordult Németországban, Angliában és Franciaországban. Párizsban részt vállalt az 1848. februári forradalomnak, a barikádokon harcol. Ő volt a vezetője a Lamartine ideiglenes kormányát köszöntő magyar küldöttségnek. A márciusi események hírére hazatért, és bekapcsolódott a magyar közéletbe. Petőfinél is radikálisabbnak bizonyult. 1849 elején Vasvári Pállal és öt másik társával együtt Kossuth Lajoshoz intéztek beadványt, amiben népgyűlések és gerillacsapatok szervezésére kértek engedélyt, amit meg is kapott, így az úgynevezett Dobsa-szabadcsapatot vezette őrnagyi rangban. Május 19-én szolgálati vétség miatt megfosztották a rangjától. A szabadságharc veresége után néhány havi fogságot követően amnesztiát kapott. A világosi fegyverletétel után atyja kosgyáni birtokára vonult vissza, és a drámaírás fele fordult. Sikeres drámaíró volt, 14 darabot írt. 1862-től a Kisfaludy Társaság rendes tagjává választották. Támadta a kiegyezést, Kossuth Lajos álláspontját osztotta. 1869-től két cikluson át Makó országgyűlési képviselőjeként ténykedett. 1875-ben a Nemzeti Színház intendánsi címére pályázott, de Tisza Kálmán Podmaniczky Frigyest nevezte ki helyette. Géczy Gizellát vette feleségül, egy közös gyermekük született, Margit.

Sorszám: 37.
Név: Domanovszky Endre
Születési dátum: 1817.11.17.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1895.04.18.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Elszegényedett evangélikus családból származott. Felesége Jurenák Frida. Előbb szülőhelyén, majd Mezőberényben tanult. 1836-ban a logikai és fizikai osztályokat a selmeci evangélikus líceumban tanult. Petőfivel a Magyar Társaságban ismerkedett meg. Ő volt a társaság titkára. 1840-1842-ben Pozsonyban teológiára járt és letette a papjelölti vizsgát. 1842-1843 között Pápán nevelői állást vállalt, közben jogot tanult. 1842 november elején, majd 1843 áprilisában - Pozsony felé tartva - Petőfi náluk lakott. Ekkor írta Ida című balladáját barátja helyett. 1843-tól Halléban három évig bölcseletet hallgatott. A jenai és berlini egyetemet is meglátogatta. 1846 augusztusában hazatért és arisztokrata családoknál vállalt nevelői állást. 1850 februárjától a szarvasi gimnáziumban oktatott, két évig igazgatói volt. 1853-tól a soproni evangélikus egyházkerület főtanodájának tanára volt, húsz éven keresztül vezette az önképzőkört. 1876-ban nevezték ki a nagyszebeni jogakadémián a bölcselet rendes tanárává. 1871-től az MTA levelező tagja, háromszor kapta meg az Akadémia Marczibányi-díját. 1887-ben nyugdíjba vonult, a fővárosban filozófiai munkáin dolgozott. Jurenák Fridát vette feleségül, egyetlen életben maradt fia, a későn született Sándor (1877-1955) kiváló művelődéstörténész. Unokái voltak Domanovszky Endre festőművész és Domanovszky György művészettörténész.

Sorszám: 38.
Név: Dux Adolf
Egyéb ismert név: Adolf Dukesz
Adolf Dux
Születési hely: Pozsony
Születési dátum: 1822.10.25.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1881.11.20.
Életút: Németül beszélő zsidó család gyermeke, a pozsonyi gettóban született. Apja kereskedő volt. A helyi zsidóiskolában végezte az elemi osztályokat, majd Pozsonyban és Győrben járt gimnáziumba, később a pozsonyi akadémián két bölcseleti és jogi tanfolyamon tanult. Fokozatosan sajátította el a magyar nyelvet. 1845-től kezdte publikálni a Pressburger Zeitung mellékletében, a Pannóniában Petőfi-fordításait. A költőt személyesen nem ismerte. 1846 szeptemberében Bécsben közreadta - előszóval - a Felhők előtti korszak 55 Petőfi-versét (Ausgewahlte Gedichte von Petőfi). 1848. március 16-án készült el a Nemzeti dal fordításával. 1849-ben Bécsben bölcseletdoktori címet szerzett. 1852-től újra Pozsonyban újságíróként ténykedett, majd 1855-től a Pester Lloydnál és az Ungarischer Lloydnál dolgozott. 1867-ben társszerzője volt a Ferenc József tiszteletére írt Koronázási emlékkönyvnek. 1868-ban a Kisfaludy Társaság külső tagjává választotta. A bohózat elmélete című munkájával elnyerte a Kisfaludy Társaság 40 arany értékű pályadíját, mire a társaság 1870. január 26-án belső tagjának választotta. Az Eötvös-regények fordításait többször is kiadták. Hosszas betegeskedés után halt meg, sírjánál Falk Miksa, a Kisfaludy Társaságban 1882. február 22-án Sturm Albert mondott beszédet.

Sorszám: 39.
Név: Egressy Ákos
Egyéb ismert név: Galambos Ákos
Születési hely: Kassa
Születési dátum: 1832.11.09.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1914.12.25.
Életút: Egressy Gábor színész és Szentpétery Zsuzsánna (Szentpétery Zsigmond színész nővérének) fia volt. Két testvére született, Etelka és Árpád. Tanulmányait Pesten, Kolozsváron, Miskolcon és Késmárkon végezte. Apja révén gyakran találkozott Petőfivel. 1848 májusától részt vett a szabadságharcban. 1849. január 22-én Selmecbányán a császáriak fogságába esett, ahonnan megszökött és egy ideig apja segédtisztje volt a felső-magyarországi védseregnél, majd 47. honvédzászlóaljban hadnaggyá léptették elő. Szőlősnél tette le a fegyvert. Besorozták és Olaszországba vezényelték, ahonnan 1860 végén főhadnagyként szerelt le. 1853-ban nagyobb tanulmányutat tett Németországban, 1861-ben Franciaországban és 1862-1863-ban Olaszországban, ahol szorgalmasan látogatta az elsőrendű színházakat. Leszerelése után 1864-ben a színészi pályára lépett és évekig jellemszínészként szerepelt különféle darabokban az ország nagyobb városaiban, többek között Kolozsváron, Debrecenben, Kassán, Temesvárt, Szegeden, Miskolcon, Aradon. 1866-ban elvégezte a színitanodát és a pesti Nemzeti Színházhoz szerződött; majd néhány évet színigazgatóként és aktív színészként a vidék nagyobb városaiban töltött. 1878 és 1904 között a Nemzeti Színház tagja volt. Petőfiről szóló - gyakran jóindulatúan téves - visszaemlékezéseit a Petőfi-könyvtár 12. kötete tartalmazza. Pető Ilonát (megh. 1909) vette feleségül, akitől három gyermeke született: Gábor, Lujza és Katinka.

Sorszám: 40.
Név: Egressy Béni
Egyéb ismert név: Egressy Benjámin
Galambos Benjámin
Születési hely: Sajókazinc
Születési dátum: 1814.04.21.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1851.06.27.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Galambos Pál református lelkipásztor és Juhász Julianna fia volt, öt testvére közül bátyja, Gábor a színészi pályát választotta. Az elemi iskolák elvégzése után előbb Miskolcon, majd a sárospataki kollégiumban tanult. Iskoláit anyagi okokból nem folytathatta, ekkor Mezőcsáton és Szepsiben segédtanítói állást vállalt. Bátyja hatására a színház felé fordult, és kardalnoknak készül. 1834-ben a kassai és a kolozsvári társulattal lépett fel. 1835-ben feleségül vette Halász Amáliát. 1838-ban Havi Mihály színésztársával tanulmányutat tett Olaszországban. Megjárták Fiumét, Triesztet, Velencét, Padovát és Milánót, és e helyekről küldött leveleinek egy részét az akkori magyar lapok közölték. Útja során megtanulta a kottaírást. Jól beszélt olaszul, németül és franciául. 1842-ben összeházasodott König Rózával. 1843-tól a Nemzeti Színház karénekese, majd vezetői feladatokat látott el. 1843-ban megzenésítette a Szózatot és kiadta a Magyar dalvirágok című füzetét. Librettókat írt Erkelnek (Bátori Mária, Hunyadi László, Bánk bán), szövegkönyveket fordított, népszínműveket írt, dalokat szerzett. Petőfi verseit 1844-től zenésítette meg, amivel fokozta a költő népszerűségét. 1844. október 12-én együtt léptek színpadra Egressy Gábor jutalomjátékán. 1848. március 15. estéjére megzenésítette a Nemzeti dalt, amit elő is adtak. Petőfivel személyes kapcsolatban állt, a költő ugyanakkor jobban kedvelte Rózsavölgyit. A szabadságharcban önkéntesként, hadnagyként, majd főhadnagyként vett részt. Az 1849. február 27-i kápolnai csatában lábsérülést szenvedett és engedély nélkül elhagyta alakulatát. Ónodi gyógyulása közben készítette el zsoltárkíséreteit és a dicséretek átdolgozását. Komáromban a II. hadtest katonai zenekarának igazgatója volt, ekkor írta a Klapka-indulót. Klapka György menlevelével szabadult, majd visszatért a színházhoz. Tüdőbajban halt meg.

Sorszám: 42.
Név: Egressy Gábor
Egyéb ismert név: Galambos Gábor
Születési hely: Sajólászlófalva
Születési dátum: 1803.11.03.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1866.07.30.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Galambos Pál református lelkipásztor, anyja Juhász Julianna volt. Öt testvére közül öccse, Egressy Béni elismert zeneszerző lett. Tanulmányait a miskolci református gimnáziumban végezte. Háromszor szökött meg otthonról, hogy színésznek álljon. 1831. december 21-én Kassán vette feleségül Szentpétery Zsuzsanna színésznőt, akivel három gyermekük született. 1837-1838-ban Bécsben tartózkodott, ahová gyalog ment, hogy színészetet tanulhasson. A Pesti Magyar Színház tagja volt. 1843-banpárizsi tanulmányúton volt, ahonnan dagerrotípiát hozott magával. Ennek hatására Petőfiről fényképsorozatot készített, amiből sajnos egyetlen darab maradt fenn. Petőfi feltehetőleg 1839 tavaszán látta először Egressyt a színpadon, amikor Selmecről Pestre szökött. 1842-ben Pápán látta újra Kotzebue vígjátékában. Személyesen 1843 júniusában, Pozsonyban ismerkedtek meg. Petőfit kezdetben az alkati hasonlóság vonzotta a színész Egressyhez, később vált színészeszményévé. Mint a Pesti Divatlap színbírálója, a Lendvay-Egressy vetélkedésben egyértelműen az utóbbi mellett foglalt állást. A művészi kapcsolat eszmei-emberi barátsággá vált. Egressy a Nemzeti Kör egyik alapító tagja volt, részt vett az Egyenlőségi majd a Radical Kör munkájában. Az íróvilággal élénk kapcsolatot tartott, tagja volt Vörösmarty Csiga vendéglőbeli körének, elkísérte Kossuth Lajost népfelkelést szervező útjára. Az 1848. március 15-i események egyik főszereplője volt. A meghitt kapcsolatot mutatja, hogy Petőfi az Egressy családdal kirándult Visegrádon, és Egressy foglalt szállást a nászútról Pestre érkező Petőfi házaspárnak. A szabadságharcban kezdetektől részt vett. 1848 októberétől decemberéig Szeged kormánybiztosa, 1849 március-áprilisában a Felső-Magyarországi Védsereg borsodi osztályának parancsnoka volt. Ö vitte magával Petőfit utolsó útjára. A vereség után Törökországba emigrált. Itt került kapcsolatba Zerffi Gusztávval és az osztrák titkosrendőrség helyi vezetőjével, Gábriel Jasmagyval. Bizonyos - ismeretlen - szolgálataiért 1850 szeptemberében hazatérhetett családjával. 1851-ben kegyelmet kapott, de a színészettől eltiltották. A szellemidézés, asztaltáncoltatás művelője volt Pesten, melynek során Petőfi szellemét is megidézte. Csak 1854 áprilisában léphetett fel újra a Nemzeti Színházban. 1859-ben anyagi ellentétek miatt megvált a színháztól és ismét vidéken vendégszerepelt. 1865-ben megalakult a Színészeti Tanoda, melynek tanára volt. Kiváló Shakespeare-alakításaival megalapozta a magyar Shakespeare-kultuszt. A színpadon halt meg: Obernyik Brankovics című drámájának előadása közben érte szélütés.

Sorszám: 43.
Név: Emich Gusztáv
Születési hely: Buda
Születési dátum: 1814.11.03.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1869.04.03.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Franz Farkas Emich pékmester volt. aki Sziléziából érkezett Pestre és 1812-ben tett polgáresküt. Anyja Clara Ziegelmeister, gazdag bécsi polgári családból származott. Tanulmányait a pesti piaristáknál végezte, majd jogot tanult. Fiatalon a könyvkereskedői pályára lépett, szakmai tanulmányutat tett Párizsban, Lipcsében, Bécsben. 1841-ben nyitja meg Pesten, a Kígyó téren Nemzeti Könyvkereskedését. Az üzlet az értelmiség, az irodalmárok kedvelt találkozóhelyévé vált. Bizományban árulta Petőfi Versek I. és Felhők kötetét. Az ő kiadásában jelent meg a Szerelem gyöngyei és a Tigris és hiéna. Legnagyobb vállalkozása Petőfi Összes versei (1842-1846) megjelentetése volt, kivételesen igényes kivitelben és hatalmas reklámkampánnyal. 1847-ben örökáron megvette Petőfi életművét. A szerződés szerint járó utolsó összeget már Szendrey Júlia vette fel. 1852-től nyomdatulajdonos, az Athenaeum Irodalmi és Nyomda Rt. egyik alapítója volt. Az ő nyomdájában készült 1867-ben a Bécsi Képes Krónika Toldy Ferenc-féle díszkiadása, amely a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Munkásságáért emőkei előnévvel nemességet kapott. Jozefa Anderlt vette feleségül. Könyvkiadói és terjesztői munkássága nagyban segítette a magyar irodalom fejlődését.

Sorszám: 44.
Név: Emödy Dániel
Születési hely: Alsófügöd
Születési dátum: 1819.11.13.
Az elhalálozás helye: Sárospatak
Elhalalozás ideje: 1891.04.13.
Temetkezés helye: Sárospatak, Református temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Emődy István sárospataki gimnáziumi tanár és Csáji Sára fiaként született Alsófügeden. Korán árvaságra jutott és anyjával Szikszóra költözött. Tanulmányait Szikszón, Remetén, Debrecenben végezte. 1841-től két évig a Tisza családnál vállalt nevelőtanári állást. 1843-ban otthagyta állását, Pestre költözött és ügyvédi esküt tett. 1844 őszén tagja lett a Pilvax asztaltársaságának. Petőfi első felvidéki útját megelőző vacsorájára alkalmi verset írt Petőfi búcsúján címmel. Az 1845 őszén a „macskazene” kapcsán megvédte Petőfit a hatóságok előtt. 1846 novemberében Debrecenben találkoztak, ahol Emődy nevelősködött. Petőfit második felvidéki útján elkísérte Vácig. Petőfi nagyon jó véleménnyel volt Emődyről, akit így jellemzett: „leghívebb, legönzéstelenebb és legtisztább lelkű barátaim egyike”. A márciusi ifjak egyike volt, jól beszélt latinul, angolul, franciául és németül. 1848. április 27-én Klauzál Gábor földművelési miniszter kinevezte fogalmazónak 800 forint fizetéssel. Kossuth a Dembinski által megszállt vidékre küldte a népfelkelés szervezésére: 1849 áprilisáig tartózkodott itt, majd visszatért Pestre, és rövidebb megbízatások után 1849-ben a Közlönynél elvállalta a szerkesztői posztot. A szabadságharc veresége után csak 1852-ben kapta vissza ügyvédi diplomáját. 1863-tól Sárospatakon, a református főiskolán a magánjogi tanszék professzoraként tanított. 1853-ban vette el feleségül Vidos Viktorné született Gömbös Krisztinát, aki 1854-ben meghalt. Második felesége 1863-ban Kovácsy Vilma lett. Az első feleségétől született Béla fia, aki törvényszéki bíróként ténykedett.

Sorszám: 45.
Név: Eötvös József
Egyéb ismert név: báró Eötvös József
Születési hely: Buda
Születési dátum: 1813.09.03.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1871.02.02.
Temetkezés helye: Ercsi, Művelődési ház parkja
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja báró Eötvös Ignác ( megh. 1838) főtárnokmester, anyja a magyarul nem beszélő Lilien Anna bárónő (megh. 1858) volt. Az első négy gimnáziumi osztályt magánúton végezte el, majd a budai katolikus királyi gimnáziumban tanult görög-latin nyelvet és kultúrát. Szellemi fejlődésére nagy hatást gyakorolt nevelője, Pruzsinszky József, aki a francia felvilágosodás híveként felkeltette a fiatal Eötvös érdeklődését a politika és a filozófia iránt. 1826 őszétől 1831-ig a Pesti Királyi Tudományegyetemen történelmet, bölcseletet és jogot hallgatott. Már 1831-ben aljegyző lehetett Fejér megyében, 1833-ban jogi vizsgát tett. 1835-ben a magyar udvari kancelláriához került, 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbírája lett. 1836-1837-ben beutazta Európát. Az 1939-1840-es országgyűlésen felsőházi tagként vett részt az ellenzék soraiban. 1841-ben, amikor gróf Széchenyi István a frissen induló Pesti Hírlap ellen heves támadásba lendült, Kossuth Lajos védelmére kelt, és megírta a „Kelet népe és Pesti Hírlap” című röpiratát. Felesége 1842-től Rosty Ágnes (megh. 1913), akitől öt gyermeke született. 1842-ben jelenik meg A karthauzi, Petőfi kedvenc magyar regénye. 1846-ban Eötvös ajánlására adta ki Hartleben A hóhér kötele című Petőfi-regényt. Eötvös 1847-ben az Összes versek kapcsán átfogó és helytálló képet vázolt a költőről. A forradalom kezdetén Petőfivel együtt tagja volt a Pest vármegyei Közbátorsági Választmánynak. A Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. Batthyány Lajos miniszterelnök lemondását követően, a szeptember 28-ai véres események (Lamberg grófnak a Lánchídon történt meglincselése) után Bécsbe utazott családjához, majd tovább ment Münchenbe, ahol folytatta történelmi és bölcseleti tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt. 1853-ban tért haza, és buda villájába vonult vissza. 1860-ban a Kisfaludy Társaság elnöki, 1866 és 1871 között az MTA elnöki tisztségét töltötte be. 1861-től ismét komolyan részt vett a politikai életben. Pest városa országgyűlési képviselővé választotta, és Deák Ferenc politikai irányvonalát követte. Az Andrássy-kormányban ismételten vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Javaslatára fogadta el az országgyűlés az akkori Európában kivételesen liberális nemzetiségi törvényt (1868. 44. tc.). 1871 januárjában a heves parlamenti költségvetési vita közben lett rosszul. Ercsiben, a családi sírboltban temették el. Gyermekei közül négy érte meg a felnőttkort: Ilona, Jolán, Loránd, Mária.

Sorszám: 47.
Név: Erdélyi János
Születési hely: Nagykapos
Születési dátum: 1814.04.01.
Az elhalálozás helye: Sárospatak
Elhalalozás ideje: 1868.04.01.
Temetkezés helye: Sátoraljaújhely, Református temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Elszegényedett református kisnemesi családból származott, apja Erdélyi Mihály földműves (megh. 1832), anyja Kovács Zsuzsanna (megh. 1841) volt. Mind a hat testvérét elvesztette. 1854-ben nősül újra, felesége Csorba Ilona; három gyermekük született. Tanulmányait a helyi iskolában kezdte, s olyan jól megtanult latinul, hogy tízéves korában már felvették a szintakszisták közé a sárospataki kollégiumba. Mindvégig itt tanult, amit csak családi tragédiák és anyagi gondok miatt szakított meg, ekkor nevelőtanári állást vállalt, hogy pénzt gyűjtsön. Iskoláit 1835-ben fejezte be, ekkor Berzétére (Gömör megye) ment Máriássy Zsigmond fia mellé nevelőnek. A családnál öt évet töltött; időközben jogot tanult és Pesten is tartózkodott. 1838-ban előbb Máriássy István szolgabíró, majd Korláth László táblai ügyész mellett volt törvénygyakorlaton, utóbb Noszlopy Ignác táblai bíró, és végül mint táblai hites jegyző, Bereznay István ügyvédje volt. 1841-ben ügyvédi oklevelet szerzett, ekkor vette feleségül a Vahot fivérek húgát, Kornéliát, aki gyermekágyi lázban halt meg (1842), s egy éven belül elveszítette kislányát is. Petőfivel személyesen a Vahot fivérek révén ismerkedett meg. Petőfi tiszteletét bizonyítja, hogy felvidéki útja során tudatosan kereste fel Berzétét, ahol Erdélyi öt éven át volt nevelőtanár. Tőle kapta meg a költő a Toldi kéziratát. Erdélyi 1835-ben lett ismert verseivel az irodalmi életben, 1839-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. A Pesti Hírlapnál segédszerkesztőként, majd 1842 januárjától a Regélő - Pesti Divatlap szerkesztőjeként dolgozott. Két alkalommal is külföldi tanulmányútra ment tanítványával, Máriássy Bélával. Második útjuk alatt a lapot ideiglenesen sógorára, Vahot Imrére bízta, s így áttételesen Petőfi segédszerkesztői állását segítette elő. Az 1840-es évektől egyre inkább a folklór felé fordult. 1842-ben tartotta székfoglaló beszédét a Kisfaludy Társaságban Népköltészetről címmel. A Társaság megbízásából ő szerkesztette a Népdalok és mondák mindhárom kötetét (1846,1847,1848). 1846-tól a Magyar Szépirodalmi Szemle szerkesztőjeként ténykedett. A szabadságharc veresége után bujdosni kényszerült, majd elfogadta a sárospataki kollégium professzori állását. 17 éven keresztül tanított filozófiát, esztétikát, jogelméletet. Erdélyi a 40-es években induló költők közül Petőfit említette elsőként (Levelek Ottiliához), majd a költő halála után írt tanulmányában (Petőfi) máig érvényes értékelését adja a poétának, különválasztva a költőt és az esendő személyiséget.

Sorszám: 48.
Név: Erdélyi József
Születési dátum: 1795.01.01.
Az elhalálozás helye: Debrecen
Elhalalozás ideje: 1863.04.11.
Életút: Tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte. Még diákkorában írta meg a Zöld Marci és szeretője nótái című hosszú latorversét, ami 1817-ben, névtelenül, ponyvakiadványban tett közzé. Külföldi tanulmányútja után lelkészként és teológusprofesszorként dolgozott a debreceni kollégiumban. Petőfivel 1846. november elején ismerkedett meg Emődy Dániel révén, aki házitanító volt a professzornál. A költő őszinte elismeréssel írt Erdélyi kivételes műveltségéről és népszerűségéről a diákok körében. A jó kapcsolatot jelzi, hogy Petőfi a családdal tartott az Erdélyiek érmelléki (szentimrei) kúriájába. A szíveslátásért viszonzásul Petőfi az Erdélyi lányoknak emlékkönyvverset írt.

Sorszám: 49.
Név: Erdélyi Róza
Születési hely: Debrecen
Születési dátum: 1828.09.03.
Életút: Erdélyi József teológusprofesszor kisebbik lánya volt. Férje Bészler Károly (1818-1858), öt gyermekük született. Petőfi 1846 novemberében találkozik a lánnyal, együtt vannak az Erdélyiek érmelléki kúriájába tett november 4. és 14. közti kiránduláson is.

Sorszám: 52.
Név: Fáncsy Lajos
Születési hely: Pécs
Születési dátum: 1809.08.25.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1854.12.22.
Életút: Apja Fáncsy Imre káptalani hivatalnok volt. Iskoláit a pécsi gimnáziumban végezte, különösen a latin és görög nyelvben és irodalomban tűnt ki. A pesti egyetemen végezte el felsőbb tanulmányait és 1825–1826-ban azok közé a tanulók közé tartozott, akik a bölcseletből már magyarul vizsgáztak. 1828–1829-ben a pesti gróf Beleznai-féle kert palotatermében tartott magyar színelőadások hatására komolyabban kezdett foglalkozni a színjátszással. Első fellépése a Beleznai palotában sikert hozott, ezért Pestet elhagyva egy vidéki színésztársulathoz szegődött, amellyel bejárta az országot. Tehetsége, szervezőkészsége, diplomáciai érzéke hamar a színházi élet élvonalába emelte. 1835. január 19-étől Kassán vendégszerepelt, és ez év tavaszán vette feleségül Meszlényi Máriát, akitől Ilka lánya, a Nemzeti Színház későbbi ismert színésznője született. 1836-ban a debreceni színtársulat társigazgatója volt. Alakját Arany János rajzolta meg a Bolond Istók Második énekében. 1837 és 1852 között a Pesti Magyar Színház és a Nemzeti Színház alapító tagja, vezetőszínész, rendező, dramaturg és fordító volt. 1849 és 1852 között a színház ügyvezetőjeként ténykedett, megújította az intézmény működési rendjét, egyértelműsítette a különféle státuszokat. Petőfivel 1844 januárjában, debreceni vendégjátékán találkozott. A március 15-i előadáson A velencei kalmárban Shylockot alakította, Petőfi pedig a Marokkói herceget. 1849. június 28-án Kossuth kormányzóelnök magához hívatta Petőfit, Aranyt, Egressyt és Fáncsyt, hogy szervezzenek népgyűlést. Az események elsöpörték a tervet. 1849 szeptemberétől kezdve Simontsits János igazgatósága alatt, mint igazgatósági felügyelő a Nemzeti Színház művészeti kormányát vitte. 1852-ben a kormány Festetics Leó grófot nevezte ki a Nemzeti Színház igazgatójának: a vele való nézeteltérések miatt Fáncsy visszalépett az intézet művezetésétől, ami közvetve előidézte 1854-ben bekövetkezett korai halálát.

Sorszám: 53.
Név: Fáy András
Születési hely: Kohány
Születési dátum: 1786.05.30.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1864.07.26.
Temetkezés helye: Kálvin téri református templom
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: A református nemesi fáji Fáy családból származott, apja Fáy László ötezer holdas földbirtokos, anyja szemerei Szemere Krisztina volt. Fáy gyermekéveit anyai nagyszülei birtokán, Gálszécsen töltötte. Innen került 1793. május 30-án bátyját, Ferencet követve a sárospataki kollégiumba. 1799-ben, Sárospatakot elhagyva Fáy a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta tanulmányait: az itt töltött évek alatt sajátította el a német és angol nyelvet. 1803-ban visszatért Sárospatakra, ahol először bölcsészetet, majd jogot hallgatott. 1804-től Pesten joggyakornokoskodott, majd ügyvédi oklevelet szerzett. Apja kérésére közigazgatási pályára lépett. 1810-ben a pesti, 1812-ben pedig a váci járás alszolgabírója, majd szolgabírája lett. 1816-ban cigányul tanult, verseket, szótárt és nyelvtant ír cigány nyelven. 1818-ban visszavonult gombai birtokára gazdálkodni, hogy mellette életét teljes egészében az irodalomnak és a társadalmi tevékenységnek szentelhesse. Pesten, gombai vagy Somló-hegyi birtokán szívesen látta vendégül Kazinczyt, Kisfaludy Károlyt és a romantika első nemzedékének tagjait. Fáy mint író lépett először a nyilvánosság elé, de miután 1823-ban Pestre költözött, Pest vármegye vezetőjeként egyre jelentősebbé vált közéleti tevékenysége. Széchenyi híve, aki a fontolva haladást pártolta, és elutasította a radikális eszméket. A Kisfaludy Társaság, a Védegylet, a Nemzeti Kör alapító tagjai között volt, tőle származott a Pesti Hazai Első Takarékpénztár létrehozásának gondolata, ami végül 1840. január 11-én nyílt meg. Szívügyének tekintette a hazai színjátszást, szorgalmazta a bölcsődék és óvodák építését és az egységes protestáns főiskola létrehozását Pesten. A Magyar Tudományos Akadémia alapításától tiszteletbeli tag, 1847-ben helyettes elnöki pozíciót is betöltött. A nincstelen Petőfinek tanítói állást szerzett, amivel a költő nem élt, a Nemzeti Kör elnökeként pedig elősegítette az első kötetének megjelenését. 1832-ben feleségül veszi a náluk nevelkedő Sziráky Zsuzsannát (megh. 1879), akitől már 1824-ben fia, Gusztáv (megh. 1866) született. A szabadságharc idején visszavonult gombai birtokára, és innentől főleg az irodalommal foglalkozott.

Sorszám: 54.
Név: Ferenczi Zoltán
Születési dátum: 1857.10.07.
Elhalalozás ideje: 1927.05.31.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Irodalomtörténész, jelentős Petőfi kutató volt. 1879-ben a kolozsvári egyetemen szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1880-tól polgári iskolai, 1884 és 1896-ban szakiskolai igazgatóként tevékenykedett Kolozsváron. 1881-től a magyar irodalom magántanára volt, 1895-től a kolozsvári, 1903-tól a budapesti egyetemen tanított. 1891-től a kolozsvári, 1899 és 1925 között a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. 1925-ben az egyetem címzetes nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Ugyanettől az évtől haláláig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának főkönyvtárnoka volt. 1903-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1907-től a Petőfi Társaság alelnöke volt. Több nagy jelentőségű művet (Petőfi Múzeum, Költők és írók, Petőfi Könyvtár, Magyar Shakespeare-tár, Petőfi Almanach) szerkesztett vagy társszerkesztett. Irodalomtörténeti tanulmányait alapossággal, gazdag forrásanyag felhasználásával írta. Nagyszámú irodalomtörténeti és történelmi tanulmányt publikált. Dante, Shakespeare, Goethe műveiből fordított magyarra. Színdarabokat is írt, emellett és könyvtártudományi munkássága is jelentős.

Sorszám: 55.
Név: Frankenburg Adolf
Születési hely: Sopronkeresztúr
Születési dátum: 1811.11.02.
Az elhalálozás helye: Eggenberg
Elhalalozás ideje: 1884.07.03.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Soproni német családból származott, Liszt Ferenc gyermekkori játszótársa volt. Apja Esterházy Miklós herceg gazdatisztje volt, később Széchenyi Lajos grófnál helyezkedett el ugyanebben a tisztségben. Tanulmányait hosszabb-rövidebb ideig Sopronban, Pécsen, Győrön, Szombathelyen, a keszthelyi Georgikonon végezte, majd Egerben szerzett jogi diplomát. Apja halála után a Széchenyiek gondoskodtak a családról. Három hónapot töltött Cenken Széchenyi István birtokán. 1834-ben kadétnak áll, majd Gombán vett kisebb birtokot. 1835-ben házasságot kötött Vilt Ninával (megh. 1850). Egy gyermekük, Emil született, aki 1858-ban öngyilkos lett. 1837-től akadémiai írnokként és kincstári levéltári tisztként dolgozott. Az 1838-as pesti árvíz után tartott jótékony célú, felolvasással egybekötött hangversenyeit szép siker jutalmazta. 1843-tól a Magyar Életképek, majd az Életképek főszerkesztőjeként ténykedett. Írt a Pesti Német Színháznak is pár bohózatot és vígjátékot, a helyi német lapokba pedig magyar tárgyú tárcákat és a Nemzeti Színház előadásairól bírálatokat. Ismert volt szatirikus írásairól. Petőfi 1843 áprilisában Jókaival kereste fel Frankenburgot, és távollétében verseket és levelet hagytak nála. Amíg Petőfit nem kötötte kizárólagos szerződés Vahothoz, verseit is közreadta. 1846 őszén a sztrájkoló Tízekből nyolc írót az Életképekhez csábított. Petőfi az Életképek köré akarta szervezni baráti-költői csoportosulását. Frankenburgot 1847 májusában a bécsi kancelláriához vezényelték udvari fordítónak. A június 17-én tartott búcsúesten Petőfi is részt vett, s verssel üdvözölte. 1848-ban a bécsi magyar Külügyminisztérium munkatársa volt, ezért az októberi bécsi forradalom leverése után atrocitások érték. Fogalmazóként dolgozott a legfőbb törvényszéknél. 1851-ben kötötte második házasságát egy osztrák bárónővel, akivel - bár nem törvényesen- hamar különválnak. 1860-ban az udvari kancellária titkára volt, 1866-ban ment nyugdíjba. Ekkor Pesten telepedett le, hírlapokba dolgozott és pár hónapig szerkesztette a Magyarország és a Nagyvilágot, egy éven keresztül pedig az 1848 című politikai napilapot. 1868-ban Sopronba tette át lakását, ott megalapította az irodalmi és művészeti kört, s mind ennek, mind a társaskörnek elnöke volt. 1879-ban nagy fénnyel ünnepelték meg ötvenéves írói jubileumát. 1881-ben ismét visszajött a fővárosba. Második felesége halála után, 1881-ben feleségül vette barátnőjét, a nála 25 évvel fiatalabb operaénekesnőt, Carina Annát (Gschmeidler Katalint).

Sorszám: 57.
Név: Garay János
Születési hely: Szekszárd
Születési dátum: 1812.10.10.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1853.11.05.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Garay János kereskedő, árvaszéki ülnök, anyja Valter Ilona lánynevelő volt. Gyermekeik közül hatan érték meg a felnőttkort. Iskoláit szülővárosában kezdte, 1823 és 1828 között Pécsen járt gimnáziumban, majd Pesten bölcseletet hallgatott. 1833-tól Mátrai (Rotkrepf) Gábor Regélő című, továbbá a Honművész című lapok segédszerkesztője volt. E két lapba írt történeti cikkeket, verset, novellát, tárcát, útirajzot, hírlapi újdonságot, színikritikákat, sőt adomákat, talányokat és rejtvényeket is. 1835-ben társult Gaál József, Vajda Péter, Tóth Lőrinc és Szigligeti Ede írókkal, hogy eredeti színműveket szerezzenek, és a kiadott drámagyűjteményük II. kötetében meg is jelent Árbócz c. színműve. 1836 januárjában vette feleségül Pap Mártát, egy pesti kereskedő lányát, aki azonban fél év múlva meghalt. 1837. november 29-én összeházasodott Babocsay Máriával, akivel három gyermekük született. 1839. november 23-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1842-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1842. január 1-jétől 1843 szeptember végéig a Regélő - Pesti Divatlap kiadója és szerkesztője volt. Petőfi először nála próbálkozott a verseivel, de nem kapott választ. 1843 áprilisában a lap a költő két versét közölte, ám az elsőt (Víz és bor) nem az állítólagosán megbeszélt Andor diák álnéven, hanem Petőfiként. A költő ezen felháborodott, és tiltakozó cikkét Bajza által korrektúrázva az Athenaeumban publikálta. Garay végigkísérte Petőfi pályáját, hol elismerően, hol elítélően nyilatkozott verseiről. 1848 tavaszán Eötvös József egyetemi tanárnak nevezte ki. Petőfivel való kapcsolata, különösen a költő házasságkötése után barátivá vált. Az „utolsó boldog estén” 1849. június 19-én, Pesten Garay is ott volt a társaságban. A vereség után befogadták Szendrey Júliát. A szabadságharc után Fóton telepedett le. 1850 januárjában Geringer Károly báró, akkori országfőnök, az egyetemi tanács, különösen Virozsil Antal rektor közbenjárásával, az egyetemhez könyvtártisztnek nevezte ki. Az elhúzódó betegsége miatt elszegényegett Garay megsegítésére országos gyűjtőkampány indult. Hosszú szenvedés után halt meg. Emlékét az 1843-ban írt Az obsitos című elbeszélő költeménye őrzi.

Sorszám: 58.
Név: Geibel Károly
Születési dátum: 1806.08.26.
Elhalalozás ideje: 1884.10.06.
Életút: Apja Geibel János Vilmos, gazdag hallei polgár és kereskedő, anyja Sachse Karolina Amália volt. 16 éves korában könyvárusi pályára lépett. Előbb Lipcsében tanulta a szakmát, majd Pesten több mint 13 éven keresztül Hartleben Konrád Adolf segédjeként dolgozott. 1841-ben engedélyt kapott önálló vállalkozás indítására, és megnyitotta elegáns üzletét a Hajós utcában. 1843-ban szerzett polgárjogot, 1848-ban István nádor udvari könyvkereskedői címet adományozott neki. Pesti munkálkodása idején 62 magyar nyelvű könyvet adott ki. 1844 februárjában Petőfi őt is felkereste verseivel, de nem látott fantáziát a kiadásban. Cserbenhagyta viszont üzleti érzéke A helység kalapácsa kiadásával. Ezt kompenzálta azzal, hogy 1847-ben nem adta a vígeposzt az Összes versek közé. 1850-től Lipcsébe költözött, és ott folytatta könyvkiadói és terjesztői munkáját. Weisz Leonórát vette feleségül.

Sorszám: 60.
Név: Görgey Artúr
Egyéb ismert név: Görgei Artúr
Születési hely: Toporc
Születési dátum: 1818.01.30.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1916.05.21.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Elszegényedett felvidéki, középnemesi családból származott. Apja Görgey György (megh. 1843), anyja Pertzian (Perczián) Erzsébet Vilma polgárlány (megh. 1829) volt. Három bátyja volt: Guidó, Ármin és István. Tanulmányait a késmárki evangélikus líceumban kezdte. 1832-ben hadapród, a tullni utászkari iskolában tanult. 1837-ben hadnagyként szolgált a bécsi magyar királyi testőrségben, 1842-ben főhadnagy lett a 12. huszárezredben (Nádor-huszárok). 1845-ben leszerelt és a prágai egyetemen vegyészeti tanulmányokat folytatott. Felfedezte a laurilsavat, értekezését neves külföldi szaklapok leközölték. Eötvös József elutasította kérését, hogy a pesti egyetem kémia tanszékének élére nevezze ki. 1848 tavaszán változtatta nevét Görgeire. Az 1848. március 15-i események után felajánlotta szolgálatait a kormánynak. Még Prágában ismerte meg Adélé Aubouint, akit 1848. március 30-án vett feleségül. Két gyermekük született: Berta és Kornél. 1848. június 13-tól századossá, augusztus 27-től őrnaggyá nevezték ki az 5. honvédzászlóaljhoz. Szeptemberben elfogta és rögtönítélő bírósági ítélet alapján felakasztotta Zichy Ödön grófot, Jellasics kémjét. Októbertől ezredessé, novembertől tábornokká léptették elő, a feldunai hadsereg, majd a VII. hadtest parancsnoka lett. 1849. március 30-tól a fősereg parancsnokává nevezték ki, május 21-én bevette Buda várát. A hadsereg-parancsnokság mellett átvette a Hadügyminisztérium vezetését. A július 2-án Komárom mellett vívott csatában egy huszárroham élén súlyos fejsebesülést szenvedett, ezért a hadsereg vezetését ideiglenesen (július 2–11.) Klapka Györgynek adta át. Július 1-jén Kossuth egy tévedés miatt levélben leváltotta Görgeyt a fővezérségről és a fővárosba rendelte, hogy vegye át a hadügyminisztérium vezetését. Az új fővezér Mészáros Lázár lett. Július 4-én Görgey a kormányhoz írt levelében lemondott a hadügyminiszterségről és bejelentette, hogy a hadseregnél kíván maradni. Ugyanezen a napon a feldunai hadsereg memorandumban kérte Kossuth Lajos kormányzót, hogy hagyják meg Görgeyt a hadsereg élén. Július 5-én a minisztertanács újra Görgeire ruházta a hadseregparancsnoki tisztet. Az orosz invázió és az ennek következtében augusztus 9-én bekövetkezett temesvári vereség után egy nappal Kossuth katonai és polgári teljhatalmat adott Görgeinek. Addigra az ellenséges hadseregek Magyarország csaknem teljes területét elfoglalták, ezért ez a kinevezés nem jelentett tényleges hatalmat, csak jogi hátteret biztosított a tárgyalásokhoz. Görgei az aradai haidtanács döntésének értelmében augusztus 13-án Szőlősnél letette a fegyvert. Ezt követően Nagyváradra vitték orosz hadifogságban, majd bár életét megkímélték, Klagenfurtba internálták. Öccse, Görgey István Petőfi tágabb ismeretségi körének tagja volt. A tábornok egyszer találkozott Petőfivel, 1849 májusában, Budavár ostromakor. De az általa nagyra becsült költő katonai sorsát - amíg adminisztratív teendőket is ellátott - figyelemmel kísérte, és nem engedte a tisztek sorából törölni. Ő simította el a Klapka-Petőfi konfliktust is. 1867-ben tért haza, és Visegrádon telepedett le. Idős korában összebarátkozott a Leányfalun pihenő Szendrey Ignáccal.

Sorszám: 61.
Név: Gyalókay Lajos
Egyéb ismert név: szentgyörgyi és gyalokai Gyalokay Lajos
Születési hely: Szalacs
Születési dátum: 1825.11.13.
Az elhalálozás helye: Nagyvárad
Elhalalozás ideje: 1899.02.02.
Életút: Katolikus nemesi családból származott, apja Gyalókay Antal a nagyváradi római katolikus püspökség uradalmainak főfelügyelője, Bihar vármegye táblabírája, anyja Csák Erzsébet volt. A gimnáziumot és jogi tanulmányait Nagyváradon végezte 1845-ben. Jogi pályáját Csengery Imre Bihar megye harmadik aljegyzője mellett, kiadó írnokként kezdte, mely munkakörben 1846 novemberéig dolgozott. Ezután Pestre került, ahol királyi táblai hiteles jegyzőként tevékenykedett. 1847-ben tette le az ügyvédi vizsgát, majd hamarosan visszatért Váradra, ahol ügyvédként ténykedett. 1848 áprilisától Beöthy Ödönnek, Bihar vármegye főispánjának a titkára. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor a bihari önkéntes zászlóaljhoz állt be közhonvédnek. A szabadságharcban őrmesterként, hadnagyként, november 24-től pedig főhadnagyként harcolt Erdélyben. 1849. február 9-én a piski ütközetben megsebesült, ekkor századossá léptették elő. Május 12-től Bem törzskarának parancsnokaként ténykedett. Ő volt Petőfi utolsó napjainak legfőbb krónikása. A költő az ő kocsiján utazott Székelykeresztúrra, majd másnap hajnalban a segesvári-fehéregyházi ütközet helyszínére. A meneküléskor látták egymást utoljára. A szabadságharc veresége után bujdosott. 1851-ben áttért a református hitre. 1853-ban feleségül vette Horváth Emmát, akitől három gyermeke született. Felesége halála után újra nősült: Bischiczky Lujzától két fia született. 1861-től Bihar vármegye főjegyzőjeként dolgozott, a Deák-párt lelkes tagja volt. 1872-től a nagyváradi törvényszék elnöke, országgyűlési képviselő volt.