Adatbázisok
Online

Sorszám: 62.
Név: Gyulai Pál
Születési hely: Kolozsvár
Születési dátum: 1826.01.25.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1909.11.09.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Író, irodalomtörténész és kritikus volt. A kolozsvári református kollégiumban kezdte tanulmányait, ahol bölcseleti, jogi (1843–45) és hittani tanfolyamokat végzett. Az 1840-es években az Erdélyi Hiradóban dolgozott, 1848-ban lett a lap rendes munkatársa. 1843 és 1845 között Pataki Dániel gyermekeinek volt tanítója, 1845-1848-ban gróf Bethlen János gyerekei mellett dolgozott nevelőként. Ezekben az években versei, novellái jelentek meg. A szabadságharc eseményeiben nem vett részt. 1850-ben, a Pesti Röpívekben kezdte kritikusi pályafutását. 1854-ben a Vasárnapi Újság alapításában nagy érdemei voltak, és annak első három számát Pákh Alberttel és Jókai Mórral közösen írták. 1858. július 31-én vezette oltárhoz Szendrey Máriát (1838–1866), Petőfi Sándor sógornőjét. Ugyanebben az évben a kolozsvári református kollégiumhoz került tanárnak. 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett 1862-ben jött vissza Pestre: Arany mellett a Szépirodalmi Figyelő segédszerkesztőjeként, valamint a Magyar Írók Segélyegyletének titkáraként ténykedett. Feleségét 1866-ban vesztette el kolerában. 1873-tól haláláig szerkesztette a Budapesti Szemlét, 1875-től az Olcsó Könyvtárt. Sajtó alá rendezte, és többnyire bevezetéssel, jegyzetekkel látta el Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Madách Imre, Kemény Zsigmond, Arany László és mások műveit, valamint a Magyar Népköltési Gyűjteményt. A Kisfaludy Társaság 1879. február 19-én választotta elnökévé. 1885-től főrendiházi tag volt.

Sorszám: 63.
Név: Haag Péter
Születési hely: Majos
Születési dátum: 1793.01.06.
Az elhalálozás helye: Sopron
Elhalalozás ideje: 1863.08.22.
Életút: Családját a 18. század elején telepítették Németország Hessen tartományából a Tolna megyei Bonyhádra. Apja Haag Henrik órásmester, aki 1789-ben házasodott. Péter volt a harmadik gyermek. A szülők korán elhunytak. 1809-től három éven át a sárszentlőrinci evangélikus gimnáziumban tanult, majd 1813-tól két évig a helybeli iskola preceptoraként dolgozott. Balassa János lelkész 1815. szept. 21-én kelt ajánlásával felvették a soproni evangélikus gimnáziumba, melynek elvégzése után magántanítóként ténykedett Mara László ezredes árván maradt gyermeke, Lajos mellett. 1820. október elején jelentkeztek nála először az elmebaj tünetei. Az orvosi kezelés után Bonyhádra ment testvéréhez, Haag Kristóf lakatosmesterhez. 1821. január 23-án Bonyhád megye épelméjűnek nyilvánította. Előbb Kismányon iskolamester, majd a sárszentlőrinci esperesi iskola tanár-igazgatójaként dolgozott. 1825 és 1830 között négy alkalommal tört ki rajta az elmebaj. Az utolsót már az őt kedvelő diákok is észlelték. Az elkerülhetetlen vizsgálaton Petőfit is meg akarják hallgatni, de nem ment el. Haag Péter aláírta felmentését. Feleségével, Manninger Rozinával és öt gyermekével Sopronba költözött. Kitűnő magántanár volt, de mindig visszavágyott Sárszentlőrincre.

Sorszám: 64.
Név: Haray Viktor
Születési hely: Kolozsvár
Születési dátum: 1818.03.01.
Az elhalálozás helye: Kolozsvár
Elhalalozás ideje: 1882.07.23.
Temetkezés helye: Kolozsvár, Házsongárdi temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Népszerű színész és színműíró volt. Haray József és Steinbach Jozefa fiaként született. 1836-ban Kolozsváron lépett színpadra, kezdetben Horváth név alatt szerepelt, de később már a Haray nevet használta. 1836–37-ben Kassán működött, 1837–38-ban a Pesti Magyar Színháznál volt kardalos. 1840-től 1844-ig Kolozsvárott, 1844–45-ben pedig Debrecenben, valamint a Nemzeti Színházban lépett fel, mint vendég. Szerelmes szerepeket játszott és az 1840-es években kedvelt volt a vidéki színpadokon. 1841. november 17-én Kolozsvárott feleségül vette Török Juliannát. Az 1848–49-es szabadságharcban részt vett; az erdélyi hadjáratban többször kitüntette magát és Bem József tábornok különböző megbízásokkal látta el. Hosszabb ideig Teleki Sándor grófnak is hadsegéde volt. A szabadságharc után sokáig bujdosott, egy ideig Csernovics Péternél Arad megyében, utóbb Erdélyben. Ezt követően a kolozsvári színháznál kapott kezelői állást; majd gróf Bethlen Gábornál, később pedig gróf Esterházy Kálmán Kolozs megyei főispánnál dolgozott jószágigazgatóként Bajomban, ahol súlyos betegségbe esett. Kolozsvárra vitette magát, ahol 1882. július 23-án himlőben halt meg.

Sorszám: 65.
Név: Hartleben Konrad Adolf
Születési hely: Mainz
Születési dátum: 1778.08.26.
Az elhalálozás helye: Bécs
Elhalalozás ideje: 1863.04.05.
Életút: Franzjosef Hartleben jogtudós és Josepha Ollen grófnő egyetlen gyermeke volt. Bécsben jogot tanult, majd kadétnak állt. A katonai pályát családi okok miatt hagyta ott. Bécsben négy évig tanulta a könyvkiadói-kereskedői szakmát, és ott kezdi működését. 1801-ben fordult először Pest városi tanácshoz magyar könyvkereskedői jogért. Hosszas procedúra után a Helytartótanács 1803-tól engedélyezte, hogy Pesten a Walthier-házban (Váci utca 10.) megnyithassa könyvkereskedését. Elsősorban igényesen kiállított német ismeretterjesztő műveket adott ki. Kezdetben magyar nyelven ponyvákat jelentetett meg. Az 1840-es években közreadta Csokonai összes munkáit, Eötvös regényeit, Kemény és Jókai első regényét. Ő jelentette meg a Külföldi Regénytár sorozatban Petőfi két fordítását (A koros hölgy, Robin Hood), es kiadta A hóhér kötele című regényét. A visszaemlékezések szerint 1846-ban Petőfi Hartlebent a lakásán kereste fel az Összes versek ötletével. A költő kirívó modortalansága miatt a könyvkiadó felesége, Spazierer Anna nem engedélyezte a tervet. Hartleben 1845-ben különválasztotta a könyvterjesztést és a kiadást, ez utóbbit Bécsbe helyezte, és többnyire ott tartózkodott. Három gyermeke született, akik korán elhunytak.

Sorszám: 66.
Név: Hazucha Ferenc
Egyéb ismert név: Kelmenfy László
Vas Andor
Hazucha Xavéri Ferenc
Születési hely: Nagyvárad
Születési dátum: 1815.12.01.
Az elhalálozás helye: Buda
Elhalalozás ideje: 1851.04.21.
Életút: Nemesi eredetű katolikus családból származott, apja neves orvos volt. Hároméves korában elveszítette szüleit. A város támogatásával árvaházba került. Innen vette magához nagybátyja, Hazucha János kanonok, aki Nagyszebenben taníttatta. Nagybátyja váratlan halála után ismét egyedül maradt. 1832-ben Pestre költözött. Orvosnak készült, de érdektelenség és anyagi gondok miatt félbeszakította az egyetemet. 1837-1838-ban Szegeden nyomdai alkalmazottként dolgozott. A következő évben újra Pestre jött, és mérnöki tanulmányokat és gyakorlatot folytatott. 1843-1848 között az országos építészeti hivatal tisztviselőjeként dolgozott. Csekeő Piroskát vette feleségül. Egyetlen gyermekük, Lajos érte meg a felnőttkort. Irodalmi pályáját 1836-ban kezdte, és Munkácsy János lapjának, a Rajzolatoknak lett a segédszerkesztője. Drámát és librettót is írt Rózsavölgyinek. A 1840-es években publikált az Életképekben, a Pesti Divatlapban, a Nemzeti Újságban, a Pesti Naplóban. 1845 második félévétől az Életképek mellékletének, a Hírlapi Őrnek a szerkesztőjeként ténykedett. Többnyire fenntartásait fogalmazta meg Petőfi költészetéről. Az Úti levelekben Petőfi metsző iróniával szól róla (II. levél) és A megbomlott kedély című regényéről (IV. levél). 1848-ban változtatta Kelmenfyre, írói névnek már előbb is használta. Hazucha/Kelmenfy a forradalom és szabadságharc lelkes híve volt, Debrecenben a Közlöny segédszerkesztőjeként dolgozott. Hosszú betegség után tüdőbajban halt meg.

Sorszám: 67.
Név: Heckenast Gusztáv
Születési hely: Kassa
Születési dátum: 1811.09.02.
Az elhalálozás helye: Pozsony
Elhalalozás ideje: 1878.04.10.
Életút: Apja Heckenast Mihály kassai német evangélikus lelkész volt. Eperjesi tanulmányait anyagi gondok miatt félbeszakította és fűszeressegédnek állt. 1826-ban Pestre érkezett és sógora, Ottó Wigand könyvkereskedésében dolgozott. 1832-ben nyomott áron megvette a külföldre távozó Wigandtól az üzletet. 8000 kötetes közkönyvtárat működtetett. A nagy pesti árvíz tönkretette az üzletét, ekkor írók és külföldi kiadók siettek segítségére. 1840-ben társult a nyomdatulajdonos Landerer Lajossal. Bár együtt dolgoztak, a közös név, a Landerer és Heckenast használatát csak 1846 tavaszán engedélyezték. Frankenburg távozása után ő lett az Életképek tulajdonosa. Ő nyomatta ki 1848. március 15-én a szabad sajtó első termékét, a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Az ő kiadásában jelentek meg Bajza, Berzsenyi, Csokonai, Czuczor, Garay, Gyöngyösi, a két Kisfaludy, Kölcsey, Vajda János, Virág Benedek művei, Jókai, Jósika kötetei. A Landerer és Heckenast adta ki a Lapok Petőfi Sándor naplójából 1848. című rövid füzetet. A szabadságharc veresége után egyedül vitte az üzletet, majd társa halála után az ő tulajdonába került a vállalkozás.

Sorszám: 68.
Név: Hoffmann Károly
Egyéb ismert név: Kari Hoffmann
Születési hely: Pozsony
Születési dátum: 1829.01.01.
Elhalalozás ideje: 1882.05.24.
Életút: Pozsonyi származású hírlapíró, írói tevékenységét Pesten kezdte meg. Tizenhat évesen, mérnökhallgató egyetemistaként jelentette meg németül a Szerelem gyöngyei ciklus két darabját. A Pesten megjelenő Spiegel állandó színikritikusa volt -ífm- monogrammal, a költészettel és fordítással csak melléktevékenységként foglalkozott. Rokonszenvezett a márciusi forradalommal, március 15-én délutánra lefordította a Nemzeti dalt. Azon kevesek közé tartozott, akik Petőfi forradalmi verseit is fordították (A királyokhoz, A nemzetgyűléshez). A röplapon németül megjelent Csatadal című költemény alá csak Hoffmann nevét nyomtatták. A Pestre bevonuló Windisch-Grätz rendőrsége letartóztatta, és kétévi várfogságra ítélte Königgrätzben. Szabadulása után rövid időre Pestre jött a Spiegelhez, majd Bécsben települt le. A Vorstadt-Zeitung. Fremdenblatt, majd a Morgenpost munkatársa, végül pedig a Neues Wiener Tagblatt szerkesztője lett. Bécs legjobb hírlapírói közé tartozott.

Sorszám: 69.
Név: Hollósy Kornélia
Egyéb ismert név: Korbuly Kornélia
Születési hely: Gertenyes
Születési dátum: 1827.04.13.
Elhalalozás ideje: 1890.02.10.
Életút: Mindkét ágról örmény származású Hollósy Kornélia apja Korbuly Bogdán birtokos volt, aki 1832-ben megvásárolta a kincstártól a gertenyesi uradalmat, nemesi oklevelet és névváltoztatási jogot kapott. Anyja, Csausz Mária Magdolna belehalt Kornélia szülésébe. Szerető mostohaanyja a szintén örmény származású Lászlóffy Rebeka nevelte, majd tizenegy éves korától négy éven keresztül a temesvári apácáknál tanult. Operaénekesnek készült: apja kiadja anyai örökségét és hozományát. Idősebb rokona, Szabó Julianna kíséretében Bécsben, majd két évig Milánóban tanult, és énekmesteri vizsgát tett. A koloratúrszoprán operaénekesnő Korfun, Torinóban, Bukarestben, Erdélyben sikerrel lépett fel. Pesten 1846. július 23-án debütált, Donizetti Linda di Chamounix című operájának címszerepében. Szerződtette a Nemzeti Színház: tiszteletdíja 4000 pengőforint és két jutalomjáték volt. A szerződéssel az operaháború újabb lendületet vett. 1850-1851-ben Bécsben és Varsóban lépett fel hatalmas sikerrel. Ő énekelte Melindát a Bánk bán bemutatóján (1861). 1862-ben szerepelt utoljára a Nemzeti Színházban. Koloratúrszopránként 48 operában 780 alkalommal állt színpadon, 150 hangversenyt adott. Petőfi ugyan nem járt operába, de feltehetően tudta, hogy koncertjein az ő dalait énekli. Talán arról is értesült, hogy a Nemzeti Színház sikerdarabjában, Rossini A sevillai borbély című operájában Rosina II. felvonásbeli énekleckéjében Hollósy Kornélia megzenésített Petőfi-verseket adott elő. Arany János 1857-es emlékkönyvversében Hollósy énekét a haza reményének nevezi (Hollósy Kornéliának). Utoljára 1865-ben lépett fel a nyilvánosság előtt.

Sorszám: 70.
Név: Horváth Károly
Születési hely: Hévízgyörk
Születési dátum: 1823.01.01.
Az elhalálozás helye: Szarvas
Elhalalozás ideje: 1874.01.01.
Életút: Apja Horváth Mátyás hévízgyörki tanító volt. Aszódon egy osztállyal feljebb járt Petőfinél. Az ő latinfüzetének szélére írta Petőfi első „költeményét” alliteráló, daktilikus sorát: „Kis Kari kerget kurta kutyát kinn”. 1837-ben Selmecre távozott, ahol a következő évben ismét Petőfi diáktársa volt. Pozsonyban tanult tovább, de 1842 tavaszán már iskolamesteri állást vállalt. Felsőszelibe került, ahol nagybátyja fogadós volt. Két év múlva találkozott ismét Petőfivel, amikor a nyári szünidőt otthon, Hévízgyörkön töltötte. Később Albertin, Mezőberényben, végül Szarvason tanított, Korén professzor és iskolatársa, Dlhányi társaságában. A Szarvason tanuló Petőfi Zoltán szállásadója volt.

Sorszám: 71.
Név: Hruz Mária
Születési hely: Necpál
Születési dátum: 1791.08.26.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1849.05.17.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Hruz János, anyja Jarabek Zsuzsanna volt. Evangélikus vallású, szlovák anyanyelvű Mária szülőhelyén tanult írni-olvasni, és csak felnőttkorában tanult meg magyarul. Arany János így emlékezett vissza rá: „nem mindig ejtette tisztán a magyar szót, de folyvást beszélte”. Maglódon előbb a rokon Hruz Györgynél dolgozott, majd Martiny Mihály evangélikus lelkésznél szolgált. Ekkor ismerkedett meg leendő férjével, Petrovics Istvánnal. Amikor a lelkészt Kiskőrösre vezényelték, Pestre ment és Weisz Károly szappanosmesternél cselédként szolgált. Innen hamarosan visszatért Aszódra, ahol a Podmaniczky családnál dolgozott mosónőként. Itt jegyezte el Petrovics István, és kötötték meg 1818. szeptember 15-én a házasságot. Előbb Szabadszállásra, majd Kiskőrösre költöztek. Viszonylag hosszú idő után született első gyermeke. Elkísérte a férjét a vásárokra férjét, sokat dolgozott a gazdaságban, vállalkozásokban. Szabadszálláson született második gyermeke, István. Támogatta fiai iskoláztatását. A család anyagi összeomlása után férjével gyakran költöztek. Petőfi 1848-ban vette magához szüleit. Anyjához fűződő szeretete feleségét, Szendrey Júliát is zavarba hozta. Hruz Mária eltemette férjét, majd az ismerős Révész családhoz költözött. Itt találkozott utoljára Petőfi Sándorral.

Sorszám: 72.
Név: Hruz Mihály
Egyéb ismert név: Rúsz Mihály
Rhúz Mihály
Rusz Mihály
Hrúz Mihály
Rhuz Mihály
Születési hely: Necpál
Születési dátum: 1776.03.02.
Az elhalálozás helye: Kecskemét
Elhalalozás ideje: 1855.06.02.
Temetkezés helye: Kecskemét, evangélikus temető a Kecskeméti Katona József Múzeum és Noszlopy Gáspár park között (1857-ben bezárták)
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Szlovák evangélikus családból származott. Nagyapja, Hrúz Mihály (1715-1763) lakatosmester a 18. század közepén kapott letelepedési engedélyt, és nyert polgárjogot Kecskeméten, ahol a helyi lakatos céh egyik elöljárója és a családi vagyon megalapozója lett. Nagyanyja Vitzián Dorottya a családi házat minden más ingósággal és ingatlannal Mihály apjára, Hrúz Istvánra (1749-1802) hagyta, aki már háztulajdonos gazdaként szerepel a kecskeméti evangélikusok legkorábbi, 1782. évi összeírásában. Anyja Szlabey Judit. Mivel Hruz Mihály születésekor evangélikus egyházközség még nem volt Kecskeméten, keresztelését így a helyi római katolikus anyakönyvben rögzítették. 1799. május 28-án vette feleségül Vallaszky Esztert Kecskeméten. Tizenhét gyermekük született, de közülük csak öt élte meg a felnőttkort. Nevének ejtése miatt felcserélte az "r" és "h" betűket, ő maga és gyermekei "Rhúz" alakban használták nevüket. Harmadfokon Petőfi édesanyjának az unokatestvére volt. Az 1830-ban megalakult Kecskeméti Kaszinónak ő is az egyik alapítója volt. Az evangélikus gyülekezet előbb kurátornak, majd főkurátornak választotta, és ebben a tisztségben az elemi iskola felügyelőjeként is dolgozott. A kántortanító rektor Schifferdecker Dániellel előbb annak fegyelmi ügyeit intézte, majd 1831-ben - fizetésemelést is ígérve - sikertelenül próbálta maradásra bírni. Petőfi 1829 májusától 1831 májusáig Rhúz Mihály családjánál lakott, mialatt Schifferdecker Dániel iskolájában tanult.

Sorszám: 73.
Név: Hunfalvy Pál
Születési hely: Nagyszalók
Születési dátum: 1810.03.12.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1891.11.30.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Cipszer származású kisnemesi családból származott. Filozófiai, jogtudományi és teológiai tanulmányokat végzett Miskolcon és Késmárkon. 1833-ban Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője lett, 1838-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1842-től a késmárki evangélikus főiskola jogtudománytanáraként, 1846-tól igazgatójaként ténykedett. 1840-től foglalkozott nyelvészettel. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején képviselőként a Habsburgokkal való megbékélést sürgető, a trónfosztást ellenző Békepárt tagja volt, illetve a debreceni parlament egyik jegyzőjeként ténykedett. Követte a menekülő képviselőházat Szegedre, majd Aradra. A szabadságharc bukása után egy ideig visszavonult és finnül kezdett tanulni. Haynau 1850. július 5-én a debreceni magyar országgyűlés más, a Habsburgok trónfosztásában részt vett tagjával együtt halálra ítélte, az ítéleteket azonban kegyelmi záradékkal látta el, és a képviselőket kegyelemben részesítette. Toldy Ferenc segítségével 1851-ben egészen a haláláig az Akadémia könyvtárosa lett. Elsősorban nyelvészeti és etnográfiai munkásságáról ismert. Magyar Nyelvészet címen folyóiratot indított, majd 1862 és 1874 között a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztésére is megbízást kapott. 1861-ben, illetve 1865 és 1867 között képviselőházi tag, majd a Főrendiház tagja. 1869-ben a Balti-tenger környékén tett tanulmányutat. Hunfalvy jelentős szerepet játszott az ugor-török nyelvészeti háborúban Vámbéry Ármin vitapartnereként. Finnugor nyelvhasonlító munkái mellett megkísérelte a Reguly Antal gyűjtötte vogul és osztják szövegek megfejtését. Életének utolsó szakaszában néprajzzal és történettudományokkal foglalkozott.

Sorszám: 74.
Név: Irányi Dániel
Egyéb ismert név: Halbschuh Dániel
Születési hely: Toporc
Születési dátum: 1822.02.24.
Az elhalálozás helye: Nyíregyháza
Elhalalozás ideje: 1892.11.02.
Életút: Apja Halbschuh Dániel evangélikus lelkész-tanító, anyja a nemesi származású nemesszéki Czapkay Zsófia Cecília volt. Tanulmányait Eperjesen, Késmárkon, Rozsnyón végezte. Az eperjesi evangélikus líceumban bölcsészetet és jogot hallgatott. 1840-ben Kerényi Frigyessel Lengyelországba utazott. Névváltoztatási kérelmét 1842. augusztus 17-én, Lőcsén hagyták jóvá, ekkor lett a vezetékneve hivatalosan is Halbschuhból Irányi. 1844-ben Pestre költözött, ahol köz- és váltóügyvédi vizsgát tett. A főváros legkeresettebb ügyvédjei közé tartozott. Megismerkedett Kossuthtal és a reformellenzék vezetőivel. Tagja volt a Pesti Körnek, majd az Ellenzéki Körnek. A márciusi ifjak társaságában tevékeny szerepet játszott a március 15-ei eseményekben, tagja lett a Közcsendi Választmánynak. A Batthyány-kormány megalakulása után az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán titkárként dolgozott. Előadóként részt vett a földhitelintézet alapszabályainak kidolgozására létrehozott bizottság munkájában. 1848 júliusától az első népképviseleti országgyűlésben Pest-Lipótváros országgyűlési képviselője lett, emellett a parlament jegyzőjeként ténykedett. Deák mellett az igazságügyi minisztériumban dolgozott. A szabadságharc idején belépett az országgyűlés önkénteseiből alakított egységbe, részt vett a pákozdi csatában, majd a csata után visszatért a fővárosba. Tevékenyen részt vett az országgyűlés munkájában, lelkesen támogatta Kossuth Lajos politikáját. Előbb Sáros vármegye kormánybiztosává, Pest felszabadítása után pedig a város teljhatalmú kormánybiztosává nevezték ki. Világoson, a fegyverletételt megelőző napon, augusztus 12-én heves szóváltásba keveredett Görgey Artúrral. Ezt követően Szatmár, majd Bereg vármegyébe menekült, ahol el tudta kerülni a letartóztatást, és 1850 januárjában barátjával, Molitor Gusztávval együtt sikerült Stájerországon át Svájcba, majd Párizsba menekülnie. Távollétében halálra ítélték. Párizsban újságírásból tartotta fenn magát, emellett rövid ideig tanított. Kapcsolatot tartott a magyar emigrációval, Kossuth bizalmi embereként különböző feladatokat vállalt. 1868-ban távollétében, Kossuth ajánlására Pécs országgyűlési képviselőjének választotta: ekkor hazatért, de a formális hűségesküt nem tette le. A kiegyezéstől élete végéig parlamenti képviselőként dolgozott, a 48-as, majd a Függetlenségi Párt elnöke volt.

Sorszám: 75.
Név: Irínyi József
Születési hely: Albis
Születési dátum: 1822.03.13.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1859.02.20.
Életút: Református nemesi családból származott, apja Irinyi János földbirtokos, mezőgazdasági szakember, anyja Jánossy (Joannovich) Róza volt. Öt testvére született, köztük János, aki feltalálta a mai értelemben vett gyufát. Tanulmányait Nagyváradon, 1838-tól Debrecenben végezte. Joggyakorlatát Pesten folytatta, ahol megismerkedett az Athenaeum folyóirat körével. 1842. április 14-én külföldre utazott és bejárta Németország egy részét, Londont és Párizst. Hazatérése után 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. 1844 és 1848 között a Pesti Hírlap munkatársaként dolgozott a külföldi rovat szerkesztőjeként. Kétszer is párbajozott. Tagja volt az Ellenzéki Körnek és a Fiatal Magyarországnak, ő fogalmazta meg A 12 pontot. A márciusi események idején a Közcsendi Bizottmány tagjává választották. Részt vett az országgyűlésen, 1848. október 8-án Párizsba küldték, mint követségi tanácsost. A függetlenségi nyilatkozat után hazatért. A szabadságharc veresége után Grazban elfogták és halálra ítélték, de Haynau kegyelmet adott neki. Visszavonult, irodalommal, fordítással és egyházüggyel foglalkozott. Elsőként fordította le a Tamás bátya kunyhóját, tanulmányt is írt hozzá. 1858-ban a Dunamelléki református egyházkerület tiszteletbeli főjegyzője lett.

Sorszám: 76.
Név: Jakubovics János
Egyéb ismert név: Kemény János
Születési hely: Miava
Születési dátum: 1823.06.02.
Az elhalálozás helye: Kiskőrös
Elhalalozás ideje: 1904.08.14.
Temetkezés helye: Kiskőrös, Evangélikus temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Felvidéki Nyitra vármegyei szlovák családból származott. Apja tanítóból lett cinkotai evangélikus lelkész, anyja Marecsek Mária. Petőfi iskolatársa volt Aszódon. 1835 karácsonyán ő is Pencre utazott iskolatársaival, köztük Petőfivel. Ekkor Csörfölyéknél vendégeskedett. Egy évig Szarvason volt diák, majd több aszódi társához hasonlóan, ő is Pozsonyban tanult tovább hét évig. 1840 januárjában találkozott a katonai transzporttal a városba érkező Petőfivel, majd a következő évben Pozsonyban futottak össze. A költő két verset is írt barátja helyett. Szarvason tanítóként dolgozott, itt vette fel - családjával együtt - hivatalosan is a Kemény nevet. A teológiát magánúton végezte el. 1852-1855 között helyettes evangélikus lelkész volt Csőváron, majd rendes lelkésznek nevezték ki. 1863-tól Kiskőrösön látott el lelkészi feladatokat. 1880-ban tette közzé emlékeit Petőfiről.

Sorszám: 77.
Név: Jakubovics Mihály
Egyéb ismert név: Kemény Mihály
Születési hely: Miava
Születési dátum: 1824.01.01.
Az elhalálozás helye: Brassó
Elhalalozás ideje: 1903.01.01.
Életút: Jakubovics János öccse volt, Aszódon kötött barátságot Petőfi Sándorral. Pozsonyban az evangélikus líceumban tanult, és 1840 januárjában találkozott az akkor baka Petőfivel. 1843 júliusában a költő néhány napra a Pesten tanuló és nevelősködő barátjánál szállt meg és az ő tanácsára vonult Gödöllőre fordítani. Az 1844 februárjában Pestre érkező Petőfi ismét Jakubovics Mihálynál lakott rövid ideig, aki tagja lesz a Pilvaxban gyülekező baráti körnek. 1844-1845-ben a jénai egyetem hallgatója volt. 1848-ban két hónapig Szarvason tanárként dolgozott. A szabadságharcban tüzérszázadosként vett részt. A szabadságharc veresége után, 1851-ben elítélték. A fogságból 1853-ban szabadult, de további két évre felfüggesztették az állásából. 1855. szeptember 27-től amnesztiát kapott, október 24-től Maglódon evangélikus lelkészi hivatást vállalt.

Sorszám: 78.
Név: Jámbor Pál
Egyéb ismert név: Durivage
Hiador
Születési hely: Paks
Születési dátum: 1821.01.16.
Az elhalálozás helye: Szabadka
Elhalalozás ideje: 1897.04.14.
Életút: Római katolikus iparoscsaládból származott. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán, Pécsen és Vácon a piaristáknál végezte. 1840-től a kalocsai érseki papnevelő intézet növendéke volt, ahol kispaptársai között "magyar iskolát" alapított. 1844-ben szentelték fel. Óbecsén káplánként, Jankovácon plébánosként szolgált. Cseszneky Imre gróf pártfogolta. Első verse a Regélőben jelent meg. Költeményeit Petőfi is leközölte a Pesti Divatlapban. 1845-től Petrichevich Horváth Lázár szerződtette, és a Honderűben próbálta kijátszani Petőfi ellen. A barátság-ismeretség ezzel együtt megmaradt. Együtt szerepelt Petőfivel a miskolci tűzkárosultakat segítő Szivárvány albumban. Jámbor hatásos versekkel szolgálta a szabadságharc ügyét, így jelentek meg a Kossuth, Hangok az emberiséghez, Balladák (1848) illetve Szabad dalok a hadseregnek (1849) című művei, majdnem mind Hiador álnév alatt. 1849-ben a közoktatásügyi minisztériumban dolgozott. 1849 március végén Petőfivel együtt utazott Szalontára, és az Arannyal töltött napokat élete legszebb élményei közé sorolta. A szabadságharc veresége után Párizsban élt, ahol francia lapokba dolgozott, és Durivage álnév alatt egy kötetnyi francia költeményt is kiadott, valamint Les artistes címmel egy regényt is írt. Emellett Jókai műveit fordította és segített Petőfi Sándor egyik francia fordítójának, Chassin-nek is. 1859-ben hazatért és Hegyesen segédlelkészi állást vállalt. 1861-ben, valamint 1867 és 1871 között a kulai kerület országgyűlési képviselőjeként ténykedett. Az 1863-ban megjelent kétkötetes magyar irodalomtörténetében helytálló pályaképet ad Petőfiről. 1871-ben kilépett az egyházi rendből. 1882-ben a szabadkai nyolcosztályos főgimnázium igazgatójaként vonult nyugdíjba.

Sorszám: 79.
Név: Jókai Mór
Egyéb ismert név: Jókay Móric
Születési hely: Komárom
Születési dátum: 1825.02.18.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1904.05.05.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Református kisnemesi értelmiségi családból származott, apja Jókay József birtokos és ügyvéd, anyja Pulay Mária volt. Az 1841-1842-es tanévet a pápai református kollégiumban végezte, kitűnő eredménnyel. íitt ismerkedett meg Petőfivel. A tanév leteltével Petőfi és Orlai Petrics Soma meglátogatták a Jókai családot Komáromban. A következő találkozó és a barátság elmélyülése 1843 januárjában Kecskeméten történt, ahol Jókai jogot hallgatott, Petőfi vándorszínészkedett. Jókai 1845-1846-ban jurátus volt Pesten, augusztus 29-én pedig ügyvédi oklevelet szerzett. Részt vett a Tízek Társasága mozgalmában, majd az Életképek vezető szerkesztője lett. Amikor a Petőfi házaspár visszatért a nászútról, Jókai hozzájuk költözött, hogy olcsóbb legyen a bérlet. Petőfi öccseként szerette Jókait. A márciusi események egyik főszereplője volt. Az Életképek március 19-i száma közli a névváltoztatást: „Jelentjük, miszerint lapunkból az Y. ki van küszöbölve”. 1848-ban kapcsolata megromlott Petőfivel, részben azért, mert Petőfi nem helyeselte barátja házasságát az ünnepelt, ám Jókainál idősebb színésznővel, Laborfalvi Rózával. Az Életképekben Petőfi felettese, engedélye nélkül, direkt tilalma ellenére közölte Petőfi Vörösmartyhoz című költeményét. Jókai írói életműve és közéleti pályája Petőfi halála után teljesedett ki. Számos regényt írt és az 1850-es években hatalmas népszerűségre tett szert. Ez volt a legtermékenyebb időszaka, és ő volt az első magyar író, aki honoráriumaiból nagypolgári színvonalon élhetett.

Sorszám: 80.
Név: Kalos István
Egyéb ismert név: borzovai Kalos István
Születési dátum: 1773.01.01.
Az elhalálozás helye: Erdőd
Elhalalozás ideje: 1858.01.01.
Életút: Katolikus köznemesi családból származott. 1810-ben a Károlyi-uradalomhoz tartozó Sándorfalván, majd Erdődön szolgált plébánosként, címzetes kanonokként. Jó kapcsolatot ápolt a Szendrey családdal, Júlia gyóntatója, lelki atyja volt. Megértően viszonyult Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házassági tervéhez, ő írta meg a latin nyelvű kérelmet a menyasszony nevében a szatmári püspökhöz, és 1847. szeptember 8-án „a jámbor életű, tisztelt és szeretett lelkész” adta össze a költőt és Júliát.

Sorszám: 81.
Név: Kappel Emília
Születési dátum: 1824.06.04.
Elhalalozás ideje: 1888.10.20.
Temetkezés helye: Tuzsér, családi sírbolt
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja, Kappel Frigyes (megh. 1855) a reformkor egyik leggazdagabb embere, bankár, nagyvállalkozó, anyja Herzogentrath Emilie volt. Az apa 1831-es végrendeletében - családi botrány után - általános örökösének lányát nevezte meg. Egyes visszaemlékezések szerint 1844 nyarán-őszén a Nemzeti Színház páholyában, kevéssé valószínűen hangversenyen látta meg Petőfi Emíliát. Pákh Albert és Sass István szerint ők hívták fel Petőfi figyelmét a gazdag kisasszonyra. Másnap az éppen önbizalomtól duzzadó Petőfi felment a bankárhoz, és megkérte a lány kezét. A bankár udvariasan elbeszélgetett a költővel, és azt kérte, hogy vezettesse be magát a társaságba, és mindig szívesen látja. Többet nem találkoztak. Emília 1845. szeptember 20-án kötött házasságot Lónyay Menyhérttel, a későbbi pénzügyminiszterrel, miniszterelnökkel (1871-1872), a Magyar Tudományos Akadémia negyedik elnökével.

Sorszám: 82.
Név: Kardhordó Ambrus
Születési hely: Sasvár
Születési dátum: 1804.01.08.
Az elhalálozás helye: Debrecen
Elhalalozás ideje: 1891.05.25.
Életút: Nyitra vármegyei, római katolikus nemesi család sarja volt. Elemi tanulmányai után 1821. október 10-én Privigyében lépett be a piarista rendbe. Itt és Kisszebenben nyelvtant tanított. 1825-ben Vácon filozófiát, majd 1827-ben Nyitrán, a következő évben pedig Szentgyörgyön teológiát tanult. 1828. október 11-én pappá szentelték. Az 1828/29-es tanévben a magyaróvári piarista gimnáziumban, majd két éven keresztül Temesvárott nyelvtant oktatott. Az 1832/33-as tanévtől az 1843/45-es tanévig Vácon történelmet és éremtant tanított. A pesti egyetemen doktorált bölcsészettudományból. 1845-től a debreceni piarista algimnázium igazgató-tanáraként és házfőnökként dolgozott. Képzettsége alapján 1845 és 1848 között színházi cenzor volt. Petőfi 1846. november 14-én durván összeszólalkozott vele. Utólag többféleképpen idézték fel a történetet, ám mindenki tisztelettel emlékezett Kardhordóra. 1876-ban vonult nyugdíjba. 1885. január 17-én adták át neki a Ferenc József-rend lovagi fokozatát. Teleki Sándor a Budapesti Hírlapban gratulált: „a mázsaszám adott” elismerések közt Kardhordó kitüntetése adja vissza a díjak hitelét.

Sorszám: 83.
Név: Kardos István
Születési dátum: 1822.12.03.
Az elhalálozás helye: Pócsmegyer
Elhalalozás ideje: 1894.07.23.
Életút: Apja gazdatiszt volt. Gyermekkorában egy betegség miatt jobbkeze kacska lett. Tanulmányait 1828-ban szülőfalujában kezdte. A következő évben apja új munkahelye miatt Ábrányban tanult, majd a további osztályokat Sárospatakon végezte. Apja halálát követően, 1842-ben ideiglenes tanító lett Gyöngyösön. Kecskeméten hagyta abba tanulmányait. 1844. április 28-tól 1846. május 7-ig Szalkszentmártonban a kisebbik iskola tanítójaként dolgozott. Ezt követően a közeli Szigetszentmiklóson kántortanítóvá nevezték ki. Petőfit Szalkszentmártonban egyik legtermékenyebb költői korszakában ismerte meg. Az esti értelmiségi beszélgetések, kártyázás, borozás mellett, feladatot is kapott Petőfitől. Ö másolta nyomdakészre a Versek 1844-1845 kötetét és a Zöld Marci című drámát. A fizetség a verseskötet nyomdalevonata volt. 1848. március 26-én, vasárnap, a vármegyei közgyűlésen találkoztak újra Pesten. A szabadságharc idején nemzetőrként, toborzóként ténykedett. A szabadságharc bukása után rövid ideig bujkált, majd visszatért Szigetszentmiklósra. Haláláig tanított. Petőfiről visszaemlékezésében így írt: „Barátságáról én, ki az vele társalkodók között csak másodrangú valók, annyit mondhatok, hogy egyenes és nyíltszívű volt”.

Sorszám: 84.
Név: Kazinczy Gábor
Születési hely: Berettő
Születési dátum: 1818.07.18.
Az elhalálozás helye: Bánfalva
Elhalalozás ideje: 1864.04.18.
Életút: Apja Kazinczy László, anyja Boronkay Róza volt. Tanulmányait Sárospatakon kezdte, majd elhúzódó betegsége miatt előbb Késmárkon, majd Eperjesen tanul. Itt határozta el, hogy író lesz, és döntésében Kazinczy Ferenc is támogatta. 1835-ben Sárospatakon fejezte be az iskoláit. Pozsonyban az országgyűlési ifjak egyike volt, barátságot kötött Wesselényivel. 1836-1838-ban Pesten tartózkodott, ahol bekerült az irodalmi életbe. Toldy Ferenc munkatársnak hívta az Athenaeumba. 1838. november 14-én feleségül vette Fáy Emmát. Visszatért Zemplén vármegyébe, közéleti-politikai szerepet vállalt, az ellenzék vezérszónokának számított. Petőfivel 1844-ben ismerkedett meg, ő is részt vett Vachotték karácsonyi vacsoráján. 1847. március 16-án a Nemzeti Kör estélyén közösen léptek fel. Ő indítványozta Petőfinek első felvidéki útját, és a búcsúesten is jelen volt. 1847. július 10-én találkoztak a sátoraljaújhelyi kaszinóban, majd másnap együtt látogattak Széphalomra. Petőfi a XII. úti levélben az együtt töltött két nap rögzítésén túl - elismerően szól szónok barátjáról, de odaböki: „És ha ír? stílusa éppen olyan botrányos, mint Kuthy Lajosé”. Petőfi aztán episztolával próbálta jóvá tenni meggondolatlanságát, már csak azért is, mert Kazinczy Gábor javaslatára választották Zemplén vármegye tiszteletbeli táblabírájává. A szabadságharc idején útjaik elváltak. Kazinczy ellenezte a trónfosztást és a Függetlenségi Nyilatkozatot és Görgeyt támogatta. A világosi fegyverletétel után őt is perbe fogták, haditörvényszék elé állították és elítélték, de a rabságot elkerülte, és több követtársával együtt ő is amnesztiát nyert. Egy ideig Pesten tartózkodott, utána Bánfalvára (Borsod megye) költözött, ahol főleg a tudománnyal és az irodalommal foglalkozott. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1860-ban pedig a Kisfaludy Társaság rendes taggá választotta. 1861-ben újra országgyűlési képviselőként ténykedett.

Sorszám: 85.
Név: Kemény Zsigmond
Születési hely: Alvinc
Születési dátum: 1814.06.12.
Az elhalálozás helye: Pusztakamarás
Elhalalozás ideje: 1875.12.22.
Életút: Ősi erdélyi nemesi családból származott, apja Kemény Sámuel (1758–1823) második házasságából, a román származású Csóka Rozáliától született. Apja első feleségétől, Győrfi Ágnes bárónőtől három testvére érte meg a felnőttkort: Anna, Károly, Sámuel. 1820-ban Zsigmondot betegeskedése miatt levegőváltozásra Zalatnára küldték, ahol 1823-ig nagybátyjánál, ikafalvi Barók Dániel bányatörvényszéki elnöknél lakott, és az ottani római katolikus elemi iskolába járt. Az apa halála után, 1823-ban hosszas pereskedés indult a mostohatestvérek és rokonok részéről az örökségért, során édesanyját karhatalommal lakoltatták ki Pusztakamarásról. Kemény Zsigmond a zalatnai évek után 11 évet töltött a nagyenyedi kollégiumban. Eleinte a család hagyományainak megfelelően nem a kollégiumban, hanem rokonainál a Kemény-kastélyban lakott, de miután megromlott velük a viszonya, 1826–27 körül annak ellenére átköltözött a bentlakásba, hogy ennek anyagi fedezetét édesanyja csak nehézségek árán tudta előteremteni. Egy fegyelmi ügyet követően 1834 kora tavaszán félbehagyta tanulmányait, és Kolozsvárra költözött. Jurátusként vett részt az 1834-1835-ös kolozsvári országgyűlésen. Kolozsváron 1835 elején barátságot kötött Wesselényi Miklóssal, Kovács Lajossal, Bölöni Farkas Sándorral és Szentiváni Mihállyal. Miután az országgyűlést 1835. február 6-án katonai erővel feloszlatták, és az ellenzéki vezetők ellen per indult, 1835 tavaszán Kapudra költözött édesanyjához, és itt 1837 elejéig vezette a gazdaságot. 1837-ben a marosvásárhelyi királyi táblánál kancellistaként végzett joggyakorlatot. 1839 és 1840 között a bécsi egyetemen beiratkozás nélkül orvostudományi előadásokat hallgatott. 1840 őszén tért vissza Kolozsvárra, ahol 1841–től az Erdélyi Híradó, az erdélyi alkotmányos ellenzék lapjának munkatársa lett. 1842. január 1-től ez Erdélyi Híradó szerkesztője lett Kovács Lajossal és meghonosította a vezércikk műfaját. 1846-ban Magyarországra utazott, és a politikai és irodalmi élet számos jelentős személyiségével találkozott, köztük Petőfivel, aki műveltségével jó benyomást tett rá. 1847-ben együtt szerepeltek az Unió zsebkönyvben. 1848-ban Csengery szerkesztőtársa volt a Pesti Hírlapnál. Petőfivel együtt a Pest megyei Közbátorsági Választmány tagja volt. A népképviseleti országgyűlésen képviselőként, 1849-ben belügyminisztériumi osztályvezetőként dolgozott. Közbenjárt Szemere Bertalannál A honvéd című Petőfi-vers megvételéért. A vereség után hadbíróság elé állították, de felmentették. Kemény Zsigmond életműve az 1850-es évektől teljesedett ki. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd tiszteletbeli, végül, 1867-ben igazgató tanácsi tagjává választották. 1866-tól a Kisfaludy Társaság elnöke volt.

Sorszám: 86.
Név: Kerényi Frigyes
Egyéb ismert név: Vidor Emil
Emil Friedrich Christmann
Születési dátum: 1822.01.01.
Az elhalálozás helye: New Buda
Elhalalozás ideje: 1852.03.22.
Temetkezés helye: New Buda, Iowa, USA
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Johannes Christmann gazdag vaskereskedő, evangélikus egyházi gondnok, anyja Terézia Spannagel volt. 1828-ban, szülei korai halála után bátyjával, Sámuellel előbb Krajzell András kollégiumi tanár, majd Lehotzky Jenő ügyvéd gondnoksága alá kerültek. Az eperjesi evangélikus kollégiumban végezte tanulmányait, itt tanult meg magyarul, és tagja az önképzőköri Magyar Társaságnak. Pesten jogot végzett. Az eperjesi írótársak mellett barátai közé tartozott Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Kazinczy Gábor és Pákh Albert. Már az Athenaeum első számaiban publikált, Vidor Emil álnéven közölt verseket a Regélőben, a Pesti Divatlapban és az Életképekben. 1842. szeptember 28-tól használhatta bátyjával együtt hivatalosan a Kerényi nevet. Vigasztaló episztolát írt Petőfinek Etelke halála kapcsán (Petőfinek). Tompa Mihály és Petőfi Sándor Eperjesen Kerényi házában találkoztak. E találkozás irodalmi eredménye 1845-ben az érdekes «költői verseny» lett. (Ehhez kötődik Erdei lak című verse.) Petőfi 1845. április 4-től május 1-jéig Kerényi vendége volt Eperjesen, a Christmann-házban. Ekkor született az Erdei lak költői versenye Tompával kiegészülve. 1846. április 23-án tizedikként kapcsolódott a Tízek Társaságához, majd Petőfi hívta a győri Hazánkhoz. Neki címezte leveleit (Úti levelek Kerényi Frigyeshez). Kerényi irodalmi ismereteit a német polgárok hazafias buzdítására és magyarosítására fordította: sokat fordított magyarból németre. Irodalmi munkásságát a szakma nem értékelte igazán, ezért hosszabb külföldi utazása után visszavonult birtokára. A szabadságharc idején előbb szülővárosában, majd Pesten nemzetőrként ténykedett. Mire hazatért, birtokát feldúlták. Maradék vagyonával emigrált. 1850 decemberében Londonból hajózott Amerikába. A hosszú és viharos utazás kikezdte egészségét. New Yorkban kórházban kezelték. 1851-ben útnak indult Iowa államba, hogy megkeresse New Budát, amit eperjesi ismerőse, Újházi László alapított. A nélkülözésekkel teli élet nagyon megviselte: súlyosan megbetegedett sárgalázban, végül 1852-ben öngyilkos lett. Tompa Mihály hozzá írta a Levél egy kibujdosott barátom után című költeményét.

Sorszám: 87.
Név: Kerkápoly Károly
Születési hely: Szentgál
Születési dátum: 1824.05.13.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1891.12.31.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Szülei Kerkapoly János (1794-1828) és nemes Bodor Zsuzsanna (1799-1872) voltak. Jogi tanulmányainak befejezése után a Zala megyei főügyésznél dolgozott. 1846-ban szerzett ügyvédi oklevelet, ekkor Zala vármegye tiszteletbeli alügyészévé nevezték ki. 1847. március 23-án a pápai református főiskolába a bölcselet rendes tanárának hívták meg. Mielőtt tanszékét elfoglalta, kiment a hallei és berlini egyetemre. Az 1848. évi forradalom kitörésekor hazajött és belépett a veszprémi nemzetőrök közé, a táborozásban azonban betegsége miatt nem vett rész. Az abszolutizmus alatt Pápán a tudománynak és tanszékének élt. A Magyar Tudományos Akadémia 1859. december 16-án levelező tagjává választotta meg. jelentős politikai szereplése az 1865/68. évi országgyűléssel kezdődött, amelyre az enyingi választókerület küldte képviselőnek. Ekkor az országgyűlés több fontos bizottságában részt vett, majd honvédelmi államtitkárrá nevezték ki. 1870. május 23-án elfogadta a pénzügyminiszteri kinevezést, amit 1873. december 19-ig töltött be. Miniszteri pályafutását a 153 millió forintos ún. uzsorakölcsön kibocsátása körül támadt botrány törte meg. Ezt követően 1878-ig volt országgyűlési képviselő a Zala vármegyei tapolcai kerületből, de jelentősebb politikai szereplésre már nem vállalkozott. Tanított a budapesti egyetemen, majd teljesen visszavonult, gazdálkodott, faiskolát, gyümölcsöst, szőlőt létesített. Tevékeny részvevője volt a kor gazdasági mozgalmainak.

Sorszám: 88.
Név: Kertbeny Károly
Egyéb ismert név: Karl-Maria Benkert
Születési hely: Bécs
Születési dátum: 1824.02.28.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1882.01.23.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Bajor származású nagyapja 1812-ben építette fel Pesten a Magyar Királyokhoz címzett fogadót, a társasági élet egyik központját. Apja Benkert Antal (megh. 1845) kereskedő, színész, vendéglős és író, anyja Gráf Charlotte (megh. 1866), festő és írónő volt. 1826-ban a család Pestre költözött. Tanulmányait a pesti piaristáknál kezdte, majd a magyar nyelv elsajátítása érdekében Egerben tanult, később újra a piaristáknál diákoskodott. Távoli rokona, Landerer Lajos biztatására könyvkereskedő tanonc volt Győrön. 1842-ben Heckenast Gusztáv alkalmazta, akinél találkozott a reformkor nagyjaival. Petőfivel 1845-ben ismerkedett meg. A költő nem igazán kedvelte a nála magasabb és - Petőfi szerint - női nevet hordó Kertbenyt. 1846 és 1851 között, kisebb megszakításokkal, külföldön tartózkodott mint bibliográfus és kultúraközvetítő. Neve szerepelt a bécsi titkosrendőrség ügynöki listáján. 1847-ben a család hivatalosan felvette a Kertbeny nevet. 1848 februárjában egy berlini irodalmi lapban kétrészes értekezést írt Petőfiről, ez a költő első igényes bemutatása egy külföldi folyóiratban. 1848-ban Hamburgban és Berlinben részt vett a forradalmi mozgalmakban. 1849-ben, a költő halála után szerkesztésében és részben fordításában megjelentette Petőfi legteljesebb német versgyűjteményét (Gedichte von Alexander Petőfy, Franfurt am Main), melyet Heinének ajánlott. Számos magyar író (Arany János, Garay János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór) műveit és magyar népdalokat fordított németre. Életcéljául tűzte ki, hogy Magyarországot megismerteti a külfölddel. Közel 200 hírlapnak és folyóiratnak volt hosszabb-rövidebb ideig a munkatársa, és ezekben igen nagyszámú magyar vonatkozású bibliográfiát készített, és számos cikket publikált. 40-50 ezer cédulát hagyott hátra.

Sorszám: 89.
Név: Keszi József
Egyéb ismert név: Vitéz Keszy József
Az elhalálozás helye: Miskolc
Elhalalozás ideje: 1869.09.02.
Életút: 1820-ban kezdte a színészi pályáját Győrön, 1831-1832-ben Marosvásárhelyen volt igazgató. Gosztonyi Júlia színésznőt vette feleségül. 1842-1843 fordulóján a házaspár tagja volt a Szabó József-Török Benjámin vezette társulatnak Székesfehérváron, majd a Szabó József-féle truppnak Kecskeméten. Keszi ekkor már rendezett és apaszerepeket játszott. Petőfi tisztelte Készít, akivel 1844 januárjában is találkozott Debrecenben és együtt játszottak A velencei kalmárban 1864. április 17-től Óbudán, ahol addig csak német társulat volt, magyar nyelvű színházat igazgatott.

Sorszám: 90.
Név: Kétszery József
Születési hely: Igal
Születési dátum: 1809.04.20.
Az elhalálozás helye: Szarvas
Elhalalozás ideje: 1889.09.16.
Életút: Apja Kétszery Ferenc, anyja Németh Judit volt. Gimnáziumi tanulmányait Kaposváron végezte, majd 1831-ben Pesten jogot hallgatott. 1832-ben Balog István társulatában színésznek állt. Kisebb örökséghez jutott, amit a színházra költött és színigazgató lesz. 57 éven keresztül színészként, 45 évig színigazgatóként ténykedett. Felesége Veláncsics Anna (1821-1883) színésznő volt, aki pályáját 1840-ben kezdte. Egy Petőfi által másolt kézirat bizonyítja, hogy 1841. augusztus-szeptember táján Sió álnéven Kétszery József társulatában másolt és játszott..

Sorszám: 91.
Név: Király Janka
Egyéb ismert név: Amica
Elhalalozás ideje: 1914.01.01.
Életút: Nevelőapja Könyves Tóth Mihály református lelkész (megh. 1895), anyja Medgyessy Eszter (megh. 1846).Már 16 éves korában folyékonyan olvasta Schillert, Goethét, Wielandot. Emődy Dániel ekkor ismertette meg Petőfi Sándorral, aki ezt követően gyakran megfordult a házuknál. Petőfi követelte Könyves Tóth Mihálytól, hogy adja őket össze Prielle Kornéliával, amit a lelkész megtagadott: ezért a költő később már hálás volt neki. Janka Erdélyi Róza barátnőjét kérte meg, hogy Petőfi írjon az emlékkönyvükbe. Az 1848-1849-es debreceni események idején nevét Radical Jankára akarta változtatni. Levegőváltoztatás és a gazdasszonyi teendőkben való jártasság megszerzésére dr. Kátai Gábor karcagi orvos- és író házába küldték, ahol angolul kezdett tanulni és fordításokat készített olvasmányaiból. Josephstadtba zárt nevelőapjával már angolul levelezett. 1853-ban házasságot kötött Sámi László református főiskolai tanárral, házassága idején franciául is megtanult. Első fordításáért egy aranyat kapott a Vasárnapi Újságtól, később az Ellenőr, Ellenzék és más lapok számára annyi angol és francia regényt fordított le, hogy táblabíró fiának nagy házat vehetett az így keresett pénzből. 1881-ben megözvegyült, ezt követően Kolozsváron élt, ahol irodalmi szalont tartott fenn. Amica néven publikált.

Sorszám: 92.
Név: Klapka György
Születési hely: Temesvár
Születési dátum: 1820.04.06.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1892.05.17.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Morva származású, német anyanyelvű, katolikus családból származott, apja Klapka József (megh. 1863) városbíró, polgármester, nyomdatulajdonos, anyja Kehrer Julianna (megh. 1824). Iskoláit Kecskeméten, a temesvári és szegedi piaristáknál végezte. 1838-tól a karánsebesi katonaiskola növendéke volt, öt évig a bécsi testőrségnél szolgált. 1847-ben főhadnagyként szerelt le. Saját állítása szerint a Radical Kör tagjaként ismerkedett meg Petőfivel 1848 tavaszán. A szabadságharcban előbb századosként, majd őrnagyként, később a bánsági hadtest vezérkari főnökeként vett részt. 1849 januárjától ezredessé, a felső-tiszai, majd I. hadtest parancsnokává, az isaszegi csata után tábornokká léptették elő. 1849 májusában elvállalta a Szemere-kormány helyettes hadügyminiszteri posztját. A hónap végétől komáromi vár és várőrség parancsnokaként szolgált. 1849 tavaszán súlyos konfliktusba került Petőfi Sándorral. A viszály oka az volt, hogy 1849 áprilisában Petőfi magyarra fordította Bemnek Vécsey tábornokot bíráló egyik levelét, és elküldte azt egy kolozsvári lapnak. Klapka György ezért 1849 májusában Debrecenben felelősségre vonta a költőt, amiért rossz hírét kelti az elöljárójának, amit függelemsértésnek tekintett. Petőfi azzal védekezett, hogy mindezt Bem parancsára tette, de lemondott rangjáról. A vita Budán folytatódott, ahol Klapka le is fogatta Petőfit, és az Óra-villa egy szobájába zárta, miközben Görgey a budai vár ostromát irányította. Görgeynek végül személyesen kellett közbe lépnie és elsimítania a viszályt. Klapka a komáromi várat csak a szabad elvonulás biztosítása után, több héttel a világosi fegyverletétel után adta fel. Az Oszmán Birodalomba emigrált, majd Itáliában és Svájcban élt. Az emigrációban hol együttműködött, hol rivalizált Kossuthtal. A krími háború idején Kossuth megkerülésével tárgyalt az emigráció részvételéről, de Ausztria semlegessége miatt a beavatkozásra nem került sor. 1859-től az emigráns magyar kormányként működni kívánó Magyar Nemzeti Igazgatóság tagja volt, részt vett az itáliai magyar légió megszervezésében, 1864-ben támogatta Garibaldi Ausztria elleni fegyveres akciójának előkészületeit. Ugyanebben az évben vette feleségül Ines Martha d'Arbouint, angol nagykereskedő lányát. Három gyermekük született. Az 1866-i osztrák–német háború idején Bismarck támogatásával felállította a Klapka Légiót, amely azonban már nem vett részt a hadműveletekben. A kiegyezés idején hazatért és a Deák-párt tagjaként Illava, majd Temesvár országgyűlési képviselője volt. 1868-ban a honvédegyletek elnökévé választották.

Sorszám: 93.
Név: Kollár, Ján
Egyéb ismert név: Kollár János
Születési hely: Mosóc
Születési dátum: 1789.07.29.
Az elhalálozás helye: Bécs
Elhalalozás ideje: 1852.01.24.
Életút: Apja Matej Kollár (Kollár Máté), anyja Katarina Frndová (Irenda Katalin) volt. Tanulmányait szülőfalujában kezdte, ahol Hruz Mária másodnagybátyja, Hruz György tanította. „Alig valamit tanultam tőle” - emlékezett vissza később Kollár, ugyanakkor Pesten anyagilag támogatta az idős és beteg Hruz Györgyöt, és 1833-ban saját költségén ő is temettette el. Körmöcbányán, Besztercebányán is járt iskolába. 1812-től a pozsonyi evangélikus líceumban teológiát tanult. Nyíregyházán mondta el első egyházi beszédét. 1817-től másfél éven keresztül a jénai egyetem teológia-filozófia szakára járt. 1817. október 8-án részt vett a Wartburgfesten, a német diákok könyvégetésig fajuló nacionalista találkozóján. Az esemény félelemmel töltötte el, és megerősítette benne a szláv lelkületet. 1819-ben Besztercebányán lelkésszé avatták. 1849-ig a Szén téri (Deák téri) evangélikus templom segédlelkészeként, majd káplánjaként szolgált. A szláv nyelvű irodalmak egységesítésén fáradozott, Olaszországban a szláv nyomokat kereste, cseh nyelvi alapokon az önálló szlovák nyelv megteremtésén dolgozott. Elismert költő, természettudós, régész volt. 1835-ben vette feleségül Schmidt Vilhelminát. 1836-ban a szentpétervári császári orosz akadémia, a szláv irodalom körül szerzett érdemei elismeréséül, arany érdemérmet küldött neki. Bár komolyabb támadás nem érte magyarellenessége miatt, a forradalom idején egy kisebb tüntetés szerveződött ellene. 1849-től a szláv archeológia professzoraként dolgozott Bécsben. Petőfit az 1833/34-es tanévben a pesti evangélikus gimnáziumban, a következő esztendőben a piaristáknál tanította evangélikus vallástanra, és ő is konfirmálta. Utólag egyikük sem említette a másikat. Halála után özvegye Weimarba vonult vissza.

Sorszám: 94.
Név: Kolmár József
Születési hely: Magyaród
Születési dátum: 1820.04.03.
Az elhalálozás helye: Pozsony
Elhalalozás ideje: 1917.06.21.
Temetkezés helye: Pozsony, Szent András temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Kolmár Mihály ispán, anyja Banay Sára volt. 1830-ban anyja halála után bátyjával a csurgói református gimnáziumban tanult hat éven keresztül. 1838 őszétől a pápai református főiskola hallgatójaként filozófiát és jogot tanult. Pápán a főiskolai képzőtársaság egyik alapítója volt, itt ismerkedett meg Petőfivel. 1842 áprilisában abbahagyta tanulmányait, és nevelőnek ment Baracskára. Petőfi búcsúverset írt hozzá Petrovics Sándor-Petőfi kettős aláírással. 1843-ban Pozsonyban kötöttek szorosabb barátságot, egy ideig együtt másolták az Országgyűlési Tudósításokat. Petőfi a Pesti Divatlapnál támogatta költői törekvéseit. 1845 áprilisától a leköszönő Petőfi helyett a Pesti Divatlap segédszerkesztője lett, és segített Petőfinek a Külföldi Regénytárba fordított műveit sajtó alá rendezni. 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Előbb Frankenburg Adolfnál az Életképek segédszerkesztője lett, majd 1846 végén Pozsonyba költözött és Szalé Antal ügyvédnek a Corpus juris magyarított kivonatánál korrektorként segített. 1847-től Batthyány Lajos mellett titkárként és korrektorként dolgozott. 1848 áprilisától a Kossuth Hírlapja belső munkatársa volt, mellette civil futár. Debrecenben a Közlöny korrektori feladatait vállalta. A vereség után bujdosott, október végén Pápán helyezkedett el helyettes jogtanárként. Elvégezte a teológiát és 1852-ben református lelkésszé avatták. 1853-ban áttért a katolikus hitre. 1861 októberétől a pozsonyi királyi katolikus főgimnázium rendes tanáraként dolgozott 1880 végéig, amikor visszavonult.

Sorszám: 95.
Név: Komlóssy Ferenc Dániel
Születési hely: Pest
Születési dátum: 1797.01.01.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1860.01.13.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert (1860-ban temették a gyászjelentés szerint, de csak 1862-től van nyilvántartásunk)
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Neves színházigazgató, drámaíró, műfordító, Kövérné Komlóssy Ida apja volt. 1811-ben már a pesti rondellában játszott gyermekszerepeket, bár neve először csak 1813-ban fordul elő a szereplők nevei között. Megszakítás nélkül a vidéki színészet aktív tagja volt. 1814-ben több alkalommal Székesfehérváron, 1815 és 1818 között Miskolcon játszott; 1818-tól Horváth József igazgató alatt a székesfehérvári társulattal különböző városokban szerepelt. 1823-ban felesége, Czégényi Erzsébet (1805–1855) színésznő is tagja volt a társulatnak. 1827-ben Komáromban Horváth József után Komlóssy vette át a társulat igazgatását. 1834 novemberében a kassai színházhoz ment igazgatónak, ekkortól leányai, Ida (később Kövér Lajos felesége és a pesti Nemzeti Színház tagja) és Paulina szintén a társaság tagjai voltak. 1838-ban elhagyta Kassát, szeptember 16-án a pesti Nemzeti Színház rendezője és gazdasági főfelügyelője lett. 1839-ben feleségével együtt elhagyta Pestet és új társaságot alakítva vándorolt az országban. 1844-ben Hegedűs Lajossal szövetkezett; az igazgatásuk alatt levő társulat játszott Győrben 1844. október 20-tól 1845. március 10-ig. Végül Komlóssy megunta a vándoréletet, és a Nemzeti Színházhoz fölvették könyvtárnoknak; később gondnokként is dolgozott. Hat eredeti színdarabot írt, de főként drámafordításai jelentősek, amelyből csaknem kétszázzal gyarapította a repertoárt. Főleg Kotzebue, Scribe, Hugo, Wolf, Moreto (Donna Dianna), Bauernfeld, Nestroy, Shakespeare (Lear), Schiller (Orleansi szűz), Gozzi és Körper drámáit ültette át magyar nyelvre.

Sorszám: 96.
Név: Korányi Frigyes
Egyéb ismert név: báró tolcsvai Korányi Frigyes
Kornfeld Frigyes
Születési hely: Nagykálló
Születési dátum: 1827.12.10.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1913.05.19.
Életút: Tehetős izraelita orvos családból származott, apja Kornfeld Sebald gyakorlóorvos, anyja Kandel (Nyíri) Anna volt, később még nyolc testvére született. A család 1837-ben az egri érsekségen kikeresztelkedett, családnevüket 1848-ban hivatalosan Korányira magyarosították. Frigyes gimnáziumi tanulmányait a szatmárnémeti piaristáknál végezte, 1844-től a pesti egyetemen orvosnak tanult. Aktívan részt vett a forradalmi eseményekben. Május 12-én, a Petőfi által meghirdetett múzeumkerti népgyűlésen beválasztották abba a küldöttségbe, mely a „véres macskazene” kivizsgálását sürgette. Még orvostanhallgatóként vett részt a szabadságharcban mint alorvos, majd helyettes főorvos. A szabadságharc után egy évig a bécsi sebészeti klinikán képezte magát, 1851-ben avatták orvos- és sebészdoktorrá. 1852-ben orvosi diplomát szerzett Bécsben, de szabadságharcban való részvétele miatt innen is, Pestről is száműzték Nagykállóra. Itt kezdett praktizálni, és 1861-től ő volt Szabolcs vármegye főorvosa. 1860-ban Bónis Malvint vette feleségül, akitől négy gyermekük érte meg felnőttkort. 1865-ben kinevezték a Rókus kórház idegbeteg osztályának vezetőjévé, 1864-ben a pesti egyetemen megszerezte idegkórtanból a magántanári képesítést. Ő szervezte meg az I. számú belklinikát, melynek 1908-ig, nyugdíjba vonulásáig igazgatója volt. Indítványára létesítették a gyakornoki intézményt. Több külföldi kézikönyv összeállításánál kérték fel szerzőnek. Önálló tudományos eredményei főleg a mellkasi betegségekkel kapcsolatosak. 1884-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, és ebben az évben, február 2-án érdemei elismeréseként Ferenc József nemesi címet adományozott a családnak. 1891-től örökös főrendiházi taggá választották, 1908-ban bárói címet kapott.

Sorszám: 97.
Név: Korén István
Születési hely: Domony
Születési dátum: 1805.12.21.
Az elhalálozás helye: Szarvas
Elhalalozás ideje: 1893.04.17.
Temetkezés helye: Szarvas, Ótemető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Szlovák származású család gyermeke volt, apja Korén Márton szűcsmesterséggel foglalkozott, anyja, Trnovszky Borbála nemesi származású volt. Az apa nagy hangsúlyt fektetett fia taníttatására. Korén István iskoláit szülőhelyén kezdte, majd Iklandon németül tanult. 1816 és 1825 között Selmecbányán folytatta gimnáziumi és főiskolai tanulmányait, ugyanitt Kosányi és Dankó zeneiskolájában zongorázni is tanult. Pozsonyban szerezte meg a középiskolai tanári címhez szükséges teológiai végzettséget, mellette Kiéin Henrik akadémiai tanártól, Liszt és Erkel oktatójától zongora-orgona leckéket vett. 1828-tól öt éven keresztül Osztrolukán, Osztroluczky Miklós földbirtokos fia, Géza mellett nevelő-tanítói állást vállalt, ezalatt nagy gondot fordított az önművelésre és nyelvtanulásra is. A szlovák mellett öt nyelvet sajátított el: a latint, görögöt, németet, franciát és a magyart. Szeretett volna külföldön tanulni, de a hatóságok nem engedélyezték. Így elfogadta az aszódi latin iskola felkérését, amelyet 1834-től 1856-ig vezetett és algimnáziummá fejlesztette. Petőfi 1835 szeptemberétől három tanévet töltött Aszódon. Korén 1836 novemberében vette feleségül Neumann Juliannát, Petőfi szállásadónőjének lányát. Hat gyermekük született. 1857-1883 között Szarvason tanári állást vállalt, és tudományos tevékenységet folytatott a florisztika terén. Ismerte egykori tanítványa fiát, Petőfi Zoltánt is. Nyugdíjasként a szlovák nyelvvel és irodalommal foglalkozott.

Sorszám: 98.
Név: Kossuth Lajos
Egyéb ismert név: Deregnyei
Születési hely: Monok
Születési dátum: 1802.09.19.
Az elhalálozás helye: Torino
Elhalalozás ideje: 1894.03.20.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Birtok nélküli, evangélikus köznemesi családból származott. Családjának első okleveles említése 1263-ból való. Apja Kossuth László, uradalmi ügyész; anyja Weber Karolina volt. Négy lánytestvére született. Tanulmányait a sárospataki református kollégium jogi fakultásán fejezte be. 1823-ban ügyvédi diplomát szerzett. 1824 és 1832 között ügyvédi gyakorlatot folytatott szülőföldjén, Zemplén vármegyében. Karrierje gyorsan ívelt fel, részben apja révén, aki több nemesi családnak volt ügyvédje, és így fiát is bevonta az ügyekbe. 1827-ben már táblabíró, később pedig már Sátoraljaújhely ügyésze lett. A megyei politikai életbe 1830-ban, a reformellenzék tagjaként kapcsolódott be. Az 1825-27-es és az 1832–36-os pozsonyi országgyűlésekre egyaránt a távollevő főrendek követeként került be. Az 1832-1836-os országgyűlésen kiadta a kéziratos Országgyűlési Tudósításokat, majd 1836-1837-ben a Törvényhatósági Tudósításokat. Ez utóbbi miatt egy felségárulási perben négy év börtönre ítélték. Fogsága idején sokat olvasott és írt, valamint angolul tanult. 1841 és 1844 között a Pesti Hírlap szerkesztője volt. 1841-ben vette feleségül a római katolikus Meszlényi Teréziát. 1847-ben - Batthyány erőteljes támogatásával - Pest megyei követté választották. Frankenburg szerint 1846 végén, az Életképek szerkesztőségében találkozott Petőfivel, akivel kapcsolatban kijelentette, hogy „amolyan színészféle” emberekkel nem dolgozik egy lapban. Petőfi sem kedvelte Kossuthot, aki 1849-ben szabadságolási-kinevezési ügyben kétszer találkozott vele. 1849. június 30-án népgyűlés szervezésére kérte fel a költőt és társait. Kossuth Lajos a reformkor egyik meghatározó politikusa volt: a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, 1848. szeptember 22-től a képviselőház Honvédelmi Bizottmányának tagja, október 8-tól az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, 1849. április 14-től pedig kormányzó-elnök volt. Augusztus 11-én Aradon átadta a hatalmat Görgeynek és emigrációba ment. Haláláig külföldön élt: hosszú száműzetése alatt igyekezett a magyar szabadság és emigráció érdekeit előmozdítani, kiterjedt kapcsolathálózatot működtetett különböző külföldi politikusokkal, művészekkel, a magyar emigráció más tagjaival, valamint az otthon maradókkal.

Sorszám: 99.
Név: Kovács Jánosné Erdélyi Lujza
Egyéb ismert név: Erdélyi Ludovika
Születési hely: Debrecen
Születési dátum: 1827.07.23.
Életút: Erdélyi József teológusprofesszor idősebb lánya volt. Arany János még diákként volt a házitanítója 1835-1836-ban. Férje, Kovács János (1816-1906) neves természettudós volt. Petőfi 1846 novemberében Debrecenben ismerkedett meg Erdélyi Lujzával.

Sorszám: 100.
Név: Kovács Pál
Egyéb ismert név: dr. Kovács Pál
Születési hely: Dég
Születési dátum: 1808.07.01.
Az elhalálozás helye: Győr
Elhalalozás ideje: 1886.08.13.
Temetkezés helye: Győr, Nádorvárosi temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Kováts Ferenc főmérnök, a Festetics-uradalom jószágigazgatója, író, anyja Eöry Julianna volt. Apja humán érdeklődése miatt a család irodalmárokkal is kapcsolatban állt: többek között Kazinczy is meglátogatta a dégi kúriát. A pápai református kollégiumban kezdte tanulmányait, majd egy évig Pozsonyban fejlesztette német nyelvi tudását. 1824-ben írta az Egy füst alatt két lakodalom című első vígjátékát, mely azonban nem került színpadra, és nyomtatásban sem adták ki. 1827 őszén a pesti egyetemre ment, ahol orvosnak tanult. Eközben megismerkedett az Aurora kör tagjaival, így többek között Karats Ferenccel, Takács Évával, Kisfaludy Károllyal, Vörösmarty Mihállyal. Elbeszéléseket publikált, drámákat írt. 1833-ban orvosi diplomát kapott, ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Németországi tanulmányútján mélyült el a homeopátiában. Győrben települt le, és egész életében megbecsült orvosa volt a városnak, emellett a helyi református egyház presbitereként, főgondnokaként is ténykedett. Nagy szerepet játszott Győr kulturális életének fellendítésében, olvasó-, ének és zene-, valamint színészetet pártóló egyesületeket hozott létre. Petőfi munkásságával 1842-ben, a pápai önképzőkör pályázatának bírálójaként találkozott. A következő évben Petőfi felkereste Győrben, útban Pozsony felé. 1846 decemberében már az induló Hazánk ügyében tárgyalt a Petőfi vezette pesti íróküldöttséggel. Petőfi - a Pesti Divatlap és az Életképek után - a Hazánkban publikálta a legtöbb versét. A szabadságharc veresége után Kovács Pál rövid időre börtönbe került, de betegei követelésére szabadon engedték. A Kisfaludy Társaság alapító és rendes tagja volt. Munkásságáért királyi tanácsos címet kapott. Welsz Emíliát vette feleségül, akivel hat gyermekük született.

Sorszám: 101.
Név: Kozma Sándor
Egyéb ismert név: Bukógáti
Születési hely: Kőröshegy
Születési dátum: 1825.09.02.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1897.08.05.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: .Apja, leveldi Kozma Ferenc Somogy vármegyei földbirtokos, kaposvári ügyvéd, anyja nemes Dienes Antónia volt. Középiskolai tanulmányait Sopronban, Pécsen és Pápán végezte, ahol Petőfi Sándor, Jókai Mór és Kerkapoly Károly iskolatársa volt. Pozsonyban jogot tanult. Az ügyvédi oklevelet 1847-ben kapta meg. 1848. március 13-án Pozsonyban ő hirdette ki a bécsi forradalom vívmányait. Az 1848-as országgyűlésen Szegedy, később a másik Somogy megyei követ, a radikális Madarász László oldalán volt országgyűlési segéd. A szabadságharcban tevékenyen részt vett, a délvidéki hadjáratban is harcolt . A szabadságharc bukása után besorozták az osztrák hadseregbe, onnan azonban csakhamar elbocsátották. Az ötvenes években internálták, rendőri felügyelet alatt Somogy vármegyében folytatott ügyvédi gyakorlatot. Az 1861-es országgyűlésen képviselőként jelentős szerepet vállalt, a Deák-párt híve volt. 1869 szeptemberétől az átszervezett Kúriára került és a legfőbb ítélőszéki osztály bírája lett. 1872-től, a királyi ügyészségi rendszer felállítása után budapesti királyi főügyész lett, megszervezte az új hivatalt és országos hatáskörrel vezette sz ügyészséget. Feladata volt a fegyintézetek felügyelete és ellenőrzése, ezért a „börtönök atyja”-ként is emlegetik. 1880-1893-ig a Tarnai János által szerkesztett Magyar Igazságügy című folyóirat főmunkatársa volt. Számos cikket jelentetett meg napilapokban, folyóiratokban, szépirodalmi lapokban Bukógáti álnéven. 1896-ban nyugalomba vonult. Ferenc József érdemei elismeréséül a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki. Síremlékére gyűjtést rendeztek, melynek során 10 766 forint 85 krajcár érkezett be, felét a síremlékre, a másik felét pedig az elhagyott gyermekek segélyezésére fordították.

Sorszám: 102.
Név: Könyves Tóth Mihály
Egyéb ismert név: Könyves Tooth Mihály
Születési hely: Debrecen
Születési dátum: 1809.11.30.
Az elhalálozás helye: Debrecen
Elhalalozás ideje: 1895.02.04.
Életút: Apja idősebb Könyves Tóth Mihály (megh. 1840) könyvkötő, árvainspektor, anyja Tyukodi Mária volt. Tanulmányait a debreceni kollégiumban végezte, majd egy évre Kassára ment német nyelvet tanítani. Féléves külföldi tanulmányútját követően, 1836 májusától Debrecenben szolgált segéd-, majd rendes lelkészként. 1836-ban vette feleségül Medgyessy Esztert (megh. 1846), akivel négy közös gyermekük született, és együtt nevelték Eszter előző házasságából született lányát, Király Jankát is. Petőfivel 1846 novemberében ismerkedett meg. November 18-án elutasította Petőfi Prielle Kornéliával való esketési kérelmét. A következő évben Petőfi már megköszönte a lelkésznek, hogy nem engedte meg a házasságot. A szabadságharc idején Kossuth elkötelezett híve volt. Kiváló szónok, állandó jelzői közé tartoztak a „Kossuth papja”, „aranyszájú pap” „debreceni Kapisztrán”. 1848 decemberében ő kérte a kormányt, hogy a honvédzászlóaljakhoz tábori lelkészeket nevezzenek ki, mert „seregeinkből szifilisz és részegség következtében több hal meg, mint az ütközetben”. 1849. augusztus 7-én lakásán elfogták. Előbb halálra, majd húszévi várfogságra ítélték. 1856. április 6-án amnesztiával szabadult, de eltiltották a lelkészi és tanári állásától. Egyházi számvevőként, a püspöki iroda vezetőjeként dolgozott. 1863-tól Karcagon szolgált lelkészként, és még ebben az évben heves-nagykunsági esperessé választották. 1871 júliusában visszament Debrecenbe lelkésznek. Többször volt konventi tag és rövid ideig egyházkerületi tanácsbíró. 1886-ban ülték meg 50 éves lelkészi jubileumát.

Sorszám: 103.
Név: Kővágóörsi Kuthy Lajos
Születési hely: Érmihályfalva
Születési dátum: 1813.01.09.
Az elhalálozás helye: Nagyvárad
Elhalalozás ideje: 1864.08.27.
Temetkezés helye: Nagyvárad
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Regény- és drámaíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság tagja volt. Klasszikus műveltségű apja kezdte tanítani, majd 1821-ben a debreceni főiskolára ment. 1827-ben a bölcseleti karon három évig filozófiai és történelemi tanulmányokat folytatott. 1830 őszén apja kívánsága szerint teológiát kezdett tanulni. 1833-ban, harmadéves teológusként szakított a lelkészi pályával, és egy barátjának sérelme miatt többedmagával elhagyta a kollégiumot. Nevelőnek ment az Olasz családhoz Nagyváradra, és jogi pályára készült. Új helyén alkalma volt megismerkedni a Bihar vármegyei értelmiséggel, akik jó modora miatt megszerették. 1834 őszén ment Pozsonyba, ahol csakhamar belemerült a pozsonyi ifjúság mozgalmaiba, emellett jövedelmező állást is nyert Kossuth Lajos hírlapirodájában. Amikor a rendek 1836. május 2-án feloszlottak, a Helytartótanács kiadta az elfogatási parancsot Lovassy László és társai ellen. Kuthy a büntetés elől hazament Asszonyvásárra a szüleihez, ám itt május 23-án elfogták és Budára vitték a József-kaszárnyába. Innen 1837. március 7-én a Hétszemélyes Tábla által megerősített ítélettel szabadult, de az ügyvédi vizsga letételétől eltiltották. Innentől főleg íróként tevékenykedett, 1843és 1845 között Batthyány Lajos magántitkára volt. 1855. március 5-én Erzsébet császárné első gyermekének, Zsófiának születése alkalmából Szózatot írt. Bár a verset feltehetően felszólításra és talán fenyegetésre készítette, ismerősei kiközösítették miatta, és ez megtörte az írói pályáját. 1862-től haláláig Nagyváradon megyei főbiztos a bűnfenyítő törvényszéknél. 1864-ben elszegényedve, sok adósságot hátrahagyva halt meg.

Sorszám: 104.
Név: Kubinyi Rudolf
Születési hely: Várgede
Születési dátum: 1816.09.02.
Az elhalálozás helye: Zahar
Elhalalozás ideje: 1896.09.29.
Temetkezés helye: Várgede, Szlovákia
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Ősi nagybirtokos, evangélikus nemesi családból származott, apja Kubinyi János, anyja Hellenbronth Teréz volt. Szülei korai halála után anyai nagyanyja nevelte, és gazdag örökséghez juttatta. Kubinyi 1848 előtt Gömör vármegye tiszteletbeli főjegyzőjeként dolgozott. Várgedei kastélyát Ybl Miklós tervei alapján építtette, felhajtólépcsőit Izsó Miklós faragta. A nagy társasági életet élő Kubinyit a reformkor számos írója, köztük Vörösmarty is felkereste. Petőfi első felvidéki útján, Rimaszombaton ismerkedett meg vele, és elfogadta meghívását. Tíz napot töltött a kastélyban, innen indul hosszabb-rövidebb kirándulásokra. Második országjáró útjára Kubinyitól kért kölcsön 200 pengőforintot, amit ki is egyenlített. Barátságukat jól illusztrálja, hogy Petőfi a nászútjáról csak Aranynak, Emődynek és Kubinyi Rudolfnak írt levelet. 1848-1849-ben Kubinyi a rimaszécsi kerület országgyűlési képviselőként ténykedett, és követte a kormányt Debrecenbe. 1867-ben Gömör vármegye főispánja volt, emellett országgyűlési képviselőnek is megválasztották. 1871 és 1875 között Heves vármegye főispánja volt. 1875-ben Tisza Kálmánnak kormányra jutásakor állásáról lemondott és a Gömör megyei birtokára vonult. Birtokainak javát 1879-ben elárverezték. Trajtler Zsuzsannát vette feleségül, akitől két lánya, Ella és Adrienné született.

Sorszám: 105.
Név: Kuppis Vilmos
Születési hely: Nagyoroszi
Születési dátum: 1818.03.06.
Az elhalálozás helye: Komárom
Elhalalozás ideje: 1864.11.15.
Temetkezés helye: Várgede, Szlovákia?
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Kuppis Lipót, gróf Keglevich János kasznárja volt. Szegeden filozófiát tanult, majd Nyitrán hat éven keresztül a kegyesrendieknél tanult. Rövid ideig piarista papnövendék volt, majd Esztergomban gyógyszerészgyakornokoskodott, később gazdatisztként dolgozott. A Petőfiéhez hasonló kényszerhelyzetben, 1839. október 21-én önként állt be katonának, ugyancsak a Gollner-ezredbe, a hat évre a 2. századba. 1840 tavaszán őt is útnak indították Graz, majd Zágráb felé. Ekkor kötöttek barátságot Petőfivel. Kuppis 1847. február 28-án káplárként szerelt le. 1847-ben Weisz báróhoz ment kasznárnak Bars megyébe. A szabadságharc kitörésekor honvédnak állt. Utána napidíjasként, írnokként dolgozott. A szabadságharc után Bars megyében, Aranyosmaróton szolgált, majd megyei iktató lett Komáromban. Czins Erzsébetet vette feleségül. Helyettes törvénykezési iktatóként hunyt el.

Sorszám: 106.
Név: Kurucz Zsuzsanna
Születési hely: Kiskőrös
Születési dátum: 1813.06.10.
Az elhalálozás helye: Kiskőrös
Elhalalozás ideje: 1897.03.20.
Temetkezés helye: Kiskőrös, Evangélikus temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Evangélikus családból származott, apja Kurucz Pál (megh. 1823), anyja Wrbovszky Anna (megh. 1826). Az elemi iskolát szülőhelyén végezte el. Apja halála után, anyjával került Petrovicsékhoz, majd anyja halála után is náluk szolgált mindenesként. A Petrovics család magával vitte Kiskunfélegyházára és Szalkszentmártonba is. Szülein kívül ő töltötte a legtöbb időt a gyerek Petőfivel. Az apa utasítására csak magyarul beszélhetett a kisfiúval. Tőle hallhatta Petőfi a kor „slágerét” a cserebogár-dalt, amelyet az 1810-es években Tolnai Vilmos szerezte, és Déryné révén vált ismertté 1815 táján. 1833-ban Kiskőrösön férjhez ment Hegedűs Istvánhoz. 1835-ben született a csupán néhány hetet élt Mária nevű lánya, 1840-ben Zsuzsanna. Férje halála után, 1842. május 4-én Kecskeméti Mihállyal kötött újabb házasságot. 1926-ban a kiskőrösi Petőfi-kör a helyi evangélikus temetőben síremléket állíttatott Petőfi „dajkájának”.

Sorszám: 107.
Név: Laborfalvi Róza
Egyéb ismert név: Benke Judit
Születési hely: Miskolc
Születési dátum: 1817.04.08.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1886.11.20.
Temetkezés helye: Kerepesi Temető, VII. tábla, I. sor, 107. sírszám
Életút: Apja laborfalvi Benke József székely származású teológus, színész, tanár, anyja Rácz Zsuzsanna színésznő volt. 1833-ban lépett fel először a budai Várszínházban Komlóssy Ferenc színtársulatában. Eleinte csak kisebb szerepeket kapott, majd amikor a társulat ünnepelt színésznője, Kántorné nem tartott velük Székesfehérvárra, ott már a nagy tragika szerepeket Rózára osztották, aki sikerrel formálta meg azokat. Lendvay Mártonnal való rövid szerelmi kapcsolatából született lánya, Benke Róza (1836-1861). 1837. augusztus 22-én a Nemzeti Színház megnyitása alkalmával ő játszotta Belizárból Antóniát, ami zajos sikert aratott. 1837-től visszavonulásáig a Pesti Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház tagjaként játszott. Legnagyobb sikereit Shakespeare drámai hősnőinek, Bánk bán Gertrúdjának, Zrínyi Annának megformálásával aratta. Petőfi színbírálataiban egyszer említette, szembeállítva a Lendvay házaspárt és az általa eszményként tisztelt Egressy párjaként fellépő Laborfalvi Rózát. Annál élesebben támadta magánemberként, amikor a legendás március 15-i estén Jókai beleszeretett. Petőfi mindent megtett a kapcsolat lerombolásáért, de hiába hozta fel Jókainak Laborfalvi Róza ellen a köztük lévő korkülönbséget, a színésznő törvénytelen gyermekét, és laza erkölcsű életét, barátja nem hallgatott rá. Petőfi még Jókai özvegy édesanyját is felkereste, aki a költő unszolására csakugyan feljött Pestre, hogy eltántorítsa fiát a tervezett házasságtól. Petőfi minden igyekezete ellenére Jókai 1848. augusztus 29-én feleségül vette Laborfalvi Rózát. A házasság Petőfi és Jókai elhidegüléséhez vezetett. A színésznő a szabadságharc után mindent megtett, hogy megóvja a férjét, Szigligeti Ede öccse révén kitöltetlen komáromi menlevelet szerzett Jókainak. (A köztudatban élő menlevéltörténet a legújabb kutatások szerint Jókai fantáziájának szüleménye.) 1859-ben visszavonult, és már csak jótékony célú előadásokon lépett fel. 1883-ban Miskolcon, fél évszázados színészi jubileumán Ferenc József koronás arany érdemkereszttel tüntette ki.

Sorszám: 108.
Név: Landerer Lajos
Születési hely: Pozsony
Születési dátum: 1800.05.01.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1854.02.01.
Életút: Német eredetű, neves nyomdászdinasztiából származott, apja Landerer Mihály János volt. Apja 1810. április 17-én bekövetkezett halála után ő örökölte a család pozsonyi és pesti nyomdáját. Bölcsészetet tanult, majd kadétiskolába járt. 1824-ben, miután nagykorú lett, átvette a két nyomda irányítását. Üzleti szempontból a pestit tartotta fontosabbnak, a pozsonyiban csak az országgyűlési kiadványokat nyomtatta. Tanulmányutakat tett, folyamatosan korszerűsítette és bővítette vállalkozását. 1838-ban, az árvízkor tanúsított magatartásáért Pest város díszpolgára lett. A befektetésekkel közel húszezer pengőforint adósságot halmozott fel, ezért Heckenast Gusztávval társult. A nyomdai és könyvterjesztői céget 1841. január 21-én jegyezték be, de csak 1846-ban kapott végleges engedélyt. Kiváló üzleti érzékkel és Metternich személyes engedélyével 1841 elején, Kossuth Lajos szerkesztésében beindították az első ellenzéki sajtóorgánumot, a Pesti Hírlapot. A Kossuth név vonzereje révén a hetente kétszer megjelenő lap előfizetőinek száma fokozatosan emelkedett, 1843 elején már 5200 főt számlált. A bevételből jutott Kossuthnak is, ő lett a legjobban fizetett magyar író-újságíró. A hatéves szerződést nem töltötték ki, aminek egyik oka az volt, hogy Kossuth nem akart a kiadók „igavonó barmának lenni”, Landerer viszont le akarta szállítani a honoráriumát. Elképzelhető azonban, hogy Landerer a kormányzat sugallatára szakított Kossuthtal. A kortársak spionnak vagy legalábbis kétkulcsosnak tartják Landerert, de a feltevést sem dokumentumok, sem a későbbi események nem támasztják alá. Kétségtelen, hogy előbb értesül a leendő 1848. március 15-i forradalomról, mint annak délelőtti vezére, Petőfi. Nevét, mint a Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatóját őrzi a nemzeti emlékezet. A szabadságharc idején Kossuth megbízta a pénznyomda megszervezésével, és ebben a bankjegynyomdában készítették a Kossuth-bankót. A vereség után bujkálni kényszerült, engedélyét megvonták. 40 000 forintnyi vagyonát a nyomdásztanoncokra hagyta. Halála után üzletét Heckenast folytatta. Ebből alakult 1873-ban a Franklin Társulat.

Sorszám: 109.
Név: Lauka Gusztáv
Születési hely: Vitka
Születési dátum: 1818.06.20.
Az elhalálozás helye: Nagybecskerek
Elhalalozás ideje: 1902.08.23.
Temetkezés helye: Nagybecskerek (Vajdaság)
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja, Lauka János uradalmi főmérnökként dolgozott az erdődi Károlyi grófoknál. Anyja Handly-Timvári Róza volt. Tanulmányait Kassán, Nagykárolyban és Szatmárban végezte. Pesten és Máramarosszigeten bölcseletet és jogot hallgatott, de főleg az irodalom vonzotta. 1839-ben a Vajda Péter által szerkesztett Almanach leközölte egy versét. 1840-ben Pestre ment, a következő évtől akadémiai írnokként dolgozott. 1843 júniusában ismerkedett meg Petőfivel. Körénekével díjat nyer a Kisfaludy Társaság pályázatán, mely versnek Petőfi elkészítette a paródiáját. Egy kisebb adósság miatt Petőfi legazemberezte barátját, de - Jókai szavaival - „Laukát az Isten jókedvében teremtette” és a barátság helyreállt. A Lauka testvérek fontos szerepet játszottak Petőfi házasságkötésében. Barátjánál szállt meg a sikertelen lánykérés idején, majd együtt utazgattak a környéken. A már férjezett Lauka Teréz intézte a vegyes házasságból fakadó feladatokat, az öcs, József tanúskodott az esküvőn, ahol Gusztáv is megjelent. 1848-ban Lauka Gusztáv a Márciusi Klub tagja, és az első magyar illusztrált humoros lap, a Charivari felelős szerkesztője volt. Az újság 1848. július 22-i számában Petőfiről is közölt karikatúrát. 1849-ben Debrecenben belügyminiszteri titkárként dolgozott. 1850-ben Szaniszlón telepedett le, 1851-ben feleségül vette Stockinger Antóniát (megh. 1893). 1854-ben Szatmáron, később Nagyváradon vállalt állást, majd 1860-ban újból Pestre költözött, ahol a Helytartótanács alkalmazottja, 1863-tól egy ideig a sajtóosztály vezetője volt, majd kisebb megszakítás után 1867-től sajtóelőadó. E tisztsége lehetővé tette, hogy az abszolutizmus idején támogassa az üldözött írókat. Emellett írói, újságíró tevékenységet is folytatott, rendkívül közkedvelt ember volt, humoros írásai, fordulatos meséi nagy népszerűséget biztosítottak a számára. 1882-ben Nagybecskereken lett Torontál vármegye levéltárnoka. Első felesége halála után, 1902 tavaszán feleségül vette ápolónőjét, Babiczky Katalint. A Petőfi Társaság alapító tagja, érdemeiért Ferenc József-renddel tüntették ki.

Sorszám: 110.
Név: Lehr András
Születési hely: Gyönk
Születési dátum: 1807.12.31.
Az elhalálozás helye: Sopron
Elhalalozás ideje: 1873.09.03.
Életút: Apja Lehr András, anyja Lágler Mária Erzsébet Rozália volt. Testvérei közül hárman érték meg a felnőttkort. Tanulmányait a soproni líceumban kezdte és külföldön fejezte be. 1831-ben nevezték ki Sárszentlőrincre segédtanárnak Haag Péter mellé, 1832-1833-ban már rendes tanárként dolgozott. Az evangélikus algimnáziumban másfél-két évig tanította Petőfit. Különösen a latin nyelv ismeretét és a szépírást szorgalmazta, és Petőfi mindkét tárgyban az elsők között volt. 1853-ig vezette a sárszentlőrinci iskolát, ezt követően haláláig a soproni evangélikus líceumban tanított. 1833-ban vette feleségül Schleining Máriát, gyermekeik közül Lehr Albert jelentős purista nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, a 30 éves korában elhunyt Lehr Zsigmond pedig költészettel foglalkozott, többek között Petrarca, Racine, Burns, Lamartine műveit fordította.

Sorszám: 111.
Név: Lendvay Márton
Születési hely: Nagybánya
Születési dátum: 1807.11.11.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1858.01.29.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Lendvay József mázsálótiszt, anyja Stang Júlia volt. Tanulmányait szülőhelyén kezdte, de rossz eredményei miatt nem fejezte be, hanem hat osztály elvégzése után vándorszínésznek állt. 1827-től rendszeresen fellépett vidéki társulatokban. 1830-ban Jeremiás Karolina színésznőtől házasságon kívüli fia született, akit saját nevére vett. Ifjabb Lendvay Márton később szintén a színészi pályára lépett, és a Nemzeti Színház művészeként szerzett ismertséget. Laborfalvi Rózától szintén született egy házasságon kívüli gyermeke, Benke Róza, akit Jókai Mór vett a nevére. Lendvay Márton 1832-ben vette feleségül Győrben Hivatal Anikó színésznőt, akivel a színpadon nagy sikerrel játszottak együtt. 1834 tavaszán Kolozsvárra szerződött, őszén mint tenorista operaénekes Budára jött, ahol 1836-ig játszott, majd 1836 és 1838 között ismét a kassai színház tagja volt. 1837 és 1854 között kisebb megszakításokkal előbb a Pesti Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház vezető színészeként, rendezőjeként ténykedett, előnyös külseje, tehetsége a magyar romantika színházának eszményi hősszerelmesévé, tragikus hősévé tette. Belépett a Nemzeti Körbe, és egyike volt annak a 19 főnek, akik kezességet vállaltak Petőfi Versek (1842-44) című kötetéért. A gesztus ellenére Petőfi a Lendvay és Egressy színházi vetélkedésében egyértelműen az utóbbi mellé állt. Az Úti jegyzetekben a bakizó Lendvayról ír, színbírálatában Lendvay kapcsán Egressyt hiányolta, de „különben átalán véve jól adja a szerepet”. Lendvay 1854. január 31-én lépett fel utoljára A lowoodi árvában mint Rochester lord: az előadás után összeesett, és innentől négy évvel később bekövetkezett haláláig betegeskedett.