Adatbázisok
Online

Sorszám: 112.
Név: Lengyel József
Születési hely: Marosvásárhely
Születési dátum: 1821.01.19.
Elhalalozás ideje: 1895.08.29.
Életút: Elemi és gimnáziumi tanulmányait szülőhelyén végezte, majd Kolozsváron az orvosi egyetemen medico-chirurgiai (sebészeti) karának hallgatója. 1842-ben sebészdoktori oklevelet szerzett. A kolozsvári katonai kórházban gyakornokoskodott, majd Székelykeresztúr megválasztott orvosa lett. A szabadságharc eseményeiben 1849 elején sorozóorvosként vett részt, kétezer székely újoncot vett fel. Bem táborában önkéntes sebészként ténykedett, szemtanúja volt Petőfi utolsó napjának. A szabadságharc veresége után Székelykeresztúron orvosként és újságíróként dolgozott. Visszaemlékezései a költő eltűnéséről/haláláról (Vasárnapi Újság, Történeti Lapok) a Petőfi-irodalom fontos dokumentumai.

Sorszám: 113.
Név: Lenkey János
Születési hely: Eger
Születési dátum: 1807.09.07.
Az elhalálozás helye: Arad
Elhalalozás ideje: 1850.02.09.
Temetkezés helye: Eger, Kisboldogasszony temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Gömöri származású köznemesi családból származott, apja Lenkey Károly (megh. 1836) a nemesi testőrség tagja, borkereskedő, anyja Keszlerffy Terézia (megh. 1845) volt. Bátyja Lenkey Károly (megh. 1874) honvéd ezredesként szolgált. Fivére példáját követve a korneuburgi utásziskolán tanult. 1832-ben főhadnaggyá, 1839-ben másodkapitánnyá, 1843-ban századossá léptették elő. A Sztaniszlóban történt lengyel forradalmi megmozdulás brutális leverése kapcsán összeütközésbe került parancsnokával, gróf Alfred von Paar ezredessel. Részben a nézeteltérés, részben a hozzájuk juttatott, a Nemzeti dalból vett mottóval ellátott röplap hatására 1848. május 28-án a Württemberg-huszárszázad Lenkey, Fiáth Pompejus főhadnagy és Harsányi Bálint őrmester vezetésével dezertált a galíciai Mariampol városából, és kalandos körülmények között, egynapi menet után 196-an Máramarosszigetre érkezett. (Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében feldolgozta a történetet.) Pesten a lakosság hősként fogadta őket, Bécs viszont retorziót követelt, hiszen a cs. kir. hadsereg történetének ez volt az első ilyen tömeges dezertálása. A magyar hadügyminisztérium először nyilatkozatban ítélte el Lenkey századának szökését és elrendelte az ügy kivizsgálását. Ekkor született Petőfi Sándor Lenkei százada című verse, melyben a költő kiállt Lenkey mellett és elítélte a magyar hadügyminiszter eljárását. Végül Mészáros Lázár hadügyminiszter úgy próbált megfelelni a hazai és a bécsi tábor elvárásainak is, hogy "büntetésül" a Délvidékre vezényelte Lenkey századát. A század végigharcolta a délvidéki háborút, jutalmul Lenkey Jánost októberben ezredessé léptették elő és kinevezték az alakuló első honvéd huszárezred, a 13. Hunyadi huszárezred parancsnokának. Decemberben a Bakonyi Sándor honvéd tábornok parancsnoksága alatt álló bácskai hadtest egyik dandárjának parancsnoka lett. 1849. március 15-től tábornokként és Komárom várparancsnokaként harcolt. Júliustól betegsége miatt szolgálaton kívül helyezték. Az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt, de romló pszichés állapota miatt felmentették. Elméje elborult, az aradi várban halt meg.

Sorszám: 114.
Név: Lisznyai Kálmán
Egyéb ismert név: Lisznyói Damó Kálmán
Születési hely: Herencsény
Születési dátum: 1823.10.13.
Az elhalálozás helye: Buda
Elhalalozás ideje: 1863.02.12.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Családja mindkét ágon a székelyföldi Háromszékről, Lisznyóról származott. Apja Lisznyai Damó Márk Nógrád vármegyei pörtárnok, anyja Damó Teréz volt. Édesanyját korán elvesztette. Tanulmányait Losoncon, Pozsonyban, Eperjesen végezte. Tagja volt a Magyar Társaság tagja volt és az önképző körben sokat fejlődött irodalmi tehetsége. Versei gyorsan népszerűek lettek, a divatlapok, évkönyvek, versgyűjtemények szívesen közölték munkáit. Már rendszeresen publikáló, népszerű költőként találkozott az 1843-as pozsonyi országgyűlésen Petőfivel, akit bemutatott leendő író és közéleti kortársainak. Ügyvédi oklevelet szerzett, rövid ideig Nógrádban hivatalokat vállalt. Pestre költözött; ekkor Lisznyai már Petőfi szűkebb baráti köréhez tartozott. A pesti fiatalság kedvence lett, gyakran szónokolt közgyűléseken, a Tízek Társaságának tagjai közé is belépett. 1847 elején Petőfivel és Frankenburg Adolffal Győrbe utaztak, hogy tárgyaljanak Kovács Pállal, a Hazánk szerkesztőjével. Tavaszi dalok című verseskötetét (1847) „Petőfi Sándor barátomnak” ajánlotta. 1848. május végén tagja volt annak a küldöttségnek, amelyik az unió ügyéről tárgyalt Kolozsváron. A szabadságharcban Görgey mellé rendelt hadtörténészként ténykedett. Petőfivel 1849. január 24-én Medgyesen, majd Berecz Károly emlékezése szerint 1849. június végén Pesten is találkozott. A vereség után közkatonaként sorozták be a császári hadseregbe, két év múlva szabadul. 1851. március 9-én érkezett haza Innsbruckból Pestre. Innentől kezdve főleg az irodalommal foglalkozott. Ekkor már beszélt latinul, németül, franciául és olaszul is. Időnként beutazta Vahot Imrével Magyarországot és nyilvános felolvasásokat, szavalatokat tartottak. A kritikai támadások ellenéré népszerűségét megőrizte, a Palóc dalok (1851) című kötete hatezer példányban kelt el. A dalidó, a sírva vigadás műfajának egyik megteremtője volt. Életvitele kikezdte egészségét, gyakran betegeskedett. 1854-ben vette feleségül dabasi Halász Idát. Két gyermekük született, Elemér és Tihamér. A fiúk orvosi, illetve mérnöki pályára léptek.

Sorszám: 115.
Név: Liszt Ferenc
Egyéb ismert név: Franz Liszt
Születési hely: Doborján
Születési dátum: 1811.10.22.
Az elhalálozás helye: Bayreuth
Elhalalozás ideje: 1886.07.31.
Életút: Apja, a nemesi származású Liszt Ádám az Esterházyak uradalmi hivatalnokaként dolgozott Doborján, anyja Lager Mária Anna, egy kremsi pékmester lánya volt. Szülei korán felismerték fiuk tehetségét: Liszt kilencéves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytatta tanulmányait. Az 1820-as évek elején már nyomtatásban megjelentek zeneszerzeményei és hangversenykörúton vett részt. Már gyerekként fellépett minden nagyobb európai városban. 1827-ben egy időre Párizsba költözött, ahol megismerkedett Chopinnel és Berliozzal. Az 1830-as évek végén újabb hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjait Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmével támogatta. A már világhírű zongoraművész 1840. február 18-án tartott koncertet a soproni Vigadóban. Liszt az est bevételét a helyi kisdedóvó intézet, a szegény mesterlegények és szolgálók kórháza, valamint a zeneegyesület javára ajánlotta fel. Másnap, február 19-én Lisztet Sopron város díszpolgárává avatták, és ellátogatott szülőfalujába is. Petőfi nem kapott engedélyt a laktanya elhagyására, de barátai segítségével elszökött a hangversenyre. Az ünneplés miatt később kezdődő és később záródó koncert miatt nem ért vissza időben szolgálati helyére, amiért másnap megbüntették. 1842-ban, a pápai önképzőkör örömünnepén elszavalta Vörösmarty Liszt Ferenchez című ódáját. Liszt a negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett, itt népszerűsítette és vezényelte kortársai műveit, valamint tanította a kontinens minden sarkából érkező pályakezdő muzsikusokat és komponistákat. A világhírű zongoraművész 1846 tavaszán és őszén is koncertezett Pesten. Jókai visszaemlékezése szerint Petőfi eltiltotta őt attól, hogy megismerkedjen Liszttel. A zeneszerző, aki fordításokból ismerte a költő verseit, több művében is megidézte Petőfi emlékét (Magyarok istene, Petőfi szellemének, Magyar történelmi arcképek). Liszt az 1860-as években főleg Rómában élt, 1870-től Weimar, Róma és Budapest között ingázott. A budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel segítette a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központját, és vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson. 1885. március 28-án Budapesten zongorázott utoljára a nyilvánosság előtt, az Angolkisasszonyoknál tartott koncerten. Három közös gyermeke született Marie d'Agoult francia írónőtől, akivel 1833 és 1844 között volt kapcsolata: Blandine (1835-1862), aki Émile Ollivier francia politikushoz, a későbbi miniszterelnökhöz ment férjhez, Cosima (1837–1930) előbb Hans von Bülow zongoraművésznek, majd Richard Wagnernek volt a felesége és Daniel (1839-1859).

Sorszám: 116.
Név: Malonyai Emma
Egyéb ismert név: Malonyay Emília
Születési dátum: 1823.01.01.
Az elhalálozás helye: Hrabóc
Elhalalozás ideje: 1876.05.04.
Életút: Malonyay Imre és Malonyay Apollónia lánya volt, 1823-ban született. Öccse, Albert négy évvel volt fiatalabb nála. Az alsó- és felsőhrabóci, köztiszteletben álló Malonyai család feltehetően az 1845. november 15-i Lipót-napi vásárra érkezett Pestre, ahol a Vadászkürt fogadóban szálltak meg. Itt ismerte meg Petőfi Sándor Lisznyai Kálmán közvetítésével Malonyai Emmát, Péterffy Károly (1808-1855) menyasszonyát. A négyórás látogatás során Emma kérésére mindkét költő írt az emlékkönyvébe. (A bejegyzések közül Lisznyayé nem maradt fenn.) Malonyay Emíliának Péterffy Károly 1846-ban házasodtak össze és három gyermekük született: Ilona, Miklós és Emília.

Sorszám: 117.
Név: Mednyánszky Berta
Egyéb ismert név: Mednyánszky Bernárdina Nepomukena Mária
Születési dátum: 1823.05.23.
Az elhalálozás helye: Pozsony
Elhalalozás ideje: 1902.02.22.
Temetkezés helye: Pozsony, Szent András temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Jómódú, katolikus nemesi családból származott, apja Mednyánszky János, anyja Hazucha Borbála volt. A család Gödöllőre költözött, ahol az apa a Grassalkovich uradalom jószágkormányzójaként dolgozott. Berta 1845. augusztus 10. körül találkozott Petőfi Sándorral a gödöllői református lelkész, Erdélyi Ferenc felesége révén. Berta már korábbról is ismerte a költő munkásságát. Csupán néhányszor találkoztak, de kölcsönös rokonszenvet - Petőfi részéről szerelmet is - éreztek egymás iránt. A költő írásban kérte meg a lány kezét az apától, aki válaszlevelében elutasította az eljegyzést, lányát pedig eltiltotta a költőtől. Berta a szabadságharc idején a Grassalkovich kastélyban berendezett ideiglenes kórházban ápolta a betegeket és sérülteket. 1852-ben édesanyja, 1855-ben édesapja is meghalt. Sándor Lajos földbirtokoshoz ment feleségül, akivel több gyermekük is született, de közülük kevesen érték meg a felnőttkort. Férje 1890. július 20-án, hosszú szenvedés után Pozsonyban halt meg. Ekkor már csak két gyermeke élt. Mednyánszky Berta 1901 januárjában a Szerelem gyöngyei című kötetet a benne lévő Petőfitől kapott préselt bokrétával a Petőfi Társaságnak adományozta.

Sorszám: 118.
Név: Megyeri Károly
Egyéb ismert név: Stand Károly
Születési hely: Tótmegyer
Születési dátum: 1798.01.08.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1842.12.12.
Életút: Apja Stand Károly, a Károlyi-uradalom gazdatisztje volt. Fia eleinte az apja példáját akarta követni és gazdasági írnokként dolgozott, amjd váratlanul pályát módosított, és vándorszínésznek állt. 1817-től járta a vidéket, majd 1837 és 1842 között a Pesti Magyar Színház, később a Nemzeti Színház tagja, és rendezője volt. 1839-ben, az úgynevezett "operaháború" miatt rövid időre vidékre ment. Bár pályafutása során mindvégig a tragikus hős megformálására vágyott, fizikai adottságai más szerepkört jelöltek ki számára. Kiválóan formálta meg az intrikust (Biberach Kassán a Bánk bán ősbemutatóján, Shylock A velencei kalmárban Pesten), de átütő sikert komikusként ért el, például a Kisfaludy-vígjátékokban. Emlékezetes alakítási közé tartozik a Cérna szabó (Nestroy: Lumpacius vagabundus), Zajtai (Gaál József: Peleskei nótárius), bolond (Shakespeare: Lear király), Polonius (Shakespeare: Hamlet). Ő volt Vörösmarty Mihály kedvenc férfi színésze. Kezdettől a Nemzeti Kör tagjai között találjuk, de közéleti szerepet nem vállalt. Kitűnő társasági embernek ismerték, aki soha nem fogyott ki az anekdotákból. Petőfivel nincs személyes kapcsolata, de a költő látta a színpadon. „A komikusok közt legjobban kedvelte Megyeri bámulatos alakító tehetségét” - írta visszaemlékezésében Vahot Imre.

Sorszám: 119.
Név: Mészáros Lázár
Születési hely: Baja
Születési dátum: 1796.02.20.
Elhalalozás ideje: 1858.11.16.
Temetkezés helye: Baja, Szent Rókus temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Nemesi származású, kisbirtokos katolikus családból származott, apja Mészáros János (megh. 1800) megyei hivatalnok, anyja Piukovits Katalin (megh.1802) volt. Iskoláit Baján, Szabadkán, Pesten, Pécsett végezte.. Jogi tanulmányait félbeszakította és 1812-ben katonai pályára lépett. Részt vett a Napóleon elleni harcban, bejárta Európát, huszáregységével több mint 18 évet töltött Itáliában. 1845-ben ezredessé nevezték ki. Rendkívül művelt volt, hét nyelven beszélt, 1844-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Az első felelős magyar kormány hadügyminisztereként elévülhetetlen szerepet játszott a hadsereg megszervezésében. 1848. október 1-től a Honvédelmi Bizottmány tagja, 1849. április 15-től altábornagy lett. Július 2. és július 24. között a honvédseregek fővezérévé, majd Dembinszky mellett vezérkari főnökké léptették elő. Ő volt a kormány egyetlen olyan minisztere, aki nem mondott le, tárcáját 1849. április 14-ig töltötte be. Petőfi gyanakvással figyelte Mészáros tevékenységét az általa előterjesztett újoncállítási törvény miatt. 1849 februárjában Mészáros magához kérette a költőt, és számon kérte tiszthez méltatlan öltözetét. 1849. július 1-jétől fővezérként, a hónap végétől a déli fősereg táborkari főnökeként vett részt a harcokban. A szabadságharc leverése után Törökországba, majd Angliába emigrált. Távollétében halálra ítélték. Londonból Amerikába hajózott, Iowában farmerkodásból próbált megélni, majd nevelőnek állt. 1858-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1858 októberében, rövid idővel halála előtt visszatért Angliába, ahol Teleki Sándor anyósa, Lady Langdale temette el.

Sorszám: 120.
Név: Mezey József
Egyéb ismert név: Mezei József
Születési hely: Kisléta
Születési dátum: 1823.05.21.
Az elhalálozás helye: Budafok
Elhalalozás ideje: 1882.09.08.
Életút: Elszegényedett római katolikus nemesi családból származott, apja, Mezey András uradalmi gazdatisztként, majd a Bereg vármegyei Miszticén kincstári sóhivatali tisztként dolgozott. Anyja Guzmann Paulina volt. Az elemi iskolát Máriapócson, a gimnázium első két évfolyamát a máramarosszigeti piaristáknál, a harmadik osztályt Szatmáron végezte. Apja halála után nevelőként helyezkedett el. 1846-ban Daróczy Bálint mérnök mellett gyakornokoskodott Szatmárban. Ősszel itt találkozott Riskó Ignác révén Petőfivel. Félminiatűr olajképet fest Petőfiről, bár műve technikailag nem tökéletes, ezt tartják a költő legemberibb arcképének. Mérnöki képesítést szerzett. A szabadságharc idején tüzérfőhadnagyként szolgált, az erdélyi hadjáratban Bem harctéri festője volt. Portrét készített többek között az altábornagyról, Damjanichról, Czetz ezredesről, Bayer Lajos hadsegédről és Müller tüzérparancsnokról. Többször találkozott Petőfivel. A szabadságharc után előbb Nagybányára vonult vissza, majd Pestre költözött és Marastoni Jakab műhelyében képezte magát. Elsősorban oltárképeket és portrékat festett, de fényképészeti munkát is végzett.1852-ben vette feleségül Aleksza Erzsébetet, egy kislányuk született. 1857-ben a Munkács melletti nagylucskai pravoszláv templom főképein dolgozott; télen megfázott és kettős látása lett. 1862 telén újra meghűlt, 1863 februárjában a nagybányai templom főoltárképén dolgozott. Ez volt az utolsó munkája. Minden orvosi segítség ellenére megvakult. Élete vége felé újra az irodalom felé fordult. Az egész országból támogatták, ennek is köszönhető, hogy az 1870-ben megjelenő, száz verset tartalmazó Mezei József költeményei három kiadást ért meg.

Sorszám: 121.
Név: Miklós Miklós
Egyéb ismert név: Sófalvi Miklós Miklós
Születési dátum: 1808.01.19.
Az elhalálozás helye: Torda
Elhalalozás ideje: 1869.03.28.
Életút: Református köznemesi családból származott, apja Miklós Péter lelkész, anyja Deme Borbála volt. Utána még három húga született. A helyi elemi iskola után, 1818 és 1829 között a kolozsvári református kollégiumban végezte közép- és főiskolai tanulmányait. A jogi és teológiai tanfolyam befejezése után lelkészi vizsgát tett. Két évig Bécsben tanult. Kolozsváron az erdélyi főkormányszéknél joggyakornokoskodott, 26 évesen már két vármegye, Kolozs és Közép-Szolnok táblabírájaként dolgozott. Előbb Kolozsváron, majd Ótordán segédlelkészként szolgált. 1836-ban rendes lelkésszé választották, és ebben a minőségében 34 éven keresztül szolgálta az ótordai egyházközséget. Petőfivel való megismerkedésük időpontját és körülményeit nem ismerjük. 1849. március 28. és március 30. között a költő Miklósék vendége volt. Július 19-én már családjával szállt meg a lelkészéknél. Innen indult utolsó útjára.

Sorszám: 122.
Név: Nádaskay Lajos
Születési dátum: 1816.10.30.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1860.09.15.
Temetkezés helye: Rákospalotai temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen, Nádaskay Béla miatt védett
Életút: Zemplén megyei nemes családból származott. Apja Nádaskay András jegyző korai halála után nagybátyja, Nádaskay Lajos nevelte. Tanulmányait a sárospataki református kollégiumban kezdte, Pesten orvosi egyetemet végzett. 1843-ban a Honderű segédszerkesztője, majd a következő évben szerkesztője lett. Először a Versek I. és A helység kalapácsa lesújtó kritikáját közölte. A Felhőkről elismerően szólt. 1847-ben újabb Petőfi-ellenes cikket írt, Kövessy Kálmán (Császár Ferenc álneve) költészetét Petőfi fölé helyezte. 1848. április 6-tól a radikális Reform szerkesztőjeként ténykedett. A szabadságharc veresége után elfogták és Petrichevich Horváth Lázár közbenjárására engedték szabadon. Ezt követően két félhivatalos kormánylap, a Magyar Hírlap, majd a Budapesti Hírlap segédszerkesztőjeként, majd szerkesztőjeként dolgozott. Fontos szerepet játszott a magyar nyelvű operairodalom népszerűsítésében, elsősorban Rossini és Verdi műveinek librettóit fordította.

Sorszám: 123.
Név: Nádosy Sándor
Születési hely: Munkács
Születési dátum: 1811.03.20.
Az elhalálozás helye: Bécs
Elhalalozás ideje: 1882.04.23.
Életút: Katolikus közrendi családból szrámazott, apja Nádossy (Trsztyánszky) Pál uradalmi igazgató, anyja Kolozsváry Klára volt. A bécsi tüzérakadémián tanult, előbb hadapród a császári és királyi Nádor-huszárezredben, majd főszázadossá léptették elő. 1848. április 6-tól a pest-budai lovas nemzetőrség őrnagyjaként szolgált. Szeptember 16-tól honvéd alezredessé, szeptember 23-tól az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökévé nevezték ki. Október 10-től ezredesként, december 4-től a Hadügyminisztérium katonai osztályának vezetőjeként vállalt szerepet a szabadságharcban. Bár az újságokban többen támadták, Kossuth Lajos és Mészáros Lázár támogatta őt. Petőfi hozzá fordult szabadságkérelme ügyében, amit Nádosy Kossuthtal való többszörös levélváltás után engedélyezett. 1849 január elején Bácskába vezényelték. Nem akart harcolni a császári sereg ellen, gróf Esterházy Sándor tábornokkal, 15 törzstiszttel és több tucat tiszttel együtt leköszönt, és Baján jelentkezett a császári csapatoknál. A császári és királyi Hadbíróság felmentette. Rövid időre kényszernyugdíjazták, majd 1852-től a bécsi tüzérségi központi lovarda igazgatójává nevezték ki. Német és magyar nyelvű szakcikkeket publikált a lótenyésztésről és -nemesítésről, de festészettel is szívesen foglalkozott. 1858-ban Ferenc József helyettes főlovászmestereként ténykedett. 1867-ben vezérőrnaggyá nevezték ki. Sok egyéb hadiérem mellett - a Lipót-rend lovagkeresztjét is megkapta. 1881-től a használhatták a nádasi előnevet.

Sorszám: 124.
Név: Nagy Ignác
Születési hely: Keszthely
Születési dátum: 1810.10.07.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1854.03.19.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Német érzelmű, németül beszélő családból származott, apja, Nagy Ignác uradalmi tiszttartóként dolgozott Festetics Györgynél. Anyja Kreid Terézia volt. Iskoláit apja változó munkahelye határozta meg, így megfordult Gyöngyösön, Újvidéken, Baján, Pécsen és Budán is. 1829-től a pesti egyetem logika szakján tanult. Német nyelvű irodalmi próbálkozásai helyett inkább magyar író lett. 1831 és 1848 között a királyi kamaránál hivatalnokoskodott, jól tudott magyarul, németül, latinul, olaszul, horvátul, franciául és angolul. 22 évesen feleségül vette szállásadója lányát, Halmy Karolinát. Hivatali teendői mellett az írással is sokat foglalkozott, egyre ismertebb publicistává, fordítóvá, regény- és drámaíróvá vált, és ezáltal nagyobb jövedelemre tett szert. Legjobb darabjában, a Tisztújításban Petőfi is játszott színészként; a Magyar titkok című bűnügyi rémregényéért pedig sorban álltak az olvasók. 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1842-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1840-ben a Jelenkorban új rovatot indított, amely híreket közölt a fővárosi újdonságokról. Ezt a rovatot később a Budapesti Híradóban, az Athenaeumban, a Pesti Divatlapban és az Életképekben folytatta. Szerkesztette a Külföldi Regénytárt, a Színműtárt, emellett a Nemzeti Színház drámabizottságának tagjaként is ténykedett. 1843 tavaszán felajánlotta Petőfinek, hogy dolgozzon a sorozatába. A két regényfordítást nagyvonalúan megfizette. Még ez év november végén Petőfi Debrecenből hozzá fordult kölcsönért, a kérést Bajzához továbbította. Petőfi költészetét nem kedvelte. 1845. október 9-én jelentette meg a Tigris költészet című pamfletját, melyben Csokonai és Berzsenyi beszélget, elítélve a jelen „tigris” és „dudás” költeményeit. 1848 tavaszán pénzügyi fogalmazó, 1849 elején azonban nem ment a minisztériummal Debrecenbe, hanem Pesten maradt és Windischgrätz alatt cikkeket írt a Pesti Hírlapba. A visszatérő honvédek elől Soroksáron bujkált és csak 1849. okt.-ében tért vissza Pestre, ahol érdemeiért lapengedélyt kapott. Ekkor indította meg a szabadságharc utáni első szépirodalmi lapot, a naponta megjelenő Hölgyfutárt, melyet 1849. november 15-től haláláig szerkesztette. Toldy Ferenc gyászbeszédben már arról szólt, hogy „kiavult irodalmunkból”.

Sorszám: 125.
Név: Nagy Károly
Születési hely: Szabadszállás
Születési dátum: 1817.07.02.
Az elhalálozás helye: Szabadszállás
Elhalalozás ideje: 1855.05.03.
Temetkezés helye: Szabadszállás, Református temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Nagy Sámuel, aki ötven éven keresztül a helyi református egyház lelkésze, majd főesperese volt, anyja a fülöpszállási Pap Julianna. 1841-ben vette feleségül Vargha Zsuzsannát, akitől Sámuel fia született. Nagy Károly ügyvéd és városi főjegyzőként dolgozott Kiskunlacházán, később kerületi tisztviselő volt. Az 1848-as országos képviselő-választás előtt a Szabadszálláson elrendelt tisztújítás elnökeként ténykedett. Petőfivel szemben ő győzött a választáson. Sajtóhadjárat indult ellene, sőt a párbaj lehetősége is felmerült. Nagy Károly a Nemzetgyűlésben az ellenzékhez tartozott, követte Kossuthot Debrecenbe, részt vett a trónfosztáson. A szabadságharc leverése után elfogták, börtönbe került. A kerülete nem hagyta cserben, kérelmezték a szabadon bocsátását. 1849 decemberében szabadult, és hazatért Szabadszállásra. Korai halálának oka „májgyulladás és sárgaság” volt, de rokonai szerint öngyilkosságot követett el.

Sorszám: 126.
Név: Nagy Márton
Születési hely: Muzsla
Születési dátum: 1804.10.06.
Az elhalálozás helye: Szentgyörgy (Pozsony)
Elhalalozás ideje: 1873.04.05.
Életút: Paraszti családból származott. A gimnáziumot Esztergomban, a bölcseletet Győrben és Egerben végezte. Nyitrán és Szentgyörgyön teológiát hallgatott. 1824-ben a belépett a piarista rendbe. 1827-től Kalocsán, majd Szegeden tanított. Az 1834-35-ös tanévben Pestre került, Petőfi tanítója volt. Inkább tudósként, mint nevelő tanárként ténykedett, 1840-ben az Akadémia levelező tagjává választották. 1836-tól a bécsi Theresianumban oktatott. 1841-től Pesten, Tatán, Szegeden tanított. 1859-ben a pesti piarista rendház főnöke volt, amikor a pesti V. kerületi állami gimnázium igazgatójává nevezték ki. Mivel azonban az új tanügyi szabályzat értelmében az igazgatói teendők végzése mellett még tanítania is kellett, rövid idő alatt lemondott. Mint házfőnök nem nagy hasznára volt a pesti háznak. Azokat a telkeket, melyeket a kollégium egy századon át meg tudott őrizni, majdnem mind elkótyavetyélte, amivel jelentékeny kárt okozott a háznak. Házfőnöksége alatt, melyet 1870-ig viselt, a gyár utcai telket potom áron (négyszögölét tíz forintjával), 1869-ben a kőbányai óhegyi szőlőt, présházat, pincéket 16 000 forintért eladta a Dréher-féle sörháznak. 1870-től 1873-ig Szentgyörgyön és Korponán visszavonultan élt.

Sorszám: 127.
Név: Nagy Zsuzsika
Egyéb ismert név: Nagy Zsuzsanna
Születési hely: Dunavecse
Születési dátum: 1828.01.09.
Az elhalálozás helye: Dunavecse
Elhalalozás ideje: 1865.03.08.
Temetkezés helye: Dunavecse, Református temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Nagy Pál, jómódú dunavecsei birtokos polgár, anyja Mészáros Julianna volt. Petőfi 1844 húsvétjától június közepéig tartózkodott Dunavecsén. Itt bérelt szobát Nagyéktól. Petőfi beleszeretett az akkor 16 éves Nagy Zsuzsannába. Feltehetően a lány sem volt egyértelműen elutasító, legalábbis megőrizte a költő két versét, valamint az ajándékba (?) kapott ezüstkést és -villát. A kapcsolat emlékét négy költemény őrzi. A lány 1848. február 5-én kötött házasságot Balla István káplántanítóval. A férj Petőfi baráti köréhez tartozott a költő dunavecsei ottlétekor.

Sorszám: 128.
Név: Némethy György
Születési hely: Divény
Születési dátum: 1826.04.24.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1901.12.08.
Temetkezés helye: ?
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Némethy György, a Zichy grófok családi levéltárosa, anyja Virág Krisztina volt. Petőfivel Székesfehérváron, 1842. november 5. és 1843. január 9. között játszott együtt és kötöttek barátságot. Több alkalommal laktak együtt. A barátságnak Petőfi féltékenysége vetett véget, mivel Némethyt, akit kitűnő hangja miatt a kórusban is felléptettek, ügyelői feladattal is megbízták. 1855 és 1866 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1859. július 25-én Pesten a Terézvárosban vette feleségül Eötvös Borcsa (1834-1909) színésznőt, esküvői tanúik Ráday Gedeon színházi intendáns és Tóth Kálmán író voltak. Színészi pályafutásának a csúcsa az 1860-as években volt, amikor feleségével a Nemzeti Színházban népszínművek főszerepeit játszották. Később vidéki színigazgatóként ténykedett. Maga is írt darabokat: A kántor és a molnár leánya (vígjáték, bemutatója: Pest, 1857), Vén darázs (színmű, bemutatója: Nemzeti Színház, Pest, 1859), A gályarab (színmű, 1864). 1881-től a Nemzeti Színház jegykiadó-pénztárnokaként dolgozott.

Sorszám: 129.
Név: Neumann Károly
Egyéb ismert név: Új Károly
Születési hely: Aszód
Születési dátum: 1820.11.18.
Az elhalálozás helye: Arad
Elhalalozás ideje: 1890.12.30.
Temetkezés helye: Arad (Románia)
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Neumann Frigyes, kékfestőmester, anyja, Baumvecs Julianna volt. Apját korán elvesztette, a család ezután diákok számára nyújtott szállást és ellátást. Tanulmányait szülőhelyén kezdte, egy osztállyal járt Petőfi fölött, egyúttal lakótársa is volt. 1837-ben Selmecre ment, egy év múlva Petőfi is követte. 1841-ben a katonaság után Petőfi Selmecre utazott a bizonyítványáért, ekkor találkozok Neumannal. 1841 őszétől Pozsonyban tanult, ekkor néhány napra, majd 1843-ban hosszabb időre fogadta be szállására az országgyűlésre érkező Petőfit. Neumann szóvá tette Petőfi cél nélküli kóválygását, és rövid időre elhidegültek. 1844-ben Pesten a Benyovszky családnál nevelőként dolgozott. Petőfi beszervezte a Pesti Divatlaphoz, ahova színbírálatokat írt. 1847-ben teológiai tanulmányokat folytatott külföldön. A következő évben Orosházán evangélikus segédlelkészként, majd Fazekasvarsándon lelkészként szolgált. 1850-ben feleségül vette Mikolay Vilmát, akivel egy gyermekük született, Jenő. 1875 után Aradra vonult vissza. 1880-ban közreadta Petőfi 23 ismeretlen ifjúkori versét.

Sorszám: 130.
Név: Nyáry Pál
Születési hely: Nyáregyháza
Születési dátum: 1805.02.27.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1871.04.21.
Életút: Református, középbirtokos családból származott, apja Nyáry Pál megyei hivatalnok, anyja Beretvás Erzsébet volt. Az elemi iskolát Nagykőrösön, a gimnáziumot Debrecenben végezte. Pesten jogot tanult, majd ügyvédi vizsgát tett. Előbb Pest-Pilis-Solt vármegye tisztviselőjeként, majd 1838-tól főjegyzőként dolgozott, 1845 és 1848 között pedig helyettes alispán lett. A Nemzeti Színház megalapításánál fáradozott, rövid ideig a Pesti Magyar Színház igazgatója volt (1839. január-április). Az operaháború és Schodelnével (1811-1854), a kiváló operaénekesnővel való viszonya miatt lemondott. 1848. március 15-e délutánján már jórészt ő irányította az eseményeket. Tagja a Közbátorsági Bizottmánynak, részt vett a tömeggyűléseken. Barátságot kötött Petőfivel. A Nép Barátja előkészítő választmányának elnöke volt. A Képviselőházban Petőfi mellé állt a követválasztási ügyben. Az országgyűlésen a ráckevei körzet képviselőjeként, a radikális ellenzék egyik vezetőjeként ténykedett. 1848. szeptember 22-től 1849. április 14-ig az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, október 8-tól helyettes elnöke volt. A Debrecenbe áthelyezett országgyűlésen nagy szerepet vitt a tanácskozásokban, Kossuth politikájától azonban mindinkább eltért és a kevésbé radikális Békepárt egyik vezértagja lett. Petőfi mindig fordulhatott hozzá zavaros katonai ügyeiben. A már elvált és fölvállalt élettársa, Schodelné 1849. június 27-én lépett fel utoljára a színpadon, utána a nyáregyházi birtokra költözött. Csak néhány hetet tölthettek együtt. A szabadságharc veresége után halálra ítélték, majd a büntetést hét év várbörtönre változtatták, melyet a csehországi Josephstadtban töltött le. 1856-ban, az általános amnesztiával szabadult, visszavonult vidékre és gazdálkodással foglalkozott. 1860-tól újra alispán lett, 1867-től országgyűlési képviselőként, az ellenzéki balközép tekintélyes tagjaként ténykedett. Mindenki számára váratlanul öngyilkos lesz, az őt búcsúztató Jókai szerint anyagi okokból.

Sorszám: 131.
Név: Obernyik Károly
Születési hely: Kömlőd
Születési dátum: 1814.10.22.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1855.08.17.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Obernyik József kömlödi református lelkipásztor, anyja Baka Erzsébet volt. Három testvére született. 1826-ban, az az apa halála után a család Hajdúnánásra költözött. Tanulmányait a debreceni református kollégiumban végezte kitűnő eredménnyel. 1837-től Csekén Kölcsey Ferenc unokaöccse, Kálmán mellett helyezkedett el nevelőként. Megismerte Kölcsey Ferenc látogatóit, használhatta a gazdag könyvtárat. Élete meghatározó részét a Kölcsey család körében töltötte, Ferenc 1838. augusztus 24-i halála nagyon lesújtotta. Kölcsey Ádámné a negyvenes évek elején Kálmán fiával Pestre költözött és Obernyik is velük tartott. Itt vette kezdetét irodalmi pályafutása, mellette jogot tanult. 1841-ben ügyvédi vizsgát tett. Sikeres drámaíró lett: a Főúr és pór az Akadémia százaranyos, a Nőtlen férj a Nemzeti Színház hatvanaranyos pályadíját nyerte el. 1844 őszétől Petőfi baráti köréhez tartozott. Tagja volt a Tízek Társaságának; az egyéves sztrájkot csak ő és Pákh tartotta be. 1846 őszén felkeresték Csekén Kölcsey Ferenc szülőházát és együtt voltak Nagykárolyban a főispánhelyettesi beiktatáson. Obernyik szemtanúja volt a Júlia-szerelem kezdetének. A szabadságharc alatt visszavonultan élt, a vereség után Csekén, majd Pesten lakott. Pesten a Nemzeti Színház drámabíráló választmányának jegyzőjeként vállalt állást. 1851-től a kecskeméti református kollégium klasszika-filológia tanáraként dolgozott.

Sorszám: 132.
Név: Orlai Petrics Soma
Egyéb ismert név: Petrics Soma
Orlay Petrich Soma
Születési hely: Mezőberény
Születési dátum: 1822.10.22.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1880.06.05.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Petrics Sámuel (1799-1856) városi esküdt, jómódú csizmadiamester, anyja Salkovics Karolin (1802-1856) volt. Hét testvére érte meg a felnőttkort. Petrics Soma tanulmányait Mezőberényben, a helybeli gimnáziumban kezdte, majd Szarvason és Sopronban folytatta. Petőfivel apai ágon másod-unokatestvérek voltak, de személyesen csak 1839 nyarán Ostífyasszonyfán ismerkedett meg a költővel. Barátságuk Petőfi utolsó napjáig tartott. Édesanyja kívánságának megfelelően Orlay Petrics Pápán jogi diplomát szerzett, de jobban érdekelte az irodalom és a festészet. Pesten Marastoni Jakab festőiskolájában képezte magát. Mint a vármegye tehetséges fiatalját, a Békés vármegyei báró Wenckheim család támogatta bécsi tanulmányaiban. 1846-tól Bécsben először az akadémiát, majd Ferdinand Georg Waldmüller osztrák festőművész látogatta. 1849 tavaszán és nyarán portrésorozatot festett a szabadságharc katonai vezetőiről. Orlai - a költő életében - 16 portrét és Petőfi tárgyú kompozíciót készített. A szabadságharc bukása után többfelé megfordult: előbb Münchenben majd Debrecenben és Bécsben egyaránt eltöltött hosszabb-rövidebb időt. Egy ideig Debrecenben jól megélt az arcképfestésből, majd ismét Bécsben telepedett le, de a pesti állandó műtárlat megalakulása után 1855-ben Pestre költözött.1853-ban vette fel hivatalosan művésznevét. 1854-ben házasságot kötött Névery Annával. 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja lett, olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, Than Mór. 1862-1863-ban Olaszországban dolgozott.

Sorszám: 133.
Név: Pákh Albert
Egyéb ismert név: Kaján Ábel
Pack Adalbert Fridrik
Születési hely: Rozsnyó
Születési dátum: 1823.03.11.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1867.02.10.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Német eredetű evangélikus családból származott, apja Pákh Mihály evangélikus lelkész, anyja Reményik Mária. Kilenc testvére érte meg a felnőttkort. Tanulmányait Rozsnyón, Miskolcon, Iglón, Lőcsén végezte. 1839 és 1842 között Sopronban bölcsészetet és teológiát hallgatott. Itt ismerkedett meg a közlegény, majd obsitos Petőfivel. 1842-től jogi tanulmányokat folytatott Debrecenben. Szatirikus tárcát írt a debreceni színházi életről (Egy este a debreceni színházban), remek paródiát a vándorszínész Petőfiről (Csont, a kóbor színész). Petőfi megharagudott rá, de néhány nap múlva kibékültek. Pákh „Frici” vállalt kezességet Petőfi debreceni tartozásaiért. 1844-1846 között Pesten jogot tanult, 1844 augusztus végétől 1846 február közepéig Karlowsky ügyvédi irodájában foglalkozott, majd 1846-ban letette az ügyvédi vizsgát. 1845 júliusától a Pesti Hírlap tárcaírójaként dolgozott Kaján Ábel néven. 1845. május 4-22. között Petőfi a Pákh családnál vendégeskedett Iglón. A Tízek Társaságának jegyzőjeként, az adminisztratív ügyek intézőjeként ténykedett. 1846 őszétől Petőfivel közösen béreltek lakást a Hatvani utcában, és olaszul tanultak. Pákh lapjában megvédte Petőfit. 1847-től betegséggel küzdött, 1848-1849-ben is külföldön gyógykezeltette magát. Petőfi halála után betegen is folytatta szerkesztői munkáját, de az írói pálya folytatásáról lemondott. Ő volt a Vasárnapi Újság alapító szerkesztője; a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1864), a Kisfaludy Társaság rendes tagja (1865). A pesti Nemzeti Casino könyvtárnokaként is dolgozott.

Sorszám: 134.
Név: Pákh Mihály
Egyéb ismert név: Pack Mihály
Születési hely: Dobsina
Születési dátum: 1795.10.18.
Az elhalálozás helye: Dobsina
Elhalalozás ideje: 1859.12.24.
Életút: Német eredetű, szegény sorsú, evangélikus polgári családból származott, apja Pákh Mihály, anyja Heutschky Zsuzsanna volt. Tanulmányait Rozsnyón, Pozsonyban, Debrecenben és Bécsben végezte. Teológiát és jogot is tanult. 1813-1814-ben 13 hónapig nevelő volt a Tornallyai családnál Tornallyán, 1817-1819-ben Dobsinán tanítóként dolgozott. 24 éves korában nyerte el első lelkészi feladatát a felső-ausztriai Kematten nevű faluban. 1821-ben vette Reményik Máriát feleségül, tíz gyermekük érte meg a felnőttkort. 1822-től tizenkét éven keresztül Rozsnyón látta el a lelkészi hivatalt, magyar, szlovák, német nyelven. 1834-től családjával Iglóra költözött; a tiszai egyházkerületben jegyzőként, alesperesként, majd főesperesként, végül 1848-1850 között szuperintendens volt. Petőfi első felvidéki útja során, 1845. május 4-22. között a Pákh család vendége volt Iglódon. Az Úti jegyzetekben - tőle szokatlan módon - elragadtatva írt a házigazda kivételes műveltségéről, gazdag könyvtáráról, a Pákh lányok és barátnőjük kedvességéről. Pákh Mihály hirdette ki az egyházkerületben a függetlenségi nyilatkozatot. A szabadságharc veresége után bujkált, 1852-ben elfogták és négyévi fogságra ítélték. 1854-ben szabadult, hivatalából felfüggesztették. 1856-ban Rimaszombaton, majd szülőhelyén szolgált lelkészként.

Sorszám: 135.
Név: Pálffy Albert
Egyéb ismert név: Pálfi Albert
Születési hely: Gyula
Születési dátum: 1820.04.20.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1897.12.22.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Pálfi Ferenc nagyváradi sótisztviselő, anyja Nyéki Julianna volt. Iskoláit Debrecenben, Nagybányán, Aradon végezte. 1837-ben a szatmári papnevelőintézetben tanult, de a felszentelés előtt kilépett. Ezt követően a nagyváradi jogakadémiára járt, 1842-ben Pesten jurátuskodott, majd rá egy évre ügyvédi vizsgát tett. Ez év nyarán ismerkedett meg Pesten Petőfivel. 1844 őszén már Petőfi szőkébb baráti köréhez tartozott a Pilvaxban. A költő regényével egy időben, hasonló szerkezetben és tematikával jelent meg Pálffy két regénye (Magyar millionaire, A fekete könyv), ám egyik sem keltett nagy érdeklődést. Tagja a Tízek Társaságának. Dömsödön Petőfivel tanulmányozta a francia forradalom történetét és az utópista gondolkodókat. 1847-től a Pesti Hírlapnál dolgozott, valamint Jókai segédszerkesztője volt az Életképeknél. 1848. május 12-én Petőfivel együtt tagja annak a delegációnak, amelyik kéréseivel felkereste Batthyány miniszterelnököt. 1848. március 19-től a Márczius Tizenötödike című radikális napilap felelős szerkesztőjeként dolgozott. Petőfi párbajsegédje volt a választási kudarcot követő polémiában. A szabadságharc veresége után négy évig nagybátyjánál, Szintyén rejtőzködött. 1853-ban tért vissza Pestre, letartóztatták, majd Budweisbe internálták. 1856-ban feleségül vette Neweklowsky Fannit. Hazatérve újság- és regényíró. Tagja volt a Kisfaludy és Petőfi Társaságnak, 1884-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Sorszám: 136.
Név: Pap Endre
Egyéb ismert név: Inántsi András
Pap András
Születési hely: Zsarolyán
Születési dátum: 1817.02.06.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1851.12.16.
Életút: Néhány holdon gazdálkodó, református nemesi családból származott, apja Inántsi Benjámin (megh. 1852). Az Inántsi és a Pap nevet azonos értékűen használták. Anyja Miski Krisztina (megh. 1854). Tanulmányait a szülőfalujában, majd a debreceni kollégiumban végezte. Két évig a sárospataki főiskolán jogot hallgatott, részt vett a Magyar Nyelvmívű Társaság munkájában, zsebkönyvében versekkel szerepelt (Partheon 1834, 1837). 1836 őszétől Kölcsey Ferenc joggyakornokaként dolgozott Csekén: a bizalmas leveleket személyesen közvetítette. Cseként barátságot kötött Wesselényi Miklóssal. Kétszer egymás után (1838, 1839) megnyerte a Kisfaludy Társaság balladapályázatát (Béla; Géza). 1840-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett. Visszatért Szatmárra, ahol sikeres ügyvéd, a megyei politikai élet résztvevője lett. Petőfi, aki az egész országban számon tartotta a költőket, 1846 szeptemberétől november elejéig Szatmáron Pap Endrénél lakott, és innen indult különféle útjaira. Ez megismétlődött 1847. július 13-tól az erdődi esküvőig. Petőfi versírásra ösztönözte Papot, de jelenléte bénítóan hatott barátjára. 1847 áprilisától a Pesti Hírlap vezércikkírója volt. Műfordítóként is jelentős tevékenységet végzett: Heine, Goethe, Uhland és Ciceró műveit ültette át magyarra. 1848-ban Budára költözött, országgyűlési képviselőként, a Batthyány-kormányban közoktatási tanácsosként vállalt feladatokat. A szabadságharc veresége után rövid időre visszatért Szatmárra. Később eladta pathóházi birtokát és Pestre költözött. Nagy hatású Kölcsey esszéje csak halála után jelent meg. Kováts Jozefinát (megh. 1899) vette feleségül, akitől két gyermeke született, Kálmán és Sándor.

Sorszám: 137.
Név: Pérchy Viktória
Egyéb ismert név: Mikepércsi Pérchy Viktória
Születési dátum: 1815.01.01.
Az elhalálozás helye: Debrecen
Elhalalozás ideje: 1883.05.09.
Életút: Régi nemesi családból származott. Apja, Pérchy János Földesen lakó ügyvéd, Szabolcs vármegye táblabírája volt. Férje héczei Szabó Antal. A fiatal házaspár 1841. november 1-jétől bérelte a Debrecen város tulajdonában levő mátrai csárda- és vendégfogadót (a későbbi hortobágyi Nagycsárdát), a hozzá tartozó szántó- és kaszálóföldekkel, legeltetési joggal. Petőfi Debrecenből gyalogolt Hortobágyra, és 1842. október 15-20. között töltött egy napot és egy éjszakát ott. A bérlők személyesen „sürgölődtek-forgolódtak” a vendégek között.

Sorszám: 138.
Név: Perczel Mór
Születési hely: Bonyhád
Születési dátum: 1811.11.11.
Az elhalálozás helye: Bonyhád
Elhalalozás ideje: 1899.05.23.
Életút: Katolikus nemesi családból származott, apja Perczel Sándor földbirtokos (megh. 1861), anyja Kajdácsy (Kajdachy) Erzsébet (megh. 1836) volt. Szülei és Vörösmarty Mihály irányították gyermekkori tanulmányait. A pesti piaristáknál tanult, ahol elsajátította a latin, német és francia nyelvet. 1827-1830 között hadapródiskolába járt, majd a császári hadseregben kadétként szolgált. 1830-ban a lengyelekhez való átszökés érdekében a császári katonák közt mozgalmat indított, emiatt bebörtönözték, csak Pest és Tolna vármegyék közös fellépése tudta kiszabadítani. A császáriak végül, figyelembe véve nemesi származását és kiskorúságát, a történtek miatt csupán elbocsátották a hadsereg kötelékéből. Ezt követően Tolna vármegye közéletében vállalt szerepet: megyei aljegyzőként, majd simontornyai szolgabíróként ténykedett. 1843-1844-ben országgyűlési követnek választották, az Ellenzéki Párt balszárnyán politizált. 1844-ben házasságot köt a református Sárközy Júliával (megh. 1877), akivel tizenegy gyermeket neveltek fel. 1848-ban Petőfivel együtt a pesti Közbátorsági Bizottmány radikális tagja lett, és mindketten részt vettek az Egyenlőségi Társulat munkájában is. 1848-ban Buda város képviselőjévé választották, április 30. és július 20-a között belügyminiszterként, tanácsosként, majd osztályfőnökként ténykedett. 1848. szeptember 1-jén megalakította a Zrínyi-szabadcsapatot, amelynek döntő szerepe volt az ozorai győzelem kivívásában. Szeptember 16-án honvéd ezredessé, november 1-jén tábornokká léptették elő. December 30-án Mórnál csatát vesztett. 1849-ben a Tisza menti csapatok parancsnokaként hadmozdulataival akadályozta a császáriak hadműveleteit. Márciusban a bácskai IV. hadtest parancsnokaként ténykedett. Csak Bemmel ápolt jó viszonyt, és miután összeveszett Kossuthtal és a tábornoki karral, júliusban leváltották. A vereség után Törökországba emigrált, később családjával Angliában, Jersey szigetén, majd Belgiumban élt. Az emigrációban is gyakran került konfliktusba Kossuthtal. 1867-ben tért haza, ekkor Zalaegerszeg országgyűlési képviselőjévé választották. Deák táborába tartozott és azon dolgozott, hogy az erősen 48-as ellenzéki szellemű honvédegyleteket tekintélyével átvezesse a kiegyezés táborába. Később egy ideig mint képviselő a balközéphez tartozott, majd visszavonult a politikától.

Sorszám: 139.
Név: Peregriny Elek
Születési hely: Gálszécs
Születési dátum: 1812.02.12.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1885.04.03.
Életút: Apja Peregriny György lengyel származású nemes és orvos, anyja Buranovszky Anna volt. Elemi iskoláit Gálszécsen, a gimnáziumot Máramarosszigeten végezte el. 1827-ben belépett a piarista rendbe és Kecskeméten tanult. Két év múlva kilépett, ezt követően Pozsonyban és Pesten járt egyetemre. A következő éveket családi nevelőként és külföldi utazásokkal töltötte. 1840-ben bölcsészet-doktori oklevelet kapott, 1843-ban vette feleségül Lenkey Emmát, akivel három gyermekük született. 1844 és 1848 között a Helytartótanács munkatársaként, a könyvvizsgáló bizottság tagjaként dolgozott. Cenzorként ő engedélyezte A helység kalapácsa kiadását. Petőfi összetűzésbe keveredett vele A gyüldei ifjak és a Levél Várady Antalhoz című versek miatt. A forradalom és szabadságharc idején hivatalából fölmentették, javadalmát megvonták. Az írók tiltakoztak a büntetés ellen, Kossuth közoktatási miniszteri biztosnak nevezte ki. A szabadságharc veresége után előbb gazdálkodott, majd Pesten magas fokú gyakorlati és elméleti pedagógiai munkát végzett. 1857-ben Pesten fiúnevelő intézetet nyitott, melyet 1861-ben Budára költöztetett. 1866-ban egyetemi magántanári állást vállalt, emellett tagja volt a pesti egyetem bölcseleti karának és a pesti állami tanitónőképző igazgatóságának, valamint több évig viselte a kisdedóvó egyesület tanügyi szakosztályának elnökségét. 1841-től (más források szerint 1844-től) a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Sorszám: 140.
Név: Petőfi István
Születési dátum: 1825.08.18.
Elhalalozás ideje: 1880.05.01.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Petrovics István mészárosmester és Hrúz Mária fia, Petőfi Sándor öccse volt. Szabadszálláson született, a helyi református anyakönyv szerint 1825. augusztus 31-én keresztelték meg. Gyermekkorát Szabadszálláson és Kiskunfélegyházán töltötte. Később Pesten és Aszódon is együtt járt iskolába Sándor bátyjával. Három gimnáziumi osztály végeztével félbeszakította tanulmányait, hogy apjának segíthessen mészáros üzletében, később pedig Kunszentmiklóson és Várpalotán dolgozott mészárosként. Bátyja hatására verset írt, franciául és németül tanult. A forradalom évei alatt jelentek meg első versei. 1848 júniusában a Veszprémben alakuló 6. honvédzászlóalj önkéntese lett. Bátyjával anyjuk temetésén, 1849 májusában találkozott utoljára. 1849 júliusában már századosi rangban harcolt. Jelen volt a világosi fegyverletételnél. Büntetésből besorozták közlegénynek a császári seregbe, és 1850-ben Schleswig-Holsteinba küldték; de egy év múlva szabadságolták, ekkor Péterváradra ment mesterségét folytatni. 1853-ban politikai szervezkedés vádjával három évi sáncmunkára ítélték, büntetését Theresienstadtban tölti le. Bátyja apósának, Szendrey Ignácnak közbenjárására 1857-ben érdi és vértesi Gaylhoffer János dánosi birtokára került nevelőnek, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Gaylhoffer Antóniával. 1858-tól ő lett a gyámja Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fiának, Petőfi Zoltánnak. 1858 őszétől idősebb Geist Gáspár (1817-1872) hívására a 3400 holdas csákói birtok ispánja lesz, 1864-től az egész birtok jószágigazgatója. A birtokot mintagazdasággá fejlesztette. Részt vett a Békés vármegyei Gazdaegylet, majd 1867-től a Békés megyei Honvédegylet munkájában.

Sorszám: 141.
Név: Petőfi Zoltán
Születési hely: Debrecen
Születési dátum: 1848.12.15.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1870.11.15.
Életút: Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egyetlen gyermeke volt. Keresztszülőségét - bár nem lehettek ott a szertartáson - Arany János és felesége vállalták. Apja megírta a születés és az első hónapok történetét (Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig), a rövid biográfia igazságérvényét némileg tompítja, hogy a költő szerint fia kéthetes korában már felült. Több mint egyéves koráig Zoltán élete folyamatos utazás volt; ez idő alatt többen is gondozták, dajkálták. Anyja Horvát Árpáddal kötött házassága után magához vette. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia posztumusz nagydíját és a vele járó 1000 forintot Petőfi Összes versei kapta. A pénzt az árvaszék kezelésébe adják. A törvényszék ez év november 30-án Petőfi Istvánt nevezte ki Zoltán gyámgondnokává. Tízéves korától a pesti piaristákhoz járt hat esztendőn keresztül. Magántanulóként sikeres, rendes diákként azonban gyenge eredményeket ért el; az 1863/64-es tanévben görögből megbuktatták. Szarvason megismételte a hatodik osztályt, majd otthagyta iskolát. Nagykőrösön és Szegeden is megbukott, illetve eltanácsolták, végül nem szerzett érettségit. Közben vissza-visszatért Mágocsra, nagybátyjához és gyámjához. 1867 és 1869 között vándorszínészkedett. A vélhetően öröklött tüdőgyengesége, az ismertséggel és a színészettel összefüggő életmód gyorsan kikezdte az egészségét. 1869-ben nagybátyja felmondta a gyámságot, és az árvaszéktől kijelölt gyám, Toldy József Rozsnyóra és a Bécs melletti Meránba küldte gyógykezelésre. Bár életvitelét jórészt ott is folytatta, kissé megerősödve tért haza. A halotti anyakönyv beírása szerint tüdőgümősödésben hunyt el. A nagyapa, Szendrey Ignác - az unoka végakaratának megfelelően - létrehozta a „Petőfi Zoltán tanulók segélyező alapítványát”. Verseit és életrajzát a Petőfi Könyvtár közölte.

Sorszám: 142.
Név: Petrichevich Horváth Lázár
Születési hely: Kolozsvár
Születési dátum: 1807.05.17.
Az elhalálozás helye: Bécs
Elhalalozás ideje: 1851.02.05.
Életút: Ősi nemesi családból származott, apja Petrichevich Horváth Dániel (megh. 1842) tábornok, az erdélyi magyar nyelvű színjátszás jeles alakja: mecénás, igazgató, fordító, anyja gróf Lázár Éva (megh. 1857) volt. Három testvére született. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Marosvásárhelyen jogot tanult és cenzori feladatokat vállalt. Nagyszebenben gyakornokként, Kolozsváron a főkormányzatnál tiszteletbeli gyakornokként dolgozott. 1834-ben lemondott a hivatalnoki pályáról, Pestre költözött. Nyolc nyelven beszélt: magyarul, németül, románul, latinul, angolul, franciául, olaszul és spanyolul. Fordított Byront, és megírta az angol költő életrajzát. 1844. december 24-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1843 elején indította divatlapját, a Honderűt, melynek szerkesztését 1845-től Nádaskay Lajos vette át; Petrichevich pedig igazgatóként és tulajdonosként vezette a lapot. A lap célközönsége a magyar arisztokrácia volt. Petőfi két verset adott a lapnak, és bár Petrichevich kétszer annyi honoráriumot fizetett, mint a többi divatlap, a költő arisztokrácia-ellenessége és kizárólagos szerződései eltávolították a Honderűtől. Petrichenvich Pesten, szerkesztői szállásán időközönként művészeti matinékat is rendezett. Petrichevich 1845-től, majd 1848-tól bejárta Európát, Kis-Ázsiát, Szíriát és Egyiptomot. Fogadta őt a török szultán és IX. Pius pápa is. Barátságot kötött a francia irodalom elitjével, ajándékokkal és kitüntetésekkel halmozták el. Útban hazafelé, Bécsben halt meg.

Sorszám: 143.
Név: Petrovics István
Születési hely: Kartal
Születési dátum: 1791.08.15.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1849.03.21.
Életút: Apja Petrowitz (Petrech) Tamás (1736-1817), anyja Kamhall-Salkovics Zsuzsanna (megh. 1803) volt. Kartalon, Valkón, Tótgyörkön és Domonyban nevelkedett, szlovák származásúként csak az elemi iskolában tanult meg magyarul (is) írni, olvasni, számolni. Arany János visszaemlékezése szerint „felföldi kiejtéssel, de jól beszélt magyarul”. Hithű evangélikus volt. Folytatta apja mesterségét, és ő is mészáros lett. 1815-ben Domonyban már székálló legényként dolgozott. Megkérte mestere, Bubla Mihály lányának, Teréznek a kezét, de elutasították. Előbb Nagykőrösön, majd 1816-tól két éven át Maglódon dolgozott. Itt ismerkedett meg Hruz Máriával. Apja halála után önálló lett, Aszódon vállalkozásba kezdett. 1818. szeptember 15-én vette feleségül Hruz Máriát, akivel Szabadszállásra költöztek. 1819 áprilisában letelepedési engedélyt kapott, házat vett. A házaspár 1821. november 1-jétől Kiskőrösre költözött. Petrovics három évre (1822. január 1. és 1824. december 31. között) kötött szerződést az ottani mészárszék bérbevételére. 1823. január 1-jén keresztelték meg első fiát, Sándort. 1824-ben a család újra költözött, ezúttal Kiskunfélegyházára. A következő évben megszületett második gyermeke, István. Sikeres vállalkozó lett, gyermekeit gondos neveltetésben részesítette. Az 1838-as árvíz gazdasági nehézségeket okozott neki és a hitelezők csődbe juttatták. A hosszas jogi procedúra csak 1841-ben zárult le. Anyagi gondjai miatt fiai iskoláztatását sem tudta támogatni, Sándort évekig nem látta. Dunavecsén, Kunszentmiklóson, Dömsödön újra vállalkozásba fogott. Költő fia figyelemmel kísérte szülei sorsát, Vácon orvos barátjával, majd feleségével látogatta meg őket. 1848-ban magához vette szüleit. Az apa a márciusi forradalom után felvette a Petőfi nevet. A szabadságharc kezdetén Parndorfig jutott el. Vélhetően elutazott Debrecenbe, hogy lássa unokáját. Pestisben halt meg.

Sorszám: 144.
Név: Plachy Vilma
Egyéb ismert név: Stellerné Plachy Vilma
Születési hely: Losonc
Születési dátum: 1828.01.01.
Az elhalálozás helye: Losonc
Elhalalozás ideje: 1849.01.01.
Temetkezés helye: ismeretlen
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Losoncon született 1828-1829 körül. Amikor Petőfi 1845-ben Losoncon járt, rögtön beleszeretett. De Plachy Vilma ekkor már Steller Antal jegyese volt, így Petőfi „testvérévé” fogadta, verset írt hozzá (P…y Vilma kisasszonyhoz, Losonc, 1845. június 14-22.között). A jegyespár 1847 tavaszán, valószínűleg áprilisban házasodott össze Losoncon a református templomban. A nemesi közgyűlés 1190/1847.számú bejegyzése szerint „Steller Antalnő Plachy Vilhelmina férjét teljes meghatalmazottjának vallja”. Egy további, 1847-es bejegyzés arról tanúskodik, hogy Plachy Lajos árváinak, illetve Steller Antalné Plachy Vilhelminának ócsai birtokainak eladásáról rendelkezik. Petőfi még 1847-ben, a saját esküvője előtt is meglátogatta őket, erről írt az Úti levelekben, örült a barátai boldogságának. Plachy Vilma életéről ettől kezdve keveset tudunk. Rajongott a költészetért, verseket írt, amelyek vagy monogrammal jelentek meg, vagy kiadatlanok maradtak (Szinnyei József szerint). Férje, Steller Antal 1848/49-ben több fontos küldetést teljesített a honvédek ellátása érdekében, majd képviselőként követte a kormányt Debrecenbe. Plachy Vilma valószínűleg korán elhunyt, Borovszky (Vende Ernő) szerint Losoncon 1849-ben. Sírja ismeretlen.

Sorszám: 145.
Név: Pompéry János
Egyéb ismert név: Dardanus
Születési hely: Miskolc
Születési dátum: 1819.06.21.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1884.09.28.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Makedón származású, görögkeleti vallású családból származott, apja Pompéry György, mezőgazdász és borkereskedő, anyja Szonthe Mária volt. Tanulmányait Miskolcon és Pesten végezte, Eperjesen jogot tanult. 1841-ben az Athenaeumban jelent meg első elbeszélése. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett. Az 1843-as pozsonyi országgyűlésen Szemere Bertalan mellett dolgozott, itt ismerkedett meg Petőfivel. 1844-ben az Életképekben közölte útilevelét Sajóvölgye, nov. 29-én címmel, Dardanus álnéven. A sem nevet, sem idézetet nem tartalmazó írás Lisznyai Kálmánra és a fiatal pesti költőcsoportra vonatkozó néhány kitételét Petőfi magára vette. Az először és utoljára használt Dardanus álnévvel és a költő válaszversével Pompéry bekerült a Petőfi-irodalomba. 1845-től két és fél évig Győrött Esterházy Károly főispánnál vállalt nevelői feladatokat: a gróf fiát a magyar köz- és magánjogra tanította. 1848-1849-ben Szemere Bertalan mellett belügyi titkárként, 1849-ben a túrkevei kerület országgyűlési képviselőjeként ténykedett. A szabadságharc bukása után, 1850-ben kegyelmet kapott. 1852-ben Bécsből visszaköltözött Pestre és természettudományokat kezdett tanulni. A Pesti Napló munkatársaként dolgozott, majd megalapította a Magyarország és az Ország című lapokat. Sikeres jótékonysági akciót indított a Garay árvák megsegítésére. 1854-ben felhívást tett közzé segélypénztár létrehozására szegény magyar írók, özvegyeik számára: terve 1861-ben megvalósult. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság egyik vezetője volt. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Egyike volt a Széchenyi István gyászszertartására delegált akadémiai tagoknak. Kétszer nősült: első felesége Petrás Terézia, második felesége Vecsey Teréz volt.

Sorszám: 146.
Név: Prielle Kornélia
Egyéb ismert név: Szerdahelyi Nelli
Születési hely: Máramarossziget
Születési dátum: 1826.06.01.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1906.02.25.
Temetkezés helye: Szabadszállás, Református temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja a francia származású Prielle / Brill József szíjgyártó, anyja Székely Eleonóra volt. A keresztelésnél az Antónia nevet kapta, amit még kiskorában Kornélia névre változtattak. Testvérei, Lilla, Emília és Péter egyaránt a színészi pályát választották. Anyja öccse szülésekor, 1836-ban meghalt. Kornélia nevelését a rokon Kilényi Dávid, az első vándorszínház-igazgató irányította. 15 évesen került a társulathoz, ahol Déryné, az igazgató sógornője tanította a színjátszásra. Leginkább Erdélyben játszottak, ahol összebarátkozott a kor másik neves színésznőjével, Kántornéval. 1844-ben Nagyenyeden ismerte meg Szigligeti Ede, aki egyéves szerződést ajánlott neki a Nemzeti Színházhoz. Először 1844. december 17-én, Szigligeti Zsidó című színművének Lizi szerepében lépett fel. Feltehetően ekkor találkozott Petőfivel. 1845 végén újra vidékre ment, és a szabadságharc kitöréséig Nagyváradon, Kecskeméten, Kolozsváron és főleg Debrecenben játszott. A településeken Kornélia Petőfi-verseket is énekelt. 1847-ben feleségül ment Szerdahelyi Kálmánhoz, az akkor még kezdő, nála három évvel fiatalabb színészhez. A házasságot 1848-ban, mikor Szerdahelyi honvédnek áll, felbontották. 1849-ben Hidassy Elek földbirtokoshoz, volt huszárkapitánnyal házasodott össze, és egy időre visszavonult a színpadtól. Később Hidassy színigazgatói feladatokat vállalt és 1851-ben elváltak. Prielle Kornélia 1857-ig maradt vidéken. 1857 októberében vendégszerepet vállalt: a Nemzeti Színházban Gauthier Margitját alakította, 1859-ben újra a színház szerződött tagja lett, amit egy rövid pécsi kitérő után 1861-ben megújítottak, 1881-től pedig a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Első férjével, Szerdahelyi Kálmánnal 1870-ben másodszor is összeházasodtak. Prielle Kornélia időben szerepkört váltott, Szigligeti Ede neki írta a Nagymama című vígjátékát. 1891-ben ünnepelte félszázados színészi jubileumát, ennek alkalmából Ferenc József koronás arany érdemkereszttel tüntette ki.1904-ben lépett fel utoljára. Mellszobrát még életében kiállították a színház első emeletén, 1891-ben pedig könyv készül róla, és emléktáblát avattak a szülőházán.

Sorszám: 147.
Név: Pulszky Ferenc
Születési dátum: 1814.09.17.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1897.09.09.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Jómódú középnemesi, németül beszélő családból származott, apja Pulszky Károly Sáros vármegyei táblabíró, anyja Fejérváry Apollónia volt. Tanulmányait Miskolcon és Eperjesen végezte, ahol összebarátkozott Eötvös Józseffel. A pesti egyetemen jogot hallgatott. Többször tett európai körutat nagybátyjával, Fejérváry Gáborral és utazásai során érdeklődni kezdett a régészet és a képzőművészet iránt. A pozsonyi országgyűlésen joggyakornokként vett részt. 18 éves korában publikálta első régészeti tanulmányát, 20 éves korában pedig a római Instituto di Correspondenza Archaeologica tagjává választotta. 1834-ben ügyvédi vizsgát tett és Sáros vármegye aljegyzője lett. 1839-től Sáros vármegye küldöttjeként vett részt az országgyűléseken. Tagja és jegyzője lett a váltó- és csődtörvény kidolgozására választott bizottságnak, később pedig a büntetőtörvénykönyv-készítő bizottságba is hasonló minőségben választották be. 1844-ben vette feleségül Walter Teréziát, egy bécsi bankár lányát, akivel négy gyermeke született. 1846-ban fontos szerepet játszik az Életképek ellenzéki orgánummá válásában. Ez év végén Petőfi hozzá fordult kölcsönért, de elutasította a költő kérését. 1847-ben kétrészes, értő és tárgyilagos kritikát közölt Petőfi költészetéről. 1848 márciusában Petőfivel együtt tagja volt a Pest megyei Közbátorsági Választmánynak. A Batthyány-kormányban Kossuth, majd Esterházy Pál államtitkáraként vállalt feladatokat. 1848-1849 fordulóján külföldre szökött, előbb Párizsban, majd Londonban próbálta a magyarok érdekeit képviselni. A szabadságharc bukása után nem térhetett haza, az osztrák haditörvényszék halálra és javai elkobzására ítélte, külföldi tartózkodása miatt az ítéletet később száműzésre változtatták. Családjával Londonban telepedett le. 1851-1852-ben feleségével elkísérték Kossuthot az angliai és az amerikai útjára. 1860-ban mint a Daily News levelezője Torinoba költözött, ahol tulajdonképpen a magyar emigráció diplomáciai ügyvivőjeként vállalt feladatokat. 1862-1863 körül belépett a torinói Dante Alighieri szabadkőműves páholyba. Később Firenzében telepedett le, ahol háza az írók, művészek és befolyásos emberek központi társasági helyévé vált. 1866-ban haldokló lánya meglátogatására Ferenc József császár engedélyével hazatérhetett: Eötvös József báró közbenjárására ekkor már amnesztiát kapott, és Magyarországon maradhatott. Deák-párti politikusként, országgyűlési képviselőként ténykedett. 1869-től 25 éven keresztül töltötte be a Nemzeti Múzeum igazgatói posztját. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, rendes, végül tiszteletbeli tagja, 1895-től másodelnöke volt. Igyekezett újjáéleszteni a magyar szabadkőművességet.

Sorszám: 148.
Név: Reseta János
Születési hely: Székesfehérvár
Születési dátum: 1776.06.08.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1852.03.05.
Életút: Római katolikus polgári családból származott, iskoláit szülővárosában végezte, Pesten bölcsészetet tanult és doktori címet szerzett. A gróf Waldstein családnál nevelői feladatokat vállalt. 1830 augusztusában a német nyelv és irodalom egyetemi tanára, egyúttal királyi könyvvizsgáló (cenzor) lett. Gróf Széchenyi István Politikai programmtöredékek című röpiratát, csak a Széchenyivel való rövid vita után engedte kinyomtatni, mert tartalmát az ellenzék irányában túl élesnek ítélte. Ő bírálta és engedélyezte Petőfi mindhárom gyűjteményes kötetét és A hóhér kötele című regényét. A Versek 1844-1845 kötetből A magyar nemzet című költeményt nem engedélyezte, az Összes versek cenzúrapéldányából pedig betiltotta a Dalaim utolsó versszakát tiltja le. A hóhér kötelecímű regényt bár engedélyezte, de nem ajánlotta kiadásra. Reseta 1849-ben visszavonult, ekkor az egyetemi posztját Majer István kapta meg. Nem alapított családot, élete hátralévő éveit (is) jótékonykodással töltötte. Végrendeletében jelentős vagyonát a Magyar Tudományos Akadémiára és szociális célokra hagyta.

Sorszám: 149.
Név: Riskó Ignác
Egyéb ismert név: Bugafő
Születési hely: Csenger
Születési dátum: 1813.07.31.
Az elhalálozás helye: Budapest
Elhalalozás ideje: 1890.10.22.
Életút: Nemesi származású, apai ágon református, anyai ágon katolikus családból származott. Két öccse született. Tanulmányai befejezése után Szatmár vármegyei aljegyzőként, majd 1848 elejétől főjegyzőként dolgozott. 1846-ban a szatmárnémeti védegylet jegyzőjeként ténykedett, valamint támogatta a tiszai gőzhajózást. Költői pályáját 1839-ben kezdte az Athenaeum folyóirat körében Bajza támogatásával. Horváth János néhány Petőfi-versben kimutatta Riskó hatását. Használta a Bugafő költői álnevet is. Petőfivel személyesen 1846. szeptember elején ismerkedett meg Szatmárban. Szeptember 8-án a Szendrey Júlia lovagi köréhez tartozó Riskó mutatta be Petőfit a lánynak. Szeptember 19-én Pap Endrével és Petőfivel együtt tettek látogatást Szendreyéknél Erdődön. Támogatta a szerelmeseket, Júlia őt is megkérte a közvetítésre. 1848-1849-ben Nagykároly országgyűlési képviselőjeként és a Radical Párt tagjaként ténykedett. A szabadságharc idején előbb kataszteri felügyelői, majd miniszteri osztálytanácsosi feladatokat vállalt. 1849-ben, a kormány Debrecenbe költözésekor is találkozott Petőfivel. A vereség után börtönre ítélték, a fogságból amnesztiával szabadult. A kiegyezést követően a Pénzügyminisztériumban tisztviselőként dolgozott. 1885-ben osztályfőtanácsosként ment nyugdíjba. 1849-től nem írt több verset. Kathó (Kató) Zsuzsannát vette feleségül, akivel öt gyermekük született.

Sorszám: 150.
Név: Rózsavölgyi Márk
Egyéb ismert név: Rosenthal Markusz
Születési hely: Balassagyarmat
Születési dátum: 1788.01.01.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1848.01.23.
Életút: Zsidó családból származott. Hétéves korában kezdett hegedülni, Nyitrán, Pozsonyban és Prágában tanult. 1808-ban Pestre került és a Magyar Színjátszó Társulat elsőhegedűseként vállalt állást. 1814-ben vette feleségül Szlovák Henriettét. Három gyermekük született: a fiatalon elhunyt Babetta, Gyula, a zeneműkiadó társalapítója, és Lipót, aki orvosi pályára lépett. Az 1819-es nagy bajai tűzvészben mindenük odaveszett. Ekkor Pécsre ment, majd Temesváron a színházi zenekar hegedűse volt. 1821 és 1833 között ismét Baján élt. 1824-től használta a Rózsavölgyi nevet, 1846-ban hivatalosan is nevet változtatott. Szerzeményei ismertté váltak, több gyűjteményes kiadványban (Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből) helyet kaptak. 1833-ban Pestre költözött, de tovább folytatta hangversenyútjait. Az állandó turnézás mellett a Nemzeti Színház koncertmestere és elsőhegedűse volt. A Nemzeti Kör - Petőfi verseivel párhuzamosan - Rózsavölgyi dalainak kiadására is támogató előfizetést gyűjtött. Az 1840-es évek elején cigányzenészekből álló együttest szervezett és a Pilvaxban lépnek fel. Amikor 1844-ben a zenekart a Pesti Hírlapban éles hangú kritikával illették, Petőfi védelmükre kelt. A csárdás atyja, a verbunkos zene egyik utolsó, magas színvonalú képviselőjeként fontos szerepet játszott a Védegylet törekvéseinek megvalósításában. Vahot Imre írja meg életrajzát. Petőfi „Márkus bácsival”, aki hosszú betegeskedés után, szegényen halt meg, apai-baráti viszonyt ápolt.

Sorszám: 151.
Név: Römer, Konrad
Születési hely: Pozsony
Születési dátum: 1807.01.01.
Az elhalálozás helye: Milánó
Elhalalozás ideje: 1853.07.24.
Életút: Több generációra visszamenőleg orvos családból származott. Elemi és középiskoláit Pozsonyban végezte, majd a bécsi orvosi-sebészi József Akadémián szerzett diplomát. Jól tudott németül, magyarul, latinul, olaszul és értette a szláv nyelveket. 1826-ban lépett szolgálatba, 25 év 4 hónapot töltött katonaorvosként. 1833-ban szülészetből és szemészetből is doktorált. Rendkívüli szolgálatot két alkalommal töltött be. 1839-1840-ben Zágrábban sebészorvosként dolgozott, itt ismerte meg Petőfit, diagnosztizálta és felmentette a katonai szolgálat alól. Az 1848-1849-es hadjáratban az itáliai tábori kórházak főigazgatósági tagja volt. Milánóban, a helyőrségi kórház igazgató-főorvosaként halt meg.

Sorszám: 152.
Név: Ruffy Ida
Születési hely: Fajkürt
Születési dátum: 1825.01.01.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1858.08.07.
Életút: Mindkét ágról ősi katolikus nemesi családból származott, apja Ruffy András, anyja Foglár Mária volt. A család 1845-ben Várady Antal pesti ügyvédet bízta meg egy esztergomi haszonbérleti ügy képviseletével. A gyakori ügyvédi látogatásokat követően Várady Antal és Ruffy Ida eljegyezték egymást. Petőfi Ruffy Idának dedikálta a Szerelem gyöngyeit: „Ruffy Ida kisasszonynak - ismeretlen tisztelője: Petőfi”, Tompa Mihály pedig verset írt barátja menyasszonyának („Hűség. Barátom mátkájának, Ruffy Idának - ismeretlenül”). A katolikus menyasszony és a református vőlegény esküvőjét 1846. június 29-én tartották Esztergomban, Petőfi és Jókai tanúskodásával. A házasságból négy gyermek született. Petőfi 1847-ben, Szatmárból írt levelében is szeretettel emlékezett Idára.

Sorszám: 153.
Név: Salkovics Mihály
Születési hely: Aszód
Születési dátum: 1809.08.31.
Az elhalálozás helye: Ostffyasszonyfa
Elhalalozás ideje: 1842.01.01.
Életút: Apja Salkovics Péter mészáros, anyja Szakáts Karolina volt. Nyolc testvére közül a legismertebb Salkovics Péter földmérő. Petőfi Sándor apjával unokatestvérek voltak. Mezőberényben született. Rövid ideig a helyi gimnáziumba járt, majd apja példáját követve mészárosnak tanult. Székesfehérváron települt le. 1836-ban 1000 váltóforint kölcsönt vett fel bátyja, Péter kezességével Petőfi Sándor apjától. A következő évben újabb kölcsönt, ezúttal 4000 váltóforintnyi összeget kért Petrovicstól, 6%-os kamatra. A pénzt nem tudta vagy nem akarta visszafizetni, és így bátyjával együtt nagy szerepe volt Petőfi szüleinek tönkremeneteléhez. „Sorvasztó nyavalában” halt meg.

Sorszám: 154.
Név: Salkovics Péter
Születési hely: Mezőberény
Születési dátum: 1807.04.22.
Az elhalálozás helye: Ostffyasszonyfa
Elhalalozás ideje: 1869.02.28.
Temetkezés helye: Ostffyasszonyfa
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Salkovics Péter mészáros, anyja Szakáts Karolina volt. Petőfi apjának unokatestvére. Tanulmányait Mezőberényben végezte, a retorikus-poétikai osztályt 1826-ban fejezte be. A soproni evangélikus líceumban geometriát tanult. Földmérő, mérnök lett. Ostffyasszonyfán települt le, sok munkát vállalt, amiből meggazdagodott és a település megbecsült tagja lett. Petőfi Sándor 1839 májusában érkezett hozzá. Vélhetően öccse, Salkovics Mihály Petrovics család felé való adóssága fejében vállalta a költő taníttatását. Petőfi Sándor Csáfordi Tóth Rózával való afférja után elküldte a költőt. Szélhűdésben halt meg.

Sorszám: 155.
Név: Sárkány János
Születési hely: Dunaegyháza
Születési dátum: 1820.11.12.
Az elhalálozás helye: Szarvas
Elhalalozás ideje: 1895.06.18.
Életút: Apja Sárkány Sámuel evangélikus lelkész, anyja Clementis Apollónia volt. Az elemi iskolát szülőhelyén végezte, majd Sárszentlőrincen iskola- és lakótársa lett Petőfinek. 1835 és 1838 között Selmecbányán tanult, majd Pozsonyban teológiát hallgatott. Ezt követően a Zay családnál vállalt nevelői feladatokat. 1842-ben egy évet a jénai egyetemen töltött. 1845-ben feleskették. Eleinte az akkor pilisi lelkészi hivatalt betöltő édesapja mellett szolgált segédlelkészként, majd néhány hónap után Kiskőrösön kapott lelkészi állást. 1846-ban vette feleségül Esztergály Amáliát, akitől négy gyermeke született. Az 1860-as években előbb Aszódon, majd Szarvason dolgozott lelkészként. A pesti egyházmegyénél már a körlelkészi, később a főesperesi hivatalt is elnyerte. Egyházmegyei számvevőszéki elnöki hivatalát haláláig viselte. Petőfi neki címezte legkorábbról fennmaradt két levelét. Kiskőrösi lelkészként ő tette közzé Petőfi evangélikus keresztelési anyakönyvét 1857-ben, a Vasárnapi Újság 1. számában.

Sorszám: 156.
Név: Sárkány Sámuel
Születési hely: Dunaegyháza
Születési dátum: 1823.01.19.
Az elhalálozás helye: Pilis
Elhalalozás ideje: 1911.02.15.
Temetkezés helye: Pilis, Evangélikus Templom
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Sárkány Sámuel evangélikus lelkész, anyja Clementis Apollónia volt. Sárszentlőrincen végezte a gimnázium első két évét, Petőfivel közösen egy esztendőt, Aszódon pedig a harmadik és negyedik tanévet. Itt együtt lakott Petőfivel. Utána a selmeci líceumban tanult, majd Pozsonyba ment teológiát hallgatni. 1840 és 1844 között a jénai egyetemen tanult. Temesváron Feldinger Frigyes mellett nevelő-felolvasó állást vállalt, és beutazta vele Németországot, Franciaországot és Angliát. Utazásai során megtanult franciául. 1847-ben avatták lelkésszé. Apja mellett segédlelkészként szolgált, majd annak halála után a pilisi egyház lelkészévé választják. Kiváló hitszónok volt, e minőségében Nyáry Pál figyelmét is felkeltette. 1868-ban esperessé, majd főesperessé léptették elő, 1872-ben kinevezték a kerületi gyámintézet elnökévé. 1890-ben a bányai egyházkerület püspöke lett. 1895-től a főrendiház tagjai közé lépett. 1897. február 9-én, amikor lelkészi pályafutásának ötven éves jubileumát ünnepelte, Ferenc József «ilenczfalvi» előnévvel megerősítette régi nemességét. 1905-ben lemondott püspöki tisztéről. Petőfi 1837 januárjában Aszódról írt levelet „Száminak” melyben utalt a korábbi veszekedésekre és haragvásokra, de „vígabb lenne, ha együtt járhatnánk”.

Sorszám: 157.
Név: Sárosi Gyula
Egyéb ismert név: Sárosy Lajos
Sorsich Albert
Születési hely: Borossebes
Születési dátum: 1816.02.12.
Az elhalálozás helye: Pest
Elhalalozás ideje: 1861.11.16.
Temetkezés helye: Fiumei úti sírkert
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Apja Sárosy Gyula gazdatiszt (megh. 1818), anyja Halász Katalin volt, aki férje halála után Szánthó Pál füzesgyarmati jegyzőhöz ment feleségül. Ifjabb Sárosy Gyula tanulmányait Szarvason kezdte, majd 1827-től a mezőberényi gimnáziumba járt. 1832-től Eperjesen tanult, és újraélesztette a nagyhírű Magyar Társaságot. Eperjesen végezte jogi tanulmányait is. Sáros vármegyében a közigazgatásban helyezkedett el. Kétszer is megnősült: 1839. január 1-jén vette feleségül Hilvéty Arnoldinát, 1842 szeptemberében pedig Vass Paulinát. 1840-től Aradon töltött be hivatali tisztségeket. Ismert, népszerű költő volt, 1846-tól a Kisfaludy Társaság tagjává választották. Petőfi ismeretségi köréhez tartozott, ő is részt vett az első felvidéki utat megelőző vacsorán. 1848 nyarán a pesti váltótörvényszék bírájaként dolgozott. Követte a kormányt Debrecenbe, ekkor a felesége már nem tartott vele. 1849 első hónapjaiban kormánybiztosként működött Debrecenben. A forradalom és szabadságharc idején Kossuth bizalmas barátja volt, kormánybiztosi feladatokat vállalt. Kossuth biztatására megírta és kiadta a Ponyvára került Arany Trombita című (Az örök igazság parancsolatjára mondvacsinálta S. Gy. Debrecen, 1849), a szabadságharcról szóló verses krónikáját. 1849 júliusában Gyulán találkozott Petőfivel. A vereség után bujdosott, 1851-ben, távollétében, halálra ítélték. Előbb Tiszafüreden bujkált, majd Sorsich Albert álnéven és megváltoztatott külsővel Gyöngyösön nyelvtanárként dolgozott. 1852-ben elfogták. Előbb halálra, majd életfogytiglanra ítélték, königgrätzi fogságából 1855-ben szabadult. Ezt követően Pesten folytatta írói munkásságát. 1859-ben a solferinói osztrák vereség hírére rögtönzött Krinolin-vers című költeménye miatt ismét beperelték, és 1860. márciustól novemberig a csehországi Budweisbe internálták. Élete utolsó hónapjait Pesten töltötte.

Sorszám: 158.
Név: Sass István
Egyéb ismert név: dr. Sass István
Születési hely: Borjád
Születési dátum: 1822.02.23.
Az elhalálozás helye: Szekszárd
Elhalalozás ideje: 1891.12.03.
Temetkezés helye: Borjád (ma Kölesd része, Szekszárd közelében)
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Nem
Életút: Apja Sass István orvos, anyja Farkas Erzsébet volt. Iskoláit Sárszentlőrincen kezdte, itt kötött barátságot a padtárs Petőfivel. A gimnáziumi éveket Sopronban töltötte, ahol szintén találkozott a baka, majd obsitos Petőfivel. Orvosi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. Petőfi először 1845. július 26. és augusztus 9. között vendégeskedett Borjádon. Sass István 1847-ben habilitált Az agykérgi szélütésről című értekezésével. 1847-1848-ban Sauer Ignác belgyógyászati kórházában tanársegédként ténykedett, majd Balassa János tanítványa volt. 1847-ben elkísérte Petőfit Vácra, hogy megvizsgálja a költő szüleit. 1849 februárjában Petőfi „Istóknak, legrégibb barátjának” ajándékozta Horatius-kötetét. Az 1848/49-es szabadságharc alatt az esztergomi országos kórház igazgatója volt, majd Görgey táborában lett főorvos. A vereség után Aradra internálták. 1850-ben Ozorán, fél évvel később Tamásiban Esterházy herceg uradalmi orvosaként települt le, és itt lakott 1865-ig, amikor Tolna vármegye főorvosának választották meg. Ekkor Szekszárdra költözött. Rendszeresen publikált szakcikkeket. Az Országos Közegészségi Tanácsnak megalakulásakor rendkívüli tag volt a testületben. 1872-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Petőfiről szóló visszaemlékezései a legmegbízhatóbb memoárok egyike.

Sorszám: 159.
Név: Sass Károly
Születési hely: Borjád
Születési dátum: 1825.02.14.
Az elhalálozás helye: Kiskunhalas
Elhalalozás ideje: 1890.06.05.
Temetkezés helye: Kiskunhalas, Régi Református temető
A Nemzeti Sírkert részeként védett: Igen
Életút: Idősebb Sass István és Farkas Erzsébet negyedik gyermeke, ifjabb Sass István öccse volt. 1845. március 16-án kapott gazdasági bizonyítványt a keszthelyi Georgikonon. 1845 nyarán, Borjádon ismerkedett meg Petőfivel. 1845 őszén Károlyi Lajos gróf erdődi birtokára került, ahol 1848 nyaráig Szendrey Ignác keze alatt, mint uradalmi írnok dolgozott. Közvetítette a költő és Júlia levelezését, esküvőjükön Petőfi egyik tanúja volt. Az 1880-as években városi pénztárnokként dolgozott Kiskunhalason. Barátságukról, valamint a költő szerelméről és házasságkötéséről részletes visszaemlékezést közölt.

Sorszám: 160.
Név: Schätzel Mihály
Egyéb ismert név: dr. Schätzel Mihály János
Születési hely: Sopron
Születési dátum: 1779.01.01.
Az elhalálozás helye: Sopron
Elhalalozás ideje: 1845.07.26.
Életút: Elszegényedett nemesi eredetű, evangélikus vallású iparoscsaládból származott, apja kovácsmester volt. Tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte, majd letette az ügyvédi vizsgát. 1809-ben, a napóleoni sereg betörésekor Lajtaújfalun volt határbiztos. Kitűnő jogi szakember, sikeres ügyvéd. Igazságérzete miatt sokakkal összekülönbözött. Az ősi jogok védelme érdekében peres úton megtámadta Sopron város tanácsát. A pert elvesztette és megvonták tőle az ügyvédi engedélyét. Válaszul 1838-ban Schätzel visszaadta a városnak polgárjogát. 1839-1840 telén ismerkedett meg a Hármasház előtt őrszolgálatot teljesítő Petőfivel. A heti kétszeri kimenőkön vendégül látta a fiatal bakát, és rendelkezésére bocsátotta gazdag könyvtárát. Leszerelésekor Petőfi köszönetet mondott támogatójának. Schätzel élete utolsó évében sok bonyodalmat okozó alapítványt tett az evangélikus egyházközség javára.

Sorszám: 161.
Név: Schembera József
Egyéb ismert név: Joseph Calasantius Schembera
Születési dátum: 1788.06.17.
Az elhalálozás helye: Nyitra
Elhalalozás ideje: 1858.04.23.
Életút: Csehországban született, gimnáziumi tanulmányai után, 1811. október 6-án Kecskeméten lépett be a piarista rendbe. 1813-tól négy tanéven keresztül grammatikai osztályokban tanított, majd Vácon filozófiát oktatott. 1817. október 22-én szentelték pappá. Tanított Nyitrán, Szentgyörgyön és Kecskeméten. 1833-1840 között Léván görög és latin nyelvet oktatott. 1841-ben Kecskeméten házfőnöki posztot vállalt, majd 1842 és 1844 között a gimnáziumot is igazgatta. Felkészültsége és rangja alapján könyvvizsgálónak nevezték ki. Petőfi 1842. november-decemberben akarta kinyomtatni a Disznótorban című versét. Szilády Károly nyomdatulajdonos vitte el a kéziratot a cenzorhoz. A visszaemlékezések közül Jókaié a legszínesebb történet, e szerint Schembera utolsó szavai: „Az ég nem disznóhurka! És én nem leszek disznóhurkában töltelék! Non admittimur”. Ezt követően Nyitrán teológiát tanított, előbb rektorhelyettessé, majd rektorrá nevezték ki. Két tanévet Pirigyében is tanított.