| Életút |
Apja Garay János kereskedő, árvaszéki ülnök, anyja Valter Ilona lánynevelő volt. Gyermekeik közül hatan érték meg a felnőttkort. Iskoláit szülővárosában kezdte, 1823 és 1828 között Pécsen járt gimnáziumban, majd Pesten bölcseletet hallgatott. 1833-tól Mátrai (Rotkrepf) Gábor Regélő című, továbbá a Honművész című lapok segédszerkesztője volt. E két lapba írt történeti cikkeket, verset, novellát, tárcát, útirajzot, hírlapi újdonságot, színikritikákat, sőt adomákat, talányokat és rejtvényeket is. 1835-ben társult Gaál József, Vajda Péter, Tóth Lőrinc és Szigligeti Ede írókkal, hogy eredeti színműveket szerezzenek, és a kiadott drámagyűjteményük II. kötetében meg is jelent Árbócz c. színműve. 1836 januárjában vette feleségül Pap Mártát, egy pesti kereskedő lányát, aki azonban fél év múlva meghalt. 1837. november 29-én összeházasodott Babocsay Máriával, akivel három gyermekük született. 1839. november 23-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1842-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1842. január 1-jétől 1843 szeptember végéig a Regélő - Pesti Divatlap kiadója és szerkesztője volt. Petőfi először nála próbálkozott a verseivel, de nem kapott választ. 1843 áprilisában a lap a költő két versét közölte, ám az elsőt (Víz és bor) nem az állítólagosán megbeszélt Andor diák álnéven, hanem Petőfiként. A költő ezen felháborodott, és tiltakozó cikkét Bajza által korrektúrázva az Athenaeumban publikálta. Garay végigkísérte Petőfi pályáját, hol elismerően, hol elítélően nyilatkozott verseiről. 1848 tavaszán Eötvös József egyetemi tanárnak nevezte ki. Petőfivel való kapcsolata, különösen a költő házasságkötése után barátivá vált. Az „utolsó boldog estén” 1849. június 19-én, Pesten Garay is ott volt a társaságban. A vereség után befogadták Szendrey Júliát. A szabadságharc után Fóton telepedett le. 1850 januárjában Geringer Károly báró, akkori országfőnök, az egyetemi tanács, különösen Virozsil Antal rektor közbenjárásával, az egyetemhez könyvtártisztnek nevezte ki. Az elhúzódó betegsége miatt elszegényegett Garay megsegítésére országos gyűjtőkampány indult. Hosszú szenvedés után halt meg. Emlékét az 1843-ban írt Az obsitos című elbeszélő költeménye őrzi. |
| Levéltári iratok |
- HU-MNL-BaML-VIII.52.-1825.
Adatok az 1825. év első szemeszterében a pécsi gimnáziumot látogató ifjúságról. Ciszterci Rend (Nagy Lajos) Gimnáziuma iratai. Anyakönyvek. Eszerint Garay János iskoláit a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte. Kelt: Pécs, 1825. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár. - HU-MNL-TML-XIII.24.
Gróf Teleki József, a Magyar Tudós Társaság elnökének levele Garay Jánoshoz, amelyben értesíti a költőt arról, hogy az Akadémia "költői dolgozatai" elismeréseként levelező tagjává választotta. Kelt: 1839.11.25. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár. - HU-MNL-TML-XIII.24. (780. old.)
Garay János levele testvéréhez, Garay Alajoshoz. A levél elején Garay megköszöni a hozzá levélben érkezett váltót, mely kapcsán anyagi helyzetével és költeményei eladásával kapcsolatos utalásokat tesz. Nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy sok a vers, de ezeket eladni nem egykönnyen lehet, "kivétel ezekből mindenesetre Petőfy, kinek munkái jól kelnek, valamint Császár verseinek második kiadása ... Tompa Mihály Népregéi szinte jól, sőt váratlanul jól keltek, mit meg is érdemlenek, no de ez nem lyrai gyűjtemény". A levél folytatásában a költészettel is foglalkozó, ám csekély sikereket elérő öccsét így vígasztalja: "az író nem írótól, hanem in ultima analysi is a közönségtől függ ... a legtökéletesebb ember sem számolhat mindenki méltányára". Ezt követően tájékoztatja testvérét a Tollrajzok és a Frangepán Kristófné közeli megjelenéséről -utóbbi a Kisfaludy Társaság jóvoltából-, és arról, hogy éppen egy magyar királyokról szóló balladafüzéren dolgozik, mely reményei szerint "az ifjuságra is lehetne hatással, s iskolákban is lehetne kelete." Végül családjával, gyermekeivel kapcsolatos hírekkel zárta sorait. Kelt: 1846. március 17. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár. - HU-MNL-TML-XIII.24.-771.
Garay János öccséhez, Garay Alajoshoz írt levele, melynek első felében öccse hozzá küldött verseivel kapcsolatos véleményét fogalmazza meg, idézve Kazinczy Ferenc sorait Kisfaludy Sándor Himfy szerelmei c. művéről. Testvére kérdésére válaszolva a következőket írja Vachot Imrére és a Pesti Divatlapra vonatkozóan: "Ezzel legjobb lesz felhagynod, ő most egyetlen egy emberbe szerelmes, s ez: Petőfi, s úgy látszik ennek éretlen fitymálásai tevék nála mindazt, mi veled s dolgozataiddal történt". A levél folytatásában testvére néhány konkrét versével kapcsolatos benyomásait közölte, majd méltatta Garay Alajosnak a Jelenkor c. politikai lapban megjelent tudósításait. Kelt: 1845.05.17. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár. - HU-MNL-TML-XIII.24.-772.
Garay János levele öccséhez, Garay Alajoshoz, melyben beszámol új állásáról a pesti egyetem könyvtárában, majd megjelenő munkáiról és ezek honoráriumairól, végül Vachot Imrével való öszetűzéséről. Ennek kapcsán Petőfiről a következőket jegyezte fel: "Petőfi rugdalózásaival, ki rajtad is ejtett amolyan betyár rugást, mibe sem veszem, s tanácslom neked is, hogy legkisebb gondod nagyobb legyen, mint effélékkel törődni, ez a kancsó és betyár literatúra [...] már úgy is undorodást tud gerjeszteni maga iránt minden jobb érzetűeknél, s Petőfi rögtönzött nimbusza, hallatlan elbízott durva hangjáért, már a "pajtások" közt is kezd oszladozni [...] e fiatal óriásnak". Gondjai mellett családtagjairól is tudósítja testvérét, valamint beszámol arról is, hogy Bihar és Zala vármegye is táblabírói címmel tisztelte meg írói munkája elismeréseként, hozzátéve, hogy "Ha Petőfi volnék, rég dobra ütötte volna V[achot] I[mre] ezt is lapjában, de most rólam mélyen hallgat, még csak munkáim megjelenendéséről sem szól." Kelt: 1845.08.05. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár.
|
